Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-03 / 7. szám
1990. május 3., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 A jó tanács az adóst is segíti Szociális gondoskodás müncheni tapasztalatokkal Csikós Nagy Márton szobraiból rendeztek kiállítást Kaposváron a Táncsics Mihály Gimnáziumban. A folyosókon és a könyvtárban elhelyezett alkotások május 4-ig láthatók. Fotó: Kovács Tibor SZAKSZERVEZET HELYETT KAMARA Országos közgyűlést tartott az orvosi kamara A piacgazdaság kialakulásával hazánkban — az előrejelzések szerint — növekszik a munkanélküliség, s az amúgyis szorító szociális gondok súlyosbodásával számolhatunk. Ebben a helyzetben nagy szükség van a fejlett szociális gondoskodás jól bevált módszereinek tanulmányozására és hasznosítására. Ezt a célt szolgálta az a szakmai tanulmányút, amely az ELTE szociológiai és szociálpolitikai tanszékének cserekapcsolatai révén jött létre. Az NSZK-ba utazó 12 tagú küldöttségben részt vett Szabó János, a kaposvári családsegítő központ vezetője is. A tapasztalatairól kérdeztük. — Azzal a céllal utaztunk az NSZK-ba — mondta —, hogy képet kapjunk a németek mintegy százéves, köztudomásúlag macias színvonalú szociálpolitikájáról és tanulmányozzuk az úgynevezett szociális munkás- képzést (ilyenek dolgoznak a családsegítő központban is) a müncheni, hasonló képzésre specializálódó főiskolán. Magyarországon ugyanis csak most van kialakulóban r. szociális munkásképzés: Szakszár- don már folyik ilyen oktatás, az ELTÉ-n és Pécsett egyetemi, Nyíregyházán, Szombathelyen, Szegeden és Budapesten főiskolai szinten képeznek szociális munkásokat. Szabó János elmondta: a németek gazdag programot állítottak össze és igen nagy seg í- tőkészségről tettek tanúbizonyságot. Fogadta őket München polgármester-helyettese, s köszöntőjében hálával említette, miként egyengették a múlt évben a magyarok bátor lépésekkel a nemet újraegyesítés ügyét. Arra a kérdésre, hogy mit tanulhatunk a németektől többek között azt válaszolta: az NSZK- nak már régóta van átfogó szociális törvénye. Ez alanyi, állampolgári jogon ad garanciákat a rászorulókról való gondoskodásra. Az alapellátásra egy gazdag, különféle juttatásokat biztosi# támogatási rendszer épül. Ám figyelemre méltó tapasztalat, hogy nem mindent vállal magára az állam. Nagyarányú az állampolgárok ön- szerveződésére — egyházakra, különféle társadalmi, politikai szervezetekre, pártokra — támaszkodó segítségnyújtás is. Az ilyen szervezetek költségeiből sok mindent megtérít az állam, ám a gyakorlati munka nagyobb részét mégiscsak az önkéntes segítők, karitatív szervezetek vállalják föl. Ez a gyakorlat érvényesül az eml ített szociális munkás intézmény- rendszerben is. Példa értékű, ahogy kiépítik az intézmények kapcsolatát, nagy gondot fordítva többek között a lakosság körében folytatott munkára. Jellemző tevékenységükre az új kihívásokra való gyors reagálás. Erre nálunk is hasznosítható jó példa az infláció közepette nagyon is fontos háztartásvezetes és adósságkezelés. Az emberek, sajnos, nem tanultak meg úgy bánni a pénzzel, ahogyan ma kell, és gyakran vezetnek emberi tragédiákhoz is ezek a gondok. Erre meg kell őket tanítani, s arra is, mit tegyenek, ha eladósodtak. Célszerű nálunk is banki szakemberekből álló tanácsadó csoport létrehozása, amely például sikeretelen vállalkozások következtében fellé- ő adósság kezelésében nyújt- at hathatos segítséget. A németországi tapasztalatok szerint minél fejlettebb egy ország, annál sokoldalúbb a szociálpolitikája. — Csak így képes választ adni a fejlődés szülte kihívásokra — mutatott rá többek között Szabó János, remélve, hogy a németek ezután is segítenek az ilyen jellegű gondok kezelésében, a korszerű módszerek kialakításában. Erre annál inkább is remény van, mivel a kapcsolat mind az intézményi, mind az egyéni tapasztalatok átadását illetően folytatódik. Szegedi Nándor A négymilliós magyar kisebbségért Az Amerikai Magyar Nyelvtanárok Szövetségének nézete szerint a magyarellenesség az antiszemitizmushoz hasonlítható fajgyűlölet. ,,A Magyarországgal szomszédos országokban élő négymillió magyart a háborúk után akarata ellenére csatolták el. Más nemzetiségekkel együtt azóta is különböző mértékű megkülönböztetés sújtja őket. Az amerikai külpolitikának támogatnia kell a kelet-európai népeket a demokrácia megteremtéséhez, de ennek egyik feltétele, hogy az érintett kormányok biztosítsák a kisebbségek egyéni és kollektív jogait” — áll a nyilatkozatban, amit a hét végén tartott tanácskozásán fogadott el a szövetség a New Jersey állambeli Montclair egyetemen. A szövetség kiállt az erdélyi magyarság ügye mellett, s azért, hogy újra működhessen a kolozsvári Bolyai egyetem, Komarnóban pedig állítsák föl a magyar Jókai egyetemet. A tanácskozáson — mint Basa-Molnár Enikő, a szövetség újjáválasztott elnöke az MTI tudósítójának elmondta — „Magyarország a válság korszakában” mottóval foglalkoztak a magyar történelem és irodalom időszerű kérdéseivel. Nemrég tartották meg Budapesten a Magyar Orvosi Kamara országos küldöttközgyűlését. Az egynapos rendezvényen 357 küldött vett részt, köztük 12 somogyi. Az ideiglenesen egy évre megbízott vezetőséget újraválasztották és négy évre szóló mandátummal látták el. Az operatív bizottságot egy elnökből, két alelnökből, egy főtitkárból és négy titkárból alakították meg. Az elnöki teendők ellátásával ismét dr. Veér Andrást bízta meg a kamara tagsága. Alelnöknek dr. Orsós Sándort és Karácsonyi Sándort, főtitkárnak dr. Doktorovics Bélát, titkárnak dr. Fehér Miklóst, dr. Mohr Tamást, dr. Szolnoki Lajost és dr. Utassy Bélát választották meg. A küldöttközgyűlés döntött különböző tartalmi és formai kérdésekben; módosította a szervezeti felépítést is. Az eddig működő 60 tagú választmányt megszüntették, és hogy a területi képviselet is biztosítva legyen, a delegátusi rendszer bevezetését támogatták. Döntöttek a területi elnökökből álló kamarai képviselőtestület létrehozásáról; ez az elnökség tanácsadó és konzultáló szerve lesz. Ebből a testületből delegálnak majd rotációs rendszerrel a kibővített elnökség mellé — kontrollként — tagokat. Somogy megye küldötteinek javaslatát — amely a túltengő demokrácia megfékezését volt hivatott kivédeni — a testület nagy többséggel elfogadta. Az alapszabály módosítására a kamarai képviselők kétharmada szavazott. Nagy vita folyt a kamara és a szakszervezet viszonyáról. A testület kimondta, hogy az orvosoknak nincs szükségük szakszervezetekre, mert a kamara olyan alapszabály-módosítást fogadott el, amely garantálja a teljes körű jogi érdekvédelmet, beleértve ebbe a munkaadó és munka- vállaló között kialakuló esetleges problémák rendezésének jogát is. A kérdés megoldása kapcsán további vitákra lehet számítani — állapították meg a közgyűlésen. A magánorvosi tevékenység szabályozása szintén a kamara feladata legyen — mondták ki a résztvevők, majd döntöttek arról, hogy a fogorvosok is kapjanak megfelelő képviseletet a szervezetben. Elismerték a speciális szakmai érdekeiket és egyik alelnöknek, valamint titkárnak fogorvost választottak. Dr. Mohr Tamás, segesdi körzeti orvos, mint az operatív ügyvivő testület egyik titkára úgy nyilatkozott, hogy a jövőben is nagy gonddal kívánja képviselni a megyénkben dolgozó 500 kamarai tag érdekeit. (Várnai) „A Balaton-parton megnyílt az első kemping...” (Újsághír) Összkomfortos rezervátum Egy szép napon fogta magát és egymás kezét a fiatal szerelmespár, s elindultak, hogy a civilizáció zajától, szennyétől eltávolodva végre együtt lehessenek a természettel és önmagukkal. Csak néhány konzer- vet, kulacsot és fejszét vittek hátizsákjukban. Reggelente még nem tudták, éjjel hol hajtják álomra a fejüket. Patakokban, tavakban fürödtek, s akkor ettek, ha sikerült halat fogniuk. Bizonyos, hogy idővel egyre többen választották a pihenésnek, kikapcsolódásnak ezt a formáját, s könnyen megtörténhetett az is: időnként rászorultak egymás segítségére. Ki sót, ki parazsat kért a másiktól. Esetleg átkiáltottak a néhány száz méterre összeeszkábált szomszédos kunyhóba: gyere át, Jocó, mert nincs ki az ultiparti! Valahogy így kezdődhetett. Aztán drótkerítéssel, néhány cölöppel lekerítették a területet, s egy táblára olajfestékkel fölpingálták: „Ez itt egy kemping.” Manapság kempingek színes foltjai terpeszkednek földünk legszebb tájain. A drót kezdetben védelmet nyújtott a legelésző tehenek és alkalmi tolvajok ellen. Helyén ma a távvezérelt sorompók, csemegeüzlet, sportáruház, kölcsönzők, butikok állnak, és fagylaltozók tucatja, díszkert és bár, betonút szalagja és diszkó—a faképnél hagyott társadalom szemérmetlenül visszalopakodott a (ki)útkeresők közé. A felvételi irodában most már diplomás — de írni, olvasni tudó — alkalmazottak töltik ki 8 példányban a különféle elszámolási jegyzékeket. Terület- és strandhasználatot, fürdősapkát-hálósap- kát, kisvánkost-nagyvánkost, üdülőhelyi díjat, meleg és hideg vizet, valamint levegőt fizettetnek meg borsosán a kedves vendéggel. Az alkalmazott mögött gyakran feltűnik markáns arcú csoportvezetőjük, s ellenőrzi a nem csekély feladat végrehajtását. És jön a dúskeb- lü osztályvezető-helyettes, a mogorva és ingyenkávét (rummal) elváró osztályvezető, hogy a magasabb rangúakat már ne is említsem. (Egyébként megfigyelhető: mindig akkor ellenőriznek —családostul —, amikor jön a jó idő!) Az érkezőkről messziről lerí: a társadalom melyik rétegéből menekültek ide a zaj és a bűz, a bürokrácia és a sorbaállás elől. Hogy itt körülbelül a következőképpen „pionírkodhassanak”: hajnalban sorban állás kenyérért (mert különben nem jut), konzervért és egész napra elegendőnek látszó sörért. Aztán röpke egy óra alatt elkészítik a reggelit, és megterítenek; később körülbelül ugyanennyi időt vesz igénybe a rendcsinálás. E két program között két perc alatt befalnak mindent. Ezt követően az asszony (szerencsés esetben) kimossa a tegnap használt koszos gatyákat és zoknikat, a férj pedig a rádió bömbölése és újságolvasás közben (vajon hogy megy nélkülünk abban a „másik" világban? bejegeli, majd megbontja az első üveg Balatonit. Pontban tíz órakor lesétálnak a vízpartra; ezt teszi rajtuk kívül még vagy 999 998 ember. Ha szerencséjük van, akkor harminc perc alatt találnak helyet, ahová lepottyanthatják a törölközőjüket, aztán irány ató! Már- togatják magukat a vízben, miközben azt lesik: vajon el akarja-e lopni valaki a nagymamitól kapott csíkos törölközőjüket? Délután egy óra körül (a „belevalóbbak” tíz perccel tovább bírják), felállnak atérdig érő vízben, és a nádcsomók között a partra gázolnak. Az ebéd ma lángos lesz. Irigykedve nézik a szomszédot, akinek pacalra is futja. Mosogatás után néhány óra hosszat pihennek; örülnek a semmittevésnek. (Sokaknak ez ismerős a munkahelyről.) Jó idő esetén fölkerekednek kirándulni a benzingőzös út mentén. Az irányt lángossütők és sörözők jelölik ki. Este pedig jöhet az ultiparti a szomszéd sátor, lakókocsi vagy faház tulajával, esetleg lötyögés valamelyik diszkó bömbölő zenéjére. A cél ma nem a természet szépségének megismerése, nem is erőnk-eszünk próbára tétele. Az lett a fontos: ki tudja költségesebben, összkomfortosabban letelepíteni hegyek- völgyek közé, tavak partjára, társadalmi létezésének „ösz- szecsukható” vonaton és autón szállítható mását. Vetélkedés ez a javából! A társadalom nem hagyhatja, hogy tagjai megszökjenek előle. Mert mi történne az adóval, a bürokratákkal, a „méretes” intézményrendszerekkel, ha beérnénk egy sátorral? Mi lenne a kereskedelemmel, ha azt ennénk, amit a földből kikapart gilisztával fogunk ki a tóból? És mit tenne a hatalom apparátusa, a „tekintélyelv”, ha a természetben egyre többen és többen ráébrednének önállóságukra, „emberré válásukra”? Ma a kempingezés (kellékeivel együtt) több pénzbe kerül, mint egy olcsóbb szállodai szoba. Félő, hogy jövőre már azt fogják hirdetni a bejáratánál a villogó neonfények: „Belépés csak szmokingban! A levegő dollárban fizetendő!” Csupán 150 évvel ezelőtt történt, hogy az indiánokat Észak-Amerikában kempingekbe, nyelvújítás előtti megfogalmazással élve: rezervátumokba kényszerítették. 1500 éve Keletről érkező „turisták” özönlötték el Itáliát (akkor még nem volthínarasazAdriai-ésa Földközi-tenger), s az invázió meg is buktatta az-uralmon lévő „kormányt”. 150 000 esztendeje — nos, akkor még fákon éltek őseink. Sajnos, ennyi idő elteltével sem a földön járunk. Czene Attila
