Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)

1990-04-21 / 93. szám

1990. április 21., szombat SOMOGYI NÉPLAP 3 ÚJ TANÁCSOK Somogy fájsz újra önálló Öreglak gyorsítja a tempót 1969-ben a tsz-összevoná- sokkal párhuzamosan egyesí­tették a somogyfajszi és pusz­takovácsi tanácsot. Ezt köve­tően két év alatt felére csökkent Somogyfajsz csaknem ezres lélekszáma. Addig sok minden volt itt: iskola, tsz, állatorvos és pap, s persze a helyi ügyeket intéző tanács. A társközség „szerepnélküli szerepe” a kö­zös tanács létrejötte után meg­pecsételni látszott a falu sorsát. Maradtak azért olyanok is, akik megszállottan hitték, hogy köz­ségük újraéleszthető. Közéjük tartozott Zsámbok István ma­gángazdálkodó, a lelkes lokál- patrióta, aki öt éve már mint a falu elöljárója szolgálta a közös­séget. Ez idő alatt nemcsak közmegbecsülést szerzett: szeretik is az itt lakók. Tegnap délben őt választották — társa­dalmi megbízatásban — az ismét önállóvá lett Somogyfajsz tanácsának elnökévé. A helybeliek sohasem voltak elégedettek a számukra hátrá­nyos házassággal, így más községek önállósulásának pél­dája nyomán másfél év óta egy­Jó hangulatban ültek össze tegnap Mezőcsokonyán a ta­nácstagok, hogy Somogysárd- tól a múlt év őszén történt elvá­lás után megalakítsák saját ta­nácsukat és megválasszák a tisztségviselőket. Az ünnepé­lyes hangulatú ülésen vendég­ként ott volt Vancsura Miklós, a somogysárdi tanácselnök is — ezzel is bizonyítva, hogy a két község között valóban nincs harag útjaik elválása miatt. Hogy békésen köszöntek el egymástól, annak az az oka, hogy — mint Mezőcsokonyán mondták — Somogysárd soha­sem kezelte „gyarmatként” fa­lujukat, sok fejlesztési elképze­lés szinte párhuzamosan való­sult meg a két községben. Mondják is, hogy nem annyira a kényszer, inkább egy kicsit a divat játszott közre a különvá­lásban. Persze, azért elsősorban a nagyobb önállóság kínálta le­hetőségek befolyásolták a me- zőcsokonyaiak döntését. A tegnapi alakuló ülésen Far­kas Kálmán Mezőcsokonya volt elöljárója köszöntötte a tíz ta­nácstagot, a vendégeket, re erőteljesebben szorgalmaz­ták az elszakadást. Végül az ideiglenes köztársasági elnök 23/1990. számú, március 6-án kelt határozata április 15-i ha­tállyal önálló tanács alakítását rendelte el Somogyfajszon. A tegnapi alakuló tanácsülé­sen először a március 25-én, il­letve április 8-án tartott időközi tanácstagi választások győzte­seinek adták át a megbízóleve­let. Az új testület ezután saját soraiból megválasztotta a 7 tagú végrehajtó bizottságot, il­letve a tanácselnököt és helyet­tesét. Zsámbok Istvánt két jelölt közül választották társadalmi tanácselnökké, míg Pintér Jó­zsefet négyes jelölés után he­lyettessé. Ez alkalommal ne­vezték ki a községi tanács füg­getlenített vb-titkarává Lapos- nyik Jánost, a pusztakovácsi tanács eddigi vb-titkárát is. Az új önálló tanácsot kö­szöntve Brandtmüller István, a megyei tanács elnökhelyettese egyebek között azt a reményét fejezte ki, hogy a formálódó he­lyi önkormányzat nem válik ki­csinyes pártviták színterévé, hanem az összefogást erősíti. István Józsefnek, a körzet or­szággyűlési képviselőjének köztük dr. Horváth Sándort, a megyei tanács főosztályveze­tőjét és a pártok képviselőit. Nem kevesebb, mint 14 napi­rendi pont elfogadását ajánlot­ta. Közöttük természetesen a tisztségviselők megválasztása volt a legfontosabb. Mezőcso- konyát ezután öttagú végrehaj­tó bizottság irányítja. A község tanácselnöke Sudár János lett, az elnökhelyettes Farkas Kál­mán. Sudár János, aki a kaposvári áfész területi igazgatója s elnöki teendőit társadalmi megbíza­tásként látja el, a bizalmat meg­köszönve egyebek mellett fel­adataikról szolt. Kiemelte, hogy el kell készíteniük a helyhatósá­gi választásokig szóló munka­tervet, felül kell vizsgálniuk a költségvetést, az intézmények működését, el kell végezniük a pénzek ésszerű átcsoportosítá­sát, meg kell teremteni a tanács működésének feltételeit. Ezen­kívül szeretnének járdát építe­ni, parkosítani. Hangsúlyozta: minden vágya, hogy tevékeny­ségüket a nyíltság, őszinteség, becsületesség jellemezze. — Csak együtt, egymásért dolgoz­megbízottja azt a véleményt tol­mácsolta, miszerint nem kevés kockázatot rejt az önkormány­zatok létrehozása megfelelő anyagi alapok nélkül. Arra kérte a falu új vezetőit: gazdálkodja­nak körültekintően, számolva azzal, hogy állami támogatásra alig számíthatnak. Zsámbok István, az új ta­nácselnök — kérdésünkre vá­laszolva — ennek ellenére is bi­zakodóan ítélte meg a község fejlődésének esélyeit. Elmondta: az idén egymillió forint jut fejlesztésre, több mint az elmúlt evekben együttvéve. Néhány szakigazgatasi felada­tot a marcali és a pusztakovácsi tanáccsal társulva oldanak meg. Első helyen említette egy óvoda kialakítását (18 óvodás korú gyermek él a faluban), egy —az öregek napközi otthonát is kiszolgáló — konyha létrehozá­sát és az iskola újbóli beindítá­sát. Egyelőre az alsó tagozat első három osztályában szűnne meg a bejárás. Minderről és más közös dol­gaikról a község lakói együtte­sen döntenek majd a június 26- ra összehívott falugyűlésen. B. F. va lehet ereményeket elérni — mondta. Kitért a Somogysárd- dal való kapcsolatukra is: Jó lenne — mondta —, ha az a háromkilométeres út, amely a két községet összeköti, tovább­ra is segítené az egymáshoz kötődést. Különösen fontos — mutatott rá —, hogy az indulás hónapjaiban támogassák őket a sárdiak. Vancsura Miklós somogysárdi tanácselnök is minden bizonnyal így gondolja: azt mondta ugyanis, hogy a szétválás után le kellett monda­ni ugyan néhány nagyobb terv — például közös útépítés meg­valósításáról, de azért ezután is lesz lehetőség az együtt­működésre. Lucza Ferenc me- zőcsokonyai iskolaigazgató szerint erre különösen az ok­tatás kínál jó alkalmat. A tisztségviselők eskütétele után az új tanácselnök átvette az első tanácsülés vezetését. Javaslatára a tanácstagok dön­töttek a legsürgősebb ügyek­ben, és kitűzték a falugyűlés időpontját. Ezen majd a közös céloknak igyekeznek megnyer­ni az egész község lakosságát. (Szegedi) Mi kell a boldogsághoz? Gyakran elég egy barátságos hátbaveregetés, egy sikeres fo­cimeccs, egy igéző mosoly. Az öreglakiak ennél jóval többet kaptak: a népszavazás lehető­ségét. Azt, hogy a településen élők dönthették el: változatlanul közös tanáccsal képzelik-e el jövőjüket vagy megpróbálnak az önállóság útjára lépni. A politikai és jogi zsargon mindenre talált megfelelő jelzőt, definíciót. Milyen jól hangzik s mennyi mindent takar a községi közös tanács! De nemcsak a tanács volt közös: a szegény­ség is. Es amíg a székhelyközség gyarapodott, netán városi álmo­kat dédelgetett, addig a hozzá tartozó településeket a gondo­san porciózott pénzek vegetá­lásra kényszerítették. Öreglak felé már nem fújtak olyan éles déli szelek, amikor a függetlenség gondolata fölvető­dött. ígérték ugyan a pártfegyel­miket a hangadóknak, de a fe­nyegetés még nem tett, s aki kapott ilyet, ma már