Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-30 / 30. szám

1990. május 30., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 Hadüzenet a kövérségnek Egy éve még megmoso­lyogták: milyen fogyókúrát ta­lált ki, hogy naponta ötször lehet enni s mégis eltűnnek a fölös kilók... Hogy sikerülne pont neki, és pont így? A kétkedők most fejet kell hajtsanak. A doktornő vezet­te, elszánt kis csoport sikerrel vette az akadályt. Dr. Horváth Mária egyedi fogyókúrás étrendjének ma már országo­san híre van. Az alkotó bizonyított: nem­csak megírta a diétát, hanem végig is csinálta, és újra kar- csúan csatába indul máso­kért. 33 kilót fogyni úgy, hogy egyetlen ránc se legyen az ar­con, megőrizni, javítani az erőnlétet nem kevés. Diétáját az egész országban ismerik, hamarosan megjelenik erről írott könyve, s készül a soro­zat második és harmadik ré­sze, önálló rovata van egy nyugdíjaslapban. Mindez a munka és a család mellett. Mégsem ül a siker babérján. Újra indul dr. Horváth Mária vezetésével a fogyókúrások diétásklubja. Ennyi elfoglalt­ság mellett — anyagi támoga­tás nélkül — újra indul. Mert nagy szükség van rá: meg kell tanítani a kövér embereket a helyes táplálkozásra, meg kell adni számukra az esélyt az egészséges életre. A kövér­ség betegség, és nem állapot, a kövér embert sokszorosan fenyegetik korunk betegségei: a szív- és érrendszeri beteg­ségek. Megelőzni könnyebb, mint gyógyítani. A kaposvári ta­nács ugyan minden erkölcsi segítséget magad, de anyagi lehetőségei nincsenek. Az Ezredév utcai klubhelyiség kis konyháját használják főzési gyakorlatokra, s bizony, a költ­ségeket, (villany- és vízdíj, alapanyagok) a klubtagsági díj­ból kell fedezniük. Ott étkezni nem lehet. Csak arra alkalmas, hogy hetente egyszer két-há- rom órára összejöjjenek a klub­tagok: orvosi vizsgálatra, test­súlymérésre, közös étlapkészí­tésre, és „amit főztél” edd meg magad játékos főzőcskére. Amíg más lehetőség nincs, a Kapos étterem konyháján főzik a diétás ételeket. Amelyik mun­kahelyen legalább tíz fogyókú­rázó van, oda gépkocsi viszi az ebédet; ennek tálalásában az alapellátás ápolónői segédkez­nek. Köszönet a vendéglátó válla­latnak, mert reális, viszonylag olcsó áraival bizonyította, hogy nem az egészségünkért küz­dők életéből akar nyereségre szert tenni. A távoli cél egy központi konyha, ahonnan a város min­den pontjára szállíthatják majd az ízletes, mégis fogyasztó éte­leket. A remény pedig, hogy az eredmények birtokában lesz­nek támogatók, akiknek a seg ít- ségével olcsóbban ehet az, aki az egészsége védelmében dié­tára szorul. Talán nincs messze az idő, amikor az elszántság mellett, anyagi biztosítéka is lesz annak, hogy az az étel az olcsó, ami egészséges, és aki azt eszi, az életéért teszi. Addig is sikert kívánunk dr. Horváth Mária diétásklubjának, ahol a klubvezető már bizonyí­totta: megvalósítható, amit leírt. Amikor május 31-én az első klubfoglalkozásra elmennek az Ezredév utca 22-be, gondolja­nak arra, ami a klub mottója: „Étellel az életért”. A jelentke­zők nagy száma ellenére a klub mindenki számára nyitva van. S bármilyen szűkösek is a lehető­ségek, senkit sem fognak elta­nácsolni. A klub holnap nyílik, 17 órakor. Sikerülni fog, van példa... Kereszt a nap és hold fölött Kolbert Mátyás paksi plébános Mennyezeti vitró Van egy város, amely ener­giát szolgáltat: világít, mele­gít... Az ország szíve itt, Pak­son dobog. Az Úr, a Szentlé­lek szeretete ugyanígy árad­jon ki ebből a templomból: a Szentlélek templomából — mondotta Kolbert Mátyás paksi plébános a pünkösd vasárnapjára időzített temp­lomavatás előtt. Ez a templom Makovecz Imre három dimenziót öltött álma: Jézus Szívét idézi a szív alakja. S ez a szív nem akárhol do­bog: Paks az erőműnek kö­szönhetően erőteljes fejlő­Akár egy hangszer belseje: fából készült — és lelke van... désnek indult település. A modern építészet elveit tükrö­ző és a legbensőségesebb intimitás hangulatát keltő templom az istentisztelet és a hitoktatás helye. A ha­rang két és fél mázsa sú­lyú, s amikor először meg- kondul, a lel­kek megúju­lását hirdeti Pakson. A hármas to­rony ormán kereszt. A két melléktor­nyot a nap és a hold mása díszíti, a hit egyetemes jelenvalósá­gát hirdetve. Ünnepre A napszimbólum készül — pünkösd vasárnap­jára— minden paksi hívő. Június 3-án 16 órakor Ma­yer Mihály pécsi megyés püs­pök szenteli föl az új paksi templomot. Domokos Eszter — Gottvald Károly rövidesen felragyog Vihar a lengyeltóti kórház körül Ne adják el a barokk épületet Négy párt képviselői és a tanácselnök közös tiltakozólevele Az alábbi szövegű hirdetés a Ma­gyarország című hetilap május 4-i szá­mában jelent meg: „A Balaton déli partjától 12 kilométerre, festői környe­zetben, 11 hektáros parkban kétszin­tes, barokk stílusú kastély (hasznos terület 1870 négyzetméter) 10 mellék- épülettel (hasznos összalapterület 2500 négyzetméter) eladó. Jelenleg egészségügyi intézményként műkö­dik, de szolgálhat idegenforgalmi, üdültetési célokat is. Az épületek átla­gos állapotúak, 3 telefonfővonal van.” Egy gyors telefon az ingatlanforgal­mazó részvénytársasághoz. Hol van ez a kastély és kinek a megbízásából adják el? — Gyanítom — mondja a vidéki tele­fonáló —, hogy ez a mi településünkön van, és a marcali kórház a megbízójuk az eladásra. — Talált — ismétli most már beszél­getőpartnerének szavait. — Nem ké­rem, én nem vevő, hanem a lengyeltóti tanács elnöke, Papszt Lajos vagyok. Kérem, szíveskedjék az ingatlan kar­tonjára felvezetni, hogy a helyi tanácsi vezetés tiltakozik a kastély értékesíté­se miatt. Egyben tájékoztatom, hogy a lengyeltóti pártok képviselőivel együtt ma hasonló értelmű levelet küldtünk a belügyminiszter úrnak is. Részletek a levélből: „Lengyeltóti Nagyközség Közös Tanácsa, a községben működő pártok képviselői (MDF, FKgP, SZDSZ, MSZP) községünkért és annak lakos­ságáért érzett felelősségünk tudatá­ban tisztelettel kérjük miniszter urat, szíveskedjen intézkedni, hogy a Len­gyeltóti belterületen 302 tulajdoni la­pon 220/1 helyrajzi számon nyilván tartott müemjÄfellegü kórház épületét és a hozzá taTOzo 11 ha 8034 négyzet- méter területet — mely a magyar állam tulajdonában van — a kezelő Marcali Városi Tanács Kórháza ne értékesít­se, az önkormányzati törvény megszü­letéséig sem külföldi, sem belföldi part­nerekkel ne tárgyaljon és a jelenlegi tárgyalásait pedig függessze fel... ... a jelen kérelmünkben szereplő ingatlan egy barokk stílusú kastély- épület, melyben a Marcali Városi Ta­nács Kórházának belgyógyászati (el­fekvő) részlege működik. A kezelő az épületet és a hozzá tartozó területet el kívánja adni, ennek érdekében a Ma­gyarország című hetilap 1990. május 4-én megjelent 18. számában és infor­mációink szerint Ausztriában és az NSZK-ban is megjelentetett hirdetést az értékesítésről... ... Már utaltunk az átszervezések következtében községünket ért hátrá­nyokra. Most ismételten olyan helyzet előtt állunk, hogy egy nagyon jelentős intézményt kívánnak megszüntetni, az épületet értékesíteni és a vételárat — mely 500 millió forint — Marcali város­ba befektetni. Minderről természete­sen a községet meg sem kérdezték. Tisztelt Miniszter Úr! Jelen levél megfogalmazói és aláírói Lengyeltóti nagyközség lakossága nevében tilta­kozásunkat és egyet nem értésünket fejezzük ki a lengyeltóti kórház terve­zett értékesítése miatt, mintegy kilenc­ven dolgozó állás nélkül maradna, va­lamint a tervezett önkormányzati tör­vény szerint helyi önkormányzati va­gyontárgyat érint. Hivatkozva minisz­ter úrnak a Parlamentben adott vála­szára, melyben ön ígéretet tett, hogy »felülvizsgálnák minden önkormány­zatot érintő privatizációt« indokaink alapján tisztelettel kérjük miniszter urat, hogy ügyünkben szíveskedjék in­tézkedni. Lengyeltóti, 1990. május 28. Tisztelettel: Bonyhádi István MDF he­lyi elnöke, Pap Ferenc FKgP helyi elnöke, dr. Ftadnai Endre, az SZDSZ helyi elnöke, Jónás Zoltán MSZP helyi elnöke. A Nagyközségi Közös Tanács részéről Sípos Ferenc vb-titkár, Papszt Lajos tanácselnök.” Óriási a feszültség a két tanácsi ve­zetőben. Néhány perce ért véget az a megbeszélés, amelyen megfogalmaz­ták és aláírták a fenti dokumentumot. — A levélből minden lényeges dol­got megérthet az olvasó — mondja a tanácselnök. — Türelmet és időt ké­rünk most, hiszen a helyi önkormány­zat bizonyára igényt tart a kastélyra. Meg kell várni tehát az új törvényt, s az esetleges eladásról csak az új helyi képviselőtestület tárgyalhat. Ismét egy telefon, ezúttal azonban már a szerkesztőségből. Kíváncsi va­gyok, hogyan látják ezt a kérdést a marcali kórházban. Dr. Rádler Antal igazgató főorvos kissé meglepődik, amikor elmondom, hogy a lengyeltó­tiak tiltakozólevelet küldtek a belügy­miniszternek. — A lengyeltóti kórházépület eladá­sa 1989 őszén került szóba először. Az ingatlanról tudni kell, hogy mintegy 50 évvel ezelőtt került állami tulajdonba: a János Kórház hadikórházának vásá­rolták meg, s a háború alatt ilyen célo­kat is szolgált, majd része lett a tbc-el- lenes intézményeknek. Ha valamilyen épületet nem a funkciójának megfele­lően használnak, az állaga is gyorsab­ban romlik. Ahhoz, hogy a lengyeltóti épületegyüttest felújítsuk, 350—370 millió forintra volna szükség. Azonkí­vül, hogy ez az összeg nem áll rendel­kezésünkre, alkalmazkodnunk kell az új egészségügyi koncepcióhoz is. E- szerint növekedni fog az otthoni beteg­ápolások száma, valamivel kevesebb ilyen jellegű intézményre, illetve férő­helyre lesz szükség. Engem, mint az épület kezelésével megbízott szerve­zetvezetőjét két dolog motivál. Az első természetesen az, hogy az itteni 120 ágyat kiváltsuk, tehát az értékesítésből befolyt pénz egy részét újabb egész­ségügyi beruházásokra kell fordítani. A másik: a kastélyt meg kell menteni az enyészettől. Nem akarjuk kisemmizni a lengyeltótiakat, s nem partizánakció folyik a hátuk mögött. Kórházunk fenn­tartója a marcali tanács: velük és a megyei apparátussal egyeztettük a kastély jövőjével kapcsolatos elképze­léseinket. Az eladásra csak akkor ke­rülhet sor, ha a potenciális vásárlónak ezt az állami vagyonügynökség enge­délyezi. A lengyeltóti ügy példaértékű is le­het, hiszen számtalan olyan eset for­dulhat elő a privatizáció során, amely sérti a helyi önkormányzat érdekeit. Dr. Rádler Antal azt mondta, hogy a múlt évben—amikor az eladás lehető­sége először felvetődött — még más szelek fújtak a politikai életben. Ma már ő sem vállalná fel ennek az ügynek az ódiumát. Ő orvos, nem politikus, nem gazdasági szakember. Kórházat akar megnyugtató szellemi és anyagi, hát­térrel. A Marcali Városi Tanácsnak kell az épület sorsáról, az értékesítésből befolyó öss?eg felhasználásáról dön­teni. A lengyeltóti közvélemény korrekt megegyezést, a partementtől pedig sikeres jogszabályi operációkat vár. Süli Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom