Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-15 / 17. szám
1990. május 15., kedd SOMOGYI HÍRLAP 5 Vállalkozó egészségügy Gyógyítják az egészségügyet Magyarországon. Részt vehet a gyógyításban magán- és társasvállalkozásban tevékenykedő orvos, anyagait, eszközeit bármely, számára előnyös kínálótól beszerezheti, s még adókedvezményt is kap, ha nyereségét mesterségének javára használja föl. Ennek a „kórháznak” a főorvosa nem az orvosegyetemen szerezte diplomáját. Dr. Győrfi István közgazdász a Szociális és Egészségügyi Minisztérium somogyi származású államtitkára. Tőle kérdeztük: — Hogyan fogtak hozzá az egészségügy közgazdasági szemléletű gyógykezeléséhez? — A magyqr egészségügy jó terep a vállalkozóknak, ha engedjük, hogy éljenek a nyilvánvaló lehetőségekkel. Ez az ápa- zat nagy mennyiségben vásárol szolgáltatásokat, anyagokat, eszközöket, műszereket, gépeket. Föl kell szabadítanunk a kötöttségektől: vásároljon, ahol azt jónak, racionálisnak, gazdaságosnak tartja. Ma már a kórházaknak sem mindegy: honnan, mennyiért, milyen feltételek mellett vesznek például nyersanyagokat a konyhák számára. Ezért azt mondtuk, vállalkozzon maga az egészségügy is. A kórház miért ne hozhatna létre például kft.-t mezőgazdasági üzemmel? A kölcsönös érdek abban van, hogy a földeken megtermő zöldséggyümölcs, a farmokon felnevelt sertés, marha, csirke biztos piacra talál, és a kórház is előnyösebben jut hozzá. Ma már az is több mint ötlet, hogy az egészségügyi intézmények a mezőgazdasággal, élelmiszer- iparral partneri viszonyt kialakítva, szakértői segítséget adva, közösen gyártanak speciális diétás élelmiszereket saját kórházi fekvőbetegeiknek, sőt bélés külföldi üzleti értékesítésre is. —Jó a példája, államtitkár úr, de ugye, nem kétszersült a fő gyógyszer a magyar egészségügy gazdasági bajainak gyógyítására? — Ez csak egy példa arra, hogy mit jelent a vállalkozások előtt szabaddá tett piac. Az egészségügynek nem profitra kell törekednie, csupán normális, racionális működésre. Ehhez azonban a termelőszféra vállalkozóit engedni kell e területen is érvényesülni. Műszerek, találmányok állnak a „kapuban”, s most már bejöhetnek, sőt besegítjük őket. A magánvállalkozók — többnyire tőkeszegény termelők — jó elgondolásaik megvalósításához számíthatnak a segítségünkre. Az egészségügy Magyarországon nem alábecsülendő piac: sok tízmilliárd forint értékben szerzi be évente anyagait, eszközeit. — Miből tudják finanszírozni ezt a nagyszabású öngyógyítást? — Vállalkozásokról beszéltünk eddig is. Olyanokról, amelyek a meglevő költséggazdálkodást teszik racionálisabbá. Ettől persze több pénz nem lesz. Az elkövetkező egy-két évben a belső gazdasági folyamatok további nagy léptékű reformját kell végrehajtani. A betegbiztosítási rendszernek — véleményem szerint — lényegében olyanná kell válnia, mint a nyugat-európai, azaz az egészségügyi intézmények nem alkumechanizmus révén és a költségvetéstől kapják a forrásokat, hanem a — mérhetővé tett —teljesítményeik alapján a biztosító fizet majd. Persze szükség lesz alapítványi, helyi önkormányzat* és egyéb pénzforrásokra is. A lényeg az, hogy meg kell teremteni a tiszta pénzügyi folyamatok rendszerét, s ezzel a valódi érdekeltséget. —A pazarlás megszüntetése kétségtelenül többletpénzt jelent. De ez — stílusosan szólva — csak arra elég, hogy életben tartsák a beteget, a meggyógyí- tás új forrásokat is igényel. — Nyilvánvaló tény, hogy csak a gazdaság — a teljes termelőszféra — nagyobb teljesítménye lehet az igazi alapja az egészségügy forrásai jelentős bővülésének. Az azonban nem mellékes, hogy az ágazat maga is képes tőkét bevonni tevékenységébe. Szolgáltatásairól már eddig is bebizonyosodott, hogy piacképes áru nemzetközileg is. — Hová teszik az ortopédiai sebészetre, a reumakórházba érkező osztrák, német, angol pácienseket, ha nincs, ha nem építettek nekik kórházat? — Reális lehetőség van ma már arra, hogy külföldi műdödő tőkével—és a mi pénz- és szellemi tőkénkkel — létrejöjjenek közös vállalkozások. A külföldi pénztőkét az egészségügyben nem tartom szerencsés megoldásnak, előnyben részesítem a működő tőkét, a hozzá kapcsolódó közvetlen érdekeltséget, vagyis azt, hogy a külföldi partner vagy maga legyen beteg- biztosító társaság vagy társa legyen egy ilyen intézmény a vállalkozásban. — Felmérték már azt, mije is van a magyar egészségügynek? Mármint azon kívül, hogy bárhol lefúrunk a földbe, gyógyvíz tör fel onnan, s elvileg a fejlett világ összes reumását nagyüzemi módon tudnánk fü- röszteni, gyógykezelni. — Ez azért több, mint tréfa. Ez a gyógyítómunka valóban magas színvonalú. A leglényegesebb vagyonunk a kitűnően képzett szakembergárdánk. — A magyar termelőszférában elkövették azt a hibát, hogy a vagyon valóságos értékét fel nem mérve kötöttek üzletet, alapítottak vegyes vállalatot. Most az egészségügyön van a sor? — Nem, erre vigyázunk. A vagyonunk ugyanis nem eladó. Arról lehet inkább szó, hogy apportként valamely vállalkozásba beviszünk ingatlanokat, szellemi értékeket. Főleg ez utóbbinál nagyon fontos, hogy külföldi szakértők közreműködésével felértékeltetjük vagyonúnkat, s nem fog előfordulni, hogy elkótyavetyéljük, amink van. Egyébként beigazolódott, hogy a magyar egészségügy szakmai színvonala — szellemi és technikai (!) értelemben is— igen jó. Erre egy apró adalék: a Bush-látogatás előtt feltérképezték létesítményeinket az amerikaiak s a traumatológiai kórházunkat Budapesten tökéletesen alkalmasnak tartották bármilyen feladatra. — Egyetlen kórház nem általános mérce... —Az igaz, hogy közkórházak szállodai egységei többnyire elavultak. De a szakmai szabványok — megvizsgáltattuk külföldi intézetekkel — nemcsak papíron, hanem a gyakorlatban is meghaladjak az európai normák zömét. Éppen ezért van növekvő keletje Európában jó néhány egészségügyi szolgáltatásunknak. — Hazai és külföldi betegből sosem volt hiány. Hajói látom, a magát még gyógyító magyar egészségügynek éppen ez a tényező jelenti a túlélést, sőt talán a felépülést. — Jól látja — ha nem arra gondol, hogy a mások kárán akarunk lábra állni. Ellenkezőleg: a magunk kárából tanulva, tiszta pénzügyi-gazdálkodási viszonyokat teremtve, a vállalkozásoknak nyitottabbá válva gyógyulunk, leszünk mi még egészségesek is — a betegek javára. G.L. „SZÁMÍTOTTUNK KÖLCSEYRE” Megkezdődött az írásbeli érettségi Tegnap reggel rendhagyó módon kezdődött országszerte az érettségi vizsga: valamivel nyolc óra után a diákok a televízió, illetve a rádió adásából tudták meg, milyen tételek közül választhátják dolgozatunk témáját. Nem nagy meglepetés nem érte őket, amikor Múlt, jelen és jövő Kölcsey műveiben címmel felvillantak az első tétel sorai, hiszen reformkori nagy költőnk születésének kétszáza- dik évfordulóját ünnepeljük az idén. Sokan bizonyára megkönnyebbülve sóhajtottak föl, míg néhányan továbbra is várták az „igazit”. S hogy a várva várt tételek között szerepelt-e József Attila és Kosztolányi Dezső, hát ez rövidesen kiderült... Az utcán mosolygós, kipirult arcú lányokkal beszélgettem. Bátran léptem hozzájuk, hiszen ruhájuk, és el-elcsípett szavaik nyilvánvalóvá tették: túl vannak az első próbatételen. Szinte valamennyien Kölcseyt választották. —Számítottunk rá; nagyon jó érzés volt meglátni a képernyőn — válaszoltak mosolyogva a közgazdasági végzős diákjai. — Hogy mennyit tanultunk? Hát... jó kérdés; tanulgattunk. Vasárnap már csak lapozgatták a könyvet. Skrinyár Éva azonban éjszaka még átnézte azokat a tételeket, amelyekre nem számított. — A holnapi matektól félünk nagyon — fűzte hozzá Kalmár Krisztina, Muzsi Éva és Csaran- kó Éva. A többiek helyeseltek, majd nevetve mondták: — Persze tegnap még a magyartól rettegtünk... A Táncsics gimnázium folyosói csendesek voltak. Fél tizenkettőkor azonban pezsegni kezdett az élet: diákok szállingóztak a vizsgatermekből, arcukon többnyire a „jól sikerült” megnyugtató érzésével. Az ELTE programozó matematikus szakára készülő Papp Gábor vonásai nyugodtak, egyénisége kiegyensúlyozott. — Csak két és fél oldalt írtam, természetesen Kölcseyről, de hát soha nem voltam szószátyár — magyarázta. — Hatalmas kő esett le a szívemről... Közben mellénk érkezett Szecsődi Mária. Róla kiderült, hogy lehangoltságát csak a fáradtság okozta. — Szerencsésen túl vagyok rajta — ez volt a véleménye. Primecz Henriett és Zacco- mer Lajos, a két matektagozatos szintén sorstárs. Sőt, társak. A közgazdásznak készülő Henriett nagyon bízott Adyban vagy Radnótiban s nincs elragadtatva dolgozatától, Lajos azonban „mázlista” volt: szorgalmi időszakban a Kölcsey tétel kidolgozását kapta feladatul. — Dupla szerencse ez nekem — magyarázta a leendő műszaki egyetemista. — Az angol és a matek már biztosan jól sikerül — érződött némi megkönnyebbülés Papp Gábor szavaiból. Úgy legyen! Tamási Rita Fotó: Kovács Tibor Könyvtárak és költségek PÁR ÓRA NYITVA TARTÁS A könyvtáros a közművelődési tevékenység legszerényebb képviselője. Nem tud felmutatni látványos rendezvényeket, és a tanácsi költségvetésből is „mostohán” részesül. Kaposváron és városkörzetében (a volt járásban) 160 könyvtári egység van nyilvántartva. Módszertani, szakmai és felügyeleti szempontból a Kaposvári Városi Könyvtárhoz tartoznak. Helyzetükről, gondjaikról beszélt Hotter István igazgató. —A legnagyobb nehézséget, mint a művelődés minden területén, nálunk is az anyagiak hiánya okozza. A városi tanács erre az évre is biztosította azt a keretet, amit a múlt évben, de ez az összeg a fölemelt fenntar- táési költségek és a könyvárak változása miatt gyakorlatilag a felét jelenti csak a réginek. Tavaly átlagosan 90 forintba került egy könyv, most 130 forint. — Hányán segítik a 160 könyvtáros munkáját? — Hoszunnégy főállású dolgozónk van, ebből négy látja el a módszertani, szakmai felügyeletet. Elég elhanyagolt örökséget vettünk át, amikor 1985-ben a megyei könyvtár átadta a 81 községi könyvtár gondozását. Volt olyan község, ahol húsz éve nem járt senki a központból. Ági alig múlt negyven, de már nagymama szeretne lenni. Úgy érzi, minden feltétel adva van ehhez. Van egy gyönyörű, ifjú leánya, aki a legtökéletesebb harmóniában él a férjével. Mindketten egészségesek, ám tettek egy fogadalmat: gyerek csak akkor lesz, ha lesz lakás is. A mai lakásviszonyok ellenére könnyebben megvalósítható az elképzelés, mint az adósságállomány csökkentése. Telek már van, csak még bizonyta— Milyen segítséget nyújtanak önök a községi könyvtáraknak? — Továbbképzéseket szervezünk a szakképzetlen könyvtárosok részére. Gyakorlati segítséget nyújtunk a katalógusrendezésnél, a raktári munkában, a statisztika és a leltár elkészítésében. A könyvtáros személyét a tanácselnök jelöli ki. Sajnos, gyakran jó szándékú, de hozzá nem értő személyt választanak ki, akinek minimális az irodalmi tájékozottsága is. Képzelje el, hogy így milyen könyvtári bővítés várható! A községek bekapcsolódtak a letéti ellátási rendszerbe, és a tanács által évenként biztosított költségen bővíthetik könyvkészletüket. Nehéz az igényeket és az igényességet összekapcsolni. Gyakran előfordul könyvtáros-változás esetén, hogy egy sorozat első kötetét még kérték, az új könyvtáros pedig lemondja a további szállítást, mert ő nem látja fontosnak. — Hány szakképzett könyvtáros jut a 81 községi könyvtárba? — A nagyobb községekben dolgoznak csak főállásúak, és nyolcnak van szakképzettsége. A többség tiszteletdíjas; heti 2—3 alkalommal pár órát tartanak nyitva. Ma már minden közlan, hogy hagymatermesztésre vagy házépítésre szolgál-e. Történt, hogy a Balaton-part egyik városában új utcát kívántak nyitni, s az itteni tulajdonosok egy része élt a lehetőséggel: értékesített kertjéből egy darabot. Voltak azonban néhányan, akik úgy gondolták: az infláció legbiztosabb ellenszere az ingatlan megtartása, míg mások szerint nem szerencsés, ha a hátsó fertályba is bekukkanthat a szomszéd. Még ségben van könyvtár. Az idén sikerült tovább bővíteni a hálózatunkat. Szabadiban önálló helyiséget kaptunk; Kisberkiben a művelődési ház színpadából alakítottak ki egy 25 négyzetméteres helyiséget, Kapos- főn pedig—az eddigi hányattatások után — a volt pártházba költözhetett be a könyvtár. — Tapasztalataik szerint változott-e a látogatók száma? — Falun csökkent, városban pedig nőtt az olvasók száma. A kötetforgalomra hivatkozva mondhatom: megnőtt az érdeklődés a szakirodalom és a kom- merszirodalom iránt. A szakirodalmon belül elsősorban a műszaki és a növénytermesztési könyvek a kapósak. — A Magyar Könyvtárosok Egyesülete a múlt héten Szentendrén tartotta értekezletét a közkönyvtárak jövőjéről. Ott milyen állásfoglalás született? — Alapelvünk: település nem maradhat könyvtár nélkül, hiszen az információ állampolgári jog. Demokrácia nem épülhet tájékozott állampolgárok nélkül! Jó lenne, ha nyugati példákat tekintve, nálunk is a közművelődés központja a könyvtár lenne, és e köré épülnének a klubok, szakkörök, szórakozóhelyiségek. (Hunyadkürti) kiderül: a csillogó aranyak mögött, bizony, zavaros ér csörgedezik. így alakult ki az a fura helyzet, hogy Kiságiék telke csak hármas ugrással érhető el — azaz minden harmadik telek van pillanatnyilag eladva. Köztudomású, hogyanálunk forgalomban levő teherszállító járművek nem hódolnak ennek a sportágnak: így az építési anyagok nehezen jutnak el rendeltetési helyükre. Mérnök— tudós csúcs- találkozó Tudományos csúcstalálkozó színhelye lesz Budapest május 15—17. között — tájékoztatták az MTI-t az MTESZ-ben —, ugyanis Magyarország közreműködésével rendezik meg az amerikai és a szovjet tudósok képviselőinek tudományos tanácskozását a Bush— Gorbacsov találkozóhoz kapcsolódva. A találkozó gondolata először az MTESZ és az Amerikai Tudomány- fejlesztő Társaság (AAAS) múlt évi megbeszélésein került szóba. A találkozó két fő témája: a tudósok és a tudományos eredmények politikamentes cseréje és szabad áramlása; a tudósok szerepe a nemzetközi politikai folyamatok alakításában, különös tekintettel a kelet—nyugati együttműködésre. A két témához kapcsolódóan amerikai részről a tudományos képzésről hangzik el plenáris előadás, amelyet a szovjet tudomány és tudománypolitika című, ugyancsak plenáris referátum követ. A magyar előadást Berend T. Iván tartja a magyar reform politikai, társadalmi, pénzügyi, közgazdasági és műszaki vonatkozásairól. A plenáris előadásokat követően szakelőadások hangzanak el többek között az optikai információs rendszerekről, a tudományos információk cseréjéről, a nukleáris katasztrófák hatásairól. A nagymamák vették védelmükbe az ajtókat, ablakokat, csempéket. A két lakás már- már olyan, mint egy kisebb falusi tüzép-telep, mert azt már a fiatalok is tudják: az anyagot akkor kell megvenni, amikor van. Most új remények éltetik az ifjú házasokat. Hamarosan tanácsülés lesz a városban, és a testületnek döntenie kell arról, megnyitják-e az utcát, akár kisajátítások árán is. A tét nem kicsi! Ezen áll vagy bukik: mikor lesz Ágiból nagymama. (Süli) így lesz nagymama