erre lehet büszke. Öreglak elvált, s az elmúlt 16 hónap nem az útkereséssel telt. Tavaly majdnem tízmillió forin­tot ruháztak be; ennek nagy részét az Öreglaki Állami Gaz­daság finanszírozta. Elkészült az idősek klubja, de az építke­zést folytatni akarják: egy 36x12 méteres tornaterem kia­lakítása a cél. Az új sportcent­rumban 300 négyzetméteres játéktér, tanácskozóterem és irodák is helyet kapnak, egy kisszínpad fölállításával pedig a jelentősebb kulturális rendez­vények megtartására is alkal­massá válik a terem. A nagy, csaknem 20 millió forintos beruházást júniusban kezdik, s reményeik szerint jö­vőre elkészül. — Le kell telepíteni az értelmi­séget — mondja a tanácselnök. Ugyanezt vallja száz méterrel távolabb az állami gazdaság igazgatója, Császár József is. az igazgató tíz éve van ebben a funkcióban, s bár jövőre már 60 éves lesz, a közelmúltban újabb öt évre megerősítették a beosz­tásában. — Fiatalon lettem vezető, ter­mészetesen rengeteg ötlettel, elképzeléssel, amelynek csak egy részét sikerült megvalósíta­nom. Az abszurd körülmények miatt háromszor annyit kellett dolgoznunk, hogy a tervek fele valóra váljon. Ezért aztán a szakmában én már nem vagyok udvarias. Ugyanakkor egyre nekem is és a többi vezetőtár­samnak is ügyelni kell: amire a nép, a közösség szavazott, azt el kell fogadni. Faggatom az igazgatót, miért költenek a településre évente 5—6 millió forintot, hiszen azért a gazdaság nem azonos Öreg­lakkal. — Itt a központ, itt élnek a dolgozók, és mi egymásra va­gyunk utalva. Ebből az állapot­ból egy út vezet ki: az összefo­gás. Az idén 6 millió forintot for­dítunk a falu fejlesztésére, s a tanáccsal közösen minden év­ben rendbehozunk egy utcát. Kissé indiszkrét leszek: el­mondom Császár Józsefnek, hogy bizony „furcsa” dolgokat észleltem öreglaki riportútjaim során: a háta mögött dicsérik az igazgatót, az általa vezetett céget. — Szerencsés embernek mondhatom magam: a megye, Boglár és Öreglak is befoga­dott. Megkaptam a Tegyünk többet Somogyért! kitüntetést; Bogláron tanácstag vagyok, mert ott van az állandó .laká­som. Naponta autózom Öreg­lakra; úgy is mondhatnám, hogy ez az én pályafutásom. Ez a 20 kilométer... Három lelkes, elkötelezett embert ismertem meg Öreglakon: Neszményi Zsolt vb: titkárt, Horváth Endre ta­nácselnököt és Császár Józse­fet, az állami gazdaság igazga­tóját. Ők hárman meghatározói lehetnek a község fejlődésé­nek, s a téli falugyűlés hozzá­szólásaiból ítélve mögöttük áll az egész falu. S ha azonosak az elképzelések, egységes a ve­zetés, már senki sem fogja ke­resni a mellékösvényeket, ami­kor kiadják a jelszót: utánunk! Süli Ferenc Ketyeg a biológiai bomba | Veszélyes-e a termőföld? Az adat megdöbbentő: a ku­tatási eredmények azt bizonyít­ják, hogy a daganatos betegsé­geket 80—90 százalékban táp­lálkozásunkkal összefüggő té­nyezők okozzák. Vagyis az el­fogyasztott étellel, itallal nem szándékosan, de folyamatosan mérgezzük önmagunkat. Vajon a termőföldnek van-e, lehet-e szerepe ezekben a megdöb­bentő adatokban? Hazánk mezőgazdasága környezeti szempontból a ked­vező országok közé tartozik. Termőtalajunk állapota az ipari, kommunális szennyezés tekin­tetében, elmaradt a nyugat-eu­rópai átlagtól. Mindez azonban csak országosan, átlagosan igaz. Ha egy-egy területet rész­letesen megvizsgálunk, megle­pő szennyezettségeket tapasz­talunk. Termőföldünk több száz, több tízezer év alatt a talajon végbemenő élet hatására ala­kult ki, rendkívül bonyolult folya­matok eredményeként. A talaj­képződés során a mikrobák a gerinctelenek és a gerincesek különböző egyensúlyban levő összekapcsolódó rendszerek­ben hozták létre a termőtalaj biomasszáját. A kialakult termőföldet fizikai­lag a legdurvább módon örökre megsemmisíti a bányaműve­lés, különösen ha ez a jelenleg kialakult módszerekkel folyik. Rendkívüli termőképesség­csökkenést okozhat a talajvé­delem elhanyagolása követ­keztében fellépő talajlemosó- dás, az erózió, ami különösen az aszályos években jelentős. A jelentős költséggel létreho­zott, talajtani szempontból fö­löslegesen nagy táblákon a nagy teljesítményű gépek nem tudják a talajművelést optimális időben elvégezni. A következ­mény: talajszerkezet-rombo- lás, taposási kár, terméscsök­kenés. A legtöbb területen nincs meg a szerves trágyázási lehetőség, így a talaj regenerálására is csak talajművelési eszközök állnak rendelkezésre. A nem mezőgazdasági ere­detű károkozást a nagy szen­nyezőanyag-kibocsátású ipari üzemek sora és a közlekedés okozza. Nagy forgalmú köz- utaktól például száz méteren belül az ólomszennyezés jelen­tősen meghaladja a környező területek talajainak természe­tes ólomtartalmát. A talaj — a keletkezési helyé­től függően — természetesen tartalmaz toxikus elemeket, amelyeket a növények fölvehet­nek. Ismert, hogy a Balaton-fel- vidék talajai magas toxikus elemtartalmúak. Mégis a talaj mint önszabályozó rendszer a növényeknek csak annyit szol­gáltat, amennyit azok fölvenni képesek. Másként viselkedik azonban a talajban a kívülről és főleg ellenőrizhetetlenül bejut­tatott mérgező elem. A túlzott foszfortrágyázástól például megnőtt a mezőgazdasági terü­letek nehézfémtartalma. (Va­lószínűleg ez a kiskertekben is kimutatható, de erről adat nem áll rendelkezésünkre.) A „jóból is megárt a sok” el­vén a túlzott nitrogéntrágyázás nemcsak a talajvizet nitrátosítja el, hanem a megtermelt növé­nyekben is káros beltartalmi változásokat idézhet elő. Áz ilyen élelem fogyasztása nem biztos, hogy az egészségünket szolgálja. Somogy megyében a legna­gyobb veszélyt a biológiai ta­lajszennyezés okozhatja. Ilye­nek a kommunális szennyvízte­lepekről, a komposzttelepekről és a szennyvízürítő helyekről ellenőrzés nélkül, illegálisan kikerülő, víztelenített szenny­víziszapok és komposztok (Ba- laton-part, Kaposvár stb.). Ezek az anyagok, kevés kivételtől el­tekintve (Marcali), kémiai szem­pontból termésnövelő hatásúak — szakszerű, ellenőrzött fel- használás mellett. A nagyobb problémát az okozza, hogy a fertőző ágensek, baktériumok ártalmatlanná tétele nem törté­nik meg, és ezáltal a termőföld fertőződhet. A megyében ezeknek a ter­mékeknek a forgalombahoza- tali engedélyeztetése, haszno­sítási beruházása folyamatban van, ezt követően mint optimá­lis bioterméket ajánlhatjuk min­den felhasználónak. Termőta­lajunkban ott ketyeg a biológiai bomba. Szerencsére kis terüle­tekről van szó, ezeket viszont meg kell keresni, nyilvánosság­ra kell hozni, hogy senki ne játszhasson mások életével. A nyugati exportra kerülő termé­keknél mindez követelmény; a hazai fogyasztónak ilyen jó ga­ranciája nincs, kizárólag a ter­melő becsületében bízhat. Földreformunk egyik alappil­lére a föld minősége. Az alapo­san feltárt termőhely önma­gában biztosítja a magasabb árat, a kivételes nyugati export- lehetőséget, az ellenőrzött kö­rülményeket. Miért nem élünk vele?! Jáger János talajvédelmi felügyelő Mezőcsokonya a tennivalókra összpontosít

Next

/
Oldalképek
Tartalom