Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)

1990-04-02 / 77. szám

1990. április 2., hétfő SOMOGYI NÉPLAP 3 Mind autóval jöttek... Kalmárok napja A kaposvári Cseri park — úgy látszik — kinőtte a havi vásárt. Azt hihetnénk, hogy a fizetőképes kereslet..., meg a szabályzók... Nos, a-közgaz­dasági intelmek ellenére a ka­posváriak és a környékbeliek egyszerűen ellepték a parkot. Néhol mozdulni sem lehetett, a nézelődők csak taszigálták egymást, káromkodtak, de semmi sem segít ilyen helyzet­ben. Sosem látott még ekkora kavalkádot a Cseri rét. Gyepet, bokrokat nem kímélve ki-ki oda pakolta portékáját, ahol helyet talált neki. így azután az egész park amolyan akadálypályává változott, amit a gyerekek él­veztek a legjobban. Más kér­dés, hogy az eladásra kínált portékákból alig valamit láthat­tak a sétálók. Hiába a korábbi, rengeteg rossz tapasztalat, ismételten megállapíthattuk: kényelme­sek vagyunk. Aki tehette, autó­val jött ki a "vásárra és csak akkor kezdett el dühöngeni a saját levében fürdőző család, amikor a vezető már negyed órája keresett szabad parkoló­helyet. Becsléseink szerint több ezer gépkocsi várakozott a park közvetlen közelében és akár többszáz méterre is, a környező utcákban. A megállni tilos tábla természetesen sen­kit sem rettentett vissza, a szol­gálatban lévő rendőrök is legin­kább csak az autóbusz forduló­ját biztosították. Ez sem ment könnyen. Érdekes módon a legtöbb kocsi hűtővize éppen ott forrt föl, nem beszélve a le­robbant motorokról. Mit tehet a szerv? Legfeljebb megbírsá­golja a flegma vezetőt. Ettől persze az ügy korántsem zárul le: a kocsi ottmarad, a busz nem tud megfordulni. Perce­ken belül kialakul a dugó. A ti­losban parkoló gépeket sajnos nem tudják elszállítani: nem hivatalos információink szerint nincs ehhez járműve a me­gyeszékhely rendőrségének. Pedig micsoda fogás lett vol­na a tegnapi! A kalmárokat és a nézelődő- ket egy csöppet sem érdekelte, hol hagyták a kocsijaikat. Az üzlet, a jó vásárlás lehetősége mindenkit elhódított. Meg a remek sültek illata. A délelőtti friss tavaszi levegőben is érez­ni lehetett a piruló kolbász és a fűszeres malacsült ínycsiklan­dó zamatét. Azt kell hinnünk, hogy a sütödék nélkül nem is lenne igazi a vásár. A kíván­csiskodó emberek fele sem menne ki a parkba, ha pecse- nyéseket nem találnák meg a pulóverárusok és a keleti cse­megék mellett. Igaz is, micsoda felhozatal volt a tegnapi vásáron. Az az idő rég elmúlt, amikor a szekré­nyeken, a hordókon, a lemeze­ken és az ízléstelen ruhákon kívül csak elhasználódott, gics- cses holmikat kínáltak. — Zamatos oportó, ezt ve­gyék urak, szőlősgazdák — kiáltozta egy őszülő hajú, sildes sapkás férfi. Közben megalku­dott, megmosolyogta a nevet­séges ajánlatot tevő gazdát. Megint elrikkantotta magát, s valamicskével lejjebb vitte az árat, közelebb az előbbi aján­lathoz. A portéka gazdát cse­rélt, az új tulajdonos viszont az istenért sem akart tágítani. Azután, hogy kifizette a pénzt a gyökeres tőért, úgy gondolta, tartozik még az árusnak, mé­giscsak jó áron vette az oportó vesszőt. Mondom, ott maradt és az utána következő kíván­csiskodókat is megpróbálta rá­venni az üzletre. — Nehogy itt hagyja! Prima bolt. Hát persze, hogy drágább lenne amannál — az utolsó mondatot bizalmasan súgta a kuncsaft fülébe. így ment ez perceken ke­resztül, mígnem a sildes sap­kás túladott az összes oltvá­nyon. Hogy ezután megitták-e az áldomást, azt nem tudni. Minden esetre senki sem ment haza rossz hangulatban. Mi más is lenne az egész vásár ér­telme. (Faragó) Fotó: Csobod Továbbképzés piaci alapokon • • Üresjárat Ha felhívsz egy számot és elsőre nem felel legfeljebb megnyugodva teszed he­lyére a kagylót: minden a régi, hál’ Istennek semmi sem változott. Természete­sen újra próbálkozol, pil­lantás a telefonkönyvbe: 19-340 tárcsázol és vársz, a hívás kicsöng, de egyelőre megismétlődni látszik az előbbi eset... De mégsem, kedves női hang csevegi a vállalat ne­vét. Taxit szeretnél, nem extra kivitelűt, még az sem baj, ha néhány tíz forintot mutat a műszer amikor megérke­zik az autó. Egy a lényég: minél hamarabb jöjjön, mert sietned kell, s amúgy is zuhog az eső, elázna a frissen készült frizurád. Már mondod is a címet s hogy ki vagy... — Sajnos csak egyetlen kocsink van... — érkezik a meglepő visszautasítás. — Jó, akkor küldje azt — válaszolsz gyanútlanul. Miért is ne: egy kocsi is ko­csi, az eső meg közben még jobban zuhog. A gyors felelet elmarad, a központos kivár, mintha szégyelné bevallani. Köszö­rüli a torkát, hogy néhány másodpercet meg húzhas­sa az időt. — Nos, azt az egyet is ja­vítják...!? (Mindez az évezred utolsó évtizedében, Kaposváron.) F. L. A Pannon Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyész­tési Karának továbbképzési inté­zete korábban kizárólag a szak­mai jellegű oktatási formát szol­gálta, ma már a megváltozott igé­nyeknek és az átalakuló gazda­sághoz alkalmazkodó ismereta­nyagoknak széles körű továbba­dását. A modern mezőgazdasági üzemekben egyre inkább több­szakmás szakemberekre, átfo­góbb ismeretanyaggal rendelkező irányítókra van szükség. A to­vábbképzési intézet minden­napjairól dr. Kiscsordás István osztályvezetővel és munkatársá­val, Orbán Csabával beszélget­tünk. — A szervezésünkben induló tanfolyamok zömét ugyan jogsza­bály írja elő, de egyre jobban elő­térbe kerülnek olyan igények, amelyek az átalakuló gazdasági viszonyokhoz való jobb alkalmaz­kodást szolgálják. Á PATE az élel­miszergazdaságban dolgozók szakmai képzésére hivatott első­sorban, de mára már nyitott min­A somogyi megyeszékhelyen gyakran nem kielégítő a televízió egyes és kettes csatornájának vé­tele. Felröppent a hír is, hogy a kabhegyi tévéadó nem felel meg a műszaki előírásoknak, ezért él­vezhetetlen a kép és a hang. Spanlcs László, a kabhegyi ál­lomás üzemmérnöke szerint az adóberendezés a műszaki ellőírá­soknak megfelel. A hiba — a köz­ponti hálózatban lévő vevőkészü­lékek esetén — gyakran az átala­kító rendszerben van. Ám még mielőtt bárkit is vádolnánk — azt javasolta —, a lakók kérjenek za­den egyéb igény előtt — mondta az osztályvezető. — A nappali képzés igazából csak alapoz, a valódi profitot a szakmai továbbképzés hozza meg a munkáltató számára — tet­te hozzá Orbán Csaba. Ma még az adózott nyereség­ből kell fedeznie a munkáltatónak a továbbképzés költségeit, ez pedig csökkenti a vállalati ered­ményt. Az oktatási lehetőségek jobb kihasználására társultak kü­lönböző intézményekkel, hogy újabb, képesítést is adó tanfolya­mokat indíthassanak. Egyúttal szakítottak a végzettséghez kö­tött előírásokkal; a szakmai jelle­gű előképzettség a fontos. Orbán Csaba sorolta is a leg­utóbbi időszakban befejezett to­vábbképzéseket: szeszfőzdeve- zetői tanfolyam-, inszeminátorkép- zés, húsfeldolgozó-üzemvezetői képzés, s mellettük természete­sen az intézmény profiljába vágó szaküzemmérnök-képzés is volt. — Április közepétől indítunk egy előkészítő tanfolyamot a Per­varvizsgálatot: abból ugyanis egyértelműen kideríthetők az okok. — Kaposváron a nagyközössé­gi rendszerben — amelybe 11 ezer lakás van bekötve — 14 programot lehet fogni, s naponta 10—15 bejelentés érkezik — mondta Urbán József, az IKV an­tennaüzemének vezetője. — Ez a szám alacsony, s a hibáknak több mint fele abból adódik, hogy meg­sérülnek a tv-csatlakozók. Az utóbbi időben, sajnos, egyre töb­ben beleavatkoznak a kábel- rendszerbe —ellopják a vonalerő­fekt pénzügyi és szakoktató-vál­lalattal az egyetemet és főiskolát végzettek részére, az adótanács- adói szakvizsga letételéhez. A szerkezetváltást megelőzően indította a továbbképzési osztály Somogybán elsőnek a régen be­vált ezüstkalászos-gazdatanfo- lyamot is. Az első kurzus befeje­zése után így vélekedik dr. Kis­csordás István. — Meglepően nagy sikere volt a tanfolyamnak. A képzés költsé­geit az elmúlt időszakban megelő­legezte az egyetem, de hogy jövő­re folytathassuk, az ÁBMH segít­ségét kértük. Bízunk az anyagi sikerben, hiszen a népgazdaság számára nem lehet közömbös, hogy felkészült emberek kezdje­nek vállalkozásba. A megtermelt szellemi javakat karbantartó intézmény még nem küzd a konkurenciával. Holnap azonban már lehet, hogy verse­nyeznie kell. A PATE továbbképzési intézet vállalja a versenyt. sítőt, átvágják a légkábelt —, s máris 3—4 ezer lakás marad vétel nélkül. Hogy mit csináljon a hibabeje­lentő? Nos, két lehetőség közül választhat: vagy a zavarvizsgá­lókkal kiderítteti az okokat, vagy a jobb vétel reményében drótot dug az antennazsinór helyére, mint ahogy ezt Kurek András, a mű­sorszóró vállalat veszprémi üzemigazgatóságának műszaki előadója is javasolta. Veszprémben segített ez az öt­let. Lehet, hogy Kaposváron is sikerrel jár? Próbálják ki! (Lörincz) Mészáros Zavaros tv-vételi zavarok Sopron, Nyíregyháza, Szeged, Pécs A vámszabad terület csak eszköz lehet... A megannyi válságkezelést, reformot és megújulást ígérő gazdasági program palettáján feltűnt egy új szín. Érdekessé­ge „csupán” az, hogy nem kö­vetel különleges jogosítványo­kat, hatalmas állami pénzeket; a munkára és hazánk egyes vidékeinek sajátosságaira apellál. Az úgynevezett UNI- DO-tanulmányról van szó, amely Magyarországon kiala­kítandó különleges gazdasági övezetek kérdését vizsgálja. Ezeket a területeket sokan a vámszabad területekkel azo­nosítják. Dr. Mikósdi György, a Kereskedelmi Minisztérium osztályvezető-helyettese ad bővebb felvilágosítást a témá­ról. — Mi az álláspontja a vám­szabad területekkel kapcsolat­ban? — Röviden: túl sok van belő­lük, és túl kicsik. Akkor jelentek meg tömegesen, amikor egy vállalkozáshoz külföldi gépet kellett volna importálni, de a cég nem tudott behozatali en­gedélyhez jutni. Ilyenkor, az új vállalkozás vámszabadterü­letre települt és a belföldi fél „ledolgozta” a gép árát. Ma harminc kereskedelmi és körül­belül ugyanennyi ipari vámsza­bad terület létezik az ország­ban. Jellemző, hogy egy-egy cég több telephelyen is képvi­selteti magát. Én nem ebben látom a gazdasági felemelke­désünk útját. Hiszen ez a meg­oldás mégis csak „technikai dolog”, csupán eszköz egy jól működő gazdaságban. Sokkal nagyobb lehetőséget látok a különleges gazdasági öveze­tek létrehozásában, fejleszté­sében. — Mit takar ez a fogalom ? — A legtöbben egy zárt „va­laminek” képzelik. Olyan körül­kerített területnek, ahol nem érvényesek az adott ország ke­reskedelmi, jogi, devizális ren­delkezései. Mondhatnám úgy is, az országtól „mentes” terü­letnek hiszik. Mindez csak a zárt övezetekre igaz! Létezik egy másik változat is — a zárt után nem nehéz kitalálni —: a nyitott gazdasági övezetek. — Külföldön hol vannak ilyen zárt és nvílt ..körzetek"? — Elsőként a „tigrisországo- kat” kell megemlítenem. Közü­lük is Dél-Koreát. Itt zárt öveze­teket hoztak létre. Kezdetben e telepek a 21. századot képvi­selték, míg a környezetük a 19. századot. Viszont egyfajta bel­ső verseny és — ahogy azt várták — kiegyenl ítődtek a bel­földi gazdasági erőviszonyok. Ugye, nem kell mondanom, hogy nem a 19. századi szin­ten. Ami mindebből következik: megszűnt ezeknek az öveze­teknek a jelentősége, és foko­zatosan el is haltak. A koreai példán már túlhaladt az idő. A tőke jelenleg nem a nyersa­nyag és a munkaerő olcsósá­gát keresi, inkább az új termé­keket! — Miiven lehetőségeket vá­zol fel a hazánkról készüli UNI- DO-tanulmánv? — Az ENSZ Iparfejlesztési Szervezetét mi kértük fel a kör­nyezettanulmány elkészítésé­re. Ennek végső konklúziója: Magyaroszágon, földrajzi hely­zete, gazdasági adottságai és a munkaerő képzettsége miatt, a nyitott fejlesztési övezeteket tartják célszerűnek. Olyanokat, amelyek nem szigetelődnek el sem az anyaországtól, sem a külföldtől. — Gondolom, a tanulmány kijelöl néhány helvet a fejlesz­tésre. — Igen. Négy nagy és két kisebb térség szerepel a terv­ben. A nagyok: Sopron, Nyír­egyháza, Szeged és Pécs. A kisebbek: Kőszeg és Csurgó. Természetesen nemcsak a városokról van szó, hanem ezek vonzáskörzetéről is. A tanulmány legfontosabb ele­me, hogy regionális fejlesztési alapokat kell létrehozni. Ezek­nél három forrás jöhet szóba. A legfontosabb a helyi tőke mobi­lizálása; a második helyen a külföldi tőke bevonása áll és csak kiegészítő jelleggel szá­míthatunk az állami hozzájáru­lásra. Mindehhez vissza kelle­ne szorítani a központi szabá­lyozást. Két—három embert foglalkoztató regionális fejlesz­tési központok létesítésére van szükség, amelyek képesek az UNIDO segítségét fogadni. — Miből állna ez a segítség ? — Felmérnék a terület adott­ságait, tevékenységét és profilt javasolnának. így Sopront egy­fajta nemzetközi kereskedelmi szolgáltatási és környezetkí­mélő iparágak jellemezhetnék. Nyíregyházához mezőgazda- sági termékek feldolgozása és csomagolása is kapcsolódhat­nak. Szeged biotechológiai ku­tatási-innovációs központként szerepel a tervben; ehhez jó alapot adhat a város tudomá­nyos kapacitása. Pécsnek, mint bányászati központnak, ma hasonló problémákkal kell megküzdenie, mint néhány éve a Ruhr-vidéknek. Onnan lehet­ne ötleteket szerezni. — Feltételes módot hasz­nált... — Egyelőre mindez csak terv. A megvalósuláshoz szük­séges az oly régóta hangozta­tott helyi önkormányzat, az, hogy a régiókban megtermelt nyereség ott is maradjon. Az ügyintézés sem kötődhet kizá­rólag Budapesthez, és felül­vizsgálatra szorul a jelenlegi adórendszer is. — Az UNIDO miért foglalko­zik velünk? — Leginkább azért, mert fel­kértük rá. Nekik nincs pénzük, de összeszedik azoktól a kor­mányoktól, amelyeknek a vál­lalata érdeklődnek Magyaror­szág iránt. Ez az UNIDO-n ke­resztül közvetett támogatás a külföldi vállalatoknak. A kormá­nyok ugyanis átvállalják az elő­zetes marketingmunka nagy részét, s ezáltal jelentős kia­dástól kímélik meg vállalatai­kat. így végül is mindenki jól jár. De a megvalósuláshoz el kelle­ne érni, hogy a terület ne azt nézze mennyit kaphat, ha­nem hogy mire képes és ő mit adhat az országnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom