Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)
1990-04-29 / 5. szám
1990. április 29., vasárnap SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 9 Mozgásba sűrített költészet Irta: Lőrincz Sándor Fotó: Kovács TiborSOMOGYI KÖRKÉP A TÁNCMŰVÉSZET VILÁGNAPJÁN Jean Georges Nővérré francia balettáncos emlékére — a Nemzetközi Színházi Intézet 1981. évi madridi közgyűlésének kezdeményezésére — számos ország beiktatta kulturális programjai közé április 29-ének, a Táncművészet Világnapjának megünneplésését. Még ha szűkebb hazánkban, Somogybán nincs is központi rendezvény e napon, felnőtt és gyermektáncosok ezrei összegzik gondolatban, mit jelent számukra ez az ünnep. Vida Józsefkilenc év óta a Bm. Kaposvár Táncegyüttes koreográfusa. Táncosaival a Dimitrov utcai próbateremben készül 40 esztendős koreográfusi munkásságának megünneplésére, amelyen a Csepel és a Somogy Táncegyüttes öregjei is föllépnek majd. — A jókedv és a lelkesedés még a legnehezebb időkben is megmaradt — jegyezte meg Vida József. — A sok kudarc és fokozódó anyagi gondjaink ellenére mi hivatásnak tekintjük ezt az életformát, s ha arra szövetkezünk. hogy ez a táneosanyanyelv minél több gyereknek a sajátja legyen, meggyőződésem, hogy többet kellene áldozni rá. Hogy mégis mi éltet bennünket? Az a műhelymunka, az a barátság, amely összeköti a lányokat és a fiúkat; a színpadra állított magyar folklórkincs, kiegészülve a szépséges erdélyi táncokkal, amelyeknek ma egyre nagyobb szerelmesei vagyunk... A Somogy Megyei Művelődési Központ kimutatása szerint a múlt évben megyénkben 32 felnőtt néptáncegyüttes 1280 fővel tevékenykedett, és 104 gyermekcsoport 3744 táncosa vett részt a próbákon, a föllépéseken. A néptánc mellett azonban a klasszikus táncokat is elsajátíthatják a fiatalok. Szép Elemér tánctanár és társai egy-egy tanévben majdnem 2000 diáknak tanítják meg a valcert, a fo- xot, az angolkeringőt, a szambát és a tangót. A hetesi művelődési házban ottjártunkkor koszorúcskára készülődtek a diákok. Szép Elemér az utolsó instrukciókat osztogatta. A 42 éve táncoktatással foglalkozó tanárember így vall hivatásáról. — Jó érzés tinédzserek között élni. Ők számomra még gyerekek, és őszinték. Az órák felfrissülést jelentenek, s mindig kellemes közérzettel távozom közülük. Tanfolyamunkon a hagyományos táncok mellett a divatos táncokat — köztük a lambadát — is megtanulják. És a tánciskola egyben illemtanóra is... Az évtizedek folyamán találkoztam olyan kisdiákkal, akinek már a nagyanyját is én tanítottam arra, hogyan kell járni a csacsacsát... A kaposvári Latinka Sándor Művelődési Központ színháztermében a megye legnívósabb amatőr csoportjának, a Somogy Tánc- együttesnek a próbáján jártunk. A 40 fiatal most egy májusi bemutatóra készül. A Szülőföldem tükörcserepei című estet Sütő András tiszteletére rendezik meg. Azt tervezik, hogy a bevételből könyvcsomagokat juttatnak el Székelyföldre... A szünetben Mosóczi István művészeti vezetővel beszélgettünk: — A tánc az életem. Munkát, barátságot, sikert és kudarcot, vidámságot és szomorúságot, doppingszert és megnyugvást jelent egyszerre. Egy-egy koreográfia színpadra állítása szárnyalást, kitárulkozást tesz lehetővé számomra. És az alkotás: önvallomás is egyben... Ha Kaposvárra jövök, mindig örömmel ülök be kocsimba, mert ebből a városból indultam el, és legmeghatározóbb koreográfusi élményeim e közösséghez kötődnek — mondta Mosóczi István, aki a Somogyon kívül a Bm. Duna Művész- együttes és a szentendrei Kék Duna Táncegyüttes koreográfusa. A Fodor Iván nevével fémjelzett 25 éves balatonszentgyörgyi Kisbalaton Tánc- együttes több tagjának ,,C” kategóriás néptáncoktatói és táncházvezetöi oklevele van, így az utánpótláscsoportok is — amelyekben 100 gyerek táncol — eredményesen dolgozhatnak. — A tánc és a zene szerves része mindennapjainknak. Együtt élni a múlttal, megtartani hagyományait, s az átmentett kincset továbbadni a jövőnek — ez a mi feladatunk — fogalmazta meg az ars poeticát Darvas Éva, az együttes táncosa. — Felemelő érzés magunkra ölteni a népviseleteket, s a Guzsaj muzsikájára ropni eleink táncait. Ez a közösség, ez a munka érleli bennünk a szép és jó iránti fogékonyságot. A tánc ízlést és lelket finomít, embert nemesít... A kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központban akadtunk Balázsné Pomezanski Juditra, aki éppen Flamingóival próbált. Az ismert táncpedagógus a balettól a néptáncon és a táncházvezetésen átjutott el a versenytáncig. Büszke rá, hogy az első társastáncklubot Somogybán szervezték meg Bozóky Lajossal, s azóta Szigetváron, Boglárlellén és Kaposváron a Flamingón kívül még egy működik Do- rottya néven. Azt vallja, hogy ez a különleges, elegáns világ szépségével átsegít a kamaszkor válságain, majd kiteljesedik egy érzéseket szuggesztívan kifejező művészi előadásmódban. Amikor arról faggattam, mit kíván a táncművészet világnapján, így válaszolt: — Fakultatív tánctanítást az általános iskolákban, új, modem világunkhoz igazodó illemtankönyvet s olyan központi szórakozóhelyet, ahol a bömbölő zenére lötyö- gő-rángatódzó diszkótáncosok helyett egymást átölelő fiúk és lányok kultúráltan mozognának az élő muzsikára... Németh Ágnes több mint tíz év óta neveli a Somogy Táncegyüttes utánpótlás csoportját. A kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola alsósaiból, valamint a Somogyi Aprók közül számos tehetséges diák került a felnőttegyüttesbe. A néptánc — tudjuk jól — pénzigényes műfaj: a mozgalom ma egyre nagyobb anyagi gonddal küszködik. E gyerektáncosok szülei is rendszeres hozzájárulással segítik a csoportot. — Amíg a fenntartók nem találnak megfelelő számú szponzort, mi tarthatja össze a társulatokat? — kérdeztük a művészeti vezetőt. — Egyetlen dolog csupán: a TÁNC, a mozgásba sűrített költészet. A heti próbák ve- rejtékcseppjei, a születő koreográfiák mozdulatvilága, muzsikája és gondolatisága. No, meg az apró falvak parányi kultúrházainak hálás közönsége és a városi művelődési központok tágas nézőterének tapsszava... ,,A tánc olyan művészet, amely a lelket formaija..., ami megnyilvánul járásodban, ahogyan eszel, ahogyan szeretkezel, és ahogyan semmit sem teszel. A test művészete, és amíg a táncosnak teste van, attól a vágytól megszállva él, hogy táncban fejezze ki magát. ” (Shirley MacLaine)
