Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-21 / 22. szám
1990. május 21., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 PETRASOVITS ANNA NYILATKOZOTT A SOMOGYI HÍRLAPNAK Köztársasági elnököt, népszavazással! ,,Szélirányban voltunk” Az MSZP megyei küldöttértekezlete Annak az irodaháznak a bejáratánál, ahol lapunk nagyatádi irodája található, öreges betűkkel írt plakát hirdette, hogy Petrasovits Anna, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnökasszonya nagygyűlést tart szombaton. Nagygyűlés nem volt. Vagy negyvenen gyűltünk össze a tanácsteremben; az SZOP képviselői és az érdeklődők. A párt belső ügye az, hogy a beszélgetésből vita lett, sőt vádaskodások is. Ügy gondoltuk, mégis alkalmas a helyzet arra, hogy szóra bírjuk Petrasovits Annát. Hajlandó volt interjúra a Somogyi Hírlap nagyatádi irodájában. — Az önök pártja a legrégebbi munkáspárt Magyar- országon. A Magyarországi Általános Munkáspárt átalakulásával éppen száz évvel ezelőtt jegyeztették be nevüket. A történelmi hagyományok miatt is sokan hihették azt, hogy győzelmet aratnak a választásokon. Megbukott a pártjuk? — Nem nevezném bukásnak a 3,55 százalékos arányt. Ez kétszázezer választópolgár bizalmát jelenti! Más kérdés, hogy nem jutottunk be a parlamentbe. A választások tulajdonképpen a belpolitikai helyzetet is tükrözték. A többség arra akart szavazni, ami nem a baloldalt jelenti. Bár én nem szeretem ezt a baloldal és jobboldal kifejezést. Mi az első pillanattól — megalakulásunk első pillanatától kezdve — szélirányban voltunk. A szétesett MSZMP arra számított, hogy a mi pártunk szárnyai alatt folytathatja munkáját. Jött a Bihariügy, a Ruttner—Révész ügy. Rövid távon nehéz volt rendezni a sorainkat. A sajtó akkor is sokat támadott bennünket, mert valakinek a befolyása alatt állt. —Azt elismeri, hogy az eredetileg munkáspártként alakult SZDP nem a munkásoké? — Tagságunk nyolcvan százaléka munkás, régi tagtárs! Tény azonban, hogy a vezetést nagyrészt az MSZMP régi reformkörös vezetői és az értelmiség akarta megkaparintani. Ez belső gondokat idézett elő. A régi tagtársak nem értettek egyet velük. És itt megjegyeznék valamit: az SZDSZ ugyanúgy befogadott volt MSZMP-ta- gokat, mint az MDF. Mi voltunk a legtisztábbak. Kommunista párttagokat nem akartunk sorainkba, hogy ne ismétlődhessen meg 1919 és 1948. — A szándék kevésnek bizonyult. Önt majdnem lemondásra kényszerítették, aztán ismét megerősítették elnöki pozíciójában. — Április elsején és május hatodikán is bejelentettem lemondási szándékomat a belső viták miatt. A tagtársak úgy gondolták, hogy mégis én maradjak a párt elnöke. — Talán egy második Két- hly Annát akartak csinálni önből? — Nem, erről szó sincs. Ezt is csak a sajtó találta ki. Nem tudnak arról, hogy a párt szervezése a lakásunkon kezdődött, s én voltam az ötlet felvetője, hogy a különböző irányzatok jussanak egyetértésre. Hát ezért lettem én a párt elnöke. — Mégis manipulálták? Olvastam egy kijelentését, hogy a szemüvegét a kampányfőnökének tanácsára vette le, s cserélte föl kontakt- lencsére. — Nem igaz. Ezt megint a sajtó találta ki. Soha nem hordtam kontaktlencsét. Egyébként szemüveget otthon sem hor-' dók, csupán az egyetemen, amikor oktatok. — Viharos nagyatádi ülésük arról győzött meg, hogy ma sincs minden rendben a pártjukban. Ön hisz abban, hogy ismét talpraállhatnak? — A szociáldemokraták előbb-utóbb kormányzó párttá válnak. Tessék körülnézni nyugaton! De a szociáldemokratákról van szó, s nem a nevüket mentő egykori kelet-közép-eu- rópai kommunista és munkáspártokról. Valóban vétettünk a választások előtt. Tanultunk belőle. Igazi munkáspártot akarunk szervezem, s tömegeinkkel együtt akarunk győzni. — Köszönöm a beszélgetést. Nagy Jenő Megújuló Agrárszövetség A magántulajdon biztonságát és az ezen alapuló szabad szövetkezést tekinti programja alapjának az Agrárszövetség — állapították meg a szövetség országos nagyválasztmányának szombati, budapesti ülésén. Szeretnék a földtulajdonviszonyok mielőbbi igazságos, a szakértelmet sem nélkülöző rendezését. Ezért — a múlt év novembere óta — immár harmadszor szólítják fel a mező- gazdasági szövetkezeteket, hogy ne éljenek a törvény adta lehetőségekkel, s függesszék fel a földértékesítéseket. A választmány állást foglalt abban, hogy meghaladottnak tekinti a mezőgazdasági szövetkezetek múlt év decemberében tartott kongresszusának határozatait. Szükségesnek tartja, hogy a szövetség szervezetileg s a tisztségviselőket tekintve különüljön el a szövetkezeti érdekképviseleti szervektől. A választmány javasolja Nagy Tamás elnöknek, hogy ajánlja fel lemondását a Mező- gazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége elnöki tisztéről. Az Agrárszövetség tiltakozik az ellen, hogy a termőföld, mint fontos nemzeti érték, politikai harcok tárgyává váljék. A föld- használat körüli viták, az érintettek véleményét nélkülöző koncepciók a mezőgazdasági termelők körében nagy bizonytalanságot okoznak — hangsúlyozták az ülésen. A mezőgazdasági termeléssel nem foglalkozó külső tulajdonosok megjelenése a mezőgazdaság jövedelmét átcsoportosíthatja, a mezőgazdaság lehetőségeit rontja. Az Agrárszövetség fontosnak tartja, hogy a kormányzat mielőbb készítsen az agrár- politikára, a földtörvényre vonatkozó, társadalmi megméretésre is alkalmas koncepciót, és kérjék ki ez ügyben közvetlenül is az érintettek, az agrárnépesség véleményét. Horn Gyula somogyi küldött A Magyar Szocialista Párt Somogy megyei szervezetei megyei küldöttértekezletet tartottak szombaton Kaposváron, hogy megtárgyalják a decemberi tanácskozás óta végzett munkát és a közelgő MSZP- kongresszussal, valamint a helyhatósági választással ösz- szefüggő teendőket. A mintegy 1400 somogyi MSZP-tagot képviselő küldöttek és meghívottak előtt Sárdi Árpád, az MSZP megyei irodájának vezetője értékelte a választást. Sikernek könyvelte el az első, viszont csalódást hozónak a második szakaszt. A jövőt illetően kifejtette, hogy az eddiginél gyorsabban mozgatható, akcióképesebb MSZP-re van szükség. Rámutatott: olyan kongresszus kell, amely azt a benyomást kelti, hogy az MSZP magabiztos párt, tudja mit akar, és ellenzékben felvállalja a baloldali gondolkodású emberek politikai érdekeinek korrekt képviseletét. Olyan kongresszus kell, amely nem fajul egy-két ember elméleti tanácskozásává, hanem a reális életből indul ki, és ahol a döntések a küldöttek bevonásával, nem pedig a színfalak mögött születnek. Somogyot az MSZP-kong- resszuson 15 küldött képviseli. Paksi Lajos, az MSZP kaposvári szervezetének vezetője bejelentette, hogy pártszervezetük egyhangú döntése alapján Horn Gyulát somogyi küldötté választották. Ezt követően átnyújtotta a somogyi képviselőnek az erről szóló megbízólevelet. Egyébként a somogyi MSZP-küldöttek messzemenően támogatták azt a javaslatot is, hogy Horn Gyula legyen az MSZP országos elnöke. A küldöttértekezleten sokan szólaltak fel, szinte egyöntetűen hangsúlyozták, hogy nem volt kudarc a választás második szakasza sem. Sürgették, hogy a párt öntsön tiszta vizet a pohárba a vagyoni helyzetet illetően. Egy bátor, ütőképes, „nem vert helyzetből” politizáló párttá kell formálni az MSZP-t. Felszólalt Horn Gyula is. Nem utasította ugyan el kategorikusan a pártelnökségével kapcsolatos javaslatot, ám annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az MSZP vezetésének fiatal, energikus emberek kellenek. Mint mondta, egyébként is nagyon elfoglalja parlamenti megbízatása, és meg akarja kezdeni a megyében a képviselőségéből adódó munkát. A pécsi és a kaposvári MSZP-szervezetek aláírás- gyűjtést kezdeményeztek azzal a céllal, hogy a köztársasági elnököt népszavazáson válaszszák meg és ne a parlament döntsön ebben. A küldöttértekezlet elfogadta, hogy kezdjenek hozzá a százezer aláírás összegyűjtéséhez. Ennyi kell ugyanis ahhoz, hogy az Országgyűlés kiírja a népszavazást. Azt tervezték, hogy ezen az értekezleten megválasztják az MSZP új megyei vezetőségét. A jelölőbizottság javaslatára azonban ezt a kongresszus utánra halasztották. (Szegedi) A vasút villamosítása miatt 104 centiméterrel meg kellett emelni a balatonfenyvesi gyalogosfelüljárót. Ezzel a közúti forgalom és a gyalogosok gondjain is enyhítenek. Képünkön: a közút feletti átjáró elemeit rakják le. r KÉPZÉS ÉS GAZDÁLKODÁS Bajor tapasztalatok Hogy két hét elegendő-e egy tanulmányútra, az az utazó érdeklődésétől, tapasztalatszerzési igényétől is függ. Három somogyi középiskolai vezető nemrégiben részt vett a Nemzetközi Kulturális Kapcsolatok Intézete által szervezett tanulmányúton az NSZK-ban, és tapasztalatokkal bőségesen megrakodva érkezett haza Bajorországból. sem jutalomút volt, hanem „német alapossággal” megtervezett, programdús tapasztalatszerzés, melynek során az eddigi hazai képzési gyakorlat „menetrendjét” szembesíthették egy liberális agrárképzési rendszer alapvető sajátosságaival. Nagy mozgástér Dilemmák között Olvasóink előtt sem ismeretlenek az agrárszakember képzés gondjai-dilemmái, több írás szólt lapunkban is a középfokú és a felsőfokő intézményekről egyaránt. Az „alaphelyzet” talán egyszerűen is megfogalmazható. A szektoraiban, tulajdonviszonyaiban, piaci mozgásában egyre összetettebb agrárgazdaság új képzési szisztémát és felfogást igényel. A ,,hogyan tovább” kérdése, s ezernyi összetevője viszont már az útkeresések sorozatát veti fel, amelyben — ha kemény viták árán is — ki kell majd alakítani a gazdálkodásnak legmegfelelőbb, ugyanakkor a gazdaság számára ösztönzést is jelentő képzést. Hogyan, kivel, m/M/?Kérdések—amelyek nem egyszerűen választ, hanem megoldást igényelnek. Annyi bizonyos, hogy ez már nem lehet egy központi teoretika eredménye (amelyet később „reformok” toldoznak és toldoznak), hanem gazdasági és pedagógiai szakemberek együttdolgozása árán vajúdható csak ki. Ezért is üdvözölhető, hogy ennek során mód nyílik a kitekintésre is; a tizenöt Bajorországba utazó magyar szakember között ott volt Kaposi Béla, a kaposvári mezőgazdasági, Mákos Gyula, az élelmiszeripari és Petrovics Jenő, a bogiári kertészeti és szőlészeti szakközépiskola igazgatója. Mint elmondták, a legkevésbé Tájékoztatót kaptak a tartományi minisztériumban a gazdaságra szervesen ráépülő oktatási intézmények és a — mondjuk így — „szabadművelődés” szisztémájáról. A hallottakat aprópénzre válthatták a München és az Augsburg környéki parasztgazdaságok, vállalatok, feldolgozó üzemek és iskolák megtekintésekor. A liberális képzési struktúra összehasonlítatlanul összetettebb, bonyolultabb első látásra mint a nálunk megszokott. Ám a sokféle tapasztalatból elég gyorsan kirajzolódtak számukra azok a logikus rendezőelvek, amelyek az agrárpályára készülő tanulónak is igen széles mozgásteret nyitnak. Mozgásteret nyitnak mindenekelőtt abban az értelemben, hogy tanulmányai során, érdeklődésének és érdekének megfelelően, képességei szerint, korrigálja lépéseit; válasszon iskolatípusok között, esetleg a gyakorlati munka után tovább folytassa tanulmányait felsőbb fokon. Mi biztosítja ezt? Nemcsak az önmagában is sokoldalú intézményrendszer, hanem a mögöttes gazdaság tőkeereje—hiszen a tanulók költségeit a gazdálkodók állják. Akiknek igen differenciált — ahogy Kaposi Béja fogalmazta — teljesen specializált már a szakemberigénye is. Ugyanis — szemléletes a példa — a bajor gazda, ha arra vállalkozott, nem általános állattenyésztőt, hanem kizárólag a hízómarha neveléséhez értő szakembert képeztet és alkalmaz... Kiemelte mindhárom igazgató, hogy mindennek elengedhetetlen feltétele a megbízható „alsófokú” alapképzés, amely különböző periódusokban engedi tovább a tanulót a középfokú tanulmányok szintjére. Az agrárképzésben pedig dominál a gyakorlat— a gazdálkodás valóságos körülményei között! Arról is megbizonyosodtak, hogy az ismeretek „karbantartása”, gyarapítása nem pusztán intézményes kérdés, mert társadalmi szervezetek, szövetségek égisze alatt igen tevékeny, nagy hagyományú népfőiskolái mozgalom bontakozott ki. A gazdaság érdeke Természetesen sok izgalmas részlet is gazdagítja még tapasztalataik tárházát. Egyik szakember sem mondta, hogy egyedül üdvözítő lehet nálunk a bajor példa — amely egyébként általában is jellemző a németeknél — hanem azt erősítették, hogy vannak olyan lényeges elemek, összfüggések, amelyek honi viszonyaink közepette is alkalmazhatók. Alapvető következtetésük az, hogy a képzés színvonaltartásában a három tényező: a gazdálkodók közvetlen szükséglete és érdeke, az állam által intézményesített képzés lehetősége, valamint a települések (önkormányzatok) iskolafenntartó, finanszírozó szerepe harmonikus, korrekt együttműködést kíván. Aligha véletlen, hogy mindhárman a gazdálkodási érdeket a költségvállalás növekvő szerepét húzták alá. Izgalmas volt hallgatni az okfejtéseket, melyek arról tanúskodnak, hogy az agrárszakemberek és a feldolgozóipari szakemberek képzésében a gyakorló pedagógus immár nem pusztán végrehajtó, hanem a kimunkáló szerepből is részt kér. A tanulmányút tehát adott adalékokat is, indítékokat is a továbblépéshez amelyet egyaránt sürget nálunk az idő és az
