Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)
1990-04-09 / 83. szám
1990. április 9., hétfő SOMOGYI NÉPLAP 5 Hagyományőrzők területi versenye Lábodon Megújult régi és fölzárkózó új együttesek Hat együttes bemutatóját értékelte a bírálóbizottság a Lábodon megrendezett területi versenyen, amelyen a környék hagyományőrző néptánccsoportja vett részt. Hagyományőrző kategóriában szerepelt a helyi gyerektánccsoport, amelynek vezetői kiváló pedagógiai érzékről és szakmai tudásról adtak számot. Magas színvonalon ápolja a német nemzetiségi hagyományokat a szuloki felnőttegyüttes — egy hete a gyerekek remekeltek Barcson a versenyen —, táncszínházi színvonalú műsorával kiemelkedő sikert aratott megyénk vezető néptáncegyüttese, a Somogy. A legnagyobb sikert a Bergics zenéjére és Mosóczi koreográfiájára készült Kariká- zóval aratta az együttes. Berzencén újra működik hagyományőrző néptáncegyüttes — ez a hír már önmagában is. örömmel tölti el azokat, akik azon fáradoznak, hogy ne menjenek veszendőbe tánchagyományaink. A Berzence Táncegyüttes Szőke József és Merczel István irányításával máris bizonyította, hogy csapata egységes hatású,jó hangulatú műsorral volt kepes fölkészülni a versenyre. A barcsi Boróka Táncegyüttes szintén újjáalakult, ebben az együttesben a lányok énektudásukkal, a fiúk a táncban jeleskedtek. Vlda József koreográfus működésének negyvenedik évfordulójára készült a BM Kaposvár Táncegyüttes, amely szintén bemutatkozott a lábodi, területi versenyen, ahol az évfordulóra öszszeállított műsorukból láttunk ízelítőt. A verseny bemutatóit értékelő zsűri a legjobb koreográfia díját Bergics—Mosóczinak ítélne, a Karikázó című táncért (Somogy Táncegyüttes), valamint Merczel István Berzencei táncok című kompozíciójáért. (Barcsi Boróka Táncegyüttes.) A Zengő Népzenei Együttes és a barcsi Boróka Zenekar zenei kíséretért kapott elismerést. Különdíjat kapott a szuloki együttes a nemzetiségi hagyományok ápolásáért. Negyvenéves munkássága elismeréseként Vida József koreográfus pedagógiai díjat kapott, ugyanebben az elismerésben részesült Merczel István, a somogyi hagyományok őrzéséért. (Horányi) Megjelent a Kaposvári iránytű Győzött a Kaposvári Városi Könyvtár. Hogy miben? ,,Rövidke” két év alatt győzedelmeskedett a bürokrácia embert próbáló útvesztőiben, óriási energiával több ezer adatot gyűjtött, mígnem—ha nehezen is — megszületett a mű: a Kaposvári iránytű. Hogy ez az információs kiadvány milyen hiányt pótol, elég csupán annyit megemlíteni, hogy utoljára a harmincas években készült hasonló, „közérdekű ismerkedést” szolgáló eszköz. A harmincas években! S most 1990- et írunk... Könyvünk összeállításával arra vállalkoztunk, hogy olyan közérdekű tudnivalókat tartalmazó kézikönyvet adjunk városunk polgárai kezébe, amelyet tájékozódási segédeszközül használhatnak mindennapi ügyeik intézésében, a különféle intézményekhez és szolgáltatókhoz kapcsolódó igényeik kielégítésében — írja előszavában Hotter István, a városi könyvtár igazgatója. Valóban: a kötet remek támasz mindazoknak, akik eligazodni vágynak az intézmények, szervezetek, szolgáltatások sokaknak bizony zavarosnak tűnő halmazában. De számos egyéb információval is szolgál: többek között megismerhetjük Kaposvár történetét évszámokban, az időszámításunk előtti 4—5. évezredtől egészen 1988-ig, mikoris befejeződött a Május 1. utca rekonstrukciója. Megtudhatjuk, hogy a megyeszékhely milyen látnivalókat: műemlékeket és szobrokat ajánl a turisták figyelmébe, s nagyszerű térképei és utcanévjegyzéke alapján az eligazodás is könnyebb. Az anyaggyűjtésben résztvevők igyekeztek felderíteni a Kaposváron fellelhető szolgáltatásokat, annak tekintve az anyagi jellegűeken túl hivatalos ügyeink intézését, érdekeink képviseletét, egészségünk véKAPOSYÄRI IRÁNYTŰ KÖZÉRDEKŰ INFORM tflOl delmét, gyermekeink oktatását, művelődésünk, jó közérzetünk szolgálatát is. A kötetet forgatva választ kaptunk arra, hogy kik, hol, mikor és milyen közérdekű tevékenységet, a lakosság által közvetlenül igénybe vehető szolgáltatásokat végeznek a városban. A kiadvány gondos, körültekintő szerkesztése Fekete Gábor nevéhez fűződik. Hobbim: a magyarság s Ertavy-Baráth József: lehetnének kicsit optimistábbak is Értavy-Baráth úr azok közé tartozik, akikkel néhány évvel ezelőtt jobb érzésű „hazafi” nem szívesen állt volna szóba — legalábbis a nyilvánosság előtt. Baráti körben persze eldicsekedett volna, hogy micsoda nagyszerű ember ez adisz- szidens magyar. Remek ötletei vannak, pénzt, időt nem kímél, hogy a magyar kultúrát, a magyar szellemet az Egyesült Államokban, otthonában népszerűsítse. Értavy professzorral Budapesten találkoztam, s amikor arra kértem, beszéljén önmagáról, olyan szűkre szabta a curriculum vitáét, hogy azonnal egyértelművé vált: beszélgetésünkben nem az ő személye az érdekes. Számára az ügy, a küldetés a fontos, hiszen azért vállalta a több hónapos magyar- országi szervezőmunkát. Értavy-Baráth Józsefről tudni kell, hogy a Magyar Művelődési Alapítvány elnöke — és egyben alapítója. A kuratórium'16 kötetet jelentetett meg — többnyire angolul —, s köztük a magyar irodalom, a magyar költészet legnagyobbjait: Petőfit, Adyt, József Attilát. Két egyetemen van magyar program munkájuk révén, s számtalan kiállítás, koncert fűződik az alapítvány nevéhez. A professzor egyébként egy családi pszichiátriai klinika elnöke főállásban, de csaknem ugyanannyi időt fordít hobbijára is. A hobbi pedig a magyarság és Magyarország segítése. Jelenleg három amerikai magyar szövetség, valamint a Nemzetközi Optimista Szervezet megbízásából tartózkodik itthon. Ez utóbbi nevében egy önkéntes segítő mozgalom, egy hálózat kialakításán dolgozik. — Amikor Bush elnök meghirdette, hogy a Békehadtest képviseletében 60 angol tanárt küld Magyarországra, erre több mint kétezer jelentkező volt. Ez adta az ötletet, hogy az amerikai magyarokból létrehozzunk egy olyan „csapatot" amely szívesen hazajönne, s tanácsaival segítené az itthoni kibontakozást — saját költségen és természetesen anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Egy másik hálózatunk otthon működik: ez a szervezet az ipari, kereskedelmi szférára próbál hatással lenni azért, hogy Magyarországot előnyben részesítsék más országokkal szemben. Tehát például egy üveggyárat itt, és ne Törökországban építsenek fel — mint ahogy például a Coca- Cola cég kívánja ezt tenni. Értavy-Baráth József természetesen optimista, de nem kergeti illúziókba önmagát, s nem kendőzi a bajok nagyságát. — Gazdaságilag még néhány évig rosszabb lesz, mielőtt jobb lesz — mondja. A professzor azonban úgy látja, hogy a magyarság ezzel a hittel, tartással csak súlyos, maradandó károsodással jut el a „jobbig". — Magyarországon a lelki infrastruktúra elfoszlott. Nagy a hitetlenség, a bizalmatlanság — ennek az ellensúlyozására szeretnénk ezt az optimista klubot megalakítani: az a célunk, hogy az emberek önmagukat jobbítsák, s önmagukon ke resztül a környezetüket is. Legyen erejük szembeszállni a lélekromboló jelenségekkel. Ma Magyarországon sok a letört, apatikus ember. De akikben több a hit, akikben keményebb a tartás, azoknak kötelességük a többieket maguk után húzni. A reménytelenség az emberi nem számára elfogadhatatlan. Ebből lesz kiút, ezért a magyaroknak vidámabban kellene még ezt a helyzetet is megélni, mint amennyire, teszik. Állandóan panaszkodnak, a panasz pedig bénít. Az optimista épp olyan jól látja a problémákat, mint a pesszimista—de ő feladatokban gondolkodik, megoldásokban. „Vevők" vagyunk-e az optimizmusra, amel^ segíthet a nehézségek leküzdésében? A professzor szerint igen. Két hónapos magyarországi tartózkodása alatt kellemes benyomások is érték: sikeresen halad az optimista klubok szervezése. Egy klub — 35 taggal — már nemzetközi elismerést nyer, s azonnal pártfogásába veszi egy külföldi társaság. Minden klubnak újabbat kell létrehoznia, s így egy hálózat fog kialakulni. A csórtok látogatják egymást, s egy-egy nagyobb cél eléréséért többen is összefognak. Szerte a világon már több mint 4 ezer klub alaptézise az optimizmus, a 170 ezer tag a programok során 5 millió embert vont be munkájába nemes, humanisztikus feladatok végrehajtásáért. Epilógus: Értavy-Baráth Józseffel történt beszélgetés után én már kicsit szebbnek,, jobbnak látom a világot, s ezért most felhívással fordulok olvasóinkhoz: „A helyzet súlyos, de nem reménytelen. Minden okunk megvan végre egy kis derűlátásra. Saját belső tartalékait mozgósítva tehát mindenki termelje ki magának a kellő optimizmust* hogy ebben a valutaínséges világban ne kelljen még ezt is Nyugatról importálnunk." Süli Ferenc Immár ötödik esztendeje pályáznak sikerrel a fonyódi Magyar Bálint Általános Iskola növendékei a Budapesten, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum rendezésében megrendezendő gyermekrajzpályázaton. A pályázatot a múzeum „Hazánk mezőgazdasága” címmel írta ki, azzal a céllal, hogy a rajzoktatás révén is képet kaphassanak a gyerekek a mezőgazdasági munkáról, életről. Farkas Béla festőművész irányítása mellett évek óta pályáznak az iskola diákjai. Tavaly több kiemelt egyéni, valamint csoportos díjat nyertek a fiatalok. Az idén 38 diák pályázott alkotásaival az országos kiállításon. Gyertyás László képriportja
