Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-05 / 9. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — EMLEKEZET 1990. május 5., szombat A mi kis Házsongárdunk „...tört kövön és porladó kereszten...” Erdélyt ismerők, Erdélyt szeretők előtt nem ismeretlen fogalom a kolozsvári Házson- gárd. Az ottani temető valóban fogalom, sürített történelem. Erdély politikai és szellemi óriásai alusszák ott örök álmukat. A temető ódon patinája, százados fái által sugallt hangulata költő tollára, festő ecsetjére méltó. S mégsem e történelmi környezet, hanem egy dallamos női név ihlette dalra a századelő nagy erdélyi romantikusát, Áprily Lajost, aki Aletta van der Maetnak, Apáczai Csere János holland felesége emlékének állított emléket, Tavasz a házson- gárdi temetőben című versében. „...A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem... A tudós és hű hitvese sírhelyét már nem találta a költő. De áll egy emlékoszlop, egy ba. A még meglévő kopjafák műemléki védelem alatt állnak, nyilvántartásba vételükjelképes sír, a kegyelet jeléül. S amíg a tudós világ emlékezni fog Apáczai Csere Jánosra, a szép versek szerelmesei nem felejtik Aletta van der Maet nevét sem... A Nagykanizsa felé utazó alig ér ki Nagybajomból, az út jobboldalán láthatja a község ősi temetőjét. Ezen a helyen állt a 16. század elején az a templomból kialakított kicsiny erősség, mely az egyre sűrűbbé vált török portyák harácso- lásai ellen a környékbeli lakosság egyetlen védelmét nyújtotta. S mivel a középkori temetők a templomok közvetlen közelében létesültek, a várépítést megelőzően e helyen lehetett a község temetője is. Az egykori erősség sáncai még ma is láthatók. A kis halom felett egyetlen hatalmas fenyő áll, mintegy őrködve a faragott kopjafás sírhalmokon. Ez a mi kis Házsongárdunk... A kopjafás temetkezés ősi szokása egyre ritkulóbban, de máig fennmaradt. Régebben az elkorhadt fejfákat kicserélték, a régit beletemették a sírre, megmentésükre intézkedtek. Kár, hogy e szép hagyomány kihalóban van, mint azok a régi mesterek is, akik e fejfákat faragták. Ezek szebbek, Istenhez, emberhez közelebb állók, mint a beton- műkő-márványcsodák. A temető ma már messze túlnőtt az egykori várdombon. Sírhalmai között sétálva itt is, ott is szembeötlik egy-egy régi, faragott kő, melyeken az írás szálkás betűi már alig- alig olvashatók. Egy édesanya korai halála feletti őszinte fájdalom csendül ki az alábbi sírversből: D.I.K. Isten dicsőségét Zengőt magasztaló Öt jámbor magzatnak Mathild, Kálmán, Emil, Elek, Károly, és ily Zálogok anyjának Szép ivadék ágának Törhetetlen hűségül Gyöngéd szeretet Draskovich Júliának Delikor 36 ja vában Házasság 19 nyarában Hanygörcs áldozatának Gyászszüvélyű férje Bús árva öt gyermeke Emeli e váltságjelt Mert örök üdv élvében Velük vigad egekben 1835 Nem messze e sírtól édesanyák siratják korán elhunyt gyermekeiket: Deákvarga József Itt nyugszik boldogult Hertelendy Helen Meghalt 14 évében 1852 és Horváth Krisztine élt 10 havat Elhunyt 855 Sep. 24-én Ezen szeretett angyalok Hamvai fölött kesereg a két Anya Mégis! A megmaradt kis temetőrész szép. Ha a múlt század romantikus korában élnénk, úgy mondanám: „valami megnevezhetetlen mélabú lengi körül..." De ezt ma már nem értené meg senki, ezért így mondom csak: szép. Nagy elszánással, nem csekély áldozattal még meg lehetne menteni. Ha másért nem, az áldozatok emlékéért. Kutor János élt 75 évet mint tanító N. Bajomban 50 évet Meghalt 1875 máj. 27-én és hű neje Benkő Julianna élt 72 évet Meghalt 1874 dec. 26-án Házasságban éltek 55 évet Hosszas éltök fáradalma mi jutalma itt lenn? Talán e sír? nem. Örökséget ad az Úr a fiákban, mert az ő ajándéka a méh gyümölcse. És fenn? Kik sokakat oktatnak az igazságra mint az Eg csillagai úgy fény lenek örökkön örökké Az első világháború viharában százezrek vesztek el, és nyugosznak távoli, ismeretlen vidékeken, jeltelen sírban. De Alig haladunk tovább pár száz métert a kanizsai úton, bárhol legyenek is, máig őrzi emléküket a kegyeletes emlékezet. balról foghíjas kőkerítés őriz — őriz? — inkább csak jelez egy temetőt. A sírok nagyobbik részét már felszámolták, csak mintegy negyed részén látható még, hogy itt valaha temető volt. Az elvadult növényzet alatt ledöntött obeliszkek feküsz- nek, feldúlt, kifosztott sírhelyek tátonganak. A sírköveken itt-ott még olvasható az írás. Különösek a héber betűk, egy idegenből ideszakadt nép üzenete a túlélőknek. Mert csak ők tudják olvasni... Ez a nép ezen a földön is gyökeret eresztett. A feliratok legalább fele magyar: Schlesinger Ignác néptanító... Ez a tanító ugyanolyan becsülettel oktatta a rábízott ifjakat, mint a Kutor Jánosok. S ,,mi jutalma itt lenn... ?" Az izraelita temetőt a hatvanas évek elején is láttam. Akkoriban a bejáratot még hatalmas vaskapu, s egy ott élő öreg házaspár őrizte. Csodálatosan szép temető volt. S egy negyedszázad alatt szinte teljes pusztulásra jutott. Mindenütt a szándékos dúlás, fosztogatás nyomai. Ami síremlék még áll, az sem a kö- nyörületnek, inkább az áthatolhatatlan, sűrű bozótnak köszönhető. SELMES TÓTH JÓZSEF Idegen országban ontotta vérét élt 27 évet, meghalt 1915. ápr. 18. 44. gyalogezred katonája volt Elvitt engem a háború viharja Bús idő népeket őrlő zivatarja. Elvitt messze földre, ott leltem halálom, Távoli vidéken, idegen határon. Korom legszebb idejében hagytam itt az éltet Elhullottá vérem édes hazám érted. Harcolók Istene vegyen kegyelmébe A temetőben találjuk Sárközi Dénes síremlékét. Tizenkilenc évesen önként jelentkezett honvédnek, a 48-as szabadságharc idején. Világosnál fogságba esett, másfél évig császári katonaként szolgált. Sárközi Albert, az édesapa jelentős anyagi áldozatok árán váltotta meg fiát a császári szolgálat alól. Fél évszázadig oktatta tudományokra, tanította becsületre, emberségre Nagybajom ifjúságát Kutor János. Sírfelirata több mint elismerés, fénylőbb, mint rendjel. E felirat: köszönet.
