Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-14 / 16. szám
1990. május 14., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 Testvérvárosi kapcsolat Kaposvár és Schio között (Folytatás az 1. oldalról) Papp János, a városi tanács elnöke bejelentette, hogy azért jöttek össze valamennyien ünnepi díszben, hogy egy szép eseményekkel induló kapcsolatot hivatalos rangra emeljenek. Egymásról 3—4 éve tudnak Kaposvár és Schio polgárai. Az utolsó évek európai fejlődésének megfelelően a közeledés, az egyre gyakoribb kapcsolat lehetővé tette, hogy a testvér- városi kapcsolatokat dokumentáló szerződést aláírhatják. Ennek az értékét az adja, hogy jó néhány év óta egyre több kaposvári, schioi kulturális csoport, más területen dolgozó személy, egyesület találkozott. Az igazsághoz tartozik, hogy a kezdeményezők a schioi barátaik voltak, úgy is, hogy az Al- pók-Adria Munkaközösség keretében több olyan rendezvényt szerveztek, amelyre eljutottak kaposvári, somogyi emberek is. És úgy is kezdeményezők voltak, hogy másfél évvel ezelőtt eljöttek Kaposvárra a polgár- mester vezetésével ismerkedni, tájékozódni. Azóta is több csoportot cseréltek szervezetten, köztük sok fiatal fordult meg a két városban. A kapcsolatok jövőjét, értelmét ebben látják. A tanácselnök önkritikusan ismerte el, hogy a gazdasági kapcsolatok fölvétele lassabban, nehezebben megy. Beje- lentétte, hogy mind a két város tanácsa egyhangúlag támogatta a kapcsolat fölvételét, s felhatalmazta őket a szerződés aláírására. Giuseppe Berlato Sella, Schio polgármestere, derekán a nemzetiszínű szalaggal vette át a szót. Elmondta: mély megtiszteltetés számára, hogy a város nevében fölveheti Kaposvárral a testvérvárosi kapcsolatot. Köszöntve a jelenlévőket bemutatta a küldöttséget. Ez nemcsak a városi tanács, hanem a város gazdasági, kereskedelmi képviselőiből is áll. A polgármester szerint a kapcsolatok talán lassabban alakultak, most azonban minden remény megvan arra, hogy a jövőben gyorsabb ütemben alakuljanak. Giuseppe Berlato Sella bejelentése nagy tetszést aratott a résztvevők körében, hogy első alkalommal jöttek el a városi rendőrség képviselői egyenruhában, a város zászlója is először hagyta el az országhatárt. Megelégedését fejezte ki a két város kapcsolataiban elért eredményért. Mint mondta, biztos benne, hogy a kezdeti nehézségek után folyamatos lesz a kapcsolat. Elsősorban a gazdaságiak kiépítését tartotta fontosnak. A polgármester szerint volt már lehetőség megismerni Kaposvárt, Schiot, most pedig olyan a helyzet a magyarországi változások alapján, hogy ez megkönnyíti a kapcsolatok kialakítását. Bátor lépésnek mondta, amit most Magyarországon megtettek. Abban a reményben búcsúzott, hogy egy hónap múlva Scio városában találkoznak. Papp János és Giuseppe Berlato Sella ezután aláírta, majd kicserélte a testvérvárosi szerződést. A tanácselnök emlékeztetőül egy vázát, a porgár- mester pedig egy Testvéresü- lés feliratú alkotást adott át, amelyen a kaposvári és a scioi tanácsháza is rajta volt. A jelenlévők állva hallgatták az e§yüttműködési szerződést, amelyben többek között ez áll: „Eltökélt szándékunk, hogy a két város közötti kapcsolatot az élet minden területén kiterjesztjük. Támogatunk minden olyan kezdeményezést, amely elősegítheti a két város polgárainak egymáshoz való közeledését.” Giuseppe Berlato Sella polgármestert megkérdeztük, hogyan képzeli el a gazdasági kapcsolatokat. Elmondta, hogy városuknak fejlett az ipara, a kereskedelme, sokat exportálnak. Hajlandók mindenféle gazdasági kapcsolatra, azonban minden ajánlatot meg kell fontolni, tárgyalásokra van szükség. Schio város küldöttsége tegnap reggel utazott haza, megismételve a meghívást az együttműködési szerződés olaszországi aláírására. Lajos Géza A hiányos adatok miatt Bizonytalanok az 1947-es tulaj dón viszony ok Gépesít a földhivatal — Somogyi telekkönyvi állapotok Somogy hat körzeti földhivatala körülbelül 150—170 ezer ügyet intéz évente. Dr. Kovács Ferenc, a Somogy Megyei Földhivatal vezetője szerint van olyan, amelyet azonnal el tudnak intézni, s olyan is amelyikhez több idő kell. A tulajdoni változások átvezetésével például húsz napon belül elkészülnek. — Mintegy 84—90 ezer ügyirat keletkezik: ez bizonyítja;. hogy eléggé nagy a földhivatali apparátus leterhelése. A munka szakszerűségének bizonyítéka, hogy évek óta kevés a föl- lebbezés és ügyészi óvásra is elvétve került csak sor. Néhány eset volt csupán, amikor az ügyfél polgári peres eljárás keretében fordul jogorvoslatért a bírósághoz. A bíróság az ilyen esetek többségében is a földhivatali eljárás keretében hozott döntést hagyja helyben. Évente 42—44 ezer tulajdoni lapot, illetve tulajdoni igazolást kérnek a földhivataloknál. Ez a tulajdoni változásokkal kapcsolatos mozgások gyakoriságára utal és tartalmazza azt is, hogy szükség van a kölcsönök folyósításához a tulajdoni lapra a különböző pénzintézeteknél. Ez is növelte a földhivatalok dolgát. A pénzintézetek a jelzálog följegyzését is kérik a kölAz átszerkesztést lehetővé tevő digitalizáló, a rajzológép segíti a pontos térképek készítését csőn folyósítása esetén a tulajdoni lapon. — A feladat elvégzését csak az ügyintézés egyszerűsítése biztosíthatta — mondta dr. Kovács Ferenc. — Sok területen megszüntettük az eléggé bürokratikus korábbi eljárási móA jól fölszerelt mikrofilmlaborban rollfilmre, levelezőlap nagyságú lemezre (képünkön) fényképezve őrzik meg a nélkülözhetetlen térképészeti és egyéb nyilvántartási adatokat dot, s a jogszabályokkal egyezően az ügyintézés folyamatát új módon szabályoztuk. A technikai eszközök fejlesztésével is próbáltuk könnyebbé tenni a munkát. Ez a gyorsabb ügyintézést tette lehetővé. Hét telefaxot állítottak munkába. Másfél év óta utazás nélkül is hozzájuthat az ügyfél a tulajdoni lap másolatához. Az illetékbélyegen kívül csak a telefonköltséget kell a körzeti földhivatalba megfizetni. Ha megszokják az emberek a technikát még gyorsulhat az ügyek intézése, hiszen egyéb szolgáltatásokra is lehetőség van a telefax útján. A várható tulajdoni változások — a döntések megszületése után — újabb terheket rónak majd a földhivatalokra. Például az az igény, hogy a régi aranykorona értéket, tehát a föld osztályozását vezessék be ismét az ingatlannyilvántartásba a mostani pontszámok helyett. — A somogyi földhivatalokban egy komplex gépesítési folyamat kezdődött el—mondta a hivatalvezető. — Többek között a körzeti földhivatalokban az ingatlan-nyilvántartásé Kaposváron, Siófokon. A számítógépes hálózat csaknem két éve működik és reményekkel kecsegtet bennünket, nyilvántartása pontos, gyors. Erről az adatbázisról más szervek, többek között a helyi önkormányzatok is kielégíthetik ingatlannyilvántartással kapcsolatos adatigényeiket. Az ingatlan- nyilvántartás pontossága, naprakészsége fontos érdek. A jövőben ez méginkább icjaz lesz. Ennek nemcsak nyilvántartási, hanem térképi alapföltételei is vannak. A földhivatali szervezet alkalmassá tehető a jövőbeni feladatok elvégzésére. A tulajdonviszonyok esetében várható változások földmérési többletfeladátokat is jelentenek. Ennek föltételeit a műszerezettséget kellett az elmúlt időszakban biztosítani. Úgy érzem, hogy ez sikerült. A kisgazdapárt az 1947-es földtulajdonviszonyok visszaállítását javasolja. Megkérdeztem: az 1947-es földtulajdonviszonyokról könnyen vagy nehezen találhatók adatok? Molnár József ingatlan-nyilvántartási osztályvezető, a hivatalvezető-helyettese a következőket mondta: — Az Alföldön könnyebb, mert úgynevezett telekbetétes rendszer volt, Somogybán azonban telekjegyzőkönyves. Ilyen elég kevés van az országban. A tulajdoni állapotok tisztázása hosszú idő alatt elvégezhető. Ez azonban a korabeli területek igazolását nem biztosítja, mert a telekjegyzőkönyvekben a területek csak körülbelüliek. A kataszteri birtokívek, amelyek a területeket hitelesen szavatolják, már nem állnak rendelkezésre, ezeket megszüntették. A területeket csak a kataszteri telekkönyvekből, azok változás kapcsolási jegyzékeiből tudnánk rekonstruálni. Ezek a községi tanácsok, előtte pedig a jegyzőségek munkarészei voltak. Amikor már nem volt szükség rájuk, a pincétől a padlásig az anyagok is hiányosan kerültek a,levéltárba. Ez a hiány teremthet olyan helyzetet, hogy nem minden esetben állapítható meg a területek mivolta, helyessége, a tulajdonosokkal egybevetett jogossága. Lajos Géza Fotó: Gyertyás László Kiforgatott zsebből Kisvállalkozók Mit tehet az ember, ha negyven évesen az utcára kerül, mert munkahelyét felszámolják? Mivel keresheti családja kenyerét, ha korábban mindig adminisztratív munkakörben dolgozott, de erre az országban általánossá váló leépítések miatt már nem nyílik lehetősége? Kovács Lászlóné bala- tonszabadi lakos nagy fába vágta a fejszéjét: apró üzletet nyitott, ahol többek között cipőket, pólókat és fehérneműket kínál (remélhetőleg szép számú) vásárlójának.— Olyan be- levágós típus vagyok — mondta. — Volt nekünk már 25 disznónk meg két növendékborjúnk is. Igaz, ahhoz, hogy a mai bizonytalan helyzetben, a szabá- lyozók-rendeletek napról napra változó és szinte áttekinthetetlen szövevényében vállalkozásba fogjak, kényszerítő körülményekre volt szükség. Egyébként sokat törtem a fejemet: mit kezdjek azzal a lehetőséggel, hogy újrakezdőként 400 ezer forint kamatmentes kölcsön fölvételére voltam jogosult. Az üzletnyitás mellett az szólt, hogy működtetéséhez megvolt a végzettségem (közgazdasági szakközépiskolában szerzett oklevelet), s házunkat a főút mellett építettük: a garázs alkalmas boltnak. Erre biztattak az ismerősök, a barátok is: később ők lettek az első'vásárlóim... Mosolyogva folytatta: — Kiforgattuk zsebeinket is — csakhogy megvásárolhassuk az első árukészletet. Az idő (úgy tetszik) engem igazol: egyre többet hallani ugyanis a faluban: na végre, nem kell beutazni Siófokra egy elszakadt harisnyáért... Az előbb még kételyeit fogalmazta meg, most már terveiről beszél lelkesen. Hogy a vásárlói szokásokhoz—igényekhez alakítja árukészletét, aztán az üzlethelyiséget is csinosítani kellene. Van még bőven tanul- nivaló is. / — A papírmunkát, az elszámolásokat egyelőre szakemberek segítségével készítem el, mert — bár minden szabad időmben a rendeleteket bogarászom — más bemagolni és megint más alkalmazni azokat. Szerencsémre egész életemben emberek apróbb-nagyobb dolgaival foglalkoztam, ezért nem okozott gondot az, hogy a nulláról indulva kellett kialakítanom üzleti kapcsolataimat. Idős néni kíváncsiskodott be az ajtón — cipőt keresett magának. Kovács Lászlóné dobozok garmadáját bontotta ki és sorakoztatta a lábbeliket a szorgosan próbálgató vevő elé. Amikor nem akadt kedvére való, szinte szégyellette magát... — Ebből az üzletből nem fogok Mercedest venni, de remélem, hogy meg tudok élni belőle — vélekedett a „tulaj”. — Nem várják hosszú, tömött sorok a reggeli nyitást, de lassan kialakul egy visszajáró vendégkör. A pénzt az utolsó fillérig fejlesztésre fordítottam, s most azon gondolkodom: ne járjak-e piacozni Kilitire? Nagyon megváltozott az életem. Észrevettem magamon: ma már más füllel hallgatom a híreket televízióban és rádióban, s más szemüvegen keresztül olvasom az újságokat is, mint korábban. S bár rengeteg a bizonytalanság a gazdaságban, családom bízik abban, hogy meg tudom valósítani elképzelésemet. „Menni fog.”
