Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)

1990-06-14 / 43. szám

1990. június 14., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 Fél év a válás után (II.) Hagyomány és hűség Néptáncosokra terelődik a szó, s mindjárt fölvetődik a kér­dés: Buzsákon lesz-e elég pénz a fenntartásra? Nos, nem kell aggódni az együttes jövő­jéért, bár a magas szakmai munka mindig pénzigényes. Már az idén százezer forintot fordítottunk ruha és csizmavá­sárlásra, de erre nem sajnálják a buzsákiak a pénzt. A Buzsáki Istvánná vezetésével működő csoport január óta 15 fővel gyarapodott. A felnőttek ötve- nen, a gyerekek negyvenen vannak, s újra összeállt a cite- razenekar is. Ismét a régi zene­kar — Bakonyi Károly vezeté­sével — kíséri a táncosokat. Július 5—25. között a Firenze melletti Prato fesztiválján vesz­nek részt az együttes tagjai, majd augusztusban ők fogad­nak két olasz csoportot. A pra- tói együttes bemutatkozik az augusztus 12—13-i búcsún is. A búcsú — több tízezer em­ber kétnapos mulatsága — az idén újabb programokkal bő­vül. Az Öreglaki Állami Gazda­ság ökörsütéssel, lovasbemu­tatóval segíti majd a nagyhírű rendezvény sikerét. Ők is, va­lamint a helyi tsz, a lengyeltóti áfész és az öreglaki takarék- szövetkezet anyagilag is támo­gatja a népi együttest. Buzsák népművészete olyan kincs, amelynek őrzése valamennyi generáció felada­ta. Tudják ezt a község vezetői, lakói, tudják ezt az iskola taná­rai is. Góz Mihály igazgatót novemberben bízták meg az iskola vezetésével, majd má­jusban a tanári testület végle­gesítésre javasolta ezt a ta­nácsnak. — Intézményünknek gaz­dag honismereti gyűjteménye van, s ezt a szülők napról napra gyarapítják. Különböző ma­nuális munkát már az iskolá­ban is végeznek a gyerekek, így megismerik a helyi népha­gyományokat, a buzsáki motí­vumokat. Mi nemcsak az okta­tási törvény, hanem a falu elvá­rásainak is meg akarunk felel­ni. Nem lehet véletlen, hogy egy Franciaországban élő néprajzos—az Akadémia ösz­töné íjasaként — Mexikó után a buzsáki iskola hagyományápo­lását kívánja tanulmányozni. Azt szeretnénk, ha a buzsáki gyerekek továbbtanulási esély- egyenlőségét biztosíthatnánk, ha fel tudnánk venni a versenyt a nagyobb iskolákkal. Úgy ér­zem, eddig helytálltak volt diák­jaink a középfokú intézmények­ben. Anyagilag sem érezzük, hogy az új tanácsnak problémái len­nének: a 11 millió forintos költ­ségvetés elég az iskola és óvo­da fenntartására. Gondunk ter­mészetesen van: hiányzik nyu­gati nyelvet oktató tanár, és szükségünk volna tornaterem­re is. A szülői munkaközösség, a buzsákiak persze sok min­denben segítenek bennünket. Verseghy Ferenc népi iparművész jó tanuló, jó sporto­ló címet és ezzel együtt 2500 forintot ajánlott fel, több cég a közlekedési park kialakításá­ban nyújt segítséget. Fiatal ugyan a tantestület, de szolgá­lati lakásokra is szükség van, mert vidékről is kell pedagógu­sokat letelepíteni. Amíg nincs nyelvtanár, délutáni fakultáción szeretnénk angolt vagy néme­tet oktatni, s jó lenne legalább félállásban zenetanárt is foglal­koztatni. Saját bevételeiket szolgálta­tással — iskolai konyha, a műv. ház bérbeadása, nyári üdülte­tés — kívánjuk növelni, s ezt az iskola technikai eszközeinek bővítésére fordítják. Hajas Lajos és Tapolczai József (a helyi népfrontelnök) elkísér az egyetlen párt, a kis­gazdák vezetőjéhez. A buzsáki utcán már több a német, mint a helybeli. A közeli Csiszta fürdő­jét sok turista keresi föl. Vajon mi lesz Csiszta fejlesztésével? — Elkészültek a tervek, s ezeket elküldtük az érdeklődő hazai és külföldi cégeknek. Egyelőre Csisztán minden vál­tozatlan, illetve bővítettük a szolgáltatást. Új pavilonok nyíl­tak a fürdőnél. Bevezettük a nyugdíjasjegyet, s így még népszerűbbek lettünk az idő­sebb korosztály előtt. A 67 éves Pasztusics József a permetezést hagyja abba a látogatók kedvéért. A kisgaz­dák buzsáki elnöke régen is tagja volt a pártnak, s mint tsz- brigádvezető ment nyugdíjba. Egyházközségi gondnok is, így az otthoni munka mellett szakít időt a közösségi tevékenység­re. Két holdon gazdálkodik, s örömmel mondja, hogy három nap alatt kapálta meg a „birto­kot”. Igazi kisgazdaként a föld­ről beszél először, amely életet és reményt adott a legnehe­zebb időszakokban is. — A községnek mindig sok földje volt: erdők, rétek, szán­tók. Ezeket vissza kell adni, hogy az önkormányzat rendel­kezzen velük. A 200 hektárnyi területet bérbe kell adni: ez je­lentős bevételt biztosíthat a te­lepülésnek. Én pgy látom, a falu dolgai jó irányban változnak, s ha ez a tendencia marad, végre boldogan élhet a buzsáki nép. A kisgazdák jó kapcsolatot akar­nak kialakítani a tanáccsal, a tsz-szel, s reméljük, amíg az egyéni gazdálkodók nem tud­nak önállóan megállni a lábu­kon, addig a tsz segít nekik, el­sősorban a gépi munkák elvég­zésében. Lakos István tsz-elnök nem ismeri még a helyi kisgazdapárt programját, de nem tartja való­színűnek, hogy a jelenlegi gaz­dasági, pénzügyi feltételek mel­lett sokan vállalkoznának. Láto­gatásomkor éppen gépszemlét tartottak: az árpát már lehetne aratni, ha éppen nem esne az eső. — Amíg ilyenek a körülmé­nyek, amíg ennyi a csapda, addig nem szabad az embere­ket vállalkozásra ösztönözni, mert az első kudarcok örökre elvehetik a kedvüket. Egy hó­nap múlva ismét vetni kell, de nem tudjuk, mit. Nem tudjuk, hogy a ma még értékesíthető búzát aratáskor átveszik-e és mennyiért, bár még mindig egyedül a gabonaforgalmi vál­lalatfizet pontosan. Az azonban biztos, hogy a gazdaság szétzi­lálását, a piac hiányát jelzi: az 5,70 forintos búzából 8,60 forin­tos liszt lesz, s ebből csak 70 dkg kell az egy kilogrammos kenyérhez, azt viszont már 24 forintért árusítják. Mi a földet megműveljük, de lassan már többet foglalkozunk közgazda­ságtannal, mint a szakmával. Az is tény, hogy jobban járnánk, ha nem termelnénk, hanem bankba tennénk a pénzünket. Tisztában vannak ezzel a bu­zsákiak is: egyetlen kérelem fu­tott be a tsz-hez, hogy vissza- igénylik a földet. A falu főterén asszonyok dol­gozgatnak, varrják a buzsáki térítőkét, várják a vásárlókat. Szépül a tér, új üzleteket — ét­terem, ABC — nyitott a lengyel­tóti áfész. Horváth Istvánná kereskedő reméli, hogy az önállósággal együtt jár majd a település dina­mikusabb fejlődése. — Mindnyájan abban bízunk, hogy most már jobb lesz az élet itt, Buzsákon. Süli Ferenc Medárd után a földeken Küszöbön az őszi árpa aratása Az idén Medárd kiadós esőt hozott, s utána hűvösebb, csa­padékosabb lett az idő. Az üdü­lők nyilván nem örülnek neki. Vajon a mezőgazdaságban dol­gozók hogyan ítélik meg ezt az időjárást? Á kaposmérői tsz-ből Ősz Nándor elnökhelyettes „mutatta be" a határt. — Az esőt nagyon vártuk; 60 mm csapadék esett a napok­ban. A határ képe reményteli: szépek a kalászosok. Fia most napos időszak következik, bú­zából akár rekord termést is betakaríthatunk. Június 25-e körül tervezzük az árpa aratá­sát. Nagyberkiből Papp Jenő tsz- elnök válaszolt a kérdésünkre. — Ötven milliméter csapadé­kot kaptunk; a kapásoknak és a gabonának nagyon jól jött az eső. A széna betakarításával elcsúsztunk. Jelentős az állat­tartásunk, s ezért ez pillanatnyi­lag gondot jelent. A napokban a nyugdíjasainkkal együtt tartot­tunk határszemlét, nekik is az a véleményük: egyelőre ígéretes termés mutatkozik. Az őszi árpa aratását a jövő hét végére ter­veztük. A virágzásban levő sző­lőnek nem a legjobb a hűvös idő, de reméljük, hogy a népi hiedelemmel ellentétben nem 40 napig tart majd a medárdi esős időszak, bár az is igaz, hogy a téli csapadék hiányát nem pótolta a leesett eső meny- nyisége. A kukoricánál még gondok is lehetnek, ha utánpót­lás nem érkezik. A tabi termelőszövetkezetből Péter György termelési főmér­nök tájékoztatott bennünket: — Bőséges capadékot kap­tunk, 219 mm eső esett a na­pokban. Egy kevés jég is volt, de a kár nem jelentős. A határ biztató; a jövő héten megkezd­jük az őszi árpa aratását. A rep­ce is kiemelkedően „jó formá­ban van". A nyári betakarítású növények az átlagnál jobb, a tavaszi vetésűek átlagos képet mutatnak. Péter-Pálra talán a búza aratása is befejeződik, ha az időjárás is kegyes lesz hoz­zánk. Az Állami Biztosító megyei igazgatóságától megtudtuk, hogy jelentősebb kárról beje­lentés a megye termelőszövet­kezeteiből nem érkezett. A me­teorológiai intézet munkatársa pedig az ígérte, hogy a hét hát­ralevő napjaiban szárazabb, naposabb időszak következik, bár helyi záporok előfordulhat­nak. (Hunyadkürti) Választások és változások Beszélgetés Hargita megyében Egész Romania, s különösképpen Erdély sokat szenvedett az egypárti diktatúra hosszú évtizedei alatt. A szabad választásokon a Nemzeti Megmentési Front elsöprő győzel­met aratott. Az RMDSZ az ország második pártja lett. Érdekesen alakultak tehát a politi­kai erőviszonyok. A választásokat követő időszak történéseiről, a további feladatokról Benkő Sándorral, a front Csíkszeredái elnöké­vel beszélgettünk, aki egyben az RMDSZ-nek is tagja. — Véleményem szerint ná­lunk ez a választás nem a leg­szerencsésebben sikerült. A Nemzeti Megmentési Front mint párt szinte hihetetlen ered­ményt ért el; olyan arányú győ­zelmet aratott, amely szinte* megkérdőjelezi a demokráciát. Gyakorlatilag nincs ellenzék, s az sincs, aki felvállalná ezt a szerepet. A választások után persze a legfontosabb a „hogyan to­vább?", hiszen mindenki retteg attól, nehogy újra visszajus­sunk az egypártrendszerbe. A visszarendeződés, megítélé­sem szerint, nem reális veszély, ám az átalakításokat minden­képpen lassítja ez az új helyzet. Itt, Hargita megyében, Csíksze­redán egészen más, ugyanak­kor lényegében hasonló helyzet alakult ki, mint országosan. Itt ugyanolyan egyöntetű volt az RMDSZ sikere, mint országo­san a fronté. Ez persze érthető, hiszen például a vásárhelyi események hatása a magyar­ságot egybefogta. Ezért itt min­denki kivétel nélkül elment sza­vazni, és szavazatát az RMDSZ-re adta. Talán ezért is lett az RMDSZ országos szin­ten a második párt. — Ez kétségkívül sikert je­lent az elmúlt időszakhoz képest. Mit jelent azonban ez ma az erdélyi magyarság szá­mára? — Mindenekelőtt azt, hogy több a képviselőnk a szenátus­ban, a parlamentben, s bizo­nyos esetekben ez számítani fog. Azonban azt is tudomásul kell venni, hogy a 29 honatya fontos kérdések eldöntésében elég kevésnek tetszik. Az RMDSZ a napokban tartott gyű­lésén tárgyalt arról, hogy a kö­vetkező időszakban konstruktív ellenzéki politikát folytat. Meg­egyeztek abban is, hogy a párt nem lép koalícióra senkivel, egyszerűen nemzetiségi érde­keket képvisel. Nyilvánvaló, hogy a valódi demokratizálás szempontjából ez valóban na­gyon fontos feladat. — Véleménye szerint a Nemzeti Megmentési Front népfrontjellegű tömörülés, avagy politikai párt? A decemberi forradalmat kö­vetően a front nemzeti mozga­lommá szélesedett, ami akar- va-akaratlanul államhatalmi szerv lett, s ez a csoportosulás vette át a vezetést. Az első idő­szakot követően megalakult a többpárt képviselőiből álló ide­iglenes vezetés. Ezt követően a front ugyanazzal a névvel mint párt tevékenykedett. Itt azonban több dolgot is fi­gyelembe kell venni. A front ugyan pártként megnyerte a választásokat, de nincs ideoló­giája, és nincs szervezeti struk­túrája sem. Nagyon heterogén a vezetése is. Tartottak ugyan egy kongresszust, s ott meg­próbáltak megyegyezni szerve­zeti kérdésekben, de különböző okoknál fogva nem sikerült e kérdésben sem dűlőre jutni. Tehát mindazok ellenére, hogy a front pártként van bejegyez­ve, valójában mégsem párt. Ez az én véleményem, ám ezt töb­ben is így látják. „Párton” belül rengeteg a frakció. Fliszen úgy alakult, hogy mindenki ide tömörült, te­hát a frontba, hogy ne tartozzon máshová. A történelmi pártok megjelenésének pillanatában azonnal elindult egy kampány a kiszorításukra. — A város politikai erővi­szonyai hogyan alakultak a választások után? — Lényegében ugyanúgy alakultak, mint országosan, csak itt az RMDSZ nyert utca­hosszal. Az is az igazsághoz tartozik, hogy az RMDSZ sem kimondottan párt. Pusztán el­lenzéke lehet a frontnak. A magyarlakta területeken azért szavazott e szervezetre min­denki, mert magyar. Fia nem ez lett volna a nagy vízválasztó, akkor föltehetőleg olyan pártot támogattak volna, amelynek a programja szimpatikus. Romá­niában ugyan 70 párt van beje­gyezve, de szép lassan el is tűnnek. Abban reménykedem, hogy a következő választáso­kon már politikai pártok vesz­nek részt. — Mindezek figyelembe vételével mi várható a helyi választásokon? — Csakúgy, mint önök, mi is készülünk a helyi választások­ra. Itt, a mi megyénkben az RMDSZ-nek van a legnagyobb esélye. A front vélhetően 20 százalék körüli eredményt ér­het el. Fliszen ezt mutatták az országos választások is. Fiargi- ta megyében az RMDSZ-en kívül más politikai erő nem szer­zett képviselői helyet. A front egyik képviselője töredéksza­vazatokkal jutott be a parla­mentbe. A helyi választásokat követően elkerülhetetlen válto­zások várhatók. Fliszen hosszú ideig sok-sok funkcióban csak románok lehettek. S ezek az emberek most a front tagjai, de mindenütt, minden rendezvé­nyen jelen vannak. Ugyanazok­kal az arcokkal találkozom a tanácsülésen, az erdélyi romá­nok ülésén és a különböző ren­dezvényeken is. A helyi válasz­tások után e posztokon is felte­hetőleg változások lesznek, de ez nem lesz könnyű. Az egypárti diktatúra lebontá­sának többféle útja-módja van. A modern demokráciához ve­zető út viszont közismerten rö­gös. Lengyel János

Next

/
Oldalképek
Tartalom