Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-10 / 13. szám

1990. május 10., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 Csótány­lesen Tanuljunk a múltból! Jártasságot a termelés valamennyi ágában Gyakran hallom, hogy a kaposvári kórház osztályain fel-felbukkannak a csótá­nyok. E „kedves" egyenes- szárnyú rovarok hol délelőtt, a nagyvizit után, hol késő éj­szaka, elalvás előtt üzennek hadat a betegeknek. Van, amikor nem merészkednek tovább a mosdókagyló kör­nyékéről, de megesik, hogy támadást indítanak a jobb felségterületek: a fehér taka­rókfelé... Főleg a szülészeten fekvő kismamák iszonyodnak a hívatlan vendégektől, s ré­mületükben hangos sikolyra futja csak. Szerencse, hogy a szobatársak között mindig akad néhány bátor amazon, akiknek papucsa a csótány azonnali halálátjelenti. Emlékszem, diákkorom legendás pedagógusa ötöst ajánlott annak, aki 25 darab krumplibogarat hoz a hétvégi kiskertből vagy a szántójöld- röL Akadt néhány szorgal­mas bogárgyűjtő, aki a ,fő­szezonban” gyufásskatu­lyákba préselve hozta a kár­tevőket. Számlálás után a naplóban nagyhasú ötös ke­rekedett biológiából; néme­lyeknek a sokadik. Úgy tűnik, hogy a féreg- és rágcsálóirtás évek óta nem elég eredményes a megyei kórházban. Ezt vallja Tárnái Leventéné is, a kórház vezető higiéniku­sa: — Minden hónapban van nálunk csótány irtás, ám kiir­tani soha nem tudjuk az álla­tokat. Nagyon régiek az épü­leteink, s a külső szállítóink '-évén tovább tenyészik az , utánpótlás". Már az új mű­téti tömbben is találhatunk 2sétányokat. Ám úgy vélem, más kórházakhoz viszonyít­va a kaposváriban még tűr­hető az állapot. Nézőpont kérdése. Lőrincz Sándor A mezőgazdasági szakem­berképzéssel foglalkozó írások inkább csak a problémákat ve­tik fel: a megoldás módjára, a kiútra nemigen adnak használ­ható receptet. Én elsősorban erről szeretnék szólni, hivatkoz­va harmincéves gyakorló gazda mivoltomra, oktatói múltamra, élettapasztalatomra. Induljunk ki abból, hogy az ország élelmiszer-ellátását semmiféle „földreform” vagy „farmosítás” nem veszélyezte­ti. Egyértelműen állíthatom, hogy a kedvező adó- és árvi­szonyok mellett a jól működő üzemekhez bűn volna hozzá­nyúlni, pláne szétverni, különö­sen azokat, melyek a hazai és a világpiaci igényeknek megfele­lő termékeket állítanak elő. Az más kérdés, hogy a jogtalanul elvett földekért a tulajdonosokat valamiképpen kártalanítani kell. Emellett azonban a privati­zálással, a kisgazdaságok és farmok kialakulásával számolni kell. Természetes igény, hogy ezek irányítói valóban „életre nevelt” szakemberek legyenek. Sajnos a jelenlegi szakoktatá­sunk — amely a „specialisták” képzését igyekszik megvalósí­tani — semmi esetre sem alkal­mas az ilyen, a leendő kisgaz­daságok és farmok tulajdono­sainak képzésére. Helyes az a vélemény, amely szerint az agrármérnöknek olyan „zene­kart kellene vezényelnie”, mely­ben a zenészek magas színvo­nalon játszanak, de a karmester ért mindenhez. Ez a „minden” szó igen szé­les skálán mozgó feladathal­mazt takar. Tapasztalatból tu­dom — hiszen a II. világháború előtt 12 éven át gazdatisztként jóhírű uradalmat vezettem —, hogy érteni kellett nemcsak a növénytermesztéshez, az állat- tenyésztéshez, hanem a ker­tészethez, a szőlőműveléshez, sőt a sajt- és vajfeldolgozáshoz éppúgy, mint a traktorok, gőz­gépek, a műhely, a kisvasút „vezényléséhez”. Mert az ak­kori négyezer holdas, belterje­sen művelt gazdaság csak ak­kor működhetett jól, eredmé­nyesen, ha az a piacra termelt és a termékeinket kedvezően tudtuk értékesíteni. Nem volt akkor óriásivá duzzasztott ad­minisztráció — igen lényeges tanulság ez! —, a „domináló” termelő részleget csak igen csekély központi költség terhel­te. A következőkben a haladó hagyományok megszívlelésé- ben és alkalmazásában látom a megoldást. A „régi” rendszer­ben a gazdálkodás tudománya apáról fiúra szállt, de úgy, hogy az apának folyamatosan módja volt arra, hogy magát képezze. A fiú kicsi korától a gazdaság­ban folyó munkákban nőtt fel. Csak utalásszerűén említem az akkori ismétlő iskolákat, az önálló mezőgazdasági népis­kolákat, a földműves iskolákat, a téli kétéves gazdasági iskolá­kat (aranykalászos gazdakép­zés), a felnőtt lakosság kéthó­napos téli továbbképzését (ezüstkalászos gazdatanfo­lyam). T ermészetesen ezekhez megfelelően képzett, hivatásu­kat szerető, annak élő tanítók és tanárok is kellettek, akik szá­mára küldetést jelentett a falvak mezőgazdasági kultúrájának emelése. Ilyen volt például Csurgón Kovács Pál, akinek a nevéhez fűződik a Csurgó kör­nyéki kiváló szarvasmarhate­nyésztés megszervezése, a porrogi, porrogszentkirályi gyü­mölcsösök telepítése. De utal­hatok a szentimrei Földműves Iskolára is, ahol kétéves kép­zéssel kiváló munkafelügyelő­ket, otthoni kis birtokaikon si­kerrel gazdálkodó 18—20 éves fiúkat neveltek. Említhetem az 1929-ben megnyílt nagybajomi önálló gazdasági népiskolát, aztán az alapfokú ismereteket követő mezőgazdasági közép­iskolákat (Csurgó, Szarvas), valamint a gazdasági akadé­miát. Ezeknek az oktatási formák­nak nem az egysíkú szakem­bernevelés, a specializálás volt a célja, hanem az, hogy a vég­zett gazdák a termelés vala­mennyi ágában jártasságot szerezzenek. Továbbképzé­sükről pedig az uradalmakban a kiváló szakemberek, illetve a már említett téli kéthónapos tanfolyamok „gondoskodtak”, melyet aztán kiegészített, tel­jessé tett az évente megrende­zett mezőgazdasági kiállítások és tenyészállat-vásárok sora, a gazdatisztek szövetsége, a mezőgazdasági kamarák tevé­kenysége — és sorolhatnám. Ezek a fórumok nemcsak a szakmai fejlődésre, az érdekvé­delemre teremtettek lehetősé­get, hanem a piackutatásra, az előnyös üzletkötésekre is. Nem szeretném, ha valaki nosztalgiával vágy éppen a múlt rendszer dicsőítésével marasztalna el! Mindezt azért idéztem fel, mert a mai helyze­tünkben elgendhetetlennek tar­tom, hogy tanuljunk a múltból! Hivatásuk magaslatán álló taní­tók és tanárok közreműködésé­vel szerettessük meg újra a föl­det, a mezőgazdasági munkát a falusi fiatalokkal. Az újjáalakuló önkormányzatok, iskolaszékek biztosítsanak ezekhez az isko­lákhoz megfelelő gyakorlótere­ket. Sokat tehetnek ezért a mezőgazdasági nagyüzemek is! Van ilyen kezdeményezés megyénkben: például Barcson az általános iskolások Öcsi­szövetkezete. Kevesebb szólamra, ígérge­tésre, inkább lényegretörő, megértő segítségnyújtásra van szükség. Dr. Molnár László a mezőgazdasági tudományok kandidátusa Megnyílt a Kodály Zoltán emlékmúzeum és archívum A Kodály-köröndön, Kodály Zoltán egykori la­kásában április 28-án nyitották meg a Kodály Zoltán emlékmúzeumot és archívumot, amely a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet felügyelete alatt műkö­dik. Képünkön: Kodály Zol­tán íróasztala vallamint Erkel, Kodály és Liszt mellszobra. (MTI-fotó: Földi Imre felv.) Bimm-bamm... Harangok hangja hívott a templomba. Bimm-bamm, bimm-bamm... Veröfényes napsugár öltöztette ünneplőbe a kegyhelyet: odabenn, az orgonába kapaszkodó karza­ton a Budapesti Tanítóképző Főiskola női kara Csalogatta g muzsika titkainak közelébe a siófoki közönséget Épp Otto Fischer Harangszóját énekelték. Bimm-bamm, bimm- bamm... A szándékolt naivsággal megfogalmazott zenei gondolatok, az egyszerű hármashangzatokkal megtá­masztott, népies hangvételű dallamívek könnyedén utat találtak a fülekhez-szívekhez. Valami, megfog hatatlannal többek lettünk... ■ „Senki sem különálló sziget: minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja, ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birto­kod: minden halállal én leszek kevesebb: ezért hát ne kér­dezd, kiért szól a harang: érted szól" — vallotta John Don­ne. Bimm-bamm, bimm-bamm... A Siófokon még soha nem tapasztalt sikerű koncerten a város kórusai — ajővárosi vendégekkel közösen a Gyermekek egészségéért, az értük tett alapítvány javára énekeltek. Számos zenebarát a római katolikus templom falain kí­vül rekedve lehetett csak fültanúja a már eddig is sok szép sikert elért dalkör „megtáltosodásának". Tán a lelki feltöl- tődés, a környezet, a nemes cél segített, — nem tudni Annyi bizonyos: ezen a délutánon a férfiak szinte kitapint­ható érzékenységű szárnyalásra és alázatra egyaránt képes kórussáforrtak össze. Pedig a műsor összeállításá­valjelentős erőpróba elé állította az együttest Tímár Imre. a kiváló karnagy, csakúgy, mint a Bányász női kar és a váro­si gyermekkórus tagjait. Az énekesek hát felültettek ben­nünket a tisztán intonált hangok habkönnyű szárnyára, s beutaztatták velünk a zene csodálatos birodalmát. Előbb Kodály köszöntött bennünket Nagyszalontáról (milyen ügyesek ezek a gyerekek—dörmöghette ezüst szakállába a Mester), aztán láttunk Tűzszivárványt is, melyet Karai József és Nagy László festett fátyolosra. Pazar színei csa­logattak tovább Lassus—Bach—Beethoven—Liszt szelle­mének nyomába. Majd Varázsfuvola ragadott magával az istenekhez közeli világba. Bimm-bamm bimm-bamm.. A harangok értünk szóltak. Czene Attila Francia szemmel a színházról Az Antenne 7 Kaposváron forgatott Két napig tartózkodott Ka­posváron a Cedre Production magántársaság megbízásából az Antenne 7 forgatócsoportja. A stáb munkáját Kövesdi Tibor gyártásvezetővel, az MTV öt munkatársa segítette. A vendégek vonaton érkez­tek és már ott megszólaltatták Koltai* Tamás színikritikust a Csiky Gergely Színház műhely­munkájáról. Kedden és szerdán feszített ütemben dolgoztak a munkatársak. A rendezővel, Jean-Denis Robert-rel, a Pá­rizsban élő Kele JucWtársforga- tó-könyvíró és művészeti veze­tő tolmácsolásával beszélget­tünk. — Miért éppen a