Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-17 / 19. szám

1990. május 17., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 Soka minőségi hiba az építkezéseken Vállalkozik a Somber Az egyre csökkenő költség- vetés miatt sokkal kevesebb a tanácsi beruházás a. megyé­ben, mint néhány évvel ezelőtt. A Somogy Megyei Beruházási Vállalat is rákényszerült, hogy alkalmazkodjon e gazdasági körülményekhez. NAGYOBB KOCKÁZAT — A megrendelésállomá­nyunk nagyon csökkent — mondta dr. Gulyás István, a Somber igazgatója. — Hosz- szabb ideje nem tud a vállalat megélni a hagyományos lebo­nyolításból, éppen ezért a vál­lalkozás felé tolódik el tevé­kenységünk. Ez azt jelenti, hogy ahol úgynevezett techno­lógiai szereléssel is párosul a feladat, ott fővállalkozóként te­szünk ajánlatot. A Somber a fő- vállalkozója például a kaposvári kereskedelmi szakközépiskola hattantermes, melegítőkony­hás bővítésének. A tanácsi ve­zetők elég pesszimisták, hogy kész lesz-e határidőre; szerin­tem el fog készülni, ez presz­tízskérdés a vállalat szempont­jából. A kivitelező a Kaposvári Építőipari Szövetkezet. Mivel minden nyílászárót, lakatos­szerkezetet legyártottak — ezt ellenőriztük rendszeresen —, elkészül a létesítmény augusz­tusra. A Somber most rendelte meg fővállalkozóként a somogyszo- bi iskola tornatermének terveit az 4KV tervezőrészlegénél, a tanács megbízásából. Az át­adáshatárideje a jövő év júniu­sának a vége. A tornaterem az idén is megépülhetne, a meg­rendelőnek azonban nem all rendelkezésére a teljes fede­zet, ezért szakaszolni kell a be­ruházást. — Természetes, hogy az ilyen vállalkozásnak nagyobb a kockázata — magyarázta az igazgató — a korábbi, úgyneve­zett lebonyolítói hatáskörrel összehasonlítva. Egy-egy léte­sítmény mindennemű szava­tossági gondja és alkalmassági problémája a vállalatot terheli, de nincs más út a talpon mara­dáshoz, mint a vállalkozás. SZÉTFORGÁCSOLT ÉPÍTŐIPAR A Somber idei tervezett bevé­tele — akár csak tavaly — 22 millió forint. A múlt évihez ké­pest a vállalkozásból származó várható árbevétel mintegy 30— 40 százalékkal nő az idén, s az eddigi 20 helyett mintegy ötven százalék lesz az aránya, míg a régi szerepkörből adódó tevé­kenység aránya, a korábbi 80- ról 50 százalékra csökken. A 22 millió forintos bevételből azon­ban az idén kisebb lesz a nyere­ség, várhatóan csak hárommil­lió forintot tesz ki. A hagyományos lebonyolítói szerepkörben a siófoki új általá­nos iskola építése a vállalat leg­nagyobb beruházása — a ta­nács megrendelésére. A, szé­kesfehérvári Alba Regia Építő­ipari Vállalat kivitelezésében készülő iskola költsége mintegy 220 millió forint. — Nagy a gondunk, nehézsé­geink adódnak abból, hogy a megye szervezett építőipara gyakorlatilag szétforgácsoló- dott, szétesett. Ma úgy látom, hogy nincs a százmillió forint körüli építmények kivitelezésé­re fölkészült megyei szervezet. Véleményem szerint ez hiány­zik, mert csak itt, Kaposváron is adódik annyi építési lehetőség, hogy egy 300—400 dolgozót foglalkoztató, jól szervezett középvállalat meg tudna élni, ugyanis sok kicsi van — mondta az igazgató. Évek óta sok a panasz az építkezéseken a minőségi hi­bák miatt. A szavatossági ügyek, perek száma kissé csök­kent, a minőség is javult vala­mit, azonban vannak egyéb gondok. így a. Tanép megszű­nése, a Bázis Építőipari Vállalat jelenlegi helyzete. Dr. Gulyás István szerint előállhat, hogy nem lesz, akin bevasalhassák a minőségi hibák kijavítását. Ta­pasztalataik szerint a munka szervezetlensége, az átadás előtti hajrá okoz sok minőségi hibát. Ezek nagy része elkerül­hető lenne. VAN SZELLEMI KAPACITÁS Az igazgató optimista a válla­lat jövőjét illetően. — Sikerült megőrizni a jól föl­készült munkatársak révén a vállalatnál egy olyan szellemi kapacitást, amely alkalmas arra, hogy a nagyberuházáso­kat előkészítse, majd az építke­zést „levezényelje”. Bízom abban, hogy az egészség- és oktatásüggyel kapcsolatos, va­lóban égető gondokat orvosol­ják, a megyeszékhelyen. Pél­dául megkezdődik az öregek Kecel-hegyi napközi otthoná­nak építése. Ez mintegy 250— 260 milliós beruházást jelent mai áron. Várom a megyei kór­ház diagnosztikai tömbjének az építését. Ez, megítélésem sze­rint, egymilliárd forintot, illetve ennél nagyobb összeget tesz ki. S természetesen még több vállalkozásunk is lesz. Lajos Géza MDF-program Kaposvár fejlesztésére Szakértői bizottságok alakí­tását határozta el a Magyar Demokrata Fórum kaposvári szervezete. Szabados Péter elnökségi tagot bízták meg a szervezőmunkával. Tőle kér­tünk tájékoztatást arról, hogy milyen bizottságokat kívánnak légrehozni. — Közgazdaságit (benne városgazdaság, ipar, kereske­delem, pénzügy), környezetvé­delmit, mezőgazdaságit, mű­szakit (benne városfejlesztés, közlekedés, hírközlés), műve­lődésügyi és sportszakértői bi­zottságot, népjólétit (benne szociális és egészségügyi terü­lettel), valamint önkormányzati és jogi szakértői bizottságot. — Milyen célt szolgálnak? — Hogy kidolgozzák a min­den szakterületre kiterjedő fej­lesztési koncepciókat a város lehetőségeinek és feltételeink ismeretében. Ezekbe a szakér­tői bizottságokban aktivizálni lehetne a város iránt felelőssé­get érző vagy a város fejlődését szívügyének tekintő értelmisé­gieket és szakembereket. — Összefügg ez a döntés a helyhatósági választásokra való fölkészüléssel, az önkor­mányzatok megalakulásával? :— Igen. Városi programot szeretnénk kidolgozni minden helyi feladatra, területre. Ehhez kérjük mindenkitől a segítséget. A bizottság munkájában való részvételnek nem feltétele az MDF-tagság, hiszen progra­munk nem a párt, hanem tény­legesen a város érdekét szol­gálja. A programot természete­sen a leendő koalíciós partne­reinkkel és a megválasztandó önkormányzattal is szeretnénk majd elfogadtatni. Ajelentkező- ket most a kaposvári MDF Kos­suth Lajos u. 104. szám alatti irodájában, a Somogy Megyei Művelődési Központban, a Be­loiannisz utca 18. szám alatt várjuk. A gyöngyösi Mikroelektronikai Vállalatnál — amely tagja az Interrobot nemzetközi szervezetnek — több mint tíz éve foglalkoznak ipari robotok fejlesztésével és gyártásával. Ez idő alatt 14 féle berendezésből ezer készült el, nagyrészt szovjet, lengyel, NDK-beli megrendelők számára. Képünkön: 18 fejű peremes üveg­gyártó gépek üzemi próbája a gyártócsarnokban. Mentsd a menthetőt! VESZÉLYBEN A TÖRÖCSKEI-TÓ (Folytatás az 1. oldalról) Valóban. Mit várunk el tőled, ősanyánk, természet? Te, aki a létfeltételeinket biztosítod, va­jon meddig tudsz még ellenállni az emberi önkénynek és agresszivitásnak? Tudom, nem tehetsz mást, csak tűröd a kí­méletlen bánásmódot, és hatal­mas erőfeszítésekkel próbálod kivédeni az emberi meggondo­latlanságok következményeit. Egyre többen tapasztaljuk, hogy hiába folytatsz ádáz küz­delmet ellenünk, de értünk, ön­magadat már nem védheted meg a legújabbkori civilizáció trükkjeivel szemben. Mindezért tetteinkkel kell emberré vál­nunk, érted és értünk, kinek- kinek a maga területén. Szót emelünk az ellened vé­tőkkel szemben. Megdöbben­tett a hír, amelyről Hauser Mik­lós, a kaposvári Sporthorgász- egyesület elnökhelyettese tájé­koztatta szerkesztőségünket. Elmondta, hogy a DRV Kapos­váron építi a Csorda-hegyi víz­tározót, s ennek a túlfolyó cső­rendszerét a Töröcskei-tóba vezetik. Ez a tó a megyeszék­hely egyik kedvelt kirándulóhe­lyének közepén fekszik, való­ságos gyöngyszem. A csodála- tps környezetben épült, sok­sok társadalmi munka eredmé­nyeképpen szolgálja az oda lá­togatók kikapcsolódását. Vizé­ben atöbb milliónyi élőlény mel­lett 100—150 mázsa hal várja a’ horgászat szerelmeseit. S most, úgy tetszik, végzetes merénylet van készülőben. Az elnökhelyettes véleménye sze­rint az új víztározó fertőtleníté­séhez több száz liter hypóra van szükség, s ez a túlfolyó-veze­tékben föltehetőleg a Töröcs­kei-tóba kerül. Ebben az eset­ben a következményeket — sajnos — nem nehéz megjósol­ni. Az élő víz napokon belül holt­tá válik; az új neve pedig — kü­lön kiírt pályázat nélkül is kitalál­ható — mocsár. Az is elgondol­kodtató, hogy a horgászati jog­gal rendelkező egyesületet az illetékesek nem keresték meg, előzetesen semmi tájékozta­tást sem adtak a tervezett beru­házásról. A horgászok csak azt vették észre, hogy az erdőirtás után hatalmas cső éktelenkedik a tó partján. Bóta László, a Dunántúli Regionális Vízmű megyei igaz­gatója elmondta, valóban befe­jezéshez közeledik a Csorda­hegyi víztározó építése. Várha­tóan június végén vagy július elején kerül sor az üzembehe­lyezésre. A túlfolyó valóban a Töröcskei-tóba vezet. A víztá­rozó működésével kapcsolatos teendők megbeszélésére a napokban egyeztető tárgyalást hívnak össze. Az igazgató azt is készsége­sen elismerte, hogy a tározó fertőtlenítéséhez valóban nagy mennyiségű hypóra van szük­ség. Meg kell vizsgáltatni — mondta —, hogy ez milyen hígí­tással lesz ártalmatlan a kör­nyezetre. Ha ez nem kivitelez­hető, akkor a fertőtlenítő folya­dékot a Kapósba vezetik(l), mert abban a folyóban amúgy sincs élet. Ha ez nem járható út, akkor más megoldással szállít­ják el onnan. A tározó üzembe helyezése után a rendszeres fertőtlenítéseknek pedig fölte- hetőleg(l) nem lesznek a hor­gásztó vízére káros következ­ményei. Mindezek ellenére az aggá­lyok nem alaptalanok. Vajon miért csak most kell összehívni egyeztető tárgyalást; miért nem a tervezés időszakában került erre sor? Mi a biztosíték arra, hogy — ha már a túlfolyóveze­téket megépítették — a fertőtle­nítő folyadék mégsem kerül a Töröcskei-tóba? Az erdőt' is utca szélességben kivágták. Lehet, hogy fa és élő víz egyre megy. Tagadhatatlan, hogy Kaposvár lakosságának ivóvíz­re van szüksége. De milyen áron? Egyelőre elhisszük, hogy kö­rültekintő megoldás születik. Aki ígért, szaván fogjuk. A fejle­ményekre visszatérünk. Lengyel János Iható a nyeretlen is Tizenhat ország állít ki az OMÉK-en A borkóstolás szertartása Ismét borverseny — immár negyedszer — a dél-balatoni borvidék siófoki körzetében, amelynek hagyományos ren­dezője a Siómente Tsz szőlő- termesztő ágazata, pontosab­ban annak vezetője, a lelkes és fáradhatatlan Frídrich György. A helyszín ugyancsak a meg­szokott: ismét a balatonszabadi Dózsa-major étkezdéjében tör­tént a borbírálat, a díjkiosztás, majd az ízletes vacsorával megalapozott kóstolgatás. Az utóbbira ez esetben a szo­kásosnál kissé tovább kellett várakozniuk az izgalomtól meg­éhezett, s megszomjaiott gaz­dáknak, mert Fridrich György úgy vélte, elérkezett az idő, amikor érdemes már (és szük­séges) hosszabban szólni a ter­melés, kezelés tudnivalóin kívül a kulturált borfogyasztás kötel­meiről is. Mert a bort tisztelni il­lik: ha tőle (mármint a nedűtől) elvárjuk, hogy tiszta, kellemes legyen (a fehérek közül ma a zöldesfehér vagy a sárgászöld, a vörösek közül pedig a rubin­színű a divatos), a borivótól is megkövetelhető a testi és lelki tisztaság, ha a fehér abrosszal leterített asztal mellé ül és tölt magának. Persze, az sem mindegy, milyen pohárba tölti. Fridrich György elrettentő pél­daként említette a recés, vastag falú poharat, amit eleve fröccs- ivásra készített a sanda szán­dékú ipar, pedig közismert, hogy a bort szódával összeke­verni a legalantasabb dolog a világon. Ennél nagyobb bűn csupán az, amikor egy hajtásra „nyeljük le” az isteni nektárt. E barbár szokásnak még az emlí­tése is észrevehetően rosszul esett az előadónak, ezért gyor­san témát váltott, s szólt a bor mennyei illatáról, aromájáról, az erjedési és az ászokolási búkéról, majd a szakszerű kós­tolás (bírálat) módszereiről. A bort félig töltött .pohárban, többször körbe forgatjuk (a po­hár egészen sima falú, átlátszó üvegből készüljön, s lehetőleg kehely alakú, de mindenképpen talpas legyen), s lassan elhúz­zuk az orrunk előtte A kóstolás­nak, de a bor bírálatának is alaptörvénye, hogy a sorrendet mindig a leggyengébb minősé­gű borral kezdjük, és fokozato­san jutunk el a legkiválóbb faj­tákhoz. Szájunkat, ízlelőszer­veinket közben pihentessük, frissítsük, közömbös, jellegte­len ízű ételek, például az afma, sótlan kifli, sajt rágcsálása köz­ben. A bírálónak (kóstolgátó- nak) arra kell törekednie) hogy a közérzete jó, érzékszervei pi­hentek legyenek. A borbírálatra legalkalmasabbak a délelőtti órák. Ilyenkor fűszeres étele­ket, italokat, például pálinkát, fogyasztani tilos. Miközben Fridrich Györgyöt hallgattam, már-már attól tartot­tam, hogy az előadás végére teljesen elveszítem borivói ön­bizalmamat. A kitűnő pörkölt el­fogyasztása után azonban sike­rült megszabadulnom skrupu- lusaimtól, noha mindvégig ügyeltem arra, hogy kinyilvánít­sam a bor iránt érzett tisztelete­met. Mellesleg: a versenyre 12 községből 80 gazda 128 bor­mintát hozott, s ebből 24 kapott arany, 40 ezüst és 32 bronz minősítést. A bírálóbizottság véleménye szerint a nyeretle­nek is ihatok. Ezek fogyasztása esetén a recés, vastag falú po­hár is megengedett. Sz. A. Nagy az érdeklődés a nyáron megrendezendő Országos Me­zőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás (OMÉK) iránt. Az öt­évenként Budapesten, a BNV területén, megtartott agrárse­regszemlére eddig 16 ország­ból jelentkeztek vállalatok, gaz­daságok, intézmények. A ren­dező Hungexpo összesítése szerint egyéni kiállítóként máris négyszázan jelezték jöttüket, közülük 60 külföldi. Ennél azon­ban lényegesen több vendégre számítanak, mivel egy-egy kiál­lító nem ritkán 20—40, eseten­ként akár száznál is több céget képvisel; úgyhogy az augusz­tus 31. és szeptember 9. között sorra kerülő rendezvény igen­csak mozgalmasnak ígérkezik. A Hungexpo — az igények összesítése után, — már „kiosztotta” az OMÉK pavilon­jait, szabadtéri bemutató rész­legeit. A legnagyobb kollektív külföldi kiállító az NSZK lesz, bemutatójára 300 négyzetmé­tert vesz igénybe, az egyik fedett csarnokban. A legna­gyobb szabadtéri külföldi „sze­replő” az NSZK-beli Roag-gyár, összesen 800 négyzetmétert bérel. A hazai vállalatok, intéz­mények közül legnagyobb számban az élelmiszeripariak jelezték részvételüket, az eddi­giek szerint 81-en lesznek ott az OMÉK-on. Sorrendben a máso­dik légnépesebb ágazati kiállí­tói kör — 70 gyárral —: a mező- gazdasági gépgyártás. A MÉM központi kiállítása, több száz részvevővel, az OMÉK egyik látványos köz­pontja lesz. Eldőlt az is, hogy ezúttal szintén ott láthatók majd a kiállításon az értékes te­nyészállatok. Minden eddiginél változatosabb sportműsorok is szórakoztatják a vásár közön­ségét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom