Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-19 / 21. szám
1990. május 19., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 Dr. Szili Ferenc a levéltár új igazgatója Szülővárosom és sorsom ez a város Alig néhány napja dr. Szili Ferenc került a Somogy Megyei Levéltár élére. Igazgatói kinevezését a megyei tanács által meghirdetett pályázat útján nyerte el. — Mint ahogy előzőleg dr. And- rássy Antal személyében egy ember pályázta meg ezt az állást, most is egyedül voltam. Önmagam ellen szólok, mégis el kell mondanom: 1913-ban tizenhármán pályázták meg Brassótól Kassán át Sopronig a Somogy megyei főlevéltárnoki állást. Ekkor dr. Csánki Dezső, az országos levéltár tudós főigazgatója, az ország legtekintélyesebb szakembere dr. Molnár Istvánt választotta ki. Ma azonban veszélyes társadalmi jelenség az értelmiség szellemi és anyagi röghözkötöttsége, hiszen a pályázatot országosan hirdették meg. Tehát nem azok az emberek’ kerülnek megfelelő helyre, akik alkalmasak, hanem akik közül lehet választani. Nagyon szerettem volna nagyszerű szakemberek, nívós jelöltek közül győztesként kikerülni. — Mióta van a levéltárban? Előtte milyen területen dolgozott? — Kaposvár a szülővárosom, és a sorsom is. Vállalom mindazt a jót és rosszat, amit a város rám mért. Nem hagytam^! akkor sem, amikor gödörbe kerültem. — ? — Nehéz erről beszélni. Tizenöt évig a Táncsics gimn umban tanítottam. 1973-ban elhagytam azt a pályát, amelyre készültem, amelyet eredetileg egy életre választottam. Elégedetlen lettem magammal; nem tudtam az óráimat érdekessé tenni, mellékfoglalkozásaimmal egyre kevesebbnek éreztem a nap huszonnégy óráját. Ehhez hozzájárult a pedagógushivatás besorolása, a szakma devalválódása is. A levéltárban volt egy státusz, és én úgy éreztem, hogy mennem kell. Az iskolai előadások után a levéltári tudományos cikkek, tanulmányok írása olyan volt, mintha egy zongorázni már tudó ember kezébe hegedűt adtak volna. De én meg akartam tanulni hegedülni! Dr. Kanyar József azt a konkrét célt tűzte elém, hogy 1983-ban kandidálnom kell. A levéltárban rendelkezésemre állt a kaposvári cukorgyár és a mezőgazdasági iparrészvénytársaság dokumentumanyaga mintegy 160 irat-folyóméter. 1975-ben, egy komoly tudományos munka reményében elkezdtem írni a tanulmányt akkor szerettem meg a „hegedűt”. 1983-ban elkészültem, 1985-ben pedig az Akadémián megvédtem a dolgozatomat. Az évek során felismertem, hogy a levéltárat kíváncsian kell szeretni. Az a legszebb ebben a munkában, hogy a kutatók segítségért fordulnak hozzánk, tehát az utolsó szekrényig ismerni kell az ügyiratcsomókat. — Mi történt a kandidátusi cím megszerzése után? — Újra gödör... Etikai kédések miatt, de erről nem szívesen beszélek. Divatos szóval: belső emigrációban, a kirekesztettség állapotában éltem. — Fél évtized után mennyire sikerült kikapaszkodni ebből a „mélységből”? —Óriási feladatot látok magam előtt, illetve fölött. — Milyen tervekkel? — Ami ebben az intézményben szakmailag jó volt, a haladó hagyományokat magasabb szintre kell fejleszteni. Fiatal, tehetséges, a levéltári munkát szerető szakemberekkel, egy tudományos csapat létrehozásával gazdagítani kell az intézményt. Csak így tudunk felzárkózni ahhoz a szinthez, amelyet levéltárunk a 70-es években — a „csúcskorszak”— képviselt. És nagyon fontos, hogy a métatlanul elfelejtett elődökre visszatekintsünk. Gondolok itt dr. Molnár Istvánra, a két világháború között itt élő univerzális tehetségű főlevéltárnokra, akinek életművét, munkáját ma is őrzik a levéltár falai. De a mi generációnknak folytatni kell a tudós dr. Leidecker Jenő főlevéltárnok munkáját is, akinek tudásánál csak a szerénysége volt nagyobb. Szellemi tőkéjét a kutatókkal osztotta meg; tevékenysége nem volt látványos és csillogó, „csupán" feledhetetlen példakép ma is. Befejezésül pedig csak annyit: szeretném az elődeimhez méltón vezetni ezt az intézményt, hiszen az ő érdemük, hogy itt tudományos központ jött létre. Ezt a munkát folytatni, fejleszteni kell... Tamási Rita jversenyjegyzet Beethoveni tavaszünnep A Kaposvári Szimfonikus Zenekar tavaszi hangversenyen mutatkozott be az új karmesterrel: a Csiky Gergely Színház dirigensével, Hevesi Andrással. A kaposvári református templomban csütörtökön este tartott hangversenyen ismét bebizonyosodott: a megyeszékhely zenei élete sajátos, Janus-arcú. Érdektelenségbe fulladt koncertek és lelkesült, nagy számú közönség előtt lezajlott hangversenyek váltogatják egymást. Már nemcsak a karácsonyi kórushangversenyre tolulnak az emberek a kaposvári református templomba: ilyen ünnepi esemény volt a csütörtök esti tavaszi Beethoven-hang- verseny is, amelyen a zeneköltő legismertebb művei csendültek föl a megújhodott Kaposvári Szimfonikus Zenekar tolmácsolásában. A zenekar összetételében bekövetkezett változás is jelzi, nagy formátumú — kaposvári, illetve somogyi — szimfonikus zenekarrá nőhet a sok évtizedes múltú együttes, amely Ke- rényi Gábor eltávozott karnagy segítségével is már nagy utat tett meg e cél felé. Hevesi András zenei igényessége, zenekarvezető ambíciói, egyénisége szerencsésen találkozott az előadott Beethoven-művekkel. Tavaszi hangverseny volt a csütörtöki szereplés több tekintetben is. Beethoven az élet ünnepi pillanatait sugároztatja zenéjével. V. (Sors)szimfóniája első tételének „kopogtató” ütemű hangzását, amibe szinte beleborzong a lélek, képes fölváltani a teljes emberi harmónia igézetével. A zeneköltő műveit márványtömbhöz tudnám leginkább hasonlítani. Kompozíciónak építkezésére jellemző ez a tömbszerűség, ám ahogy közeledünk a műhöz, megcsillan a márvány kristályszerkezete is. Hevesi András az előadott művek felfogásában ezt kitűnően érzékeltette. A Kaposvári Szimfonikus Zenekar képes volt e roppant nehéz feladat megoldására. Beethoven nagyívű zenei munkásságának nagyszerű keresztmetszetét mutatta a három előadott mű. A zeneköltő az 1800-as évek elején a szellemi élet kiválóságaival barátkozott; találkozott többek között Goethével, aki az irodalom felé tudta irányítani az emberi szellem teljességének csúcsait ostromló Beethovent. 1810-ben fejezte be Goethe Egmontjához komponált kísérőzenéjét. A nyitány hangjai szélesre tárták a zeneszeretők lelkének kapuit a mű kaposvári előadásán. Hevesi a forradalmi hevületü zenei részleteket igyekezett elsősorban érzékeltetni. A D-dúr hegedű- verseny tolmácsolásában Bálint Mária a zenemű lírai hangzásának kidomborítására ügyelt, míg a zenekar ez esetben is a kompozíciót átfogó nagyobb zenei egységek megfogalmazásában jeleskedett. A hegedű a lélek apró rezdüléseinek megszólaltatására volt hivatott, a drámai erőt a zenekar képviselte. A MEGYEI MŰVELŐDÉSI KÖZPONTBAN Grafikusműhely Januárban a Somogy Megyei Művelődési Központ épülőszépülő székházában egy olyan grafikai műhely is helyet kapott, ahová bárki betérhet, hogy rézkarcot vagy linómetszetet készítsen. A lehetőségekről és a tervekről Vörösné Halmos Klárával, az SMK képzőművészeti főelőadójával beszélgettünk. — Az amatőr képzőművészeknek a Nagybajomban, 1982-ben rendezett megyei képzőművészeti táborban nyílt először alkalmuk arra, hogy sokszorosító grafikával foglalkozzanak. Akkor határozta el a művelődési központ, hogy beszerez egy présgépet, s így a rézkarcokról, metszetekről bármikor készíthetnek lenyomatot a megye amatőr grafikusai — mondta a műhely vezetője. Eddig elsősorban általános iskolai szakkörök éltek a lehetőséggel. Örömmel jöttek a zrínyis és a kisfaludys diákok; a múlt héten pedig újra náluk töltöttek egy délutánt a szentba- lázsi gyerekek. — Szeptemberben a hetediknyolcadik osztályosok és a középiskolások számára olyan képzőművé: stúdiót indítunk, ame glalkozásain a sokszo afika minden csínját-bír íjátithatják a rajzolni szc! lo kis diákok. Ezek a felszereléseke az iskolában nem találhatók meg. A szaktanárok vagy a szakkörvezetők bátran elhozhatják ide a gyerekeket, hiszen az eszközök használatáért nem kell fizetniük, sőt az anyagot is mi adjuk a munkához. — Csak amatőrök dolgozhatnak a műhelyben? — Ajtónk mindenki előtt nyitva áll. Azokat a hivatásos alkotókat is szívesen látjuk, akiknek máshol nincs lehetőségük e műfajnak a műveléséhez. (Lörincz) A tavaszi hangverseny ünne* pivé emelkedett az est befejezéseként megszólaltatott V. szimfónia előadásával. A publikum méltán igényelt ráadást a megújhodott zenekartól, kifejezvén ezzel a maga igényességét is—nemcsak a siker elismerését. Horányi Barna Fotó: Kovács Tibor „Legyen a változások fontos eleme...” Kamara a gyermekvédelemért Országos tanácskozás Balatonföldváron Kétnapos országos értekezletet tartottak a fővárosi és a megyei gyermek- és ifjúságvédő intézetek igazgatói Balatonföldváron. A magyar gyermek- és iifjúságvédelmi kamara megalakításának előkészületére jöttek össze, és természetesen a szakma gondjait is megvitatták. Részt vett a tanácskozáson dr. Horváth Sándor, a Somogy Megyei Tanács társadalompolitikai főosztályának vezetője is. Dr. Orbán István, a Somogy megyei GYIVI igazgatója előterjesztésében elmondta: 115 nevelőotthon, 7 nevelőintézet és 20 ifjúságvédő intézet pedagógiai feladatokat ellátó több mint 6 ezer munkatársának szakmai, szociális és érdek- képviseleti szervét hozzák létre. A résztvevők előtt példaként az orvosi kamarát említette mint olyan testületet, amelynek állásfoglalásai mérvadóak a szakmában. Meg kell védeni magunkat — hangsúlyozta dr. B. AczélAnna, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője. Nemcsak a kamaraalapítás kapcsán hangzott el, hogy a pártok keveset foglalkoztak programjaikban a gyermekvédelemmel. A főosztályvezető elmondta: ezért is szükséges a szakma egységes álláspontja, a stratégia kidolgozása, azonban minden intézménynek helyben kell megvédenie érdekeit. Nagyon eltérőek az intézetek működési viszonyai, ezért hasznos volna vállalkozni: üdülőket üzemeltetni, tanácsadásokat szervezni és különböző morális és anyagi szolgáltatásokat bevezetni. A gyermek- és ifjúságvédelmi főosztályvezető arról is beszélt, hogy a szociálpolitikában sem találta meg helyét az ágazat (az elmúlt évek során ugyanis több főhatóság volt már gazdája a területnek). A minisztérium kézi vezérlésének fokozatos megszűnésével egyre nagyobb autonómiát kapnak az intézmények és a helyi önkormányzatok. Ez feszítő gondokat is felvet, ugyanis néhány héten belül „megérkezik” a teljes szabadságot biztosító önkormányzati törvény, de — ahogy az előadó fogalmazott— nincs ellátási törvény. Vagyis nincs tisztázva, kinek és milyen mértékig lesz kötelessége a működési feltételek megteremtésére. Időszerű tehát a kamara létrehozása, bár még kétséges, hogy a perifériára szorult gyermekvédelem képes lesz-e gyökeres változtatásokra. Tisztában kell lenni azzal, hogy politikai rendszertől függetlenül a gyermekek védelme a társadalom általános emberi értékeinek, a humanista szellemnek a védelme. Tehát minden aktuálpolitikai törekvéssel szembe kell fordulni, ha az nincs összhangban az általános emberi normákkal — hangoztatták többen is. Legyen a változás fontos eleme a gyermekvédelmi kamara! — határoztak a tanácskozás résztvevői. ' Megállapodtak, hogy a társintézményekkel való kapcsolatfelvétel és az alap- szabályzat tervezetének sokoldalú megvitatása után a közeljövőben döntenek a kamara felállításáról. Varga Zsolt
