Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-03 / 7. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — EZ VAN! 1990. május 3., csütörtök Hölgyek, csak nem félni! A bűnügyi statisztikák szerint terjed a nőkkel szemben elkövetett erőszak. Itt az ideje, hogy újra értelmezzük a „gyenge nő” fogalmat, talán úgy, ahogy az olaszországi Collegano egyik városanyája tette. Silvana Accossato az agresszivitás láttán szövetségre lépett a helyi karateklubbal, azért, hogy indítsanak tanfolyamot a helybeli lányoknak, asz- szonyoknak, írja a La Re- pubblica. A helyzet nem tragikus, de számolni kell a veszély erősödésével, s ezért időben kell cselekedni, nyilatkozta a bájos és törékeny középiskolai tanárnő. Meghirdették tehát az önvédelmi tanfolyamot, szigorúan önköltséges alapon, s néhány nap alatt több, mint negyven, különböző korú hölgy kezdte meg a test test elleni harc fortélyainak elsajátítását. „Ha csupán annyi történik, hogy elhisszük magunkról. hogy többé nem vagyuk kiszolgáltatottak, már ez is fokozza a biztonságérzést” — mondta az egyik szorgalmas tanuló. Márpedig a hit képes ledönteni a tornyokat is. Miért ne dönthetné el a hústomyokat?! Volvo, az erős Egy látogató bámulja a különböző évjáratú Volvo-modellekböl épített, a konstrukció teherbírását illusztráló tornyot a Manhattanben rendezett autókiállításon. Az „Untermann” egy 1990-es, négyajtós modell; felül egy 1955-ben gyártott típus. A horkolás magánügy A brit igazságszolgáltatás története sajátos példával gazdagodott. Az egyik londoni bíróság felmentette Florence Philips asszonyt az ellene hozott vád alól, miszerint „bűnös lenne az akusztikai szennyezés normáinak súlyos megsértésében.’’ A Sunday Telegraph szerint a hölgy, .nehéz légzése" olyannyira zavarta szomszédját, egy bizonyos Davies urat, hogy elhatalmasodott rajta korábbi szív- betegsége. Ügyvédje útján tehát kártérítést követelt az ébren töltött éjszakákért, az ideges hangulatért. A felmentő ítélet figyelembe vette az idős hölgy korát — 87 éves — és betegségét, és nem hagyott jóvá egyetlen penny fájdalomdíjat sem. A horkolás magánügy, és ha a falak nem képesek titkot tartam, azért nem a lakót, hanem a kőművest, vagy még inkább az építési vállalkozót kellene megbüntetni — jelentették ki a bölcs bírák. Szenvedély Kevés ember mondhatja el a világon, hogy olyan könyvtára volt, mint amilyennel Stephen Blum- berg elkápráztatta az FBI, a szövetségi nyomozóiroda detektíveit Iowa államban. A vidéki villa szobáiban, folyosóin, dobozokban, ládákban, szekrényekben, a fürdőben, a mellékhelyiségben több, mint 11 ezer kötet várta az avatottak kíváncsiságát. A könyvek ugyanis egytől egyig bibliofil ritkaságok voltak. Az első becslés 2 millió dollár felett állapította meg az értéküket. Köztük számos olyan kötet volt, amely könyvtörténeti ritkasága miatt felbecsülhetetlen értékű. Ezeket a könyveket azonban nem olvasta, nem rendszerezte senki. Ezek a könyvek — az Inquirer kifejezésével — bűnjelek, azazhogy egy sajátos betegség tünetei, a „biblio- mániáé.” Stephen Blum- berg ezeket Amerika különböző könyvtáraiból lopta, éveken át. A nyomozók két évig dolgoztak csupán azért, hogy azonosítsák azt a személyt, aki hol a fekete Cadillac, hol egy öreg Oldsmobil autóval járta az országot — egy túra hónapokig tartott — s „gyűjtötte” a könyveket. Ez volt a munkája és a szenvedélye is. A villát örökölte, s vele tekintélyes pénzt is. Gyűjtőszenvedélyéhez úgyszólván semmi befektetésre nem volt szüksége; ócska ruhákban járt, már csak amiatt is, hogy ne nézzék ki a szegények ingyenkonyhájáról. „Könyvei" közül egyet sem olvasott. Letartóztatása után a börtön pszichológusa, az elmeállapotát vizsgálva, így zárta jelentését; Valószínűleg nem örült, csupán nagyon magányos. Érthető, hogy kereste a legjobb társaságot. Mániákusan. Diana Ross mint Josephine Baker Diana Ross az annak idején nagy felháborodást keltő lenge öltözetben alakítja Josephine Bakert — a második világháború előtti évtizedek amerikai születésű, nagy párizsi revüsztárját — a most készülő televíziós filmben. Beteg a Föld Az orvos figyelmeztette a beteget: „Tessék kevesebb húst enni, részesítse előnyben a vegetáriánus étkezést. A lakását napelemekkel jútse, garázsában pedig tartson kerékpárt. Amennyiben nem így él, meg vannak számlálva a napjai" A diagnózist ennél pontosabb fogalmazásban márciusban kapta meg a (világ a washingtoni székhellyel működő Worldwatch Institute kutatóitól, akik 1984 óta minden évben elkészítik jelentésüket. Az Intézetet Lester Russell Brown alapította 1974-ben, s azóta is vezeti, a tények szerint kevés sikerrel. ,, Vesztésre állunk: ha nem vetünk véget a környezet esztelen rombolásának, a következmények jóvátehetetlenek lesznek.” Az 1990-es diagnózis tehát semmit sem változott a korábbiakhoz képest. A könyv éppen emiatt nagyobb teret szentel az „egészséges társadalom” reményének. A recept látszólag egyszerű: éljen úgy, hogy ne veszélyeztesse az elkövetkező nemzedékek létét. Megnevezi a veszély- forrásokat is. Eszerint az élelmiszer-tartalékok kimerülése súlyosabb katasztrófával fenyeget az olajkutak kiapadásánál. Évente 86 millióval növekszik a Föld lakossága! A passzívum is óriási, az erdőirtás és a betontúlten- gés 24 milliárd tonnányi termőtalajt pusztít el. Ráadásul a gazdag országok pazarló módon élnek, növekvő étvágyukkal nem képes lépést tartani sem az állattenyésztés, sem a takarmánytermelés. Az ENSZ becslése szerint 2030-ban 9 milliárd ember él majd bolygónkon, ez legalább 1 milliárddal több, mint amennyit a Föld megengedhet magának, állítják Brown úr kutatói. Ráadásul az analfabéták száma is növekszik. így aztán egyre kevesebben olvashatják el, hogy mit kellene tenniük, hogy megmentsék a Földet. Remény — az üres palackban Több tucat üres műanyag palackkal a fején igyekszik az abidjani piac felé ez az asszony, hogy darabonként öt centnek megfelelő összegért árulja portékáját. A nyugat-afrikai Elefántcsontpartot sújtó munkanélküliség sokakat késztet ehhez hasonló kenyérkeresetre. Elutasított apaszerep „Ebből nekem elegem van! Ha így megy tovább, egy percig sem maradok ebben az országban, amelyet egyébként nagyon szeretek!” Mostanában már nem a dühödt menekülések korát éljük, a szöveget voltaképpen program- nyilatkozatnak is tekinthetjük. Végtére is a francia film nagykövete tette: Yves Montand. Dühének oka: apasággal vádolják. A múltat Anne Drossart kisasszony védője teregette ki. Eszerint a 19 esztendős hölgy művészi indíttatásából kereste a kapcsolatot Yves Montand-nal, 1972-ben. Az ügyvéd nemcsak a párizsi találkozások néhány évig tartó cselekményét vázolta fel (nem feledve az időpontot és a helyszíneket sem), hanem utalt a szép számú külföldi kirándulásra is, közte egy igen tartalmas venezuelai vakációra. Ez állítólag 1975-ben zajlott le, és még ennek az évnek az őszén meg is érkezett Aurore. A születés híre annyira meglepte a művészt, hogy azonnal szakított, a hölgy perelt. És azóta is perel. A bíróság tehát felkérte az állítólagos apát, hogy vesse alá magát a perdöntő genetikai vizsgálatnak. Yves Montand kategorikus nemet mondott. Tehette, mert a francia törvény nem kötelezi az ilyen vizsgálatot, a bíróság ennélfogva csupán javaslattal élhet. Egy magánrádió kíváncsi kérdésére, hogy mégis, hogyan keveredhetett ebbe az ügybe, Yves Montand így válaszolt: ,,Politikai okból.” Drossart kisasszony a szépséges Romy Schnei- derre hasonlított. Politikai vonzereje pedig azóta csak veszített. Mikrovagó robot Osaka (Japán): Ikeda Julcsi tudományos munkatárs beállítja annak a mikrovágó robotnak a karját, amelyet a nemzetközi kert- és üveg- ház-kiállításon mutattak be Osakában. A különleges robot, melyet a Toshiba cég tervezett, semleges infravörös lézersugarakat használ a növényrészek elvágásához, a mikrovágást pedig a csipeszének végén levő törésmérő szenzor segítségével végzi. Az új robot jelenleg még „megfizethetetlen”.
