Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)

1990-04-28 / 4. szám

1990. április 28., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 Ballagás a tanító­képző fő­iskolán , „Most búcsúzunk és elmegyünk..." Az éjjeli szerenádok után lampionos felvonulással folyta­tódott csütörtökön este az idén államvizsgázó pedagógusjelöl­tek búcsúzási ünnepségsoro­zata. Pénteken délelőtt 161 leendő tanító és 21 óvónő szorí­totta ünneplőbe öltözött tanítvá­nyaik kezét. A gyakorló- és a Tóth Lajos iskolát e napon orgo­na- és nárciszillat lengte be, s volt aki mosolyogva, volt aki könnyezve vonult végig a folyo­sókon. A kaposvári Gyakorló Általá­nos Iskola tornaterme talán még soha nem volt ily csendes, mint most, amikor a kis tanító nénik és kis tanító bácsik utoljá­ra vegyültek el a gyerekek kö­zött. A szomorú-szép szinteti­zátormuzsika és a kicsinyek kórusa mindenkit elandalított; ballagót, hozzátartozót, tanárt és tanítványt egyaránt. A diá­kok gyermekjátékdalokat és verseket gyűjtöttek csokorba, hogy a virágok mellett műsoru­kat is átnyújtsák azoknak, akik oly kedvesek voltak számukra az elmúlt hetekben, hónapok­ban. A pedagógusjelöltek e fa­lak között a szakma gyakorlati alapjait sajátították el, s az évek, évtizedek alatt szerzett tapasztalat a szakmát minden bizonnyal hivatássá érleli majd. A tanítóképzőben fél 12-kor két hallgatóval karöltve Leitner Sándor főigazgató nyitotta meg a ballagok hosszú sorát, amely az intézmény tanszékei előtt haladt el. Közben felcsendültek a szépséges, emlékeket elő­csalogató dallamok, s a több­száz vendég — barát és barát­nő, szülő, nagyszülő és testvér — is átnyújthatta alkalmi virág­csokrát a végzős diákoknak. A főiskolától való búcsú nem volt végleges, hiszen az igazi finis csak ezután kezdődik. A hatodik félév szigorlatain és kol­lokviumain túl a június 4-e és 8-a között: államvizsgára is készülniük kell a hallgatóknak. (Lőrincz) 84 KÖTETTEL A TARSOLYÁBAN Az „ irodalmi Karajan” Beszélgetés Nemere Istvánnal Az anyák éj­jel sírnak, Hol­nap már késő, Lassan múlik az éj, Gránit­mező, UFO a láthatáron, Alfa művelet... — hosszasan sorolhatnám még a könyvcí­meket, hiszen van belőlük bő­ven. Nemere István, a nép­szerű író 84 kö­tetet tudhat magáénak. A Magyar Nemzetben megje­lent egy remek Brenner-karika- túra, amelyen egy idős néni eképp szól az utcai könyvárus­hoz: „Ne kínozzon már, Bétus- kám! Mondja meg, legyen szí­ves, ezen a héten mit írt a Ne­mere!” • — Valóban, kötetek tucatjai jelentek meg az elmúlt években viszonylag rövid idő alatt. Ez nem jelenti azt, hogy megtálto­sodtam, csupán felélénkült a kiadók általi kereslet, s fiókom­ban lévő kézirataimra akadt vevő. Volt olyan 1978-ban meg­írt könyvem, amit csak 10 év elteltével vehetett kézbe az ol­vasó. No és A vízlépcső című könyvem is több évet váratott magára. Ugye nem kell magya­ráznom miért... — mondta Nemere István a kaposvári Múzeum utcai Holló és Társa könyvkereskedésben, ahová dedikálni jött az ismert sci-fi, politikai krimi- és kalandre­gény -író, aki az eszperantó nyelv megszállottja, s telepátiá­val, valamint UFO-kutatással is foglalkozik. Gyakran nyílik az ajtó, s több­nyire kamasz fiúk és lányok jön­nek, hogy bejegyeztessenek néhány sort kedvenc köteteik­be. Érkeznek középkorúak is, s jópáran az idősebb generáció­ból. Az is megesik, hogy egy- egy író-olvasó találkozó közön­ségének zöme nyugdíjas. Évente 100—130 találkozót tart, főleg általános és középis­kolákban. Most két kaposvári laktanya és a Pannon Agrártu­dományi Egyetem Állatte­nyésztési Karának fiataljai hall­gatták. Harmadszor járt a somogyi megyeszékhelyen. E táj nem ismeretlen számára, hiszen a pécsi fiú több évig élt Balaton- endréden. Nagyapja könyvtá­rában, Tihanyban Gárdonyi, Jókai, Herczeg Ferenc és Mik­száth sorozatok várták. Ezeken nevelkedett, s legkedvesebb írója Mikszáth maradt. — Olyan korban lettem ka­masz, amikor a sci-fi még isme­retlen fogalom volt. Csupán két Verne-kötet kalauzolta az ér­deklődőket a fantasztikum vilá­gában. 1958 után azonban töb­bet olvashattunk már az űrkí- ^érletekről, a kozmikus sebes­ségről, s e műfaj gazdagodott. Viszonylag későn kezdtem el írni. 30 éves koromban jelent meg első könyvem, A rémület irányítószáma címmel. Éven­ként, kétévenként adták ki mű­veimet, 1982 óta viszont min­den esztendő új kötete(ke)t hozott. 1988-ban például 27 je­lent meg a könyvpiacon, ami a korábbn említett okok miatt ke­reskedelmi szempontból sem tett jót. — Veszprémből Lengyelor­szágba költözött, majd ismét magyar föld: Esztergom követ­kezett. Volt segédmunkás, könyvesbolti eladó, tolmács, mentőápoló, könyvtáros, bizto­sítási ügynök, nyelvtanfolyam­vezető és sajtótitkár... E tevé­kenységek élmény- és ismeret- anyaga mennyire meghatározó egy-egy kötet megszületésé­nél? — Könyveimben viszonylag ritkán fedezhetők fel az általam átélt események. Egy-egy apró megfigyelés, rövid információ, egy friss hír éppen elegendő arra, hogy egy történetlánc fo­nódjon köré. Gyakran megesett például, hogy a híradót figyelve ötlött fel bennem a gondolat: ezt meg kell írni! Sokfelé megfordult Európá­ban, bejárta Ázsiát és Afrikába is eljutott. Az ^NDK-ban, Len­gyelországban* Csehszlová­kiában, Jugoszláviában és a Szovjetunióban jelentek meg kötetei. Most van előkészület­ben egy finn és egy olasz ki­adás. Utazik és ír. Könyveinek száma szerint nagy intenzitás­sal. — Úgy érzem, hogy az embe­rek zöme nem tudja megszer­vezni kellően az életét. Én a munkámnak mindent alárende- * lek. A nyugalmat Esztergom biztosítja — örülök, hogy nem a fővárosban élek —, s felesé­gem is segítségemre van eb­ben. Reggeltől estig írok, javí­tok. Na és járom az országot. Évente 50—60 napomat kötik le az író-olvasó találkozók. A Brenner-karikatúrára gon­dolva én is megkérdezem: Mit ír ezen a héten? — Megtörtént eset kapcsán egy tengeren játszódó kaland­regényt, Ahol csontjaid fehérle- nek címmel. A „termelékenységnek" te­hát a rendszeres munka az alapja. Sokan azt híresztelik Nemere Istvánról, hogy több fogadott embere van, akik jó pénzért helyette írják a könyvek tucatjait, s ő csak amolyan iro­dalmi Karajanként „vezényli” őket. Sokan azt is tudni vélik, hogy fehér Mercedessel rója az utakat. Bizonyára sok az irigye. — Ne felejtse el, hogy Közép­Kelet-Európában élünk, ahol Rubik Ernőn kívül szinte min­den sikeres embert igyekeztek munkájában gátolni. Nálunk nem úgy van, mint nyugaton, ahol az egyik személy sikere doppingszerként hat a másikra. Nálunk a gáncsoskodás már- már teljesen normális jelen­ség... • Lőrincz Sándor Segítséget vár a Vikár kórus Még bizakodnak az alapítvány szervezői A kaposvári Vikár Béla Alapítvány felhívásban kérte a közelmúltban megyeszék­helyünk nagy múltú Vikár kó­rusának anyagi támogatását gazdálkodó szervezetektől és magánszemélyektől. — Nagyon csalódott va­gyok, mert eddig csak 30 ezer forint támogatást kap­tunk: húszezret a Balaton Fűszérttől és 10 ezret a Somogy Megyei Gyógyszer­tári Központtól. A Kaposvári Városi Tanács 150 ezer fo­rint átutalását ígérte, és vár­juk a Somogy Megyei Ta­nács segítségét is — mondja dr. Kovács László, az alapít­vány szervezője. Mindez azonban nagyon kevés. A februári felhívást követően negyven vállalatot és háromszáz magánvállal­kozót kerestek meg. A határ­idő — május 15. — lassan lejár, de a tervezett kétmillió forintos alapítványösszeg­nek — amelynek a kamatai fedeznék a Vikár kórus költ­ségeit — jelentős része hi­ányzik még. Dr. Kovács László abban reménykedik, hogy a kulturális értékek megőrzéséről nem csak beszélnek, hanem tesznek is érte. Mi is ebben bízunk. A hátralevő két hét alatt talán akadnak még anyagi áldo­zatot is vállaló támogatói is a Vikár kórusnak. V. Zs. Ismét van gimnázium Tabon Tabon 1953-tól működött már gimnázium. Akkor csaknem 50 diákkal kezdte meg önálló tevékenységét a középfokú oktatási in­tézmény. Az utolsó osztály az 1978—79-es tanévben végzett. A helyi állami politikai és társadalmi szervek hiába tiltakoztak a megszüntetés ellen, fellebbezni nem lehetett. A gimnázium eltörlé­se akkoriban felzaklatta a tabiak és a környékbeliek kedélyét. Az akkori döntés mindmáig fájó pontja a településnek. Hogy miért is szűnt meg az észak-somogyi településen 26 év után a gimnázium? Nos, a Művelődési Minisztérium bevezette a gimnáziumokban a fakultációs képzést, melyhez legalább két párhuzamos osztály kellett. Ám Tabon 1960-ban a gimnáziumi képzés mellett megkez­dődött a mezőgazdasági gépszerelők szakközépiskolai oktatása is, s mivel a gimnáziumban továbbtanulni kívánók száma a 70-es évek elején megcsappant, már csak egy osztályt tudtak indítani. A minisztérium aztán a megyei tanáccsal együttműködve — a rossz felvételi arányra is hivatkozva — megszüntette a gimnáziumot. 10 év kihagyás után a múlt év őszén ismét beindult a gimnáziu­mi képzés Tabon, s ezzel a város és környéke leánytanulóinak kö­zépfokú oktatása is remélhetőleg helyben megoldódott. Nagy Károllyal, a tabi Rudnay Gy ula Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettesével — a siófoki Perczel Mór Gimnázium kihelyezett osztályának tagozatvezetőjé­vel — a közelmúltban a képzés visszaállításáról, a jelenlegi hely­zetről és a további elképzelésekről beszélgettem. — A gimnáziumi képzés visszaállítását a változatlan helyi igé­nyek és a demográfiai hullám indokolta — magyarázta a tagozat- vezető. — A múlt év őszén egy 34 fős osztály kezdte meg tanulmá­nyait Tabon. A tanulókat a siófoki kollégák — a mi véleményünket isjigyelembe véve—vették föl, ám az idei jelentkezési lapokat már kizárólag mi bíráltuk el. Az újra induláshoz minden segítséget megkaptunk Siófokról, nagyon segítőkészek a szaktanárok, a gimnázium vezetése. — Milyenek az eddigi tapasztalatok? Megvannak-e a képzés- nék a tárgyi és a személyi feltételei? — Sajnos, egyelőre kevés a gimnáziumi képzéshez szükség óraadó szaktanár. Fő állású gyakorlott pedagógussal egyelőre BESZÉLGETÉS NAGY KÁROLY IGAZGATÓHELYETTESSEL nem tudjuk az üres álláshelyeket betölteni. Ezért nyugdíjas peda­gógusokat, illetve a szakközépiskola tanárait is óraadóként foglal­koztatjuk a gimnáziumi osztályban. Ez előnye a közös igazgatás­nak. A tárgyi feltételek az induláshoz megfelelőek, az elhelyezés a szakközépiskolában jelenleg biztosítva van. Több mint fél év után a tapasztalatok vegyesek: az első évfolyam a képességeket illetően közepes szintű. Úgy látjuk, hogy a tanulókegyharmada gyenge, nekik sikerélményük.is alig van, továbbtanulási esélyük is kevés. A közelmúlt jelentkezései alapján az 1990—91-es tanévben induló osztály beiskolázási átlageredménye lényegesen jobb, mint az elmúlt évé. Azt reméljük, hogy a középiskolában, gimnáziumban továbbtanulni szándékozó jó tanulók ezentúl már nem Siófokot és Kaposvárt választják — hacsak nem szakos képzésben kívánnak továbbtanulni —, hanem a mi intézményünket. — Melyek a további elképzelések? — Alapvető célunk az önálló gimnázium visszaállítása, s eh­hez mind.a személyi, mind a tárgyi feltételeket javítani kell. A vi­szonylagos demográfiai hullám elmúltával is gimnáziumnak sze­retnénk megmaradni. Ennek egyik lényeges feltétele, hogy kedve­zőek legyenek a továbbtanulási eredmények. Mindent ennek ren­delünk alá! Azt is tisztázni kell, hogy hol lesz a gimnázium. Most* épül az általános iskolával közös épület, 1991 őszén már ott szeret­nénk a diákokat elhelyezni, ugyanis ott négy osztály számára min­den tárgyi feltétel meglesz a színvonalas oktatáshoz. Addigra—az osztályok számának emelkedésével arányosan — biztosítani kell, hogy több főállású tanár legyen. Az iskolánál minenképpen profil- tisztítást kívánunk a közeljövőben végrehajtani. Az első és máso­dik osztályban nyelvi fakultációt vezettünk be, de a harmadik éfvo- lyamtól szaktanfolyami végzettséget adó képzést is indítani kívá­nunk a gimnáziumi osztálynál. Hogy ez mi lesz, azt ma még nem tudom megmondani... A Tabon visszaállított gimnázium életképességét 4 év múlva, a felvételi vizsgák eredménye bizonyíthatja majd. Ezért a ma még nem önálló oktatási intézményben is elsődleges cél csakis a tanu­lók továbbtanulásra való fölkészítése lehet, hiszen a jó gimnázium a városi ranghoz hozzá tartozik. Krutek József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom