Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)
1990-04-03 / 78. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP 1990. április 3., kedd Már három megyei napilap Springer-kiadásban Nőtt a külkereskedelmi dollár aktívum Hétfőn a késő délutáni órákig három megyéből — Baranya, Heves, Nógrád — érkeztek olyan hírek, mely szerint keddtől az Axel Springer Budapest Kft. kiadásában új megyei napilapok jelennek meg. Baranyában Uj Dunántúli Wap/ócímmel jelenik meg a megyei napilap, melynek főszerkesztője Lombosi Jenő, az MTI munkatársának elmondta, hogy hétfőn felmondott a Baranya Megyei Lapkiadó Vállalatnál, és követte őt az újság, valamint — az igazgató kivételével — á kiadó teljes személyzete, s valamennyien az Axel Springer Budapest Kft. alkalmazottai lettek. Az új lapgazda kikötése az volt, hogy az új lap egyetlen párt kizárólagos szócsöve se legyen, s ne adjon hangot szélsőséges —jobb- vagy baloldali — nézeteknek. Az átlépők döntésében — mondta—az is szerepet játszott, hogy attól tartottak: a lap a győztes párt, vagy pártok politikájának kényszerű kiszolgálójává válik. Az Axel Springer Budapest Kft. eloszlatta aggályaikat: teljes szakmai szabadságot garantált számukra. A volt Dunántúli Napló nemrég eszközölt 100 millió forintos beruházására felvett kölcsönök esetleges átvételéről későbbi tárgyalásokon döntenek. Befejeződtek a Springer tárgyalásai a Heves Megyei Népújság szerkesztőségében és kiadóhivatalában is, melynek eredményeképpen keddtől Heves Megyei Hírlap címmel jelenik meg az új megyei napilap. Az új tulajdonos minden alkalmazottat megtart, olyany- nyira, hogy a korábban vállalati kölcsönt igénybe vevők tartozásait is átvállalta. Az egykori Népújság és az Axel Springer megállapodásában fontos elem, hogy a tőkés vállalkozó ígéretet tett a korszerűnek számító lapelőállító elektronikus rendszer teljessé tételére, bővítésére. Szintén hétfőn lépett ki a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalattól a Nógrád szerkesztőségének teljes stábja, és aláírták új szerződésüket a Springerrel. Lapjuk keddtől Új Nógrád fejléccel jelenik meg. Kulcsár József, a kiadó igazgatója egyébként telexen azonnal jelezte a kollektív kilépést az MSZP gazdasági hivatala vezetőjének, Fabriczky Andrásnak, kérve az intézkedést. Azt az instrukciót kapta, hogy tegyen meg mindent a vagyon védelméért, és szerezzen újságírókat a régi Nógrád megjelentetéséhez. Ez aligha sikerülhet, hiszen a lapnál jelenleg is 11 betöltetlen státusz van, az újságot 18-an készítik. Sulyok László, a lap főszerkesztője elmondta, hogy az új lap alapításában teljes volt az újságírók egyetértése. A kiadók legyenek állami vállalatok A MUOSZ főtitkára a Springer-ügyröl A megyei lapok helyzete és a nagy vihart kavart Springer- ügy állt annak a mintegy kétórás megbeszélésnek a középpontjában, amelyet Bencsik Gábor, a MUOSZ főtitkára hétfőn délután Debrecenben folytatott a Hajdú-Bihar megyében élő újságírókkal. Kifejtette: a MUOSZ-nak nem lehet ellenére, hogy a magyar sajtóban piaci viszonyok alakuljanak ki. Sőt, támogatja, nogy ebbe a szférába is jöjjön a tőke, a technika, a szakismeret, de kellő előkészítés után és megfontoltan. Bencsik Gábor szerint ugyanis ezt a kapkodást, amit most a megyei lapoknak a Springer Kft. által történő felvásárlása körül tapasztalhatunk, semmi nem indokolja, s úgy tűnik, mintha a két választás közötti hatalmi vákuumot kihasználva igyekeznének gyorsan nyélbeütni ezt az üzletet. Ma már világosan látszik, hogy a pártok a hatalommal együtt a sajtót is meg akarják kaparintani ezért, bár a szövetség elnöksége mégnem tárgyalta a megyei lapok ügyét, úgy gondoljuk: a megyei médiák legyenek független, önálló szellemi műhelyek, ne váljanak a helyi önkormányzatok és a pártok hatalmi csatározásainak színtereivé, a kiadók pedig legyenek állami vállalatok— mondotta Bencsik Gábor. Megerősítette, hogy az újságíró-szövetségnek immár naponta kell szembesülnie a megyei lapok problémáival, ezért az ügy gyors és konkrét megoldást követel. Elmondta azt is: közvetlenül igyekeznek megismerni a megyei lapok szerkesztőségeinek véleményét, hogy állásfoglalásuk ennek ismeretében születhessen meg. (MTI) r a Tisztelt Kaposváriak! Tudom, hogy a választási anyagok tömege már-már nyomasztó, fárasztó az Önök számára. Mégis kérem, hogy szenteljenek figyelmet a jelöltek személyének megismerésére az elkövetkező egy héten, hiszen az Önök kezében van a város, az ország sorsa! Szavazzanak a tiszta, békés átmenetre, a biztonságra! Jöjjenek el április 8-án szavazni, kérem a bizalmukat! de Sorgo Tibor (Fizetett választási hirdetés) (110462) (Folytatás az 1. oldalról.) csökken. A vállalatok az export 20—22 százalékos mérséklődésével számolnak, s az importban a gazdasági programban feltételezettnél is nagyobb mértékű — 10—12 százalékos csökkenést prognosztizálnak. A konvertibilis elszámolású forgalom előrejelzése még a szakértők számára is meglepő fordulatot hozott, ám az első negyedév eredményei alátámasztják az idei egymilliárd dolláros áruforgalmi aktívum lehetőségét. Három hónap alatt ugyanis az export-kötésállomány 31 százalékkal, 1,3 milliárd dollárral növekedett, ugyanakkor az importban csak 16 százalékos, 470 millió dollár nagyságú a kötésnövekedés. A tényleges forgalomról kéthavi adatok állnak rendelkezésre, eszerint az export 18 százalékkal, a behozatal mindössze 4 százalékkal nőtt. A tapasztalatok szerint ott a legdinamikusabb a dollárelszámolású kivitel növekedése, ahol csökkenteni kényszerültek a rubelexportot. A gépipar kötésállománya például 400 millió dollár az év első három hónapjában, ami 43 százalékos növekedést jelent. Az importnövekedés mérséklődése — noha a számok kedvező képet mutatnak — a minisztérium véleménye szerint elsősorban abból adódik, hogy tavaly a liberalizáció hatására számos vállalat nagy mennyiségű anyagot, alkatrészt vásárolt, ezt használták fel a termelésben az év első hónapjaiban. (MTI) Tréfa volt a 12 pont MDF-tájékoztató a koalícióról és a földtulajdonról (Folytatás az 1. oldalról.) azt megpróbálják felderíteni, s a vizsgálat eredményét majd közük a nyilvánossággal. Bőd Péter Ákos, az MDF elnökségének gazdasági tanácsadója a párt gazdasági programjáról elmondotta, első és egyik legfontosabb feladatnak tekinti, hogy leltár készüljön a külső és belső adósság mértékéről, a spontán privatizáció eddigi menetéről. Ugyancsak szükséges, hogy minél hamarabb új törvény rendelkezzék a földről és a privatizációról .Nagy jelentőségűnek tartotta az őszszel várható helyhatósági választásokat, ám felhívta a figyelmet arra, hogy a helyhatóságok gazdasági alapjait is meg kell teremteni, olyan költségvetést kell kidolgozni már a jövő évre, amely a helyben képződő adókat nem vonja el az adott területről. A sajtótájékoztatón a legtöbb ■kérdés a földtulajdont érintette. Ezzel kapcsolatban a párt szakemberei kifejtették: szorgalmazzák a földmagántulajdon rendszerének visszaállítását, s azt is, hogy a tulajdonától megfosztott parasztságot kárpótolják. Ezekkel a célokkal egyetért a Független Kisgazdapárt is, csak technikai kérdésekben van nézeteltérés a két párt között. Für Lajos leszögezte: korai még kidolgozott földprogramról beszélni, hiszen jóformán senki sem ismeri igazán a valóságos paraszti igényeket. Maguk az érintettek is sokféleképpen gondolkodnak erről a kérdésről, így tehát az alapelvek kimunkálása előtt alapos felmérésre van szükség. gp—n; i i ■■ ii ni MA AZ MDF I A HOLNAP! Tisztelt Választópolgár! A Magyar Demokrata Fórum és dr. Gaál Antal képviselőjelölt megköszöni, hogy szavazatával támogatta. Most még egyszer kérünk minden választópolgárt, ellenzéki pártok tagjait — a kisgazdákat külön is —, hogy a választási szövetség alapján a második fordulóban (április 8-án) a 4. sz. (boglárlellei) választókörzet MDF képviselőjelöltjére, dr. Gaál Antal látrányi állatorvosra szavazzanak. (Fizetett választási hirdetés) VISSZHANG Nemcsak a Bunkócskát... Lévai József Útvesztés volt a cserkészet helyett az úttörőmozgalom című cikkével kapcsolatban, amely a Somogyi Néplap március 9-i számában jelent meg, szeretném kifejteni a véleményemet. Mint hajdanvolt „úttörős" érdeklődéssel olvastam a fenti cikket, mivel az utóbbi időben a régi rendszer minden területét éri valamilyen támadás az új pártok részéről. Dicséret illeti a Somogyi Néplapot, hogy ennek fórumot ad. Kevésbé a cikk szerzőjét, aki rendkívül szűk látókörűen, teljes szubjektivitással, kifejezetten érzelmi és nem racionális alapon közelíti meg a témát. A cikk többszöri elolvasása után sem értettem meg a cím és a leírtak összefüggéseit. Azt végképp nem, hogy a bulgáriai hegyi túrán fegyelme- zetlenkedő magyarok eszetlensége, a balatoni táborba összevissza megérkező úttörők lehangoló látványa, a nagy Magyarország megyéinek ma is pontös felsorolása, a fiatalság mai neveletlensége, durvasága miképpen függ össze a cserkészet megszüntetésével, az úttörőmozgalom teljes körűvé tételével. Nem értem Lévai Józsefet, aki ma is szégyelli a 151 -es cserkészotthon lerombolását (mint parancsra végrehajtott úttörő tettet), mivel a cselekedet megtételén túl a döntéshez semmi köze nem volt. Nem értem, hogy a nosztalgiázás, a régi dolgok vadromantikus felidézésén túl miért nem maradt gondolkodásiban semmi ésszerű, hol maradt á realitás és objektivitás?! Miért csak az a csodálatos, amikor ők katonásan, dalolva kimasíroztak a töröcskei erdőbe, miért csak az akkori számháború, az akkori főzőcskézés, miért csak a cserkészzenekar munkája az említésre méltó?? Nyilván azért, mert Lévai József ezt élte át gyermekes vagy fiatalos hévvel, ez adott életre szóló élményt neki. Miből gondolja a cikk szerzője, hogy 1946. június 2-a óta, amióta megalakult az úttörőszövetség, csak rendetlenségre, fegyelmezetlenségre, romantika nélküli gyerekkorra, dalmentes ifjúkorra, vandalizmusra, káromlásra, a felnőttekkel szembeni tiszteletlenségre nevelt? Ha ezt gondolja, akkor igen hamar becsukta szemét, száját, agyát, mert csak a cserkészcsapat lerombolásáig, az azért érzett szégyenig jutott! Az úttörőmozgalom azonban nemcsak egy épület lerombolásáig jutott,.illetve ott nem állt meg. Azt hiszem, semmiféle politikai szűklátókörűség, semmiféle nosztalgiázás nem tehet bennünket vakká! 1946 után, bármennyire is elítélik ma a feltörekvő pártok, sőt maga a jelenlegi úttörővezetés is, igen sok gyereknek—millióknak — adott pozitív élményt a gyermekmozgalom. Mert ha nem is zöld színben, azért itt is volt szép egyenruha, amiben őröm volt látni a gyereksereget. Az úttörőmozgalomban is volt önkiszolgáló tevékenység , akár az iskolai ügyeletet, akár a tábori konyhákat vesszük figyelembe. Itt Is volt zenekar (nem is egy!), Itt is a munka megszerettetésére neveltünk (ha nem is teljes eredménnyel). Itt is megszerveztük a vándortábori mozgalmat, kiképeztük a túravezető úttörővezetőket (Lévai József segítségével, közreműködésével), itt is szerveztünk nemzetközi cseretáborozást, hogy gyermekeink más országokat is megismerjenek. Ott pedig (külföldön fegyelmezett úttörőkkel, balesetmentes hegyi túrákat szerveztünk. Itt is becsületességre, cselekvőkészségre, egymás önzetlen segítésére neveltünk. Mi is rendeztünk szlmháborút, harcot indítottunk a tábor elveszett jókedvének visszaszerzéséért, akadályversenyt indítottunk a balatonszentgyörgyi Csillagvárhoz, vagy a szigligeti várromok meghódítására. Szerveztük a víziúttörőket, az úttörőgárdistákat, gyűjtöttünk milliós értékű hulladékot, hozzájárultunk az Erzsébet-híd újjáépítéséhez, százezerszám ültettünk facsemetéket (bár ezek olyan kicsik, hogy L. J. meg sem látja őket). Számtalan szak- és honismereti, olvasótábort szerveztünk másokkal együtt, értelmes és érdeklődő gyerekek számára. Mi is ápoltuk anyanyelvűnket, s rendeztünk számtalan anyanyelvi versenyt. És bármily hihetetlen, nemcsak a Bunkócskát énekeltük az esti tábortűznél, hanem szebbnél szebb magyar népdalokat is. Nemcsak összkomfortos táborokba mentünk; mi is tömtük a szalmazsákokat, mi sem mindig készen kaptuk az ételt, hanem sokszor magunk főztük meg. Végül pedig, ha ez furcsa is ma több embernek, az úttörővezetők többsége (pedagógus lévén) legalább olyan művelt, sokoldalú és széles látókörű ember volt, mint a régi cserkészvezetők. Igaz, hogy mi nem voltunk résen (cserkészjelszó: Légy résen!), hanem a másutt jól beváltnak hitt formális, jelszóval csak „Előre!” szerettünk volna menni, főleg látni. Hogy ez nem sikerült teljesen, azt L. J. cikke is bizonyítja. Mert nem láthattuk előre, hogy 1990-ben sokféle politikai erő majd azon fáradozik, hogy teljes (n)agymosást végezzen. Hiszem, hogy a józanul gondolkodó, sajnos, ma inkább még hallgató emberek (így teszik mérlegre a dolgokat, hogy az elmúlt harminc-negyven évből nemcsak a szennyet, a mocskot, hanem a fényt és az értékeket is megtalálják és felismerik. ■s^ Szerintem azért ilyen is volt, ha némelyek igyekeznek is ma mindent befeketíteni. Erre Lévai Józsefnek is illene emlékeznie. Tudom, hogy az idősödő ember memóriája—hát ha még pártérdekek is vezérlik — szelpktív. Hajlamos a régi dolgok percnyi pontos felidézésére, a tegnap történtekre meg mir nem emlékszik. Holott azok a százezrek, akik a tegnapelőttöt már csak koruknál fogva sem érhették meg, azok csak a tegnapra, a mára emlékeznek. Nekik a közelmúlt adott maradandó és igen sok pozitív élményt. Lévai József értékei bár patinásak, de nem biztos, hogy azoknak is oly becsesek, akik azt nem élték meg. Hiszem, hogy a fiatalabb korosztály az úttörőmozgalomból sem csak a rosszra, akötelező- ségekre emlékszik vissza. Sokkal inkább emlékszik az esti tábortűz melletti gitárdalra, az éjszakai akadályversenyre, a közös túrákra, a társadalmi munkákra, a kirándulásokra, a hasznosanyaggyűjtésre, az erdei táborverésre, az éjszakai „rókavadászatra”, az uttörőgárda versenyeire, az úttörőolimpiákra, a kulturális szemlék fölemelő érzésére, a hajókirándulásokra, az új dalokra, a vándortábori élményekre, a „vörös nyakkendős” szép évekre. Ha másért nem is, de azért biztosan szívesen emlékezünk ezekre, mert amikor mindez megtörtént velünk, akkor még gyerekek, fiatalok voltunk. Ha csak egy út van előttünk, akkor nincs sok választásunk. Meggyőződésem, hogy „csak cserkészet”, „csak úttörő” igen hamis beállítás. Ha ajövőben teljesen szétzilálják az úttörőmozgalmat, s csak a cserkeszét marad, mint választható mozgalom, az legalább olyan tévútvesztés lesz,, mint a régen kierőszakolt egybeolvadás. Ha több az út, könnyebb a választás, ha csak egy marad, akkor az úttévesztésnek tragikus következményei lehetnek. De akkor is tovább kell menni! Hogy merre? Előre!” Kraliczki Zoltán volt úttörővezető
