Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)

1990-06-11 / 40. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 1990. június 11., hétfő MONDIALE A-CSOPORT Olaszország— Ausztria 1:0 (0:0) Rene Higuita, a kolumbiai válogatott kapusa, aki rendszerint mezőnyjátékosként is remekül elszórakoztatja a közönséget. Könnyedén fogja meg a labdát a június 6-i edzésen. „ B-CSOPORT Románia— Szovjetunió 2-0 (1-0) D-CSOPORT Kolumbia—Egyesült Arab Emírségek 2-0 (0-0) Róma, 83 200 néző. V.: Wright (brazil). Olaszország: Zenga—Bare­st—Bergomi, Ferri, Maidini— Donadoni, Ancelotti, de Napoli, Giannini—Vialli, Carnevaie. Ausztria: Lindenberger—-Aig­ner— Russ, Peel, Streiter—Ad­ner, Linzmaier, Schottel, Her­zog—Ogris, Polster. Cserék: Ancelotti helyett de Agostini (a szünetben), Carnevali helyett Schillaci (75. p.), illetve Linzmaier helyett Hödnagl (78.). A várakozásoknak megfele­lően heves rohamokkal mutat­koztak be első világbajnoki mér­kőzésükön a házigazda olaszok, de a fiatal osztrák válogatott igen okosan lefékezte az iramot. A lelkes közönségtől támoga­tott itáliaiak kapujuk előterébe szorították ellenfelüket. Minden jel arra utalt, hogy még a félidőben megszerzik a vezető találatot a hazaiak, ám a kék mezes rohamokat — ha néha szabálytalanul is — megállították az osztrákok. A félidő második részében kevesebb játékot, annál több durvaságot láthatott a római közönség. Érdekes, hogy Wright brazil játékvezető a FIFA előzetes intelmei ellenére mindössze egy sárga lapot osztott ki ebben a já­tékrészben, holott több esetben is megérdemelt lehetett volna a fi­gyelmeztetés. Szünet után válto­zatosabb lett a játék. Többet támadtak az olaszok, ám a szerencsének és a kirobba­nó formában védő Lindenberger­A nápolyi rendőrség szomba­ton titkos nyomdára bukkant, ahol a világbajnoki döntőkre ál­lítottak elő hamis belépőket. A „feketenyomdászok” a legtöbb belépőt a Szovjetunió—Romá­nia, valamint a Szovjetunió— Argentína mérkőzésekre kíván­ták értékesíteni. Olaszország­ban tartanak attól, hogy a je­gyek illegális adás-vétele elle­nőrizhetetlen lesz a következő napokban. A tengerbe zavarták az autogramvadászokat A holland válogatott Palermo közelében fekvő szálláshelyét három fiatal „tengeri úton” pró­bálta megközelíteni. A lelkes szurkolókat, miután partra szálltak, az éber őrök visszapa­rancsolták a tengerbe. Mint ki­derült, a vállalkozó kedvű rajon­gók Marco van Basten autog­ramjáért kockáztattak... Beckenbauer elégedetlen A nyugatnémet szövetségi kapitány bírálta a nemzetközi szövetséget, miután elutasítot­ták azt a javaslatot, hogy a szakvezetők a kispadon ülő já­tékosok közül bárkit becserél­hessenek a mérkőzés közben. A jelenlegi szabály szerint ugyanis, bár valamennyi keret­tag helyet foglalhat a kispadon, csak az öt, előzetesen kijelölt futballista közül cserélhetnek az edzők. Piatini, az újságíró A világbajnoki döntőn a tori­nói La Stampa című lap kom­mentátoraként működik közre Michel Piatini, a francia váloga­tott és a Juventus egykori csilla­ga, a selejtezőkön kiesett gall- kakasos együttes szövetségi kapitánya. A máig is rendkívül nek köszönhetően az osztrákok tartották a gólnélküli döntetlent. Ahogy múlt az idő, egyre idege­sebb lett Azeglio Vicini olasz szö­vetségi kapitány, s nyugtalansá­ga érhető volt, hiszen, bár többet támadott csapata, az osztrák el­lenakciók megtréfálhatták volna a hazaiakat. Ez az itáliai szempontból kelle­metlen meglepetés azonban nem következett be, s a 78. percben a csereként beállt Schillaci meg­szerezte a vezetést, miután Vialli tisztára játszotta magát a jobb oldalon, s pontosan ívelt a fejére. Lindenberger kapus csak épp­hogy érintette a labdát (1:8). A hátralévő percekben az ola­szok már csak a nehezen kihar­colt győzelem tartására töreked­tek. A mérkőzés megfelelt a vára­kozásnak, a képzett erőkből álló, fiatal osztrák csapat végig egyen­rangú ellenfél volt, de a hazai pá­lya előnyeit élvező itáliaiak meg­érdemelten szerezték meg a két pontot. A két szakvezető véleménye: Azeglio Vicini(Olaszország): — Roppant boldog vagyok, két pontot szereztünk, s nem is rossz játékkal. Nem vitás, a jobbik csa­pat győzött. Josef Hickersberger (Ausztna): — Tizenkét perc választott el bennünket attól, amit álmaim ne­továbbjának tartottam: a pont­szerzéstől. Roppant balszeren­cse, hogy kiválóan záró védel­münk egy közeli fejesre módot adott. népszerű Piatini az olaszokat tartja a legesélyesebbnek a győzelemre, s mint az újság hasábjain kifejtette, a mai me­zőnyből az itáliaiak kiemelked­nek. Ellopott zászlók Panaszkodnak a torinói pol­gárok, mert a szombati nap so­rán — fényes nappal! — 300 zászlót „gyűjtöttek be” az ut­cákról azok, akik ingyen szuve­nírekkel kívánják felszerelni magukat a Mondialéról. — Maguk a lobogók ugyan nem túl értékesek, de városunk majdnem 25 ezer dollárt költött arra, hogy a lehető legelőkelőb­ben kicsinosítsuk utcáinkat, te­reinket. A rendőrség tétlenül szemléli a tolvajlásokat — mondta az egyik torinói hon­atya, Alfredo la Penna. Összecsapás a pályán kívül Pénteken Cagliariban bekö­vetkezett az, amitől sokan tar­tottak: megtörtént az angol szurkolók és az olasz rendőrök közötti első összecsapás. A tengerparti város egyik szóra­kozóhelyén csaknem száz ittas huligán randalírozott, a hatósá­gok felszólítására sem csitultak el a kedélyek, a hatalom őrei kénytelenek voltak keményebb eszközökkel véget vetni a rend­bontásnak. A jelentések szerint a vereke­dés következtében hatan szen­vedtek kisebb sérüléseket, és mintegy tucatnyi angol szurko­lót tartóztattak le. Ügyükben szombaton dönt a cagliari bíró­ság. Az ügy pikantériája, hogy az eset mindössze pár órával négy ország rendőrfelügyelői­nek tanácskozása után történt. Bari, 42 000 néző. V.: Cardel- lini (Urugvayi) Románia: Lung—Klein— Rednic, Andone—Gh. Popes- cu, Sabau, Rotariu, Lupescu, Raducioiu—Timofte, Lacatus Szovjetunió: Daszajev—Hi- gyijatullin—Besszonov, Kuz­nyecov—Gorlukovics, Alejnyi- kov, Rác, Litovcsenko, Zava­rov—Proteszov, Dobrovolszkij Csere: Litovcsenko helyett Jaremcsuk (66.), Dobrovolszkij helyett Borogyuk (72.), illetve Raducuoiu helyett Bálint (80.), Lacatus helyett Domitrescu (87.) Nem úgy kezdődött a találko­zó, mintha bármelyik csapat is a győzelemre tört volna: úgy tűnt, mindkét együttes az egy pontot tűzte ki célul. A 41. percben váratlan fordu­lat követekezett: lacatus maga mögött hagyta az átjátszhatat- lannak látszó szovjet védelmet, s nyolc méterről jobb lábbal, a kapu baloldalába vágta a labdát (1:0). A második félidőben alapo­san megváltozott a játék képe. Az első játékrészben óvatos románok végig utalták a me­zőnyt, s szinte esélyt sem hagy­A nemzetközi sajtó és a hír- ügynökségek egyaránt „meg­semmisítőnek" ítélik az argenti­nok pénteki, a nyitómérkőzésen elszenvedett 1:0-ás vereségét a lényegesen esélytelenebb­nek tartott kameruni válogatot­tól. Mint azt az értékelések hangsúlyozzák: az elképzelés nélküli játék volt megszégyení­tő a dél-amerikai világbajnokra nézve. Lehet, hgy igazságtalan ez az ítélet, de a kudarcot első­sorban Diego Maradona szám­lájára írják. A csapatkapitány kénytelen volt mentegetőzni: — Semmi sincs elveszve! A románok és a szovjetek ellen még nyerhetünk. Tény, hogy újabb pontvesztést már nem engedhetünk meg magunknak. tak a két évvel ezelőtti Európa- bajnoki ezüstérmeseknek. Az 55. percben Higyijatullin a a 16-os vonalánál kezezett. Cardellino uruguayi játékveze­tő azonba úgy ítélte meg, hogy az eset a büntetőterületen belül történt. Lacatus állt a labda mögé, s a 11 -est a léc alá vágta (2:0). Ezután a románok — fő­leg a világklasszis teljesítményt nyújtó Lacatus — egyik gólve­szélyes támadást vezették a másik után. Vélemények a találkozó után: Jenei Imre román szövetségi kapitány: — Sokan a szovjeteket és az argentinokat tartották esélye­seknek a csoportgyőzelmekre. Nos, mint láttuk, manapság nem könnyű „jósnak” lenni. Si­kerünket szervezettségünknek köszönhetjük, játékosaim min­dent úgy csináltak a pályán, ahogy azt megbeszéltük. Valerij Lobanovszkij szovjet szövetségi kapitány: — Az első félidőben betartot­ták utasításaimat a játékosok, a sorozatos hibákat azonban a románok kihasználták. Ezután elveszítették a fejüket, s legfel­jebb a lelkesedésért dicsérhe­tem a csapatot. Bologna, 30 000 néző. V.: Courtney (angol) Kolumbia: Higuita—Villa, Pe­rea, Escobar, Gi. Gomez—Alva­rez, Valderrama, Ga. Gomez, Redin—Iguaran, Rincon. Egyesült Arab Emírségek: Fa­raj—Y. H. Mohamed—E. M. Ab­durrahman, Kh. Gh. Mubarak—I. M. Abdurrahman—M. Gh. Muba­rak, A. M. Abdullah, Jumaa, Ab­bas—F. Kh. Mubarak, AI Taliyani. Csere: Iguaran helyett Estrada (78.), illetve F. K. Mubarak helyett Bilal (59.), E. M. Abdulrahman helyett Sultan (76.) Nem túl meggyőző teljesít­ményt nyújtottak a kolumbiaiak a szerényebb képességűnek ítélt Egyesült Arab Emirátusok válo­gatottja ellen. A dél-amerikaiak az első félidőben csak ritkán tudták áttörni az ellenfél védelmét, de akkor is elhibázták lehetőségei­ket. Rincon akár egymaga három gólt szerezhetett volna, azonban kétszer nem találta el a labdát, egyszer pedig fölé lőtt. Az Emirá­tusok meglehetősen ismeretlen futballistái kevéssel a félidő lefú­jása előtt kis híjján betaláltak. Afordulás után ritmust váltottak a kolumbiaiak, s az 51. percben Redin fejesével vezetéshez jutot­tak. Ennél a helyzetnél az arab védők óriási hibát vétettek, igen gyatra kísérletet tettek a lestakti­mas volt az öröm, hiszen a kameruniak továbbra sem talál­tak legyőzőre a világbajnoki döntőkben. A kameruni főváros, Yaoun­dé utcáin karneválhoz hasonlít­péntek kora délután sugárzott milánói tv-közvetítés után az utcákon úgy kerülik egymást az emberek, mintha szégyellnék magukat a történtek miatt. Az argentin tv riporterei és kommentátorai azzal igyekez­tek magyarázni a bizonyítványt, hogy a francia bíró kiengedte kezéből a gyeplőt az első félidő­ben, emiatt a kameruniak „el- kanászodtak”. ka alkalmazására (1:0) Mindenki azt várta, hogy az esélyesebb kolumbiaiak könnyedén folytat­ják, s látványos játékkal fölényes győzelmet aratnak. Nem így tör­tént, sőt, többször is Higuita bra­vúrjainak köszönhették, hogy megtarthatták előnyüket. A csep­pet sem megilletődött öböl menti játékosok azonban a végén újra „fellazultak” s a 85. percben az Estrada indításával kiugró Val­derrama beállította a végered­ményt (2:0). Nyilatkozatok a mérkőzés után: Francisco Maturana kolumbiai szövetségi kapitány: — Feltétlen szükségünk volt a győzelemre, mivel egy pontvesz­téssel végleg elbúcsúztunk volna p továbbjutástól. Tagadha­tatlan viszont, hogy sokat kell ja­vulnunk, ha a nyugatnémetek és a jugoszlávok ellen is helyt aka­runk állni. Carlos Alberto Parreire, az Egyesült Arab Emírségek szövet­ségi kapitánya: — Kiegyenlített volt a játék, de a kolumbiaiak a második félidő­ben kihasználták helyzeteiket, ezért veszítettünk. Számunkra most nem is az eredmény a fon­tos, hanem inkább az a tény, hogy részt vehetünk ezen a világtalál­kozón. ES MEGINT KAMERUN Bevallom, végig úgy éreztem, legyőzzük a kameruniakat, s csak az ellenfél gólja után me­rült fel bennem, hogy akár ki is kaphatunk... A győztesek táborában hatal­Nem táncol Buenos Aires Buenos Aires síri csendbe burkolózott az argentin váloga­tott Kameruntól elszenvedett véresége, a kényszerűen le­nyelt keserű pirula miatt. Még mindig nem hiszik el, ami a mexikói világbajnok csapattal történt, körülbelül olyan a han­gulat, mint Magyarországon a szovjetek elleni: 6:0-ás mexikói vereség után. A del-amerikai idő szerint ható hangulatban ünnepelték a győzelmet a szurkolók. A máskor néptelen szórako­zóhelyek még hajnali órákban is hatalmas forgalmat bonyolí­tottak le, s a meghatott kameru­niak a rádió székháza előtt többször is elénekelték az or­szág himnuszát. A sportkommentátorok több­sége mindazonáltal semmi két­séget sem hagyott aziránt, hogy Kamerun jobb volt Argentíná­nál, így hát a „békát le kell nyel­ni”. Nem rejtették véka alá, hogy Bilardo csapatának komoly fel­adatot jelent majd az elvesztett két pont behozása, de azt sem tartják kizártnak, hogy Argentí­na nem jut tovább a legjobb ti­zenhat közé. Mondi-morzsák Titkos nyomdára akadtak Nápolyban

Next

/
Oldalképek
Tartalom