kaposvári Csiky Gergely Színházat vá­lasztották a forgatás színhe­lyéül? — Kele Judit beszélt nekem a budapesti Katona József Szín­házról és a kaposváriról is. Az ötlet innen származik. A hetes csatorna „vevő” volt az elkép­zelésre és engem bízott meg a rendezéssel. Ezt követően Ju­dittal együtt itt töltöttünk két napot az Állatfarm próbáin. Találkoztunk Ascher Tamás rendezővel és Babarczy László igazgatóval. Megismer­kedtünk azokkal a művészek­kel, akikről most portrét készí­tünk. Nagyon megkapott a szín­ház varázsa. Az a folyamat, ahogy egy előadás színre kerül, a próbák hangulata és a színé­szek, rendezők morális hoz­záállása a munkához. Tulaj­donképpen ezt a folyamatot, ezt Kele Judit művészeti vezető és Jean-Denis Robert rendező a műhelymunkát szeretnénk egyórás filmbe sűrítve bemutat­ni. Azt szeretnénk megmutatni a rendezők és színészek port­réin keresztül is, hogy miként alakult ki ez a közösség és miért éppen Kaposváron jött létre ez a nagyszerű színház. Francia kifejezéssel a mouvement, mozgalom létrejöttének folya­mata érdekelt bennünket. Ez a szó magyarra nehezen fordít­ható le. Nálunk pozitívabb tar­talmi töltése van a kifejezésnek. — Kikről készültek a portrék? — Zsámbéki Gábor, Székely Gábor, Ascher Tamás, Ács János és Babarczy László ren­dezőkről. A színészek közül Pogány Judit, Lázár Kati, Csá­kányi Eszter, Molnár Piroska, Jordán Tamás és Kulka János .szólal meg a filmben. A produ­cer Jacquelin Atellian, az ope­ratőr Dominique Gentil, a fran­ciatévé munkatársai. — Mikor mutatják be a filmet? Várható-e, hogy Magyarorszá­gon is láthatjuk? — Pontosan nem tudom megmondani, de körülbelül egy éven belül. Nagyon jó a kápcso- latunk a Magyar Televízióval és reméljük, hogy ide is eljut a film. A magyar közönség is megis­merkedhet azzal, hogy miként látja egy francia tévés csoport a színházi műhelymunkát. j(Várnai) Fotó: Jakab Judit BARCSI GIMNAZISTÁK SIKERE Az idei tanév különböző ver­senyein kiváló eredménnyel szerepelt néhány barcsi gimna­zista. Az országos középiskolai tanulmányi verseny döntőjén Nyári Rudolf negyedikes tanuló hatodik helyezést ért el angol nyelvből. így felvételi nélkül ju­tott be az egyetemre, s öt hetet töthet az Amerikai Egyesült Államokban. Ritecz Attila má­sodik lett a budapesti Pénzügyi és Számviteli Főiskola által meghirdetett országos számí­tástechnikai verseny progra­mozó kategóriájában. Neki szintén nem kell felvételiznie a főiskolára. A gimnázium leány torna­csapata az országos döntőn második helyen végzett. A Szép magyar beszéd verse­nyen országos döntőbe jutott Gerdelics Gabriella 2/A osztá­lyos tanuló (felkészítő tanára: Fejér Ferenc). Az Irinyi János kémiai tanulmányi verseny or­szágos döntőjébe jutott Kápol- nás György MA osztályos tanu­ló (felkészítő tanára: Jalovecz- kiné Pauk Eszter). Az Arany Dániel matematika-tanulmányi- verseny országos döntőjén Börcsök Zoltán MA osztályos tanuló (felkészítő tanára: Kiss Sára) vesz részt. A Kitaibel Pál biológiai tanulmányi versenyen három diák Börcsök Zoltán MA, Siszler Henrietta 2/B és Szabó Andrea Katalin MA (felkészítő tanár: Feigli Ferencné) képvise­li a gimnáziumot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom