Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)
1990-04-06 / 81. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP 1990. április 6., péntek EZ VAN! Köbe vésett élő mesének nevezik az ősi orosz várost, Rosztovot. A városban sok jelentős történelmi emlék és műemlék van. Képünkön a rosztovi Kreml Ismét szólnak a rosztovi harangok Gyalog a Déli-sarkon „Életem legnagyobb kalandja volt. A sarkvidék nehezebben adja meg magát, mint a nyolcezer méteres hegyek. A Himaláján megállhatsz és pihenhetsz, ha úgy tartja kedved. Az Antarktiszon nincs nyugalom. Sokat tanultam, ám a legfontosabb felismerés a végtelenség érzése volt.” A nyilatkozat történelmi. Azt követően 'hangzott el, hogy Reinhold Messner olasz alpinista 120 napos gyaloglás és 3 ezer kilométer megtétele után célhoz érkezett. Kísérőjével november 7-én indult a jeges földrész Dél-Amerikához közeli részéből, és február elején mondhatta el, hogy vállalkozása sikerült. Átgyalogolt az Antarktiszon. „Őszintén szólva, kezdetben nem hittem, hogy meg tudjuk tenni. Sőt, biztos voltam benne, hogy a sarkpontnál nem jutunk tovább. Aztán mégis elindultunk, sítalpakon, magunkkal húzva a több mint mázsás rakományú s^rjkóin- kat.” Az út kellemes szakasza az volt, amikor kifeszítették ejtőernyőiket, melyeket vitorlaként dagasztott a szél. Ilyenkor 100 kilométert is megtettek naponta. „Egyik éjszaka ott vertünk sátrat, ahol Scott 1912- ben megállt a hóvihar miatt — és meghalt.” Újságírók kíváncsi kérdésére, hogy milyen a Föld hűtő- szekrénye, Messner lakonikusan válaszolt: „Sehol sem éreztem magam ennyire sebezhetőnek és kiszolgáltatottnak, mint ott. Egyébként az Antarktisz piszkos: az olaj- és szénkutatók módszeresen rombolják a Föld utolsó érintetlen térségét." Kivétel... A Karib-szigeteki flamingók ritkán húzzák be nyakukat, amikor szárnyuk alatt kicsinyeiket szállítják. A képen látható flamingómama kivételnek számit... Feljegyzések hegye előtt találta magát Nyilvántartott svájciak A harangokat régóta ismerik Oroszországban. Zengő-bon- gó hangjukkal nemcsak misére hívták a népet, hanem népgyűlésre, ahol a legfontosabb kérdésekben döntöttek. Harcra szólítottak a betolakodók ellen, riasztottak, ha tűz volt, jelezték, ha baj közelgett. Vagyis a harangzúgás elválaszthatatlan volt a nép életétől. Az orosz mesterek jól értettek a harangöntéshez, a harangozok pedig a harangokból csodálatos hangokat csaltak ki. Minden városban, minden templomnak saját, utánozhatatlan hangja volt. De ebből a sajátos harangkórusból is kiemelkedett a rosztovi Uszpenszkij székesegyház ősi harangtornya, e rendkívüli építészeti alkotás, s egyben sajátos hangszer. 15 harangja van. A legalsó a 32 tonnás Sziszoj, amelynek hangja messze földre elhallatszott. Kísérte a 16 tonnás Polielej basszusharang és a 8 tonnás Hattyú. A harangtorony kőtestében elhelyezett üregek — kiváló rezonátorok — felerősítették a harangok hangját. Sokan csak azért jöttek Rosztovba, hogy hallják az Uszpenszkij székesegyház harangjait. A 20-as években a „Le a vallási maszlaggal!” jelszóval hadjárat indult a harangok ellen is. Leszedték őket a bezárt templomokból, majd magukat a székesegyházakat is lerombolták. Ekkor semmisült meg az orosz harangöntő mesterek sok alkotása. Az Uszpenszkij székesegyház harangjai megmaradtak, de teljes 60 éven keresztül hallgattak. Újjászületésük 1987- ben kezdődött, amikor az ősi város megalapításának 1125. évfordulóját ünnepelték. Felújították a híres székesegyházat és a harangtornyot. Ekkor rendezték meg az első rosztovi harangok fesztivált, amely azóta már hagyományossá vált. (APN) „Lehet-e szocializmus Svájcban?” „Lehet, de minek” — így hangzott a vicc. „Lehet- e lehallgatási botrány Svájcban?” És ez nem vicc! Botrány van! Az olasz La Repubblica a részletekről is beszámol. A volt igazságügyminiszter-asszony ellen folytatott vizsgálat során a parlamenti bizottság „feljegyzések hegye előtt találta magát. Kilencszázezer állampolgárról készült karton, vagyis minden hetedik svájcit lehallgattak vagy megfigyelés alatt tartottak." A lap felsorolja az okokat is. Azért, ha könyvet, vagy cikket írt „egy bizonyos perspektíváról”; mert békeharcos; mert részt vesz a baloldali nőmozgalomban; mert olyan országokba utazik, „amelyek különleges figyelmet követelnek; mert a rendőrséggel ösz- szeütközésbe került; mert fenyegető leveleket vagy telefonokat kapott. Kilencszázezer személy, akire gondosan ügyelt a rendőrség, anélkül, hogy közülük akár egy is tudta volna, hogy kartont vezetnek róla. A svájci maccartizmus — ahogyan a sajtó nevezi a botrányt — egy 1951-ben hozott határozat nyomán tartotta magát mostanáig. Eszerint az illetékes hatóság állambiztonsági okokra hivatkozva lehetőséget kapott arra, hogy összeállítsa minden gyanús személy listáját, akit „háború, súlyos nemzetközi válság, vagy általános sztrájk esetén internálni lehet”. A parlamenti bizottság a múlt év végéig nem hozta nyilvánosságra a „fölfedezést.” Ám amikor kipattant az ügy, soha nem tapasztalt felháborodás követte. A kormány kénytelen volt hozzájárulni, hogy aki kíváncsi rá, belenézhessen a dossziéjába. Alig egy hónap alatt 70 ezren jelentkeztek! Ilyen olvasmányéhséggel egyetlen svájci író sem büszkélkedhet. Berwyn, Illinois állam (USA): Járókelők álmélkodnak a Cermak bevásárlóközpont parkolójában emelt „Orsó” című műalkotáson. A tüskére szűrt autókból összeállított, 50 láb magas müvet, amelynek értékét százezer dollárra becsülik, két hónapja állították fel. A városka lakossága szavazással dönt arról, hogy hajlandó-e megszokni a szobrot vagy David Mermantnak, a tulajdonosnak el kell-e távolítania. RELATIVITÁS HÁBORÚS EMLEKEK KEDVELŐINEK A relativitás elmélete forradalmasította a fizikát—tanítják az iskolában. Albert Einstein ugyanis felismerte, hogy a tér és az idő sem független, abszolút kategória, hanem attól a mozgási rendszertől függ, amelyben a megfigyelő áll. Vagyis viszonylagos. Einstein az elmélet kidolgozásáért No- bel-díjat kapott. Ezzel szemben mit tudunk Mileva Marie tevékenységéről? A tankönyvek agyonhallgatják, a lexikon egy sorra sem érdemesíti. A méltatlanul elfeledettek közül, úgy látszik, most emeli ki két kutató: egy német nyelvész és egy amerikai fizikus (Senta Troemel-Ploetz és Evan Harris Walker), nem kevesebbet állítva, mint azt, hogy: „Albert Einstein rendkívül fontos ötleteket lopott el az első feleségétől, amelyekkel aztán később forradalmasította a klasszikus fizikát.” A washingtoni keltezésű hír adós marad a bővebb részletekkel, csupán arra hivatkozik, hogy a nyelvész és a fizikus azokból a levelekből mutatta ki Einstein jellemhibáját, melyeket az a volt feleségéhez írt. Ezekben többször is előfordul ugyanis az áruló „munkánk”, valamint a „tanulmányaink” szóhasználat. Troemel Ploetz asszony azt is megkockáztatja, hogy Einstein a válás után tulajdonképpen nem is végzett említésre méltó tudományos munkát. Ez a lustaság némiképp zavarba ejthetné az utókort, ha nem tudná, hogy minden relatív. A válást 1914-ben mondták ki, a Nobel-díjat 1919-ben kapta Einstein. Vagyis kifejezetten jó éveket nyert a válással. ŐSVIRÁG Bimbózó rügyek idején, hóvirág- és ibolyanyíláskor mi lehetne szebb hír, mint ami Ausztráliából érkezett. Nevezetesen az, hogy a Yale Egyetem kutatói egy sziklahasadékban fölfedezték a Föld első virágának nyomait, s a 120 millió évesre becsült hírnököt a szépen hangzó „Koonwarra” névvel illették. Hogy kedves lehetett-e valakinek az idő tájt, erről nem tudunk, a Yale kutatói azonban végtelenül örülnek neki, mert azt mondják, hogy a mindeddig hiányzó szemet találták meg a fejlődés láncolatában. Az amerikai botanikusok boldogságát vélhetően beárnyékolja az a csöppet sem fölfedezésszámba menő tény, hogy az ember természetbitorló tevékenysége nyomán már végleg eltűnt néhány vadvirág a 120 millió éves láncolatból. Új, turistacsalogató látványosság a brit fővárosban a második világháborút idéző Királyi Háborús Múzeum. Képünkön egyik hátborzongató terme.
