Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)
1990-04-21 / 93. szám
6 SOMOGYI NÉPLAP 1990. április 21., szombat KÖRNYEZETÜNK Azóta eltelt több mint egy évtized. A színes panelfalakat körülölelő növények megnőttek, a város díszeivé váltak. Mégha az elmúlt évek alatt halványult is a „Virágos Kaposvár" jelzője, szakmai berkekben ma is elismerően nyilatkoznak a somogyi megyeszékhely zöldfelületeiről, a növényvilág és az épület- együttesek harmóniájáról. — Kaposváron kívül Gyulán és Nagyatádon foglalkoztat városi tanács főállású főkertészt. A hazai városokban általában szakvállalatok alkalmaznak kertészeti részlegvezetőket. Mi a feladata egy városi főkertésznek? , — Az, hogy a Kaposvár általános rendezési tervében megfogalmazottakat megvalósítsa, illetve már ezeket a rendezési terveket összehangolja és szakmai szempontból felügyelje. Nem lehet közömbös számunkra, hogy az ipartelepek és a közlekedési pályák miként ágyazódnak be a városképbe; arról nem is szólva, hogy gyakran óriási területigénnyel lépnek föl... A gyárkómény — mint szimbólum — szerencsére mára már teljesen átértékelődött. Az az elképzelésem, hogy a gyárak, üzemek zöldbe ágyazva legyenek telepítve. Ezáltal a természetes táj — a Zselic megjelenítése — egészségesebb és esztétikusabb városképet adna. — Mennyivel gazdálkodnak? — 11 millió forint áll a rendelkezésünkre. Ez az összeg elég kevés. Ezelőtt négy éve például 13 millió forinttal gazdálkodtunk. 60—80 ezer négyzetméterrel nőttek a zöldterületek évente; ezeket ma gondoznunk kell, ám a pénz évről évre kevesebb... Lombok árnyékában Már a múlt században is na* gyobb gondot fordítottak a kertészek Kaposvárra. Schilhán József például Németh István polgármester megbízásából szépítette a várost: fakat telepített, s virágokat ültetett a közterületekre. Stöckl József építette a Szabadság parkot. Ok magánkertészkónt dolgoztak, s kezük munkáját még most is megcsodálhatjuk. A virágos jelző ekkortól tapadt a somogyi megyeszékhely nevéhez, s a 30-as évektől a második világháború kezdetéig lehetett a legszebb Kaposvár. Éppen a gazdasági világválság ideje alatt. Emberek tucatjai ültetett virágot, rendezett utcát — fillérekért,. — Önkéntelenül is felmerül az emberben a kérdés: Lehet, hogy most is efelé tartunk? Fokozódó szegénységünk ellenére még szebb lesz a város? — Az állapot valóban nagyon hasonlít a már említett időszakra: ám ennek ellenére sokat lehetne hasznosítaniuk az embereknek a városdíszítésből vagy a kertészeti kultúrából. Ha már nem is lehet visszaállítani azt a fajta Kaposvárt, amely egykor az utcák virágosítását jelentette — az épületek virágosítását azonban továbbra is szorgalmaznunk kell! A belváros utcáinak fasorai nagy elismerést váltottak ki országszerte, ám ez — szépsége ellenére — hátrány is, mivel „KERTÉSZ LESZEK. 99 A virágos Kaposvárért Lőrincz Sándor riportja Hartner Rudolf 12 év óta a somogyi megyeszékhelyJbkertésze. Családi örökségül kapta a természet szeretetét.A gyöngyösi Kertészeti Főiskola elvégzése után került a kaposvári Városgazdálkodási Vállalathoz, s friss diplomásként tervezte meg aHonvéd utca, aZselic Áruház környékének parkosítását. zömmel nagy lombkoronájú platánok kerültek a házak elé, s így az ablakokat beárnyékolják. Együttérzek a lakossággal, s igyekszünk valamit csökkenteni e fák iránti ellenszenvükön, de tudnunk kell, hogy ez a lombtömeg a város zöldfelületének jelentős részét teszi ki. Kertvárosi hagyományokat! * —A gondozott lomb nyújtotta esztétikumot én nagyon fontosnak tartom egy városkép megítélésénél, s azt szeretném, na sikerülne visszalopnunk a kertvárosi hagyományokat. Az utolsó évtizedekben kitalált és létrehozott lakótelepi városszerkezet és városkép nem ad okot dicsekvésre! Azt a vidéki városi élethez szokott embert, aki családi házban élte napjait, elszakítottuk természetes életterétől. Szociológiai mérések igazolják, amint felköltöztettük őket az emeletre, láthatóan teljesen megszűnt kapcsolatuk a környezettel. „Egységnyi" területre nagyon sok embert zsúfolnak össze. A Kinizsi-lakótelepnek például van olyan része, ahol 0,7 négyzetméternyi zöld jut lakosra. falun és a kertvárosszerű részekben az emberek magukénak érzik az utcát is. Rendszeresen söprik a járdát, gondozzák a virágágyásokat, gereblyézik az udvart. Ez lakótelepi viszonylatban nem mindennapos jelenség... Ez az utca, ez a fasor az enyém! — ezt a szemléletet kellene újból kialakítani. Ha a lakosság gondozná közvetlen környezetét, a helyi tanács is nyerne ezzel. Mi szeretnénk továbbra is jutányos összegért virágokkal, cserjékkel ellátni az udvarokat: ha azt a városlakók igénylik... Hat-nyolc évvel ezelőtt kezdték el aKciójukat: ingyen adtak palántákat, s erkélyre szánt műanyag ládákkal csengettek be egy-egy lakásba. Annyit kértek csupán: a lakók vállalják a petúniával, futómuskátlival teleültetett láda gondozását. Sokan örömmel vették pártfogásukba a váratlan ajándékot, ám akadtak olyanok is, akik elzárkóztak. Szerencsére sok helyen a lakások gondos gazdái beültetik ezeket a ládikákat. A sétálóutca erkélyei a legjobb bizonyítékok erre. Az itt élő emberekben kialakult az igény, így rendszeresen keresik fel a városi tanács műszaki osztályát, hogy virágot kérjenek. 3 forintért kínálták a palántákat. — Az utcákról, s a díszített homlokzatokról esett már szó, de a belső udvarokról, a fák mellett éktelenkedő ócska tákolmányokról még nem. — Még ma is sok helyen föllelhetjük használaton kívüli fa- ós széntárolókat, garázsokat, mosókonyhákat, amelyek rendezetlen állapotra utalnak. Ahhoz, hogy az udvarok éljenek, nem pénz kell elsősorban, hanem szándék és némi esztétikai érzék. Néhány örökzöld bokor, pár virágtartó, netán egy pergola-váz, s egy csobogó... és ott a park, a régi szerelmek, lábnyoma... Kaposvár büszkélkedik néhány parkkal: a Szabadság, a Színház, a Cseri park, valamint a Jókai- és a Ságvári-liget — mind-mind kedvelt és látogatott helyek. Gyerekhad veszi birtokába a hintákat, mászókákat; szerelmesek telepszenek le a padokra, anyukák sétálnak gyermekeikkel, s a kőasztalokon kártyacsaták dúlnak az öregek között. Örömmel pihen itt meg az átutazó is, hogy hallja a harkálykopogást, a nyitnikéket, belefeledkezzen a szökőkutak sugarába, s megcsodálja a pompázó aranyesőbokrokat, az ezerszínű árvácskabirodalmat, rózsák, tulipánok és begóniák sorait. — Mennyire megbecsült területei a parkok a városnak? — Sajnos nem nagyok a parkfelületeink, ám mindegyik egy-egy gyöngyszem. Emiatt a varosszerkezetben is fontos szerepet kaptak. Megőrzésük mindannyiunk érdeke: a város- rendezés is figyel rájuk. Létüket illetően soha nem vitáztunk a tanács vezetőivel vagy a főépítésszel. Hogy számos elképzelésünk nem valósult meg, az nem a szándéktól és a bürokráciától függött, hanem az anyagiaktól! A Színház-park elszomorítóan néz ki, mielőbb megoldást kell találni, hogy a lengyel piacot máshova telepítsék. A havi vásár Cseri parkba helyezését is már a kezdetektől elleneztem, ám akkor nem jutott pénz más — vásárnak alkalmas — terület kialakítására. Ezzel a költségvetési összeggel most sem tudunk új helyet találni e célokra. Az emberek politikailag valóban szabadabbak lettek, sokan viszont az élet minden területén ezt szabadosságként élik meg. Kettétörik a vékony facsemetéket, s megtépázzák a nyíló bokrokat, tönkre teszik a park „berendezési" tárgyait. Hogy a szemetelésről ne is beszéljünk. Ez nemcsak helyi, hanem országos gond. Másodlagossá vált, hogy néz ki környezetünk. „Én is kertet kerteltem..." Szinte a város egész déli részét behálózzák a bekerített vagy kerítetlen hétvégi telkek, és zártkertek. Ezzel az elaprózott parcellázással és építészetileg alig összehangolt építéssel ugyanolyan állapotot teremtettünk, mint a lakótelepek létrehozásával. Az a tájkarakter, amelyet a Zselic jelentett, jóvátehetetlen kárt szenvedett a zártkertekkel: pedig tájesztéti- kailag fontos lenne, hogy néznek ki e földdarabok. Amit építészetileg elrontottunk, azon szerencsére kertészeti módszerekkel lehet még segíteni! Növényekkel eltakarhatok ezek a lakok. A táj ekkor talán be tudja majd fogadni az épített környezetet... Hartner Rudolf és munkatársai a Városszépítő Egyesülettel karöltve szeretnének minél több, környezetünkkel kapcsolatos ismeretet átadni Kaposvár polgárainak. Ennek legalkalmasabb módja a Városi televízió lenne, ám ehhez az egész megyeszékhelyet be kellene sugározni... — Az elmúlt évek alatt sokan kerestek föl hogy tanácsot kérjenek tőlem kertjük, udvaruk fásításához. Továbbra is rendelkezésére állok bárkinek. Sokszor sikerült egyezségre jutnunk a házigazdákkal, akik meg akartak szabadulni egy- egy egészséges fától. A lakosság zöme ugyanis nem tudja, hogy élő fát engedély nélkül nem szabad kivágni. Még akkor sem, ha az saját területén van. Kaposvár főkertésze készített egy tanulmányt, amelyben javasolja a város értékes fáinak, fasorainak és növényeinek védelem alá helyezését. 160 darab fa, valamint a Németh István fasor és a toponári vadgesztenyesor kerülne védelem alá. No, és természetesen két zöldterület is: a Szabadság park,, és a toponári Szalma István Általános Iskola kertje. Az általános rendezési terv felülvizsgálata folyamatban van, s minden bizonnyal még ebben az esztendőben védelem alá helyezik az értékes növényeket. Nagy részük magán- területen található. 100 éves, Bártfáról származó tiszafák, páfrány — és mamutfenyők, platánok merednek az égbe szépen rendezett udvarok legbecsesebb kincseként. Gazdáik féltve őrzik és ápolják őket, szeretnék, ha e növénycsodák még 100 évig élhetnének.
