Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-12 / 15. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1990. május 12., szombat Philby-ügy A TITKOS ÖTÖDIK A minden idők egyik legeredményesebb kémjének tartott, a Szovjetunió számára rendkívül fontos információkat eljuttató Kim Philbyt segítő, a későbbiekben részben szintén a Szovjetunióba emigrált kémhálózatnak volt egy ötödik tagja is, aki mindmáig él. Ez derült ki abból a másfél órás dokumentumfilmből, amelyet a legen­dás angol kém, a két éve Moszkvában elhunyt Kim Philby életéről készítettek. A brit MI5-nek és az amerikai CIA-nak évtizedeken keresztül nagy fejtörést okozó titokzatos ötödik mindmáig él, ugyanis a film­ben szándékosan nem mutatták be, s egy sajtóértekezleten Jurij Motin, a KGB nyugalmazott ezredese elmondta, hogy személye­sen ismerte az illetőt, azonban nem volt hajlandó bővebbet monda­ni kilétéről, mivel „nem akarja megkönnyíteni a 30 éve tartó kuta­tást". Philby és barátai, Donald Maclean, Guy Burgess és Anthony Blunt számos értékes információt szállított a hidegháború idején a Szovjetuniónak egyebek közt a tervezett diverziókról, kémek átdo­básáról vagy a KGB-be beépített kémekről. Maclean és Burges a leleplezéstől tartva Philby tanácsára 1951 -ben emigrált Moszkvá­ba. A hosszú ideig éppen Cambridge-i diplomájának köszönhe­tően minden gyanú fölött álló Philby 1963-ban végül is kénytelen volt Moszkvába menekülni, ahol haláláig a KGB ügynökeinek fel­készítésében segédkezett. ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN SZOMBAT: - Bonnban megkezdődött az egységes Németország külpoiti- kai vonatkozásait megvitató 2 plusz 4 tárgyalás. - Négynapos látogatásra Prágá­ba érkezett Pérez de Cuéllar, az ENSZ főtitkára. - A nlcaraguai kormány megálla­podott a kontrákkal a fegyverletételről; VASÁRNAP:- Mexikóba utazott II. János Pál pápa.- Közel százezren emlé­keztek meg a csheszlovákiai Plzenben arról, hogy a területet 45 évvel ezelőtt az amerikai hadsereg szabadította fel a német megszállás alól. - Villámlátogatást tett Varsóban James Baker amerikai külügyminiszter. - A kereszténydemokraták győztek az NDK-ban a helyhatósági választásokon. HÉTFŐ: - Strasbourgban megkezdődött az Európa Tanács parlamenti köz­gyűlésének tavaszi ülésszaka. - A Kelet-Európábán erősödő antiszemitizmus veszélyeire hívták fel a figyelmet a Zsidó Világkongresszus Nyugat-Berlinben tartott kongresszusán. - Helyhatósági választásokat tartottak Olaszországban, amelyen az Olasz Kommunista Párt hat százaléknyi szavazatot vesztett; KEDD: - Margaret Thatcher brit miniszterelnök Londonban megbeszélést folytatott Dán Quayle amerikai alelnökkel. - Konrád Györgyöt választották meg a Nemzetközi PEN Club elnökének a szervezet Madeirában tartott elnökségi ülé­sen. - Nagyváradon beiktatták püspöki tisztébe Tőkés Lászlót. - Az észt parla­ment az 1938-as alkotmány több pontjának visszaállításával burkolt formában kinyilvánította a köztársaság függetlenségét; SZERDA: - Moszkvában nagyszabású katonai díszszemlét tartottak a győ­zelem napja alkalmából. - A kanadai Kananaskisban megkezdődött a NATO védelmi miniszteri tanácskozása. - Belgrádban tárgyalt Petre Roman román mi­niszterelnök. - Három hetes nyugat-európai kőrútjának első állomására, Párizs­ba érkezett Frederik de Klerk dél-afrikai elnök. - Az NDK valamennyi ágazati és ipari szakszervezete kimondta elszakadását az országos szövetségtől, az FDGB-től; CSÜTÖRTÖK: - a NATO átalakítását sürgette az Európa Tanács közgyűlé­sén elmondott beszédben Václav Havel csehszlovák elnök. - Mongóliában a par­lament elfogadta a többpártrendszerről szóló törvényt. - Francois Mitterrand francia államfő Párizsban fogadta Kazimiera Prunskiene litván miniszterelnö­köt. - Megnyílt a Cannes-i filmfesztivál; PÉNTEK: - Bécsben megkezdődött a hagyományos fegyverzetek kérdésé­ről a VSZ-NATO tanácskozás űjabb fordulója. A hét kérdése: % Milyen területi igénye van Romániának a Szovjetunióval szemben? Uj közegben a VSZ Egy magángyűjteményből szár­mazó kép Václav Havel cseh drá­maíróról, a későbbi csehszlovák köztársasági elnökről, amint el­lenzékisége miatt 1975-ben az észak-csehországi város sörgyá­rának munkásaként keresi a ke­nyerét. Ez idő tájt szerzett tapasz­talatai is ösztönözték az „Auden- cia” című dráma megírására. A múlt vasárnap megnyitot­ták a határt a Prut folyónál Románia és Szovjetunió között, hogy a románok ötven év óta első ízben találkozhassanak útlevél felmutatása nélkül a Moldáviában élő rokonaikkal. A TASZSZ meglepően meleg hangú tudósítást adott a majd egymillió román látogatásáról, mintegy annak jeleként, hogy a balti kérdésbe szinte kilátásta­lanul belebonyolódott szovjet vezetés szeretné elkerülni a „függetlenségi harc” fellángolá­sát délnyugati határvidékén. Nyílt titok, hogy Bukarestben árgus szemekkel figyelik a balti játszma kimenetelét. Litvánia, Észtország és Lettország sor­sának alakulása befolyással lehet arra is, hogy megvalósul-e a régi román álom: a Romániá­hoz tartozó Nagy-Moldávia helyreállítása. Bár Ceausescu országlása idején a szovjet—román vi­szony soha nem volt igazán fel­hőtlen, Moldávia kérdése hosz- szú időre lekerült a napirendről. A gorbacsovi peresztrojka kö­vetkeztében napvilágra került nemzetiségi gondok még Ceausescu bukása előtt két évvel fogalmazódtak meg Mol­dáviában, ahol a többi szovjet tagköztársaság jó részéhez ha­sonlóan megalakult a helyi nép­front, s ez zászlajára tűzte a nemzetiségi önrendelkezés jo­gának jelszavát. Moszkva meglehetősen ide­gesen reagált erre a fejlemény­re, hiszen a tagköztársaság la­kosságának 70 százaléka, 4,2 millió ember moldáv nemzetisé­gű. A tavaly decemberi romá­niai fordulat óta pedig arra is számítani kellett, hogy a Prut folyó, túloldalán sem tekintik többé kizárólagosan szovjet belügynek a szomszédban tör­ténő eseményeket. A forradalom utáni pártalapí­tási lázban azonnal létrejött a „Besszarábia” és a „Bukovina” társaság Romániában. A terü­leti igényeket nyíltan hangozta­tó két társaság a politikai csatározásban Ion Ratiu, a Nemzeti Parasztpárt elnökje­löltje mögött sorakozott fel, s az előrejelzések szerint e szövet­ségnek köszönhetően esélye lesz arra, hogy részt vegyen a hivatalos politika formálásá­ban. A jelenlegi román vezetés jóval megfontoltabb annál, Riga, Lett SZSZK. (SZU): „Menje­tek haza, szovjet imperialisták!” — követeli egy plakát a parlament előtt Elutazott az ENSZ főtitkára Pérez de Cuéllar, az ENSZ főtitkára pénteken magyaror­szági tárgyalásai befejeztével sajtótájékoztatót tartott a Duna Intercontinental Szállóban. Beszámolt arról: rendkívül fon­tosnak tartja Európában a ki­sebbségek számára az emberi jogok biztosítását. A világszer­vezet Magyarországnak hatha­tósabb segítséget kíván nyújta­ni a menekültprobléma megol­dásában. Az ÉNSZ hamarosan tisztviselőt küld Romániába, aki megvizsgálja: miként érvénye­sítik az emberi, kisebbségi jo­gokat. Javier Pérez de Culléar a dé­lutáni órákban elutazott ha­zánkból. hogy átvegye a területi követeléseket. Romulus Neagu külügyminiszter-helyettes a moldáviai kérdést firtató újság­íróknak határozottan leszögez­te: Romániának nincsenek te­rületi követelései, de „síkra száll a nemzetek önrendelkezé­si jogáért”. Románia második legna­gyobb városában, a szovjet ha­tár közvetlen közelében fekvő lasiban ismét működni kezdett az a moldáv nyelven sugárzó helyi rádióadó, amelyet még 1985-ben Ceausescu utasítá­sára zártak be. Moldávia egy­házi képviselőinek kérésére Stoisescu román vallásügyi miniszter megígérte, hogy Románia vallási könyveket küld a szomszédba, s segítséget nyújt az ottani templomok hely­reállításához. Stoisescu egy in­terjúban nem is rejtette véka alá, hogy a szoros kulturális kapcsolatok kialakításában a politikai unióhoz vezető út első szakaszát járják. Moszkva ezidáig csak azzal adta jelét a határ két oldalán élő moldávok közeledése miatti elégedetlenségének, hogy ha­tározottan fellépett az illegális határátlépőkkel szemben. Kö­zölte azt is, hogy minden esz­közzel megakadályozza a ha­tárvédelmi létesítmények önké­nyes lebontását. Ezért is volt meglepő a TASZSZ barátságos tudósítása, amely minden bi­zonnyal válasz volt Iliescu elnök két nappal korábbi nyilatkozatá­ra. Az ideiglertes államfő el­mondta: Moldáviában „ugyan­olyan románok élnek, mint a Prut folyó másik oldalán, Romá­niában”. Az államhatárok ügye azonban „kényes kérdés, ame­lyet a politikai érzék teljes fele­lősségével és az európai hely­zettel kapcsolatban kell kezelni. Jelenleg nem a mi feladatunk, hogy felvessük a kérdést” — tette hozzá, utalva arra, hogy Románia jó kapcsolatokat akar nagy, keleti szomszédjával. Gőzön István Az európai szocialista orszá­gok katonai-politikai szerveze­tét 1955. május 14-én hozták létre a lengyel fővárosban. Fel­adatául a béke biztosítását, a benne részt vevő államok ba­rátságának, együttműködésé­nek és kölcsönös segítségnyúj­tásának fejlesztését tűzték ki. A cél nemcsak a katonai kooperá­ció, hanem — legalábbis a dek­larált elvek alapján — a minél hatékonyabb külpolitikai homo- genizálás volt. A szerződés első cikkelye kimondta, hogy az aláírók tartózkodnak az erő­szaktól, a vitás kérdéseket bé­kés eszközökkel kívánják meg­oldani. Ezzel „némileg” ellenté­tes a negyedik cikkely, amely szerint viszont, ha a szervezet bármelyik tagját agresszió fe­nyegeti, a tagállamok katonai­lag is beavatkozhatnak... Nos, a történelem rá a tanú, hogy az utóbbi passzus volt mindig az erősebb. Elég csak az 1956-os magyar, vagy az 1968-as csehszlovákiai ese­ményekre utalni. Ami a külpoliti­kai homogenizálást illeti, évtize­dekig látszólag semmi különb­ség sem volt az egyes államok ez irányú törekvései között. Ta­lán csak Románia „lógott” ki a sorból, de — mint már tudjuk— Ceausescu sem azért hangoz­tatta különvéleményét, mert antikommunista volt: elhatáro­lódását országa nemzeti céljai­val magyarázta. Bevallhatjuk, hogy mi (a többi ország) erre nem voltunk képesek... Az egykori, álomszerűén idil­likus kép mára gyökeresen megváltozott. Ebben Magyar- ország szerepe el nem tagad­hatóan élenjáró volt; igaz vi­szont az is, hogy ehhez a gor­bacsovi politika is kellett. Ha­zánk érdeme, hogy az 1985- ben hatalomra került szovjet vezető nyitotta résbe be mert hatolni. Nem véletlenül nevez­tek bennünket a keleti demok­ratikus nyitás élenjáróinak, Horn Gyula külügyminisztert pedig egyenesen a „faltörő kosnak". Az NDK-beli menekül­tek „szélnek” eresztése és a „vasfüggöny” lebontása való­ban korszakos jelentőségű ese­mények voltak. A viharsebességgel lezajlott kelet-európai változások után a Varsói Szerződés a régi esz­mék kövületének tűnik. Az NDK és Magyarország centralista kormányzás alá került, Len­gyelországban a Szolidaritás nem vádolható kommunistaba­rátsággal, Csehszlovákia vár­hatóan szintén követi a szom­szédok példáját, Románia pe­dig kifejezetten jobboldali erők befolyása alá került. A helyzet csupán Bulgária esetében lát­szik képlékenynek, de egyértel­mű, hogy nem Szófia szava lesz a döntő a VSZ jövőjét illetően. Ami a legerősebb tagállamot, a Szovjetuniót illeti, a többpárt­rendszerű választásoktól még messze vannak, ám az SZKP vezető szerepe gyakorlatilag már a múlté. A párt sorai meg- hasonlottak; a demokratikus platform tábora egyre több tá­mogatóra talál. A hatalmas biro­dalom belső helyzete sem olyan, hogy a régi módon lehes­sen kormányozni. Ellátási mizé­riák, nemzetiségi bajok, ezek nyomában elszakadási-függet­lenségi deklarációk teszik bo­nyolulttá a képet. Ezen a kaoti­kus állapoton semmilyen kor­mányzatnak nem lesz könnyű úrrá lennie. Sem fegyveres erővel, sem békés eszközökkel. A Varsói Szerződés Szerve­zete tehát tükrében nem néz sem szép, sem hosszújövő elé. Az NDK a megvalósuló német egység révén még az idén kivá­lik a közösségből, sőt hazánk­ban is egyre erősebbek az effé­le törekvések. A szovjet csapa­tok csehszlovákiai kivonulása is folyamatban van. Egyre in­kább úgy néz ki tehát, hogy maximum három országra kor­látozódhat a szebb napokat is látott paktum. Bár, ami azt illeti, Lengyelország sem rajong á VSZ-ért, ám az egységes Né­metország erősen módosítja a lengyelek érzelmeit. Ami a mi érzéseinket illeti, azok jóval egyértelműbbek, miután a megállapodás értel­mében a jövő év közepére ha­zánkból is kivonulnak a szovjet csapatok. Valószínűleg keve­sek köszönnek el úgy a távozó szovjet alakulatoktól, hogy „Doszvidányijá”... Tóth Béla A tajpeji bordély Tajvan immár nem csupán elektronikai termáikéi­ról, hanem szexiparáról is nevezetes. A fővárosban, Tajpejben megforduló külföldiek szerint a város az iparszerben űzött kéjelgés központja. A szexipar működtetői úgy kerülik meg a hatósági engedély kiváltását, hogy százával létesítik a fodrász­üzleteket, amelyekbe a férfiak nem hajat vágatni, vagy borotválkozni térnek be, hanem ezért, hogy kielégít­sék szexuális igényüket. ■ Az Axel Springer-Budapest Kft. m Somogy megyei irodája l (Kaposvár, Latinca S. u. 2.) közgazdasági érettségivel, jó munkaszervező- és tárgyaló- készséggel, rátermett munkaerőt ; hirdetési ügyintézői ; munkakörbe I fölvesz Számítógépes alapismerettel rendelkezők előnyben. Jelentkezés: a kiadó titkárságán a fenti címen. (X) Szövetkezetünk erő- és munkagépeinek szervizeléséhez, javításához SZAKMUNKÁSOKAT KERES A munkakör betöltéséhez szükséges: — mezőgazdasági gépjavító vagy autószerelő szakképesítés — C kategóriás jogosítvány — láng- és ívhegesztő bizonyítvány. Jelentkezni a szövetkezet Somogyjád, Lenin u. 3. sz. alatti irodáján lehet. (149125) Alkotmány Mgtsz Somogyjád május 14-től 17-ig farmervásárt tart a gyár klubtermében, NAGY ÁRENGEDMÉNNYEL! (110821) A Balatonnagybereki Állami Gazdaság — 8646 Balatonfenyves, Nimród u. 1. sz. — PÁLYÁZATOT HIRDET bérleti üzemeltetésre 1990. június 15-től 1993. június 15-ig terjedő 3 éves időtartamra az alábbi egységére: Balatonfenyves, Kölcsey u. MÁV-állomás mellett levő gyorsétkező GOMBA elnevezésű III. osztályú büfé. A pályázattal kapcsolatos felvilágosítás .Mázló Gyula gazdasági igazgató ad. Telefon: 84/61-411,84/61-626 A pályázat benyújtásának határideje 1990. június 4-e. A pályázatokat Balatonfenyves, Nimród u. 1. sz. címre kell benyújtani. A versenytárgyalás időpontja: 1990. június 11-e 10 óra. Helye: Balatonfenyves, Nimród u. 1. nagytanácsterem. (741)

Next

/
Oldalképek
Tartalom