Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-08 / 11. szám

I. évfolyam, 11. szám Ára: 4,30 Ft KÖZÉLETI NAPILAP 1990. május 8., kedd AMIKOR SZÉPEKET ÁLMODTAM, LELKEM VISSZASZÁLLT Varga Béla Bogláron A veszprémi püspöktől tiszteletbeli nagypréposti címet kapott Több mint négy évtizedes kényszerű távoliét után tegnap délelőtt egynapos látogatást tett Balatonbogláron Varga Béla 1945-ben megválasztott Nemzetgyűlés elnöke, volt bog­iári plébános. A város határán Szabó József tanácselnök, dr. Gaál Antal és Németh Béla képviselő fogadta s a fiatalok vi­rággal köszöntötték. Varga Bélát déli 12 órakor hatalmas ünneplő tömeg várta istentiszteletre a bogiári temp­lom előtt. Zsúfolásig megtelt a római katolikus templom: isme­rősök és ismeretlenek, régi ba­rátok, tisztelők sorfala között foglalta el 43 év után újra a megszokott helyét. A hálaadó szentmisét dr. Szendi József veszprémi me­gyéspüspök celebrálta. Prédi­kációja szerint a szentmisén két nemes megtisztelő feladatnak kell eleget tenni: megünnepelni első magyar királyunk Szent Ist­ván feleségének, Boldog Gizel­lának ünnepét és Varga Bélát előléptetni. A püspöki szertartó olvasta fel a kinevezési dokumentumot. Ebben többek között ez állt: „ Miután lehetségessé vált az új helyzetben az igazságtalanul hátrányos helyzetbe jutott em­berek számára a jóvátétel, megragadom az alkalmat s őr- kanonoki stallumába beikta­tom, s kitüntetem a tiszteletbeli nagypréposti címmel. Hiszen ténylegesen nem tudja ellátni a teendőket, mivel külföldi lakó­helyén tartózkodik. Ezen elő­léptetéssel és címadományo­zással fejezem ki megbecsülé­semet és elismerésemet azért, hogy mint az egyházmegyénk papja egész életében tevé­kenykedett. ” (Folytatás a 2. oldalon.) Az ellenségtől az ellenzékig Reméljük nem feledkezünk meg arról, hogy nem is oly ré­gen még alig volt különbség el­lenfél, ellenzék és ellenség kö­zött. Lehetett szabadon és nyil­vánosan szeretni, dicsérni a rendszert, de ennek ellenkező­je már erőteljesen attól függött: hol, mikor és kik előtt nem di­csérem, avagy nem szeretem. Az ellenzék és az ellenség kö­zötti különbségtétel eltüntetése többek között azért is káros, mert az ellenségnek általában a megsemmisítésére szoktak tö­rekedni, viszont ha már a velem egyet nem értőt is legyőzendő­nek tartom, akkor előbb-utóbb magamra maradok. A tavaszi választások ered­ményeképpen majdnem más­félszáz képviselő tekintheti magát ellenzékinek, tucatnyi pártnak reménye sincs arra, hogy érdemi hatalmi tényező­ként működhessen, utcán, saj­tóban, könyvben megszólalhat szinte mindenféle politikai tö­rekvés. Érdemes hát legalább egy rövid összegzés erejéig számot vetnünk azzal; hánya­dán is állunk most azzal, hogy ki az ellenzék és mi lehet a szere­pe? Összezagyvált fogalmaink lassanként kitisztulhatnak. Az elmúlt két év változásai a politikai szókészlet világában mutatkoznak meg leginkább. Az évtizedeken át gyakorolt és nehezen viselt egységmítosz sokak fejében egybeolvasztot­ta az ellenfél fogalmát az ellen­ségével, s az ellenzéket az el­lenséggel. Mindennek jegyé­ben az ellenzéki az ördög cim­borája, kártevő, összeesküvő meg minden egyéb volt — csak viselhető politikai kategória nem. Mostanában megtanu­lunk különbséget tenni e három fogalom között. Ellenfele min­denkinek lehet, aki a politikai — közéleti cselekvés mezejére téved, s ez igencsak természe­tesjelenség. Egy párton, egyet­len politikai platformon belül is sokféle módon lehet közeledni ugyanazon problémákhoz és (Folytatás a 3. oldalon) LESZ-E TÖKE FEJLESZTÉSRE? Sörgyári forró napok Tisztújító közgyűlésre készül az Akadémia Döntés van, végrehajtás nincs — Fejlesztés helyett elbocsátások? Berend T. Iván: A tudományos szabadság feltétele az autonóm önigazgatás — Mit vár az új parlamenttől, az új kor­mánytól a Magyar Tudományos Akadé­mia, és miként segítheti elő az ország gazdasági, társadalmi problémáinak megoldását, megújítva önmagát is — erről kérdezte Berend T. Ivánt, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét Molnár Erzsébet, az MTI munkatársa abból az alkalomból, hogy az Akadémia május 21 -e és 27-e között tartja tisztújító közgyű­lését. A balatoni nyár már türelmet­lenül toporog a Nagykanizsai Sörgyár siófoki telepének ajtaja előtt is. Nemrég Márkus Gábor igazgató még lelkesen számolt be terveikről: a céget megvá­sárló ausztráliai tőkés komoly befektetéseket kíván eszközöl­ni az építészetileg és technikai­lag rendkívül „lestrapált” tele­pen. Az országgyűlés is áldását adta a vállalati tanács egyértel­mű döntésére — mindenki tisz­tán látja, hogy fejleszteni saját erőből nem képes a vállalat. Olvasóinknak azóta már be­Ledöntötték Kálmán Imre szobrát Immár Siófokon is „elborult” egy garázda elme, s ezt a város hi rés szülötte bánta. Nem tudni: „csupán” részeg volt az elköve­tő, vagy nőjének e tettével nagyzoló. Esetleg „jó buli nagy­fiúknak”? Meszes Tóth Gyula nem politikai szerencselovagot mintázott a kőből, mégis „meg­támadták”. Még jó, hogy a tettesnél nem volt kalapács és véső, sem spray, sem vascölöp. így a szo­bor nem károsult, bár elvesztet­te fejét, de a helyi költségvetési üzem máris helyreállította a művet. Csak remélni lehet: a tettes nem veszti el megint a fe­jét. C.A. számoltunk arról, hogy a végre­hajtás egyre késik, mert a zalai központban egy szűk csoport meg kívánja hiúsítani a már el­döntött adásvételt. A telep dol­gozói drámai hangú levéllel for­dultak a vezérigazgatóhoz, hogy az hajtsa végre a vállalati tanács döntését. Mindez tegna­pig még nem történt meg. Ekkor találkoztam dr. Beleki József vezérigazgatóval, aki elmond­ta: a gyár vezetése nem tudja, hogy milyen szándékok alapján születtek meg az üzletet meg­torpedózó gondolatok. Az előzetes tervek szerint minden rendben levőnek lát­szott... Mármint az, hogy Kaposváron szeptembertől egészségügyi főiskolai képzés indul a volt MSZMP oktatási igazgatóságán, amely egy éve középiskolai diákotthon. A pri­vát „(rémhírgyárak” viszont manapság ontják termékeiket. Városszerte beszédtémává lett: mégsem indul a kihelyezett főiskolai tagozat. Megkérdeztük dr. Ujsághy Erzsébetet, a megyei tanács egészségügyi irodájának veze­— A technikai eszközállo­mánykorszerűsítésére, de még felújítására sincs pénzügyi fe­dezetünk — mondta. — Június 13-án lejár a Pepsi Colával kö­töttszerződésünk, sók közölték velünk: csak abban az esetben hajlandók ennek megújítására, ha tőkeerős nyugati céget vo­nunk be partnerként az üzletbe. Ha nem sikerül realizálni a dön­tést, akkor néhány ember kivé­telével a dolgozók sajnos az utcára kerülnek. (Folytatás a 3. oldalon) tőjét; ő elmondta: a híresz­telések alaptalanok. Szeptem­bertől a korábbi elképzelések szerint indul a főiskolai képzés, a Pécsi Orvostudományi Egye­tem kihelyezett tagozataként. Az oktatókat már kinevezték, il­letve május 15—tői nevezik ki. A leendő hallgatók beadták már. felvételi kérelmüket is. A felvé­teli vizsgákat — a felvételi tájé­koztató alapján — a Pécsi Or­vostudományi Egyetemen tart­ják. Tehát minden feltétel meg­van a tagozat szeptemberi startjához. (Lengyel) — A tudomány szabadságá­nak elengedhetetlen feltétele a tudományos központok — az egyetemek és az Akadémia — 1949-ben megszüntetett, illetve megnyirbált autonóm önigaz­gatásának a helyreállítása — mondta Berend T. Iván akadé­mikus. — A Magyar Tudomá­nyos Akadémia már két évvel ezelőtt kezdeményezte ezt. Remélhető, hogy az új parla­ment — a parlamenti demokrá­cia és helyi-intézményi önigaz­gatás vallott elveinek megfele­lően — mielőbb szavatolja az Akadémiáról szóló új törvény elfogadásával. A tervezett és megindított tulajdonreform ke­retében az autonómia anyagi megalapozásához igényt tarta­nak az akadémiai tulajdon hely­reállítására is. Nem a régi föld- és házbirtokokat igénylik visz- sza, hanem a kezelésükben lévő épületeket, intézeteket, kí­sérleti gazdaságokat és—a pri­vatizáció során"'— esetleg a részvénybirtoklást is. Az új kormány — mint mon­dotta — remélhetőleg nem kí­ván fölösleges átszervezések pótcselekvésébe bonyolódni, és épít a meglévő adottságok­ra. A világ minden fejlett tudo­mánnyal rendelkező országá­ban különböző szervezeti intéz­ményes rendben működnek az önálló kutatóintézetek. Nálunk a Magyar Tudományos Akadé­miához tartoznak ezek az inté­zetek, amelyeket teljes önálló­ságuk megtartásával, az MTA köztestületi autonómiája kere­tében kívánnak a továbbiakban is működtetni. Ez sokkal kedve­zőbb a tudományos kutatás számára, mint valamiféle állami tudománybürokrácia kiépítése. Remélhetőleg a köztestületi autonómia alapján működő Akadémia — miként a múltban is mindig — nem nyereség- orientált nemzeti tevékenysé­gének ellátásához a továbbiak­ban is élvezi a költségvetés tá­mogatását. Az MTA érdemi megújításá­nak a folyamata megkezdődött — mondta Berend T. Iván. — Megítélésem szerint lényeges tudománypolitikai változásokra is szükség van. A kutatásfi­nanszírozás egész rendjét dön­tően versenypályázati alapokra kellene helyezni. Az egyetemi posztgraduális képzés kiépíté­sével egy időben — az egyete­mek meghatározó szerepének biztosításával —, hagyomá­nyainknak megfelelően kell át­alakítani a tudományos minősí­tés egész rendjét. Nem a látvá­nyos politikai gesztus a lényeg, hanem a tudomány érdekeinek színvonalas biztosítása. Elsie­tett és a színvonal hanyatlásá­hoz vezető lépést semmikép­pen sem szabadna tenni. Az európai tudományos in­tegrációról szólva hang­súlyozta, hogy a tudomány — lényegéből eredően — nemzet­közi művelése (néhány spe­ciális ágazat kivételével kizá­rólag nemzeti keretek kö­zött megoldhatatlan. A hidegháborús szembenállás éveiben, ideológiai megfontolá­sokból, a politika a tudomány­ban is valamiféle KGST-autar- chia megvalósítására töreke­(Folytatás az 5. oldalon) A FELVÉTELIZŐK PÉCSEN BIZONYÍTANAK Szeptembertől oktatnak a kaposvári egészségügyi főiskolán

Next

/
Oldalképek
Tartalom