Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-07 / 10. szám
1990. május 7., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 5 Horváth János emlékére Táncosok Karádon BEFEJEZŐDÖTT A KÁRPÁT-MEDENCEI TANÁCSKOZÁS KESZTHELYEN Történelmi találkozó — A tánc nem ismer megyehatárokat — mondta Botos József, a Karádon megrendezett gyermek- és ifjúsági néptáncszólisták és kamaracsoportok megyei versenyének zsűrielnöke. — Mégis örültem volna, ha a somogyi vidék tánckultúrája valamivel összefogot- tabban, teljesebben jelenik meg a színpadon. Ma már mindenki számára hozzáférhetők a dialektusok, a táncírást-olvasást elsajátítva a publikált anyagok mindinkább megfejthetők e művészet szerelmesei számára. A gyerekek tánctudása, technikája egyébként szakadatlanul fejlődik, sokan közülük olyan lépéseket kapcsoltak össze produkciójukban, amelyek csaknem meghaladták erejüket. Ezen a vetélkedésen is megfigyelhető volt az erdélyi táncok előtérbe kerülése. Hasznos lenne a gyerekek „visszaterelése” erre a vidékre. • — Mindenesetre ezt a fajta kötődést egyetlen más megyében sem tapasztaltam még — tette hozzá a neves és szigorú szakember. Ma már bizonyos: sikeres fogadtatásra talált a Somogy Megyei Művelődési Központ kezdeményezése, amely a művészeti mozgalmak kisebb-nagyobb vetélkedőit, a népi kultúra továbbéléséért legtöbbet tett somogyi mesterekhez, leendő példaképekhez köti. Itt Horváth János, a népművészet mestere emlékére (is) ropták a fiatalok. Aki a helyi Gyöngyösbokrétában táncolva mutatta meg • széles e világnak: miképp lejtik Karádon a kanásztáncot... Horváth János büszke lenne, ha látná, a juniorok között a győztes, a mindössze 6 esztendős Bogdán Gergely műsorát. Az apróság határozottan irányította a tánca alá muzsikáló Zengő együt- . test... Míg a gyerekek táncházban múlatták az időt, a zsűri is meghozta döntését. Szóló fiúgyermek-kategóriában a balatonlellei Szelence együttes tagja, Jakabfi Ádám végzett az élen. A karádi Gyenes Tamás kapta a szóló ifjúsági díjat. A gyermekek között vegyes párosban a kaposvári Somogyi Aprókban táncoló Végh Petra és Kovács Arnold, míg a nagyobbaknál az 503. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézettanulói, Tóth Mártáé s Fey'es András teljesítményét értékelte legtöbbre a zsűri. A hagyományőrző csoportok között a karádi gyerekek bizonyultak a legügyesebbeknek. A kategória ifjúsági díját a Berzencéről érkezett Szollár Zsófiának és Füstös Gábornak ítélték. A Szelence táncegyüttes üvegese és ugrósa a kamaratáncosok első díját szerezte meg, a nagyobbak között pedig a Bm. Kaposvár Táncegyüttesvégzett az élen. Magas színvonalú munkájáért minden felkészítő szakembert pedagógiai díjjal jutalmaztak. (Czene) Békés trombitaszó Szombat délután, a gyönyörűen felújított fonyódi zeneiskola kamaratermében békés hangulat uralkodott el rajtam. Trombita harsogott, s én arra gondoltam, hogy az itt fellépő gyerekeknek remélhetőleg soha nem kell majd erőfitogtató díszszemléken indulókat játszani. A legjobbakat talán koncertpódiumok várják, zenekari árkok, a többiek pedig árnyas ligetek pavilonjaiban, vasárnap délelőttönként térzenét adnak a fagylaltot nyalogató gyerekeknek, és a sörözgető apukáknak. Ez jutott eszembe a somogyi zeneiskolák II. rézfúvós versenyén, miközben a markáns hangszerek ifjú művelői vetélkedtek. 56 gyermek — négy korcsoportban — trombitán, tubán, kürtön, tenoron, baritonon és harsonán játszott rövid darabokat, s a pécsi zeneművészeti főiskola tanárai szerint nagyon sok tehetség van a megye zeneiskoláiban. Barcson különösen nagy hagyományai vannak a fúvósképzésnek, s a hallott produkciók is igazolták ezt. A fonyódi Építőipari Ktsz értékes tárgyjutalmakat ajánlott föl az első helyezetteknek és a különdíjasoknak. Első lett Varga Péter és Czínk Péter— ők hazai környezetben fújták hangszerüket —, valamint Papp Sándor, Tóth Tibor, Kecel és László és Keszthelyi 3álint Barcsról. A különdíjasok köze a barcsi Kovács László mellé három kaposvári — Kovács Attila, Bogárdi Gábor és Bíczó Balázs — került, ami azt is jelzi egyben, hogy a megyeszékhely zeneiskolájában is magas szinten művelik a fúvósképzést. A melléfüjás feledhető, az öröm, a sikerélmény azonban bizonyára maradandó lesz. Varga Ferenc, a „hazaiak” tanára boldog: egyik növendékét, Czink Pétert már fölvették a váci zeneművészeti szakközépiskolába. Lehet, hogy néhány év múlva kollégák lesznek? (Süli) Koszorú Berzsenyi sírjára — Mesztegny'ó határainkon túl élő magyar gyerekeket fogad Duray Miklós író — Szlovákiából magyar egyesületek Újvidéken. Jugoszláviában is fogy a magyar nemzetiség, 1981-ben 350 ezer volt a lélekszámúk, az asszimiláció és a gazdasági emigráció csökkenést hozott. Míg az általános iskolás gyerekek 80 százaléka tanul' anyanyelvén, a középiskolákban már csak 40 százaléka. Szőcs Géza író, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség főtikára azt az alapítványt ismertette, amit Tőkés László fogalmazott meg. Támogatja az alapítvány azokat a romániai magyarokat, akik az anyaországból kívánnak visszatelepülni. (E mozgalom szervezése miatt nem vett részt Tőkés László a keszthelyi Helikon tanácskozáson.) A tanácskozás résztvevői nevében Kosa Csaba író, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság tagja közleményt ismertetett. Kezdeményeztek, hogy hozzák létre a kis népek világparlamentjét; ez folyamatosan ülésezne. Az új magyar kormánynak kellene vállalnia a világparlament megszervezését, az előkészítő tanácskozás helyszínéül Budapestet jelölte meg. A közleményt egyhangúlag elfogadták '* a tanácskozás résztvevői. Szombaton délután, a konferencia befejezése után a vendégek Niklára látogattak, s a Berzsenyi Emlékmúzeum megtekintése után a költő síremlékén koszorút helyeztek el. Papp János színművész, a társaság tagja a Magyarokhoz című'vers előadásával adózott Berzsenyi szellemének. Mesz- tegnyőn a helyi honismereti kör várta a vendégeket. Hangulatos műsorral kedveskedtek' a falu fiataljai a tanácskozás résztvevőinek, s a helyiekkel való ismerkedés újabb kapcsolatok kiépítésére is módot adott. Mesztegnyő tanácselnöke a kárpátaljai küldöttséggel tárgyalva megerősítette, hogy a nyáron a Kárpát-medenceben élő magyar kisebbség fiataljai számára tábort szerveznek a faluban. Kép és szöveg: Horányi Barna A vendegek Niklan, a Berzsenyi Emlékmúzeum parkjában A IV. Berzsenyi helikoni napok történelmi találkozóként vonul be a határainkon túl élő magyar kisebbség krónikájába — így summázhatóak azok a vélemények, amelyek a kétnapos Kárpát-medencei tanácskozáson megfogalmazódtak. Az anyaországban felismertté vált, hogy az ausztriai Burgenlandban, a szlovákiai Felvidéken, a szovjetunióbeli Kárpátalján, Erdélyben, illetve jugoszláviai Újvidéken élő magyar kisebbség sorsa sokban hasonlatos. Az Alsóőrből (Burgenland) érkezett dr. Galambos Ferenc páter megvilágította, miként fogy évtizedek óta a magyar kisebbség az Őrvidéken. 1920- ban még huszonötezren vallották magukat magyarnak, 1938- ban már csak tízezren, napjainkban ötezerre becsülik a számukat. Őrvidéken magyar intézet kezdte meg működését. Szeptemberben a kisebbségben élők neveléséről és oktatásáról tanácskoznak. A harmadik alkalommal meghirdetett rendezvényen kezdeményezik a magyar nevelés és oktatás megújítását Burgenlandban. Szülők könyvét készülnék összeállítani a hagyományok fölfrissítésére; magyar nyelvű óvodai segédanyagot is kiadnak. A kárpátaljai magyarság identitástudatáról vázolt képet korreferátumában Balia D. károly, a Hatodik Síp folyóirat (Magyarországon nyomtatják) szerkesztője. A nemzeti sajátosságok figyelmen kívül hagyása, az egyes nemzettörzsek etnikai határainak mellőzése következtében e térség újra — mint Trianon után — a feszültségek gócává vált, állapította meg. Az itt élő magyarság kapcsolata 1945 után megszakadt az anyaországgal, a hatvanas évek kezdetéig semmilyen sajtótermék nem jutott be, Magyar- ország hivatalos körei sem vettek tudomást — még évtizedekig — arról a nemzetcsoportról, amely elszigetelődve, a „bűnös nemzet" bélyegével élte végig a sztálini korszak sötét esztendeit. Ilyen körülmények között kezdődött meg a magyar nyelvű oktatás, a magyar sajtó, a könyvkiadás, az irodalom szervezése. A kárpátaljai mai magyar irodalomról szólva elmondta: vitathatatlanul szerves része a szovjet irodalomnak, s egyszersmind része az egyetemes magyar irodalomnak is. Miként a környező országokban , az itt élő magyar kisebbség sem egyformán éli meg magyarságát a Kárpátalján. Aki magyarságán túl kisebbségi magyarságát is vállalja, az nem hagyja el szülőföldjét — szolB ált részletes adatokkal Bállá '. Károly, majd hozzáfűzte: — Talán-talán növekvőben van azoknak a tábora, akik magyarságuk mellett a kisebbségi magyarságot is készek vállalni. Ők azok, akik évtizedekig pasz- szív rezisztenciával figyelték sorsuk alakulását, és ők azok, akik tenni mertek felemelkedésükért a nehéz időben. Ebbe a csoportba tartoznak mindazok, akik a Magyar Kulturális Szövetség munkájában őszintén részt vesznek, akik Kárpátalján akarják magyarságukat gyakorolni, gyermekeik jövőjét ott képzelik el. Magyar iskoláinkban bevezették a magyar történelem oktatását. Ungváron hungarológiai központ nyílt, megalakult a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség — számolt be az utóbbi évek változásairól. A változások más kisebbségeket is érintettek, ám — s ebben szintén hasonlóságot mutat a Kárpát-medencében élő magyarok helyzete — a változások iránya nem egyértelműen megnyugtató —- erről szólt Duray Miklós író, a pozsonyi Együttélés Mozgalom vezetője. A szlovákiai magyar polgárjogi aktivista fölhívta azokra a veszélyekre a figyelmet, amelyet a közelgő választások idézhetnek elő. — A kisebbség nem adja fel kettős kötődését — hangoztatta. — A szlovákiai magyarok érdeke azt diktálja, hogy fenntartsák a kapcsolatot az anyaországgal is. A szlovák kulturális miniszterhelyettes, aki a napokban Magyarországon tartózkodott, osztja a magyar kisebbség véleményét: az állam ellenőrzése alól fel kell menteni az anyaországgal való kapcsolat megteremtését. Csorba Béla, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének képviselője az anyaországot abban hibáztatta, hogy csak felszínesen ismeri- a Jugoszláviában élő magyar kisebbség helyzetét. Kevesen vették észre itthon, hogy a vajdasági nemzetiségi autonómia miként szenvedett csorbát 1988-tól. Fájlalva idézte föl az ötvenes évek intézkedéseit, melyeknek során megszűntek a Kevés a pénz, mégis van eredmény Elismerték a kaposvári művelődési osztály munkáját Ritkán adatik meg, hogy egy tanácsi szakigazgatási szerv munkájáról elégedetten szóljanak. Nos, ez történt a Kaposvár Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának ülésén, ahol a művelődési osztály elmúlt ötévi tevékenységét tárgyalták. Sokirányúnak és korszerűnek ítélték az oktatási és köz- művelődési irányítást a városi művelődési bizottság és a végrehajtó bizottság tagjai. Tettek ezt azért, mert az osztály az iskolai önállóság növekedésével kidolgozta az intézményi munka egészére vonatkozó szintézis lehetőségeit és metodikáját. A beszámoló szerint jelentős eredményeket könyvelhetnek el az oktatási intézmények működési feltételeinek javításában, fplyamatosan vizsgálták a tanítás és tanulás eredményességét, valamint az iskolaigazgatói pályázati rendszer működésének hatékonyságát. Elhangzott azonban, hogy az igazgatók megválasztásánál még nem minden esetben érvényesülnek a szakmai szempontok: néhány tantestület a sokat ígérő, engedékeny és gyengébb szakmai kvalitású vezetőt választott. Az eredményközpontú felügyeleti rendszer működőképességét csak kezdeti eredmények igazolják, ugyanis hiába sürgette az osztály az iskolák eredményvizsgálatának központi összehangolását. Vagyis az osztályzatokban kifejeződő tudásszint elemzése csak részigazságokat tartalmaz, így az intézményekben folyó pedagógiai munka összevetéséhez kevés. A művelődési osztály irányító munkájában a tartalmi munka minősegének javítására koncentrál. Az óvodai és iskolai zsúfoltság enyhült, így a nevelési eredmények és az iskolára előkészítés színvonala javult. Megszűnt az óvodai szakemberhiány is. Bár a korábbiaknál lényegesen több lehetőség van a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű gyerekek gondozására, a cigánygyerekek felkutatása és Intézményes nevelése nincs teljesen megoldva. Munkaerő-felesleg van, az általános iskolák tanítóiból, a szaktanárok iránti kereslet azonban — a demográfiai hullám révén — erősödött. A középiskolák minőségi követelményeinek az általános iskolákból továbbtanuló gyerekek általában jól megfelelnek. Van azonban néhány iskola (sajnos, nem derült ki, melyek ezek), amelyeknek a diákjai nem ütik meg a mércét, sőt súlyos alapkészségbeli lemaradások tapasztalhatók náluk. Talán változtat ezen a helyzeten a felekezeti és magániskolák alapításának lehetősége, a minőségi szempontú versenyhelyzet. Kaposvár közművelődési intézményeiről elismerően szóltak. Külön kiemelték a Kilián György Városi Művelődési Központ sokrétű és tartalmas ifjúsági, valamint felnőttprogramjait, a Móricz Zsigmond Művelődési Ház vállalkozó-gazdálkodó tevékenységét. A pénzügyi nehézségek ellenére továbbra is magas szintű az amatőr művészeti együttesek munkája, a könyvtárak azonban már nem tudnak megbirkózni a pénzhiánnyal: kevesebb jut új könyvek beszerzésére. A korábbiaknál sokkal eredményesebb a képzőművészeti műhelyekkel és az alkotókkal kialakított kapcsolat; több jelentős alkotással gyarapodott a város. A művelődési osztály azzal is büszkélkedhet, hogy tanácsi finanszírozással sikerült minden évben egy-egy kötetet kiadnia. Varga Zsolt •*
