Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-31 / 31. szám
1990. május 31csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 12 évesen a Zeneakadémián Jegyben a muzsikával AZ ORVOS SZERINT A PÉLDA IS FONTOS Május31-e: füstmentes világnap Dinamikus zongoraszó hallatszik ki a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola egyik tanterméből. Várhalmi Veraegy Hacsaturján-darabot gyakorol tanárával, Kiss Jenőnével. A hosszú hajú, mosolygós arcú leány még csak 12 éves, ám olyan művekkel is megbirkózik, amelyek a középiskolásoktól is technikai bravúrt igényelnek. Leülök a fekete Bösendorfer melletti sarokba, s nézem, élvezem a kecses ujjak virtuóz játékát. A szünetben beszélgetünk. — Családunkban nincs zenész, de öcsém és nővérem is zeneiskolába jár. Én az ötödik tanévet zárom. Éva néni négy éve tanít zongorázni, s minden fellépésemen velem izgul. — Tavaly az országos zongoraversenyen harmadik lettél, s ennek jutalmaként egy hollandiai fesztiválon vettél részt. Milyen élményekkel tértél haza a tulipánok országából? — Repülővel utaztunk Herto- genbgschba, s hét napot töltöttünk egy kedves családnál. Szélmalmokat néztünk, temp- lomokat.látogattunk, s profesz- szorok mondtak véleményt a zongorajátékomról. Nagy élmény volt az a gálakoncert is, amelyen improvizációs gyakorlatokkal szerepeltünk. Mindketten remekül éreztük magunkat, de jó volt e pár nap után újból Kaposvárra jönni... Vera március elején felvételizett a Zeneakadémia előkészítő tagozatára, s a különléges tehetségek osztályába fog járni ősztől. — Pályája során találkozott-e már ilyen tehetséges növendékkel? — kérdeztem a tanárnőtől. — A dombóvári zeneiskolában kilenc évet töltöttem, a kaposváriban hatodik éve tanítok, s elmondhatom: ilyen talentummal megáldott diák még nem fordult meg nálam. Dombóvári növendékeim közül sokan kerültek zenei pályára, s nagyon örülök, hogy Verát felvették a Zeneakadémiára; ezzel régi álmom vált valóra. Most olyan környezetbe kerül, amely megfelel tehetségének. Hiszek abban, hogy egy gyermeknek az az előnyös, ha a fejlődéséhez valamennyi feltétel biztosítva van, s mások húzóerejét is naponta érzi maga körül, nem ő az egyedüli legjobb. Itt, Kaposváron ő a legtehetségesebb a kétszáz zongorista között. A Barcson megrendezett megyei zongoraversenyen a hatodikos kislányé lett a fődíj. Május közepén pedig egy meghallgatáson vett részt a fővárosban, s két budapesti társával képviseli majd hazánkat a Csehszlovákiában tartandó nemzetközi versenyen. Székesfehérváron, az országos kamarazene-fesztiválon Kokas Katalinnal — aki szintén a Zeneakadémián folytatja majd tanulmányait — a művészeti szakszervezetek különdíját érdemelte ki. Siker siker hátán — mondhatnánk, ám ezt nem adják ingyen... — Naponta 4—5 órát gyakoriok, a maradék időmet zenehallgatásra szánom. A muzsika életelememmé vált, ezért a második félévet magántanulóként végzem a Berzsenyi általános iskolában. Most folynak a vizsgáim; úgy érzem, magántanulóként sokkal nehezebb a felkészülés; a zenetanulás rengeteg időt és energiát kíván. — Van-e kedvenc darabod? — Szeretem Chopint, Lisztet, Bachot, Scarlattit, no és Hacsa- turjánt, Mozartot. Minden vágyam az, hogy egy Mozart-zon- goraversenyt játsszak. De ehhez természetesen olyan hangszerek kellenek, mint amilyeneket a Zeneakadémián láttam ottjártamkor. Magam dönthettem el, melyik mellé ülök le; a Steinwayt, a Kawait vagy a Ya- maháfválasztom-e... Várhalmi Vera szeptembertől Esztó Zsuzsanna növendéke lesz a Zeneakadémián; egyelőre úgy jár fel Kaposvárról. Kapcsolata továbbra s megmarad a zeneiskolával, amelynek ifjúsági zenekarával együtt szívesen föllép, s a Berzsenyi általános iskola kórusát a jövőben is örömmel kíséri. Amikor arról faggattam, marad-e ideje pihenésre, megnyugtatott. Elmondta, hogy ha kikapcsolódásra vágyik, szívesen hallgat könnyűzenét. Kedvence Madonna és Richard Claydermann. A szünetnek vége. Vera újból a zongorához ül, s Liszt Első elfelejtett keringőjét játssza. A muzsikával örök jegyességet kötött. i g A Ceausescu-klán negyedszázada Julien Weverbergh: Az arany füstös hullaház Az örvendetesen megszaporodott, Magyarország számára mindig érzékeny pontnak számító, Erdéllyel (is) foglalkozó könyvek száma újabb kiadvánnyal bővült a Képes 7 Könyvek jóvoltából. Igaz ugyan, hogy a belga újságíró könyvének eredetileg szerény címét (Nacht in Roemenie, azaz Éj Romániában) alaposan „földobták”, de ez még nem lenne baj. A kiadó nyilván azt akarta, hogy vigyék a könyvet, mint a cukrot! Tartok tőle, hogy úgy is lesz... Julien Weverbergh müvének magyar kiadása ugyanis sok mindennek mondható, csak sikerültnek nem. Az még hagyján, hogy az egykori román pártlap („Scin- teia”) nevét a könyvben számtalanszor helytelen írásmódban olvashatjuk (a 24. oldalon kétszeri nekifutásra sem sikerült pontosan leírni), de más esetekben is sok a hiba, a névelírás. A magyar olvasónak legfontosabb fejezet azonban (Kisebbségek, hívők) teljesen an- nullálja az olvasás gyönyörűségét. Itt van mindjárt „Nagy- Románia első egyesítése” Mi- hai Viteazul alatt, 1599 és 1601 között. Ez a két esztendő nem azonosítható a könyv nyilvánvaló sajtóhibájával, mert ott 1599 és 1961 közötti időszakról van szó. Háromszázhatvankét év vagy szűk két esztendő — nem mindegy... Weverbergh örvendetesen magasra — mintegy 250 000-re — teszi a moldvai magyarság számát, ám tartok tőle, hogy ez csak illúzió. Az sem igaz, hogy az itteni magyar iskolákat 1970- ben szüntették meg: még Petru Groza életében megkezdődött a felszámolásuk, és 1959-re „sikeresen” be is fejeződött. ,,Az Erdélyben élő magyarok közül ők szenvednek a legtöbbet” — ez igaz is lenne, ha a csángók nem a Kárpátoktól keletre telepedtek volna le... ,,Az 1956-os magyar októberi forradalomig Romániában a magyarok aránylag jól éltek”— véli Weverbergh. Nincs igaza. Ha nem tekintjük is a királyi Románia durva elnyomását, még mindig olyan szorongató tények maradnak felszínen, mint a mozgásszabadság korlátozása, a rabszolgamunkára szállítás, a csak a kisebbségekre kiterjedő beszolgáltatási rendszabályok, a prozelitiz- mus, a Maniu-gárdák, a kapitu- láns politikára is hajlandó Magyar Népi Szövetség felszámolása, a Securitate brutalitása stb. A sztálini idők Romániában is azt hozták, amit nálunk, tetézve azzal, hogy ott még a magyarságukért is zaklatták a lakosságot... — Igen, de voltak eredmények is! — mondhatná akárki. Igen voltak — ám ha ezeket alaposabban megvizsgáljuk, egészen mást kapunk. Mert icjaz ugyan, hogy letartóztatták es kivégezték a magyarok elleni hecckampány elindítóját, Pat- rascanu kommunista politikust, de csak azért, mert túlzottan engedékenynek bizonyult a liberális eszmék iránt. Nemzetiségellenes izgatásairól szó sem esett. Az olyan (magyar) személyiségeket viszont, akik 1945-ben megpróbáltak létrehozni egy román—magyar demokratikus szervezetet, hazaárulás vádjával(\) letartóztatták (Balogh Edgár, Demeter János, Jordáky Lajos, Csőgör Lajos). Gheorghe Gheorghiu-Dej akkori román diktátor Sztálin szája íze szerint létrehozatta a Magyar Autonóm Tartományt. Ez azonban a magyar nemzetiségű lakosságnak csak egyhar- madát fogadta be, a „határain” kívül rekedtek semmiféle jogra nem tarthattak számot... így lett az „ajándékból” kultúrgettó. A DOHÁNYZÁS TÁRSADALMI PROBLÉMA Az Egészségügyi Világszervezet harmadik alkalommal rendezi meg a füstmentes világnapot. Tavaly a nő és a dohányzás kapcsolata állt az előadások középpontjában. Az idei világnapon az ifjúság és a dohányzás kerül előtérbe, a megelőzésre helyezve a hangsúlyt. E nap jelentőségéről kérdeztük dr. Tahy Ádámot, a mosdósi tüdőgyógyintézet kardiológiai osztályának főorvosát. — A világnapon évente két és fél millió, Európában ötszázezer, hazánkban húszezer ember hal meg dohányzás miatt. Ezenkívül óriási tömeg van ebből kifolyólag táppénzen vagy lerokkantosítva. É világnap jelszava — Dohányzás- mentes ifjúságot! — azért fontos, mert a dohányzókat nagyon nehezen lehet leszoktatni. A nyolcadikos gyerekek 15—20 százaléka szívott már cigarettát. A gimnáziumokban még magasabb ez a szám, s a legszomorúbb az, hogy az egészségügyi szakközépiskolás tanulók közül dohányoznak a legtöbben. — Milyen okokkal magyarázhatók ezek az adatok? — A dohányzó szülők gyermekei nagyobb arányban nyúlnak a cigaretta után. Ezenkívül a baráti—haveri környezetet s a televíziós műsorok rossz példáját kell említenünk. Mára, szerencsére, elértük, hogy egy-egy televíziós beszélgetés alkalmával az interjúalanyok nem gyújtanak rá. — Miként károsítja magzatát terhessége idején a dohányzó nő? — Kimutatható, hogy ilyen esetekben sokkal nagyobb a spontán abortuszok és a halvaszületések száma. S a terhesség alatt dohányzó asszonyok gyermekeinek intelligenciaszintje például 12 éves korban fél évvel alatta marad az átlagnak; körükben gyakoribb a hörghurut, a tüdőgyulladás is. — Ön orvos, és a dohányzás elleni harcot majdnem két évtizede vívja kisebb-nagyobb siKönyvespolc Az 1956-os magyar események után valóságos kisebbségellenes kereszteshadjárat kezdődött, s ennek egyik legerősebb támaszát Kádár János és köre jelentette. 1958. február 21 -én a magyar vezető és társai hivatalos látogatásra Romániába utaztak, s ott gusztustalanul hízelgő kijelentésekre ragadtatták magukat Bukarest nemzetiségi politikáját illetően. Csoda-e ezek után, hogy a román vezetés úgy érezte: szabad a vásár... /Hamarosan meg is szüntették a kolozsvári magyar egyetemet, amelynek rektora több társával együtt öngyilkos lett, nyomatékos cáfolatául a „példás” nemzetiségi politikának... Weverbergh könyvének igazi értékeit azok a dokumentumok jelentik, amelyekkel itt találkozhat először az olvasó. Gondolok itt Paul Goma, Dán Desliu, Doina Cornea vagy Dán Petres- cu írásaira. Az igazi csemege azonban a könyv végén található: Bodor Pál utószava. Okos gondolatait érdemes megszívlelni, s már csak ezért is érdemes megvenni a könyvet. Csak hát a nem egészen húsz oldalért kicsit sok a 125 forint... Tóth Béla kerrel. A dohányzás pedig, véleményem szerint, nem elsősorban orvosi probléma... — Valóban, a dohányzás társadalmi probléma. Az orvosokat azért érinti mélyebben, mert ők nap nap után látják a haldoklókat, s tudják, hogy a tüdőrákos betegek 90, a tüdőtágulásos betegek 70, a szív- és érrendszeri betegségben meghaltak 25 százaléka dohányzott hosz- szabb-rövidebb ideig. Az orvosoknak a pedagógusokkal, a közgazdászokkal és a politikusokkal karöltve legsürgetőbb feladatuk kell legyen, hogy mielőbb megszüntessék az említett okokat. Mi, orvosok érezzük felelősségünket, s abban bízunk, hogy az új politikai felállásnak köszönhetően változások sora következik be e téren is. Az országnak 20 milliárd forint bevétele származik a dohánykereskedelemből, ám a dohányzás okozta veszteség — halálozások száma, a betegség miatti termeléskiesés, a cigaretta okozta tüzesetek — ennél lényegesen nagyobb. Azt szeretnénk, ha ennek az ősz- szegnek az egy százalékát megkaphatná, az egészségvédelmi alap. — Sokan úgy vélik, a dohányzás elleni küzdelem csak szavakban; nyilvánul meg hazánkban. Ön mint az Országos Egészségvédelmi Tanács egyik bizottságának elnöke mit tehet e mutatók visszaszorítása érdekében? — Munkánk nem látványos, de néha azért eredménnyel jár. Sikerült elérnünk, hogy a Televízió nem reklámozza már a pécsi cigarettagyár C-vitami- nos filterjét. Azt Kezdeményeztük, hogy a cigarettásdobozokra nagyobb betűkkel kerüljön föl: „A dohányzás káros az egészségre!”, s piktogram is hirdesse ezt. Nem ártana nyugati példára bevezetni, hogy a dobozokon olvasható legyen a cigaretta füstjében levő több mint háromezerféle(l) méreg közül a leglényegesebb: a nikotin, a szénmonoxid és a kátránytermékek. — Mosdós a „ füstmentes falvak” egyike lett a közelmúltban. Mire fordították az e címért kapott összeget? — A félmillió forint egy részén utat építettünk, a maradékot uszodaépítéshez használtuk föl. — A füstmentes világnap két központi programjára: a Zsám- békon rendezendő Az orvos és a dohányzás című kongresszusra, valamint a fővárosban az országos dohányfüstmentes egyesület által tartandó konferenciára milyen gondolatokkal indul? — Szeretnénk elérni azt, hogy minden munkahelyen tilos legyen a dohányzás. Arra törekszünk, hogy a cigarettázás ne legyen társadalmilag elfogadott norma, ne legyen sikk. Egy nyugati üzletember például nem dohányzik nyilvános helyen, s ha tárgyalópartnerét cigarettázni látja, rögtön valamiféle betegségre asszociál... Lörincz Sándor Pedagógusnapi ünnepségen hangzott el: Magukra maradtak az iskolák Pedagógusnapi ünnepséget tartottak tegnap Kaposváron, a Somogy Megyei Pedagógiai Intézetben. A Munkácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola hangulatos zenés-irodalmi köszöntő műsorát követően Soós Dezső, az intézet igazgatója szólt a meghívott pedagógiai szaktanácsadókhoz és a SOPI munkatársaihoz. Elmondta: az eddigi pedagógusnapokon csak az örömökről és az eredményekről lehetett hallani, most kérdőjelekkel telkidőszakban ünnepelnek. Kevesebb lett a szilárd pont az oktatásügyben és nagy a tanácstalanság a nevelés tartalmi kérdéseiben. A szaktanács- adók bizonytalanok, és magukra maradtak az iskolák. Elhangzott, hogy meglepetések sorával találkozott a szakma: nem sikerült az orosztanárok átképzését megnyugtatóan rendezni és a tervezett tananyagcsökkentések sem fejeződtek, be. Kudarc, hogy az iskolák egy részénél tapasztalható szakmai visszaesés. Az idén is sor került jutalmazásokra. Több szaktanácsadó vette át az elismerést dr. Riez Ferenctől, a megyei tanács megbízott oktatási irodavezetőjétől. Dr. Auguszt József, bala- tonszárszói tanár Kiváló Pedagógus kitüntetést kapott. A pedagógusnap szakmai tanácskozással fejeződött be. Ezen Gazsó Ferenc, a budapesti közgazdaság-tudományi egyetem tanára időszerű közoktatás-politikai kérdésekről tartott előadást. Szentbalázson az általános iskola diákjai kiállításon mutatták be a képzőművészeti és fazekasszakkör legjobban sikerült munkáit
