Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-16 / 18. szám
1990. május 16., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 Pomogáts Béla az Anyanyelvi Konferenciáról, a Magyarok Világszövetségéről ÖSSZMAGYAR ÖSSZEFOGÁS ,,Vissza kell varázsolni a régi szép időket...” A személyes példa fontos — Cserkészcsapat Osztopánban Apponyi Albert teremtette meg a két világháború közötti időben annak a feltételeit, hogy a Magyarok Világszövetsége megkezdhesse munkáját. Alapvető szerepe volt abban, hogy két alkalommal is megrendezték a magyarok világkongresszusát, amelyen az anyaországtól távol élők képviseltették magukat. A Magyarok Világszövetsége azóta is folyamatosan szervezi a kapcsolatokat, betöltve a híd szerepét. Pomogáts Béla irodalomtörténésszel, az Irodalomtudományi Intézet munkatársával beszélgettünk a Magyarok Világ- szövetsége intézményeként működő Anyanyelvi Konferen- . cia sajátos szerepéről. — A két intézmény, noha feladatai hasonlatosak, egymástól elkülönülten tevékenykedik. A hatvanas—hetvenes években a Magyarok Világszövetségének a munkája ki volt szolgáltatva az akkori politikai életnek. Mégis, számtalan értékes kezdeményezéssel szolgálta az emigrációt. Ezek közé sorolható az Anyanyelvi Konferencia, amely egy valós szellemi mozgalommá vált. Első alkalommal 1970-ben Debrecenben és Budapesten tartottuk a rendezvényünket,a párbeszédet követően négyévente találkoztunk. Anyanyelvi táborokat, tanfolyamokat szerveztünk később. A legismertebbet Sárospatakon, ahol nyaranta nyugateurópai és amerikai magyar gyerekek ismerhették meg szüleik, őseik nyelvét, kultúráját. — A magyar kisebbségre, amely Burgenlandban, Kárpátalján, Szlovákiában és jugo- szlávivai Vajdaságban él, miért nem figyelt föl a Magyarok Világszövetsége, az Anyanyelvi Konferencia intézménye? — Az Anyanyelvi Konferencia természetesen szeretett volna odafigyelni a magyar kisebbségek életére, körülményeire is. Azonban évekig nem volt erre lehetőségünk, mert a politika megakadályozta. 1981- ben Pécsett, majd még inkább 1985-ben Veszprémben a konferencián igyekeztünk a magyar kisebbségre irányítani a figyelmet. A gondoskodásunk szervesen beépült az anyanyelvi mozgalomba. Elsősorban a jugoszláviai Vajdaságban, a Kárpátalján élő magyarok helyzetéről tájékozódhattunk. Az erdélyiekkel nem volt kapcsolatunk. A diktatúra ezt nem tette lehetővé. — Történelminek neveztetett a keszthelyi helikoni Berzsenyi tanácskozás és találkozó. Miben látja a jelentőségét? — Egy munkafolyamat fontos állomásához érkeztünk. Én így látom. Eddig is voltak találkozók, amelyek a Kárpát-medencében élő magyarságot próbálták egy asztal mellé ültetni, ám ezek a rendezvények időnként bizonytalanná váltak. Nem mindig tudtak eljönni a szomszédos országokból a meghívottak. Annyiban jelent változást a keszthelyi találkozó, hogy itt most már minden kötöttség nélkül beszélhettük meg közös dolgainkat. A további tervek szövögetésében, azt hiszem, ugyancsak fontos szerepe volt ennek a rendezvénynek. A továbbiakban a hétköznapi életünkbe, a magyar politikába beépülhet az összmagyar ösz- szefogás gondolata. Igyekszünk megtalálni azokat a munkalehetőségeket, amelyek a hétköznapi feladatokra összpontosítják figyelmünket. Ez súlyos politikai és értelmiségi felelősséget jelent, amiben az egész magyar társadalomnak szerepe lehet. Mindenki a maga helyén, a tudományos kutató intézetekben éppúgy, mint az egyetemi tanszéken, az iskolában, a szerkesztőségben, a rádióban, a televízióban megtalálhatja a feladatát. Meggyőződésem, most olyan helyzetben vagyunk, amikor a kultúrának kell összekötnie mindazt, amit a történelem és a politika szétszakított. A kultúrának kell megteremteni az egységes szellemet képviselő magyar kulturális nemzetet. Horányi Barna Már messziről kitűnnek az osztopáni általános iskola gyerekhadából a cserkészkalapos fejek. „Jó munkát!” — köszöntének bennünket cserkésztisztelgéssel. — Vissza kell varázsolni a régi szép időket! — mondja Forster Gyula esperes. Duna- patajon, ahol gyerekeskedtem ősi cserkészcsapat volt — emlékezik vissza. — A praktikus életre nevelt és az élelmességre, az ötletességre tanított. Édesapám is cserkészparancsnok volt, ezért kegyeletből is szívügyem a cserkészet. A cserkésztörvény tökéletesebb mint a mózesi törvény... A mózesi tiltó vagy parancsoló, ellenben a cserkésztörvény erényes életre nevel. A parancsot erényes úton állítja be, nem tilt és nem parancsol, hanem megkedveltet! az erényeket. A gyerekeknek egyébként sem tetszik az, amit tiltanak. Az osztopáni cserkészcsapat tavaly alakult, Odor Bélának, az öreg cserkészek baráti köre szervezőjének segítő közreműködésével. — Idős tanárkollégám Újságh Tibor, a cserkészet szellemiségét becsempészte az úttörőbe — mondja Berkesi Gyula. — A hatása alá kerültem és rengeteg régi cserkészkiadványt olvastam el. Ugyanakkor láttam, hogy az ifjúság bajban van, sok a kallódó gyermek. Valamit tenni kellett. Óriási volt az érdeklődés, amikor meghirdettük a csapatalapítást, bár sok szülő félt akkoriban, hogy ez valamiféle politikai szervezet lesz. Persze, erről szó sincs. Mi nem akarunk tömegeket mozgatni, hiszen alapelvünk az önkéntesség és ezzel erkölcsi normáink elfogadása. Sok gyereknek ez nem is ment, így lemorzsolódtak: Ez azonban nem baj. Egy biztos: aprólékos és óriási munka vár ránk. Osztopánban van is, nincs is úttörő. A cserkészek örülnének, ha lenne valamilyen gyermek- szervezet mellettük: választhassanak a fiatalok. Hitük szerint egyébként sem lehet tömegben hatékonyan működni. — Négy évtized után újra van hitoktatás az iskolában és az Churchill és én V ajon akad-e olyan, a nagykorúságot megélt állampolgára Földünknek, aki még nem hagyott el esernyőt? Vonaton, autóbusz-megállóban vagy akár otthon—és persze mindig akkor, amikora legjobban szükség lett volna rá. Az emberélete végül is nagy ,,elvesztések" sorozata. Én például legelőbb a köldökzsinóromat hagytam el. Aztán feleszmélvénj?)' nagy álmok, nagyszerelmek tűntek a semmibe. Most mégis boldog vagyok. Mert épp zuhog az eső, mintha dézsából öntenék, s nekem mégsem hiányzik elveszített esernyőm — fedél alól vigyorgok a rossz időre; otthon vagyok, otthonra találtam. Apró, butuskának tűnő történetek formálgatják történelmünket. Talán ezért is hihetjük: nekünk is közünk lehet életünk- sorsunk alakulásához. Nem akarom magamat Churcillhez hasonlítani, de az bizonyos: a ködös, esős angol őszben én sem indultam volna a reptérre esernyő nélkül, hogy Hitlerrel találkozzam egy különbéke ügyében. (A nagy angol államférfi állítólag még a szivarra is bánatában szokott rá, mert elhagyta kedvenc esernyőjét...) Szóval, a számtalan veszteség után én már azt hittem: engem már semmi nem tud meglepni ebben az életben. Aztán tegnap egy lista került a kezembe, melyen azok a tárgyak sorakoztak katonás rendben, amiket az utóbbi egy évben Siófokon hagytak el szórakozott gazdáik. És meglepett az, hogy meglepett: akadt közöttük egy fekete férfiesernyő... Találtak még ezen kívül hat doboz kávét és két karton cigarettát. Az,,elhagyó" bizonyosan úgy akart leszokni káros szenvedélyéről, hogy borsos áron megvásárolta az árut, amit aztán (az önmaga feletti győzelem jeléül) nagyvonalúan eldobált. Vagy unatkozó milliomos, aki húsvéti nyusziként elpottyan- totta „meglepetéseit” a Bala- ton-parton, aztán a bokrok mögül lesve örült a megtaláló örömének. Beszolgáltattak nyolc rossz állapotban lévő kerékpárt is — szinte látom magam előtt, ahogy a vendéglátóiparban hirtelen meggazdagodott, manapság már Mercedesük volánja mögött pöffeszkedő „urak" micsoda erőfeszítéseket tettek, csakhogy megszabaduljanak múltjuk e „szégyenteljes” foltjától. Játékbaba, szörf, hátizsák, cipők szerepeltek még a listán, engem mégis az érdekelne leginkább: miképp hagytak el egy erkölcsi, vallásos nevelést itt kapja a gyerek. A cserkészetnek is a hit az alapja — folytatja Forster Gyula. — Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem jöhetnek hozzánk azok a tanulók, akik nem vesznek részt a hitoktatásban. A valláserkölcsi nevelés az alap, de ezt nem erőszakos ráhatással tesszük. A személyes példánk a fontos—egészíti ki a cserkészparancsnok. Barna kalap és i ng, zöld nyakkendő. A cserkészegyenruha nem olcsó mulatság: háromezer forint a teljes öltözet. Az osztopániak betlehemes körkomplett, piros pettyes női ruhát? Jaj, de szerettem volna ott lenni! A hivatalos irományban persze nem esik szó arról: az utóbbi években a Balaton-parton sok illúziót is elveszítettek — nyaralók és nyaraltatok egyaránt. Zsúfoltság, igénytelenség (de drágaság) és pofátlanság (így: pofátlanság) szorította ki az igazi értékeket. A messziről; Debrecenből, Miskolcról vagy Budapestről érkezett,, vállalkozókat” persze csak azért zavarja az esős, rossz idő, mert elmarad a vendég. Esernyőt ők bármikor tudnak venni, ha elhagyják az előzőt, hiszen kilenc hónapon keresztül csak a szezonban összekapart pénzüket számolgatják. Csak nekem fáj, hogy elvesztettem azt a görcsös nyelőt, amit korábban már kétszer megfoltozott a nagymamám. Czene Attila utat szerveztek karácsony előtt. Nem kértek, de amit adtak, azt elfogadták. Ebből vették aztán az uniformist. — Nagy eseményre készülünk: pünkösd vasárnapján lesz a cserkészavató Kaposváron. Szeretnénk tábort is, de olyat, amit mi építünk fel. Talán a honvédségtől kapunk hozzá sátrakat és segít az egyház is. Mi tevékenység közben nevelünk, a gyerek előtt legyen feladat, legyen próba, amit legyőznek és aminek örülnek. Ne gépzenére, hanem madárdalra ébredjenek, s érezzék egy tábortűz varázsát — így szól a jövőről Berkesi Gyula. Osztopáni Zsolt hetedikes a felnőttek bölcsességével fogalmazza meg a lényeget: — Nem lenne jó, ha túl sokan lennénk, mert az lenne mint az úttörőben: tömegzavar. Varga Zsolt Fotó: Király J. Béla Országos döntő Kaposváron „Edzöpálya” földraj zosoknak Lóczy István, a kaposvári Munkácsy gimnázium egykori igazgatója kezdeményezte csaknem negyed százada azt a földrajzi versenyt, amelynek azóta is minden évben e gimnázium ad otthont. A Lóczy Lajos — csupán névrokon a volt igazgató — országos földrajzi verseny idei döntőiére tegnap került sor a Mun- kacsyban. — A versenyre 120 gimnázium 660 diákja nevezett be — tudtuk meg Mayer Györgynétől, a Munkácsy gimnázium földrajzi munkaközösségének vezetőjétől. — Az iskolai fordulók után a döntőbe 22 gimnázium 30 elsős és 30 másodikos diákja jutott. A Lóczy Lajos nevét viselő verseny, bár huszonöt éves hagyományra épül, csupán öt esztendeje vált országos küzdelemmé. Nincs a világnak még egy olyan tava, mint a Balaton, amelynek geológiai képződményeiről 20 kötetnyi tudományos munka látott volna napvilágot. S ez a nagyszerű magyar geológus, földrajztudós nevéhez fűződik. — Szerintem minél kisebb az ország, annál több ismerettel kell rendelkeznie a polgárainak a nagyvilágról — mondta Varajti Károly, az Országos Pedagógiai Intézet földrajzi csoportvezetője, a döntő írásbeli feladatainak szerkesztője. — Rendkívül fontos, hogy a magyar fiatalok ismerjék hazájukat, Európát és a világot, hiszen ez nemzeti és egyetemes műveltségükhöz tartozik. Ez a verseny — amellett, hogy nem csupán az iskolai tananyagra épül — érzelmi töltése révén a személyiségfejlesztéstis szolgálja. Végre bebizonyosodik, hogy a földrajz nem a nacionalizmust táplálja. A földrajzoktatást ugyanis — főként a két világháború között — gyakran érték olyan vádak, hogy sovinizmusra, nacionalizmusra ösztönöz. A versenynek a tehetséggondozás mellett pályaorientáló szerepe is van, nevezhetnénk „edzőpályának” is. Az írásbelin az elsősök általános természeti földrajz, a másodikosok pedig regionális gazdasági földrajztudósukat bizonyíthatták. A Munkácsy gimnázium idén is remek szervezőnek és házigazdának bizonyult, többek között lehetőséget biztosított a pedagógusoknak egy szakmai, baráti műhely létrejöttéhez és működéséhez. A gimnázium egyik szárnyában mélységes csönd uralkodott, a matematika érettségi feladataival küszködtek a diákok. A másik épületrész azonban gyerekektől volt hangos: hatvan kis „földrajztudós” várta a folyosón, hogy bebizonyítsa: ő a legjobb. A szóbeli vizsgán a feladatok között kép- és ábraelemzés, valamint térképolvasás szerepelt. Amint a beszélgetésünkből kiderült: a képelemzés a legrázósabb. — Főleg a földtörténet érdekel bennünket — válaszol a pécsi Murai József és a Salgótarjánból érkező Patakfalvi Zsolt. — Hogy miért? Hát szerintünk sokkal izgalmasabb, mint például évszámokat biflázni, vagy matekot tanulni. A tengerkék szemű Zeke Ildikó szívesen beszél a felhőképződésről is. Éppen az óceáni éghajlatok diagramjának elemzése „állt mögötte”, képelemzésre készült. Egy társaság nem hagyta magát kizökkenteni a földrajz világából: — Egyszerűen csakszeretjüka földrajzot — mondták kurtán. (Az országos verseny döntőjének eredményeit csütörtöki lápunkban közöljük.) Tamási Rita
