Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)

1990-04-12 / 86. szám

1990. április 12., csütörtök SOMOGYI NÉPLAP 3 KÜLÖN UTAKON, EGY IRÁNYBA? r Kiskoalíció — nagy várakozások REMÉNY 500 FORINTÉRT Az országgyűlési választá­sok második fordulójában eldőlt a mandátumokért folyó harc, és a szabad választások után talp­ra állt a képviseleti demokrácia. A Magyar Demokrata Fórum meggyőző fölénnyel megnyerte . a választást, s a maga 164 mandátumával az ország leg­erősebb pártja lett. Ám mégsem eléggé erős, hogy egymaga alakítson kormányt. így, amit korábban csak feltételeztünk, mára bizonyossá vált: a Magyar Köztársaság szabad választá­sok utáni első kormánya koalí­ciós kormány lesz. A közvéleménykutatók már hónapokkal ezelőtt prognoszti­zálták a kialakult helyzetet, s a döntés napjához közeledvén, csak tovább erősödött a koalí­ciós várakozás. Amíg az első forduló előtt a legvadabb talál­gatásoknak is tere nyílt, már­cius 25-e után körvonalazódott, hogy a két meghatározó politi­kai erő a Magyar Demokrata Fórum, illetve a Szabad De­mokraták Szövetsége lesz. A lakosság többsége kezdetben kizárólag „nagykoalícióban” gondolkodott, hiszen történelmi emlékezetünkből felidézhette annak tényét, hogy az ellenzéki kerekasztal alapító szervezetei közös zászló alatt indultak harc­ba az állampárt lebontásáért. A radikálisok és a centrumhoz közelállók a jelesebb politikai évfordulókon, március 15-én vagy október 23-án saját zász­lók alatt vonultak föl, de a külön­böző transzparensek ellenére jól megfért egymással a két párt népes tábora. Ä jobbközép és a szociállibe- rális irányzat között kezdeti kü­lönbségek azonban egyre kita- pinthatóbbá váltak. Mar a há­romoldalú tárgyalások finisé­ben jelentkezett ez, az aláírók és az alá nem írók táborába csalva az Ellenzéki Kerekasztal résztvevőit. A népszavazás felé tett lépések is inkább a távolo­dás, mint a közeledés jelképei­vé váltak. A köztársasági elnök közvetlen választása kérdésé­ben ugyan végül kialakult a köz- megegyezés, de a nemzeti média kirekesztő birtoklása ürügyén kipattant, mindmáig hullámzó vita mélyebb sebeket ütött a politikai riválisokon. A március 15-ei közvetítések el­maradása pedig már a közvéle­mény számára is világosan je­lezte a nagykoalíció mérsékelt esélyeit. Bár külföldi megfigye­lők azt próbálták sugallni, hogy Magyarország számára a rríai helyzetben nincs üdvözí­tőbb politikai recept a nagykoalíciónál, elvárásukra a választópolgárok nem tették rá a jóváhagyó pecsétet. „És mégis mozog a föld!” A koalíciós várakozások magyar evolúcióját nyomon követve érdemes egy kicsit tal­lózni a két „választási forduló között megfogalmazott nyilat­kozatokban is. Annál inkább, hiszen ekkor minden közvéle­mény-kutatási előrejelzésnél szélesebb minta állt a lakosság rendelkezésére. Ez pedig nem volt más, mint az első választási fordulóban leadott több mint 5 millió szavazat. Március 25-én a szavazóurnákból még nem rajzolódott ki teljes pontosság­gal a népakarat, de mintegy in­dexként jelezte, a két héttel későbbi gátszakadást. A vasárnapi választási fordu­ló előtt koalíciópártinak mutat­kozott a Fidesz, persze a nagy- koal íció mellett tette le a voksat. Veszélyes periódus elé néz az ország — hangsúlyozták —, s végzetes hiba lenne, ha ilyen körülmények között a pártok bevinnék a maguk éles ellenté­teit a parlamentbe. A keresz­ténydemokraták már a nemzeti centrum felé igyekeztek, kor­mányszínekben képzelve el a jövőt. A kisgazdák programjuk­ból elsősorban a „mégis mozog a föld” XX. századi teóriáját emelték kormányzati szintre mint vitathatatlan témagazdák. Az SZDSZ nyitottnak látszott a nagykoalícióra és saját vá­lasztási szövetségét minősítve utalt arra: minden párt szava­zóinak már a kampány kezde­tén illett volna tudnia, hogy párt­ja mit kíván kezdeni a bizalom­mal. De hát tudjuk, a politika nem mindig a tiszta erkölcs, hanem a racionális gondolko­dás az érdekek, a párttaktikák világa. Politikai apartheid? Az MSZP-nek az a háládatlan szerep jutott a második forduló előtt és után, hogy jobbára ké­retlenül és kültagként kellett ki­fejtenie a véleményét egy lehet­séges koalícióról. Politikai el­lenlábasai ugyanis hallgatóla­gos megállapodást kötöttek, hogy az MSZP-vel és annak — úgymond — utódszervezetei­vel nem lépnek koalícióra. Pozsgay Imre a politikai apar­theid újkori megnyilvánulásait rövidlátásnak, stratégiai téve­désnek minősítette. Kifejtette, hogy az úgynevezett erős pár­tok is csupán a szavazatok egy­negyedét szerezték meg az első fordulóban, így az MSZP-t nem sikerült politikai karantén­ba helyezni. A második fordulóban kiala­kult végeredmény szerint vi­szont az MSZP nem szerezte meg a mandátumok 10 száza­lékát sem. A teljes igazsághoz hozzátar­tozik, hogy az első fordulóban a választópolgárok egyharmada, mintegy 2,5 millió választópol­gár nem nyilvánított véleményt, a múlt vasárnap pedig a válasz­tók közel fele, csaknem'4 millió választópolgár maradt távol az urnáktól. Nem minden politikai kockázat nélkül való, ha most bármely párt ezt a 4 millió nem szavazó állampolgárt könnye­dén a saját potenciális támoga­tói közé sorolta. A szavazás eredménye és az azóta elhangzott nyilatkozatok tükrében a közvélemény már elkönyvelte a kiskoalíció tényét. Az MDF elnöke, Antall József, nyilatkozatában bizakodásá­nak adott hangot, hogy a Füg­getlen Kisgazdapárt és a Ke­resztény Demokrata Néppárt az MDF koalíciós partnere lesz. De arra is utalt, hogy a kérdés eldöntése a szuverén pártok belügye, azok vezető testületéi jogosultak dönteni. Ami minden bizonnyal hamar megtörténik, s ez örvendetes, hiszen az idő sürget. Közjogi értelemben a választással lezárult a politikai átmenet. Egy hónapon belül össze kell hívni az új parlamen­tet, megválasztják az Ország- gyűlés új tisztikarát, mindenek­előtt az Országgyűlés elnökét, s az átveszi az ideiglenes köztár­sasági elnöktől a stafétabotot. Első teendője az lesz, hogy a legerősebb párt vezetőjét felké­ri a kormányalakításra. Meg kezdték a vetés előtti vegyszerezést a kaposfüredi terme­lőszövetkezetben. Az Olitreffel vegyszere- zett 154 hektárnyi te­rületre nemsokára napraforgót vetnek. Fotó: Gyertyás László A nagykoalíció elleni érvek Az új kormányt az Ország- gyűlés fogja megválasztani. Mindehhez alapos előkészítő tárgyalásokra lesz szükség. Némi fényt vetíthet a kormány­zat elképzeléseire az a tv-nyi- latkozat, amiben az MDF elnö­ke összefoglalta a nagykoalíció elleni érveit is: „Mi eddig sem tartottuk volna helyesnek a nagykoalíciót, tehát nem a vá­lasztási eredmény befolyásol bennünket. Nekünk az volta vé­leményünk, hogy a magyar de­mokráciának és egy parlamen­táris rendszernek arra van szüksége, hogy kialakuljon Magyarországon a két pólus a politika területén. A Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Demokrata Fórum tűnt mindenképpen annak a két poli­tikai pártnak, amelyek itt a két fő erőt jelentik. Úgy gondolom, hogy nem hasznai a parlamen­táris demokráciának, ha ez a két párt egyszerre áldozza föl ma­gát, akár egy nehézség esetén, akár egy olyan politika végre­hajtása területén, ami előttünk állhat." Az MDF elnöke szerint nem alakult ki a választásokon politikai patthelyzet, ami a nagykoalíciót szükségessé ten­né, ugyanakkor olyan súlyos válságról sem beszélhetünk, ami egyfajta nemzeti egység­kormány megteremtését indo­kolná. A választási eredmények közzétételét követő első meg­beszéléseket értékelve a kis­gazdák szerint szabad az út a kiskoalíció előtt, mert a másik két párt lényegében elfogadta a kisgazdák földprogramját. Az új földtörvény tehát bizonyára már erre épül, miként a mezőgazda- sági tárcának is a Kisgazdapárt az első számú várományosa. Áthidalhatatlan konfliktusok nincsenek, így csak napok kér­dése, hogy a koalíciós partne­rek egyeztessék programjukat, szervezeti és személyi elkép­zeléseiket. A parasztság er­kölcsi rehabilitációját az MDF is szorgalmazza. Az ellenzék alkotmányos fegyvere Az SZDSZ reakcióiból kitűnt, hogy változatlanul a konstruktív ellenzékiség mellett teszi le a voksát. Ám kérdés: maradnak- e egyáltalán eszközei az ellen­zéki padsorokba szorult pártok­nak? Az MDF majdnem 60 száza­lékos parlamenti többségre támaszkodhat koalíciós partne­reivel. Rendes körülmények között ez megbízható védőer­nyőt jelent a kormányzati politi­ka számára. A magyar törvény­hozási rend egyik sajátossága azonban, hogy az alapvető jo­gokat érintő kérdésekben csak alkotmányjellegű törvényekkel lehet dönteni. Ehhez viázont minősített, kétharmados több­ség szükséges. így az ellenzék kezében hatalmas alkotmá­nyos fegyver marad, amivel ha jól él, biztosíthatja a kisebbség­ben maradt pártok érdekeit. Egy alkotmánymódosítás per­sze változtathat ezen a helyze­ten , csakhogy az alkotmánymó­dosításhoz is kétharmados többségre lesz szükség... A parlamenti mandátumok megoszlása előrevetíti azt a sajátos, politikailag pikáns hely­zetet, hogy a kiskoalíció pártjai­nak egy alkotmányerejű tör­vénymódosításához az SZDSZ, a Fidesz vagy „uram bocsá” — alternatív megoldás­ként —az MSZP támogatását is meg kellene nyernie. Az MDF- nek viszont épp ezért érdeké­ben állhat, hogy megossza a parlamenti ellenzéket. Ha hinni lehet az eddigi nyilat­kozatoknak, a tervezett koalíció a nyugati értékeket követve sem fogja másolni a nyugati demokráciák közjogi megoldá­sait, s vélhetően saját, magyar utat kíván járni. A politikai palet­ta várhatóan tovább tisztul, hiszen a pártszerkezet ma még meglehetősen képlékeny álla­potban van. A középjobbon be­lül is találhatunk baloldali ten­denciát, s egyes szakértők úgy tartják, hogy az SZDSZ oldalán erősödni fognak a szociálde­mokrata vonások. Ám a politikai arculat változásaival párhuza­mosan a gazdasági kérdések pgyre inkább előtérbe kerülnek, így a koalíciós pártok gazdasá­gi csomagterveről is bizonyára egyre többet hallunk. Á várható kormányprogram föltehetőleg ötvözni igyekszik a különböző elképzeléseket, s azokból a legjobbakat próbálja megvalósítani. Tárcaigények Ami a tárcák elosztását illeti, hiba volna felelőtlen találgatá­sokba bocsátkozni. A kisgaz­dák a mezőgazdasági tárcára, úgy gondoljuk, szinte elővételi jogot váltottak. A keresztény- demokraták minapi tájékoztató­ján pedig kiderült, hogy a szo­ciális, kulturális tárca mellett esetleg az igazságügyit is sze­retnék megkapni. Aligha képzelhető el, hogy a legerősebb kormányzópárt kiengedné kezéből a Belügymi­nisztériumot, miközben már folynak a helyhatósági válasz­tások előkészületei. A rend­szerváltozás ugyanis csak ak­kor válhat teljessé, ha a helyi hatalom is megmérettetik. Ami viszont a gazdasági tárcák, posztok felosztását illeti, akár­melyik párt birtokolja is majd ezeket, az irányítás minden kockázatát most az MDF-nek kell elsősorban viselnie. A gaz­dasági kudarc visszahull rá, a siker őt erősítheti. S nyilvánva­ló : az ország lakossága—ame­lyet az urnák előtt látszólag megosztott a szavazás — a gazdasági válságból való mi­előbbi kilábalást illetően egy­aránt érdekelt. Bodnár Lajos A rendőr leintette a sze­mélyautót. A kis Polski lassí­tott, majd köhögve megállt az útpadkán. Az egyenruhás odasétált melléje (közben nem lóbálta a gumibotját), majd udvariasan elmagya­rázta a vezetőnek, hogy tilos helyen előzött s ezért 500 fo­rint bírságot kell fizetnie. Te­kintete közben végigpásztáz­ta a műszerfalat, és szeme megakadt egy kisgyermek (egy fiúcska) fényképén. —A maguké? — kérdezte á fiatal házaspártól, majd az igenlő választ hallva így folytatta: ha megígérik, hogy az 500 forin­tot a gyerekre költik, akkor elengedem a büntetést. Az­tán elegánsan szalutált, és útjára engedte a csodálkozó úrvezetőt. Nem rendőri propaganda­filmben láttam az esetet— ve­lem történt meg a minap. S arra gondoltam: mennyire más lehetne ez a világ, ha csak egy kicsit jobban figyel­nénk egymásra. A boltban például mosolyogva vágna le három szelet, lassan megfi­zethetetlen árú parizert az eladó, vagy kedvesen közöl­nék velünk itt is, ott is: ez sincs, az sincs, csak csúszó­pénzért. Esetleg minden kis­nyugdíjas a miniszterelnök által saját kezűleg aláírt bo­csánatkérő levelet kaphatna a nyugdíj mellé. No, de nem erről akartam írni. Sokkal in­kább arról: a rossz, már agyonszidott gazdasági és politikai körülmények között (amikor azért mindenkinek megvolt a saját kis „bulija") valahogy elfelejtettünk em­bernek lenni. Hozzáromlot­A január 1-jétől érvényes, a tavalyinál magasabb árnál is többet akarnak kapni a terme­lők az étkezési búzáért -- így foglalt állást a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Or­szágos Szövetségének (MOSZ) gabonatermelőket tömörítő választmánya. A testület kevesli az első osz­tályú étkezési búza tonnánkénti 5700, illetve a másodosztályú 5100 forintos árát. A termelők szövetségében az első osztá­lyú étkezesi búzáért tonnánként legalább 1200 forinttal, a má­sodosztályúért 1300, forinttal többet követelnek. Úgy vélik ugyanis, hogy a termelői támo­gatások megvonását, továbbá a műtrágyák árának 75 száza­lékos, a növényvédő szerek, a szállítási és az energiaköltsé­gek mintegy 30 százalékos növekedésit nem ellensúlyoz­za, hogy magasabb lett az erre az évre meghirdetett hatósági felvásárlási ar. tunk, hozzáigénytelenedtünk a régi rendszerhez, az akkori szabályokhoz. Ki jobban, ki kevésbé. Ma egész társadalmunkat áthatja a változás—az embe­rek demokráciára szavaztak. Az új rendtől valószínűleg nemcsak azt várják, hogy majd elmondhatják panaszai­kat valamely nyilvános fóru­mon. Talán nem is arról akar­nak hallani leginkább, hogy az új miniszterelnököt fogadta az egyik jómódú nyugati ország vezetője, s haj, de nagyon örültek egymásnak. Voksukat föltehetőleg arra adták: számukra is elérhető áron mérjék a parizert, hogy ők is meg(v)ehessék. Olyan szabályokat akarnak, ame­lyek számukra is lehetővé teszik a manapság oly sok­szor fölemlegetett ,,európai- ság"-ot—az életmódban is. En is a demokráciára, az új szabályokra szavaztam. Ki tudja, mikor lesz ebből vala­mi? A megvalósításhoz per­sze sok idő szükséges, de annak már a közeli napokban el kell dőlnie: betartják-e ígé­reteiket a pártok, amelyeknek köszönhetően bejutottak a parlamentbe. Az első re­ménysugár? számomra az a rendőr jelentette — ott, Aliga határában (autója rendszáma RA 97—21 volt). Aki felül­emelkedett a szabályokon (másnak kárt nem okoztunk), hogy egymás szemében emberek maradjunk. Ezért az érzésért pedig minden héten szívesen fizet­nék 500 forintot. . Czene Attila A gabonatermelőket képvise­lő testület programjába fölvette a gabonafélék exportjával kap­csolatos kvótarendszer kidolgo­zását is. Eszerint egyetértenek a gabonát exportáló vállalatok monopolhelyzetének megtöré­sével és azzal, hogy a szakmi­nisztérium szorgalmazza a ter­melők számára is a közvetlen exportjog kiszélesítését. Véle­ményük szerint minden termelő kapjon saját jogú exportot, azon viszont még vita van a választ­mányban is, hogy ez a jog átru­házható legyen-e. A többség amellett állt ki, hogy ebben a piacgazdaság szabályozó hatá­sának ismeretében kell végle­gesen állást foglalni. A17 vidéki területi szövetség küldötteiből létrejött választmány veze­tőjévé Várdaróci Józsefnét, a kovácshidai Egyetértés Tsz fő­mezőgazdászat választották meg. Több millió forint hátrányos helyzetűeknek A Munkaügyi Tanács tagjai — többek között az ifjúság, a meg­változott munkaképességűek, a cigányság, az elmaradott térsé­gek önkormányzatainak képvi­selői — azt javasolják az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnö­kének, hogy a Foglalkoztatási Alap erre a célra fenntartott 50 millió forintos keretéből több, a hátrányos helyzetűeket szolgá­ló alapítvány kapjon támoga­tást. így a Hill Junior alaphoz — amely a fiatal felsőfokú végzett­ségűek pályakezdését hivatott segíteni — 1 millió, az alkohol- betegek rehabilitációs alapjá­hoz 2 millió, a falusi turizmus munkahelyteremtéséhez 3 mil­lió forinttal járulhatna hozzá az alap, a javaslat szerint. Többet kérnek a búzáért a termelők

Next

/
Oldalképek
Tartalom