Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-24 / 25. szám

1990. május 24., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 DR. ANDRÁSFALVY BERTALAN (MDF — művelődés és közoktatás) Sopronban született, 59 éves. Nép­rajz-muzeológus, kertész-üzemmér­nök, a történettudomány kandidátusa. Jelenleg a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem docense, néprajzi előadásokat tart. DR. HORVATH BALÁZS (MDF — belügy). Budapesten született, most 48 esztendős ügyvéd. 1968-tól a Veszprémi 2. Számú Ügyvédi Munka- közösségben dolgozott. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök SIKLÓS CSABA (MDF — közleke­dés és hírközlés) Budapesten szüle­tett; 49 esztendős közlekedésmérnök. Csaknem két évtizede a Győr—Sop­ron—Ebenfurti Vasúttársaság buda­pesti vezérigazgatóságának szakosz­tályvezetője; a fejlesztési, fenntartási és tervgazdasági tevékenységet irá­nyítja. NAGY FERENC JÓZSEF (FKGP — földmüvelésügy) a Baranya megyei Kisharsányban született, 67 éves agrármérnök. Dolgozott egyéni gaz­daként, tsz-elnökként, termelésirányí­tó agronómusként. 1983-ban vonult nyugalomba. Három évtizede presbi­ter és zsinati póttag. RABÁR FERENC (független — pénzügy) Budapesten született, 61 éves, a közgazdaságtudományi egye­tem tudományos főmunkatársa. A 80- as években az Országos Tervhivatal­ban makroökonómiai és ágazati terve­zési és szabályozási modellek készí­tését végezte-irányítottá. I, KÁDÁR BÉLA (független — nem­zetközi gazdasági kapcsolatok) Pé­csett született, 56 éves, a közgazda­ságtudomány doktora. Pénzügyi szakember, 1988 márciusa óta az Or­szágos Tervhivatal Tervgazdasági In­tézetének igazgatója. Több külföldi egyetem vendégprofesszora. DR. FÜR LAJOS (MDF —honvéde­lem) a Vas megyei Egyházasrádócon született; 60 esztendős, történész. Csaknem három évtizedes tudomá­nyos pályájának jó részét a Mezőgaz­dasági Múzeumban töltötte, az agrár- termelés és társadalom XVIII—XIX. századi históriáját kutatta. Jelenleg az ELTE bölcsészettudományi karának docense. DR. GYÖRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP — munkaügy) Budapesten született, 63 éves. Az ipar és a technika szakkö­réből doktorált. A szakoktatásban dol­gozik, a szakmunkásképzéssel és a foglalkoztatással összefüggő téma­körökben jelentek meg tanulmányai, cikkei. DR. KISS GYULA (FKGP — tárca nélkül). Miskolcon született, 36 esz­tendős, jogász. Ügyvédi munkaközös­ségben dolgozik; a szakterülete első­sorban a polgári jog. DR. BŐD PÉTER ÁKOS (MDF — ipar és kereskedelem) 39 éves közgaz­dász, az Országos Tervhivatal Terv- gazdasági Intézetének osztályvezető­je volt. Dolgozott ENSZ-szakértöként a fejlődő világban és vendégelőadó­ként amerikai egyetemen is. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP — népjólét) Kolozsvárott született, 49 éves, az orvostudomány kandidátusa. Számos magyar és nemzetközi orvos­társaság tagja; a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökhe­lyettese és a Cserkészszövetség elnö­ke. DR. JESZENSZKY GÉZA (MDF — külügy) Budapesten született, 49 éves, a Közgazdaságtudományi Egye­tem nemzetközi kapcsolatok tanszé­kének tanára. Tudományos munkás­sága Magyarország nemzetközi kap­csolataira terjed ki, különösen a XIX. század közepétől a II. világháború végéig terjedő időszakra. KERESZTES K. SÁNDOR (MDF — környezetvédelem) Kolozsvárott szü­letett, 46 éves építészmérnök. Az Észak-dunántúli Terv- és Városren­dészeti Szakosztály vezetője, emellett a Nagycsaládosok Országos Egyesü­letének elnöke. MÁDL FERENC (független — tárca nélkül) Bándon született, 59 éves, az állam- és jogtudomány doktora. Szü- kebb szakterülete a nemzetközi ma­gánjog és a gazdasági jog. Jelenleg az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatója. GERBOVITS JENŐ (FKGP —tárca nélkül) a Somogy megyei Zics község­ben született, 65 esztendős, okleveles kertészmérnök. Aranyk'alászos gazda volt, majd rövid angliai tartózkodás után — diplomáját megszerezve — különböző vállalatoknál, szövetkeze­teknél dolgozott agronómusként. DR. BALSAI ISTVÁN (MDF — igaz­ságügy) Miskolcon született, 43 éves, jogász, 1972 óta egy budapesti ügyvé­di munkaközösség tagja. Somogyi magángazdálkodó lett a tárca nélküli miniszter (Folytatás az 1. oldalról) — Eszerint pártja somogyi választási eredményének is része van a miniszteri kineve­zésben? — Azt hiszem, hosszabb fo­lyamat figyelembe vételéről van szó és hogy ebben benne van az a munka, amelyet az Orszá­gos Parasztszövetségben vé­geztem. E szervezetben hisz- szük, hogy mögöttünk áll a pa­rasztság. Annál is inkább, mert a parasztság félelme, ódzkodá­sa oldódik. Elképzelésünk az, hogy a parlamenti ténykedés mellett fölkészülünk a vidéki választásokra. Kinevezésem­kor nyilván azt is figyelembe vették, hogy kik azok, akik haj­landók fölvállalni a parasztság érdekeit. — Tárca nélküli miniszterként milyen feladatokra készül? — Az egész társadalom át­alakulóban van, ám minket csak a mezőgazdaság átalaku­lása foglalkoztat. Sok kritikát is kaptunk, hogy van egy földmű­velésügyi tárca, akkor minek még egy miniszter. „Kik nyitották az agrárollót?” — Valóban, hogyan integrá­lódik tevékenysége a miniszté­rium munkájához? — A földművelésügyi tárca tele van — mint kutya a bolhával — a saját területén telített fel­adatokkal. Ami a mezőgazda­ság átalakulását jelenti, az egy külön világ. Fontosnak tartom mindenekelőtt, hogy egy alapos leltárt csináljunk, hogy áttekint­sük, hogy mi van és mi történt. Megítélésem szerint nincs em­ber, aki meg tudja mondani ebben az országban, hogy a monopolvállalatok munkája mögött mi húzódik meg. Hová tűnt a fölvásárlási, értékesítési árak közötti különbözet? Az agrárollót kik, hol, mennyire nyi­tották ki? Mi lett azzal a pénzzel, amit az állam levont? Hova lett az agrárszféra valutabevétele? Mennyi maradt ebből az ága­zatban? Ez mind olyan alapvető kérdés, amely nélkül nincs piac­kutatás, nincs termeltetés. Le­gyen szó akár kistermelőről vagy nagyüzemről. — Mindaz, amit elmondott, a tárcának is feladatai közé tarto­zik. \ — így igaz, csakhogy átala­kulóban nem lesz rá képes. Nincs ember, aki ezt elvégezné. Bármely államban a földműve­lésügynek megvan a maga sze­repe. Ám, ha a mienkéhez ha­sonló nagy mozgások indulnak meg, az mindenütt külön világ. Külön feladat, amit, ha nem is nagy létszámú, ám jól felkészült szakembercsapat végez. Hogy csak a piackutatást említsem. Hiszen túltermelési válság elé nézünk, így nem közömbös, hogy milyen esélyeket terem­tünk az agrárszférának. Nem elég az, hogy most magántulaj- donizálunk, rehabilitálunk, tulaj­donba juttatunk parasztokat. Rögtön adódik a következő kér­dés: a megtermelt árut hova adjuk el? Ezt föl kell térképezni. Két új miniszter vitája — Nagy Ferenc miniszter és az ön véleménye között érzé­kelhető különbségek vannak... — Igen. Mi nem vagyunk egy pártállam, lehetnek különvéle­mények. Épp az imént is erről beszéltünk. Én radikálisabb vagyok a tulajdon kérdésében. A sajtó meg gonosz. Mit tudom én, hogy ön mit fog bennehagy- ni, és mit húz ki. — Szó szerint fogjuk közölni. — A tegnapi „vallatásnál” a kákán kerestek csomót. A ter­melőszövetkezetbe földet nem vitt, s nem sok évet ledolgozott valakikről Nagy Ferenc úgy nyi­latkozott, hogy kapjanak ennyi­annyi földet. En azt mondom, ha a föld értékét helyre akarjuk tenni, nincs ingyenföld. Ami­képp nincs ingyenarany, nincs ingyenpénz, mert az értéket az őrzi meg, ha minél kevesebb és nem minél több. Most ha segíte­ni akarunk, és akarunk a földdel nem rendelkező, kivált fiatalo­kon, akkor hozzunk létre egy földalapot. Abból segítsük meg kedvezményes hitellel, vagy vissza nem térítendő állami támogatással, de a földhöz ne nyúljunk. A sajtó ezt nem hozta le, csak azt, hogy a Gerbovits nem ért egyet azzal, hogy ad­junk földet. Ez két külön dolog. — Önöknek nyilván e véle­ménykülönbségek ellenére is együtt kell majd működniük. — Majd egyeztetjük a véle­ményünket és mindenképpen együttműködünk. Voltaképpen még a kormány végleges kiala­kulása előtt vagyunk. Itt a véle­mények nyilván még sarkosod- nak, ám nyilván a kormányon belül is lesznek majd vélemény­ütközések. Lesz vita, melyet azonban majd kormányzati ál­lásfoglalás és egységes cse­lekvés követ. — Megtartja-e miniszterként a parasztszövetségben, illetve pártjában betöltött tisztségeit? — Igen, bár e feladatokra aligha tudok majd ugyanannyi erőt fordítani. Mégis megmara­dok mindkét tisztségben, mert így tudok igazán jelenlegi pozí­ciómban a termelésnek segíte­ni. — Megítélése szerint milyen a parasztság képviselete az új kormányban? — Azt hiszem, hogy e tekin­tetben is léptünk előre. Radikális a tulajdon védelmében — Hogy látja, a miniszteri poszt mennyiben hatalom és mennyiben szolgálat? — Úgy érzem, hogy szolgá­lat. Megmondom őszintén, egy kicsit meg is vagyok illetődve. Paraszti indíttatásomnál fogva gondolataim akörül járnak, hogy rendben van-e a széna, hogy permetezni kéne. És most mégis itt kell lennem, mert ezt Somogyból nem lehet csinálni. Mégis vissza-visszatér bennem egy paraszti aggály, gondosko­dás, hogy ugyan, mi újság a portán? • — Ön heves vérmérsékletű ember... — Inkább szívós. — ... Nem lesz-e ez hátrány ezen a poszton, ahol diplomá­ciai érzékre is nagy szükség van? — Valójában békés termé­szetű ember vagyok, de a tulaj­donjognál, ott radikális. A ma­gántulajdonjognál ott nagyon radikális. Egyébként átmehet­nek rajtam, vitatkozhatnak ve­lem, meg is győzhetnek. Az előbbi vonásom 40 év és meg­annyi igazságtalanság termé­ke. Ézek nemcsak a parasztsá­got — éppen erről van köztünk vita párton belül is —, hanem a polgári réteget is érintették. — Köszönjük a beszélgetést. Bíró Ferenc A Magyar Köztársaság / • uj. koalíciós kormánya

Next

/
Oldalképek
Tartalom