Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)

1990-06-01 / 32. szám

1990. június 1., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 Kaposvári párbeszéd Konferencia gazdaságról és kultúráról Országos konferenciát ren­dez Kaposvári párbeszéd cím­mel a Magyar Népművelők Egyesületének gazdasági és kulturális szakmai szervezete a Kaposvári Városi Tanáccsal és a Somogy Megyei Művelődési Központtal közösen. A június 14—17-ig tartó rendezvényso­rozatra elsősorban gazdasági és kulturális szakembereket várnak. Lehetőséget kínálnak arra, hogy együtt vessenek szá­mot a gazdasági fejlődéshez szükséges kulturális feltételek­kel. A tanácskozásra előadó­nak jeles szakembereket kértek föl, többek között Kádár Bélát a Tervgazdasági Intézettől, Ghyczy Tamást, az MNE Gaz­daság és Kultúra Szakmai Szervezetének munkatársát, Gyermati György történészt, Szeicz János szociológust és László Józsefet, a SAS légitár­saság magyarországi képvise­letének vezetőjét. A plenáris üléseket az MTESZ-székház- ban tartják, a szekcióüléseknek pedig hat kaposvári vállalat—a villamossági gyár, a húskombi­nát, a Kaposgép, a Masterfil, a Kapos Volán, a cukorgyár — lesz a házigazdája. A tanácsko­zás mottója „...az ember érté­kei többé már nem üzleti érté­kek, hanem szakmaiak; amikor apáink születtek a tudás luxus volt, most pedig ez a központ.” A négynapos országos kon­ferenciára személyzeti, mun­kaügyi, oktatási, szervezési, szociálpolitikai területen dolgo­zó szakembereket hívtak meg. Futártalálkozó A MAGYAR—LENGYEL BARÁTSÁG EMLÉKEI A Magyar—Lengyel Baráti Társaság kaposvári szervezete a héten Futártalálkozó címmel rendezte meg programját. Ven­dége volt Tadeusz Celt és felesége, Éva asszony, valamint Ta- deusz Olszanski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagy- követségének tanácsosa. Szabó József, a társaság elnöke arról beszélt, hogy Somogy megyének milyen nagy szerepe volt a II. világháború idején a lengyel menekültek segítésében. Európában egyedülálló volt, hogy Balatonbogláron lengyel lí­ceum működhetett. Akkori 600 tanulója közül a tavalyi találko­zóra 123 jött el, hogy együtt ünnepeljen és együtt emlékez­zen. Tadeusz Celt és felesége elérzékeny ültén, néha könnyekkel küszködve idézte föl a magyarországi éveket és a futárszolgá­latot. Tadeusz Celt évekig a lengyel kormány egyik futárja volt, s néha csak mesébe illő módon tudta teljesíteni feladatát. A beszélgetést Celt úr fejezte be azzal, hogy köszönetét mondott azért a sok segítségért, amit népe kapott. Laczkó András ez alkalommal mutatta be most megjelent „Menekülés a jövőért” című könyvét, amelyben lengyel sorso­kat örökített meg. (Hunyadkürti) Szabadság, nyugalom, erkölcsi erő Üzenet pünkösdre Jézus tanítványainak ereje, bátorsága Jeruzsálemben tö­rött össze a szenvedés hetének vihara és súlya alatt. Jézus azért marasztalta őket kudar­caik színhelyén, hogy ugyan­azon a helyen erősíthesse meg őket. Pünkösd után minden megváltozott: a tanítványok harcba szálltak azzal a rend­szerrel, amely megölte az Isten fiát. A régi rendszer rájuk vicsor- gatta fogait, s teljes erővel bí­rókra kelt velük, de a birkózás­ban saját csontja roppant össze. A tanítványok moso­lyogva jártak, és örvendeztek az ostorcsapások alatt. A tö­meg pedig, amely figyelte őket, lassan észrevette, hogy éppen arra van szüksége, amivel a tanítványok bírtak: csodálatos szabadság, biztos nyugalom és erkölcsi erő. —Pünkösd kapcsán e gondo­latokat vetette papírra E. Stan­ley Jones metodista misszioná­rius a Krisztus a világ országút- ján című művében. Hogy a ma vallásos embere miként éli meg eme egyházi ünnepet — erről kérdeztük Szuhánszky István metodista lelkészt. — A pünkösd a nem hívő tel­keknek nehezen megérthető ünnep. Amíg a „köznép” előtt a karácsony jobban körvonalazó­dik, s a szeretet, az ajándéko­zás és a testet-öltés ünnepét tudva-tudatlanul megérti. Ugyanígy van a nagypéntekkel is. De a húsvéttal igazán már nem tud mit kezdeni. Gyakran még a keresztény embernek sincs húsvétja. A keresztrefe- szítés lényegét s a feltámadást hagyják figyelmen kívül. Egye­dül a keresztényeknek van vá­laszuk a földön túli életre. Ez pedig itt, most, ma kezdődik el azoknak, akik hisznek Jézus­ban. Pünkösd a keresztény ember ünnepe; az egyház szü­letésnapja. Az első jeruzsálemi keresztény gyülekezetben a Szentlélek kitöltetése... — Pünkösd hogy szólhat a XX. századi emberhez? — Én úgy érzem, mindenki­nek — ateistának és vallásos­nak egyaránt — van istentuda­ta. Ennek csupán egyetlen magyarázata létezik: a nem hívő embernek is van lelekiis- merete. Hiszek abban, hogy valamennyiünkben megtalál­ható az ősemlékezés, az az édeni állapot, amelyről Szent Ágoston így vall: „Mindaddig nyugtalan az emberi létek, amíg végül Istenben ő békességet nem talál.” ,Amikor Jézus azt mondta: „íme, én mindeneket újjá te­szek”, akkor a kezét rátette az emberi szívre. Mert a szívből származik minden. A metodis­ták hisznek a teljes megszente- lődésben, ami nem más, mint Krisztus életének teljes uralom­ra jutása a létekben. E teljesség megnyilvánulásának az egyén­ben kell kezdődnie; áthatva annak minden — gazdasági, faji, nemzetközi — kapcsolatát. Nem felejthetjük el, hogy Jézus nem volt hajlandó Jeruzsálemet biztos, kényelmes környezetté tenni, amikor tanítványainak ottmaradást parancsolt. Jézus a tanítványokat változtatta meg, akik ezután indultak el az emberi társadalom egészét megváltoztatni. Átalakító mun­káját az egyes emberen kezd­te... Pünkösd képessé teheti az embereket egy minőségében az eddigitől egészen más, szebb, tartalmasabb étet válla­lására, amely nemcsak a névle­ges kereszténységet, a vala­melyik egyházhoz való tartozás tudatát jelenti számunkra, ha­nem egy kiteljesedett életfor­mát is. Annak a lehetőséget, hogy tehet szent életet élni. En mindezt a Szentléteknek a min­dennapi életben ható jelenlété­ben érzem. — A metodisták mintegy 50 millióan'vannak a világban. A somogyi megyeszékhelyen csupán 70 metodista jár az istentiszteletekre. Diákok is megfordulnak a Dimitrov utcai kápolnában, s egyre több szülő hozza a gyermekét megkeresz- teltetni. A metodista egyház miként értelmezi a keresztsé- get? — Az új életre való meghívás kegyelmi jelének tartjuk. A kis egyházak közül egyedül mi gyakorlunk gyermekkeresztsé- get. Igaz, csak a hívő emberek gyermekeit kereszteljük meg: olyanokét, akik hitben nevelik, imádkozni és szent életet élni tanítják fiukat, leányukat. Ha e szülői háttér hiányzik, akkor azt tanácsoljuk: hagyjuk a gyerme­ket addig, amíg önmaga nem vágyik a keresztvízre és a mi közösségünkre. —Azt érezzük magunk körül, hogy a hit reneszánszát éli. Az emberek e téren is szabadab­bak tettek... — Valóban. Az a párttitkár, aki az első és a második gyer­mekét a várostól legtávolabb tevő falucska parányi templo­mában kereszteltette meg, nos, az most harmadik gyermekét nyugodtan elviheti akár a belvá­rosi nagytemplomba is. A hit új­raéledése örömteli dolog, ám én mégis félek a bedugult lé- lekcsatornáktól, a tompult aka­rattól, az imádság nélküli órák­tól, a pünkösd nélküli élettől. Lörincz Sándor A NYÁR UTCÁBAN TÉL VAN A Nyár utcában tél van. A ka­rácsonyi csillagszórózás fájó emlékké dermed bennem... Lakossági fórumra hívta az újságírót a kaposvári Nyár utca lakóinak megbízottja. A hely­szín: a Somogy Megyei Gyer­mek- és Ijfúságvécjelmi Intézet tervezett fiatalok átmeneti ott­honának udvarbejárata. Az előzmény: 1990. május 14-én a környék ötvenkét lakosa aláírá­sával levelet juttatott el a Ka­posvári Városi Tanács elnöké­hez, amelyben többek között ez olvasható: „Megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy a Nyár utca 112. szám alatti ingatlanra a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet által gondozott fiatalokat akarnak telepíteni. Ezeknek a fiataloknak a rossz híre már ide- költözésük előtt megelőzte őket.” A levél további részleteire később térek vissza, hiszen most is megütnek a súlyos sza­vak. A lakossági fórum résztvevői: Farkas István, a Kaposvári Vá­rosi Tanács általános elnökhe­lyettese, és dr. Orbán István, a Somogy Megyei Gyermek- és Ifúságvédelmi Intézet igazgató­ja. Az aláíróknak több mint a fele jött el a szerda délutáni fó­rumra. A környékbeliek far­kasszemet néznek velük. Far­kas István szépen kezdi, türel­mesen, készen arra, hogy a jogos panasz orvoslást nyerjen. Dr. Orbán István a tervezett lé­tesítmény bemutatását kevés­bé meggyőzően kezdi, a köz­beszólások ki is fejezik, elég a szóból... Az épületben a tervezett át­alakításhoz szükséges építő­anyagok. Karácsonykor, az ün­nepélyes átadáskor még gyer­tyák égtek a fán az egyik helyi­ségben, ajándékot osztottak az állami gondozott gyerekeknek az intézet dolgozói. Fátyolos szemmel néztem az eseményt. Most újra felidéződ­nek bennem azok a gyerekar­cok... A környező utcákból érkezett lakosok nem hisznek az ígéret­ben, hogy a ház lakói allami gondozott, családot alapított fiatalok tesznek, akik dolgoz­nak. Az építési engedélyt is sokan vitatják; forró a hangulat, s egy­re inkább a városi tanács a cél­pont. A vád: nem kérdezték meg a szomszédokat, hozzájá­rulnak-e az állami tulajdonban álló épület kezelői jogának át­adásához, illetve hogy a So­mogy Megyei Gyermek- és Ifjú­ságvédelmi Intézet milyen célra kívánja hasznosítani a Nyár utcai „kastélyt”. A lakossági fó­rum hangulatát idéző néhány közbeszólást, ha nem is jegy­zem föl a füzetembe, akkor is megmarad bennem... — Laktanyák is vannak... Dombóváron megürül az orosz laktanya... Mi engedélyezhet­jük csak (a lakók — a szerk.), hogy ezek idejöjjenek. Még kuplerájnak is jobb tenne — így egy női hang. És dr. Orbán Ist­ván csodálkozására megerősí­ti, hogy — igen... A panaszáradatból kihallik, hogy ha ideköltöznek az állami gondozott, családot alapító fia­talok, elértéktelenednek a tel­kek, a lakóházak a környéken. A lakossági beadvány az épület hasznosítására megje­lölte: öregek napközi otthonát vagy bölcsődét, óvodát, üzletet szeretnének. Végre egy javaslat, kompro­misszumra. Tárgyaljunk a Somogy Me­gyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézettel arról, hogy betartja ígéretét: nem húszan-hatvanan költöznek ide, hanem két-há- rom család. Ezt írásban kérjük! A szó elszáll... Tetszik a komp­romisszumos javaslat Farkas Istvánnak és dr. Orbán István­nak is, de a lakosok lehurrogják a kezdeményezőt. — Le tehet állítani ezt az épít­kezést is, nemcsak a Bős— Nagymarost — szól közbe egy idős asszony kipirult arccal. — Igen, te tehet... — mondja halkan a városi tanács általá­nos elnökhelyettese. Egy lelkész kér szót. Ő pá­lyázta meg az átmeneti otthon vezetői posztját. A szeretetről beszél, a megértésről. — Lelkészi hivatásom a ga­rancia arra, hogy ezek a fiatalok beilleszkednek a társadalom­ba. Velük töltöm éjjelemet és nappalomat. Lassan széledé­ben a csoportosulás. Egyezség nem született. Majd a városi tanács legközelebbi vb-ülése foglal állást a lakossági bejelen­téssel kapcsolatosan. Az öreg diófa, amely alatt áll­tunk, mintha sóhajtott volna a Nyár utcai télben... Horányi Barna Hazatért rajzok Szaloy Lajos grafikái Négy évtizedig élt távol a hazától Szalay Lajos, minden idők egyik legnagyobb magyar grafikusművésze. Megjárta Párizst meg Argentínát, New Yorkot, de a telke mélyén min­dig magyar művész maradt. Amikor 1988-ban szülőváro­sába, Miskolcra hazatelepe- dett, mindjárt nagylelkű gesz­tussal ajándékot is hozott. így rendelkezett: „felajánlom a Művelődési Minisztériumnak hazai múzeumoknak történő átadásra négyszázötven rajzo­mat, hogy szülőhazám iránt érzett szeretetemet és hálámat ezzel is kifejezzem”. E négyszázötven grafika lát­ható most Szalay Lajos rajzai címmel a Budapesti Történeti Múzeumban. Szalay már indulásakor, a harmincas években ösztönö­sen az elnyomottak, a számki­vetettek, a szenvedők, az áldo­zatok, a munkások oldalára állt. Rajzaiban Derkovits szellemi­ségéhez állt közel. Maga is megjárta a Don-kanyart, volt üldözött, és menekítette a há­ború üldözöttjeit. Ezek az élmé­nyek tükröződtek munkásságá­Anya ban, amikor tussal és rajzirón- nal megfogalmazta vélemé­nyét, dühét, fájdalmát, felhábo­rodását. A külföldön töltött éveik alatt is a fájdalmas igazságot „raj­zolta ki magából”. Hol biblikus, hol mitologikus alakok felidézé­sével, hol egy-egy érzés meg- szemelyésítésével (Félelem, Meghalni rettenetes, Rémület, Kísértés stb.). Számos illuszt­rációja (Genezis, Villon, Shakespeare, Dosztojevszkij, Énekek éneke) elsősorban Szalay-alkotás, s csak másod­sorban köthető vershez, re­gényhez, irodalomi műhöz. Vannak gyakran visszatérő témái, újra meg újra megrajzolt alakjai. Ilyenek Káin és Abel, Salome, Jákob és Izsák, Ikarus, Judás, valamint a tékozló fiú. Vagy olyan szimbólumok, mint a háború, a tudomány, a mene­külők, a költő, a festő, a prédiká­tor, a halászok, a lovas. És drá­mai vagy tragikus szituációk. Az ember nyomorúsága jelenik meg lapjain, a magára maradt, a bűnbe esett, vagy a bűn áldo­zatává tett ember tragikuma. Azé az emberé, aki nem éri el a megváltást, mindig csak a szenvedésig jut el. Termékenység Szalay — Végvári Lajos sza­vai szerint — úgy volt magyar, hogy soha sem volt patrióta; úgy vált világpolgárrá, hogy mindig magyarul gondolkodott, érzett, és az anyanyelv szimbó­lumaiból építette föl gondolatvi­lágát. Magyarországon kívüli magyar, stílusok fölött álló mo­dern, XX. századi ember... Élet­műve megfejthetetlen és lenyű­göző; kivételes példája a ma­gyarság és az egyetemesség szintézisének. Kádár Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom