Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)

1990-04-19 / 91. szám

1990. április 19., csütörtök SOMOGYI NÉPLAP 5 Művészet, tudomány, harmónia Fogorvosnál vagyok. Ám az ilyenkor szokásos szapora szívdobogás, gyomorfájás és remegés most nem lesz úrrá rajtam. Nem a fejtámlás szék­ben bámulok szájtátva a plafon­ra, lesve vigasztalást várón a maszk fölött vibráló tekintetet, hanem egy belvárosi, kertes családi ház halijának kényel­mes foteljében hallgatom dr. Csapiáros Zsuzsannát, aki fog­orvos, szobrász, író, színész... Tudom: egy életre egy szerep is elég... — Színész szerettem volna lenni apró gyermekkorom óta — emlékezik. — Ám egy orvos­gyerek az ötvenes években nem is álmodhatott a színpad­ról. No, meg a perspektíva sem volt éppen szívet melengető. Választhattam volna, hogy egy leszek a többi közül egy szí­nészkollektívában, vagy dicsőí­tem „szólóban" Rákosi pajtást. Hát ehhez nem volt kedvem... Valami pedig állandóan mocor- gott bennem: a fantáziám a ke­zemet vezérelte és papírból, később gipszből majd agyagból formáztam csak úgy, a magam szórakoztatására azt, ami ép­pen megragadott. — Ilyen volt egy parasztház belseje — invitál a könyves­polchoz. A szülőfalu, Kötcse emlékét idézte meg a papíros­ból megformált, élethű maket­tel. — Ezek voltak első alkotá­saim, úgy 10—14 éves korom­ban. Nem lankadó mesélőkedv­vel , .vezet” vissza a somogyi kis faluba, ahol édesapja körorvos volt. — Onnan jártam be — télen- nyáron a birgeri csizmában — a széplak-felsői iskolába. Kilenc kutya kísért rendre oda, meg- vissza... A fantáziámat szabad­jára engedve hagytam magam után a kilométereket... Gyakran visszatérnek ezek az évek: írá­saimban, szobraimban őrzöm emlékeiket. A polcokon agyagfigurák so­rakoznak. A pihenő, vagy ha­ragvó parasztpár, a sűrű poha- razgatás után egyensúlyát vésztő és támpontot kereső gazda figurája számonkérő pózba merevedett asszonytár­sával, a kukoricát morzsoló, ol­vasgató falusi ember egy-egy zsánerfigura a portrék sorában. Anakronisztikusnak is hat egy kissé a polgári ízléssel—stílbú­torokkal, keleti szőnyeggel be­rendezett lakásban ez a pár fi­gura. De ha az alkotó embert nézem, lelkében kitárulkozását figyelem, megértem: ez is az ő világa. Ezek nélkül az élmények nélkül talán nem fejlődött volna ki benne soha az a vasakarat, amely mindig újabb és újabb alkotásokra ösztönözte. Küz­delmes volt az élete, nehezen, szemlesütve beszél a fogorvosi munkával kapcsolatos élmé­nyeiről. Fogorvosként közel negyven éve küzd sziszifuszian azért, hogy egy rendkívül egyszerű, mechanikus szerkezet alkal­mazása révén megoldja az arci- degzsábában szenvedő bete­gek gondját, enyhítse borzal­mas fájdalmaikat. — Éjszaka álmomból felriad­tam, és akkor jött a gondolat; az arcidegzsábát az állkapocs funkcionális zavara okozza. Egy, a fogra illeszthető emelő- szerkezettel végleg meg lehet szüntetni a beteg fájdalmát és nincs szükség műtétre, gyógy­szerekre, kezelésre. Ám a 15 éve született ötlet tudományos feldolgozása, a kandidátusi cím megszerzése a mai napig sem volt elég ahhoz, hogy gyakorlattá váljon a fel­ismerés. — Szegeden egy kongresz- szuson elfogadták a gondolatot és 24 órán belül szabadalmaz­tatták az eljárást, de két-három év múlva mégis külföldről, drá­ga pénzen hozatták be a proté­ziseket. Odáig azért most már eljutottam, hogy Somogybán használhatom a metódust, de a megyehatárt még nem „léphe­tem” át... Dr. Csapiáros Zsuzsanna érdeme, hogy 1958-ban beindí­tották Kaposváron a fogszabá­lyozást. Nyolc évig osztályve­zetőként dolgozott a rendelőin­tézetben és az országban első­ként szervezte meg a protetikai szakfelügyeletet, amelyet ké­sőbb valamennyi megyében, sőt Németországban is megho­nosítottak. A hazánkban prakti­záló mintegy 3000 rendelőinté­zeti fogorvos közül egyedül neki sikerült elnyernie a kandidátusi címet. S hogy a művészetekhez sem maradt hűtlen, azt az or­vosírók művészek számára rendezett nemzetközi találko­zók szervezése is bizonyítja Ma, amikor olyan nehéz az em­bereket kimozdítani a hétköz­napok egyhangúságából, dr. Csapiáros Zsuzsanna minden erejét és ötletét összeszedve próbálja egymás közelébe hoz­ni a művészetek iránt vonzódó orvoskollégákat. — Egyre nehezebb a dolgom — mondja szomorkásán. — Eddig még mindig sikerült és az idén is számítok a résztvevők­re. Csuda jó kis társaság jön össze ilyenkor, élmény köztük lenni — mondja örömmel és büszkeséggel. Ismét a gyermekkori emlékek tolulnak elő—udvariasan meg­kér, hadd olvasson fel egy rész­letet novellájából: Csizmanyúzó sár, éjszakai riasztás, kocsizörgés, a biciklit hajtó ember nehéz szuszogá- sa, sürgés-forgás, a beteg em­berek körül... mintha filmet lát­nék, úgy elevenedik meg a haj­dani vidéki körorvos küzdelmes élete novellájából. A körorvosé, akiről csak most tudom meg, hogy a szomorú sorsú József Attila halálának utolsó, hiteles tanúja volt. Dr. Csapiáros Zsu­zsa nemes arcvonásai, hangjá­nak melegsége őt öleli át egy múló pillanatra. A lélek túlélte a test halálát. Várnai Ágnes (Fotó: Király J. Béla) Autómosók minimaffiája Közeleg a nyár. No, nem azért lehetünk biztosak eb­ben, mert virágot bontottak áfák, s a Balaton Faszért is megtartotta szokásos évadnyitó értekezletét. Rég megindult a kompközleke­dés Szántód és Tihany réve között, s lassan kezdik ta­karítani a szállodákat... A nyár közeledtének legbizto­sabb jele mégis az: megje­lent az autómosók minimaf­fiája. Parkolóban, villanyren­dőr előtt a zöld fényre vagy akár a zebrán átkelőkre várva egyre gyakrabban jelenik meg két apró kéz az autós szeme előtt. Az egyik­ben fogkefe vagy más al­kalmatosság, amellyel a szélvédőn maszatol vagy kettőt, a másik türelmetle­nül sürgeti járandóságát. Én bizonyos, hogy jó kuncsaft vagyok. Egyrészt a szélvédőm mindig ko­szos, másrészt szégyelle­ném, ha az elvégzett (bár nem kért) munkáért nem fizetnék. Az én jó szívem nem tűri, hogy kizsákmá­nyoljam ezeket a védtelen, elesett, nehéz körülmények között is családjuk megél­hetését segítő gyerekeket. Nemi Minap a siófoki víztorony elöl kikanyarodva a Sió- hídig (hozzávetőleg 200 métert gurulhattam) több alkalommal is meg kellett állnom. Egyszer a parkoló­ból kiindulva aztán a zebra előtt, végül a villanyrendőr pirosa kényszerített rá Mindháromszor ,,lemos­ták” az első szélvédőmet. S én mindháromszor öröm­mel fizettem. ,,Ma is csele­kedtem valami jót”, gondol­tam magamban... A legutol­só alkalommal egy bősz férfi jelent meg a látóterem­ben. .. Egyik kezével afiát(?) vonszolta maga után. A gyerek kezében kefe volt. Az ablakomon serénykedő- ket elpenderítette helyük­ről. ,,Ez itt a mi placcunk”, rívallt rájuk, majd elégedett mosollyal a járda szélére telepedve szemlélte, ahogy fia lehúz egy félig már elta­karított koszos csíkot; befe­jezi a vetélytársak munká­ját. —Mennyit kaptál?— kia­bál oda a gyereknek, ami­kor a lámpa végre zöldre változott. A választ hallva gúnyosan lebiggyesztette a szája szélét. Biztosan keve­sellte a 20 forintot. Bár a felével számolva is fejen­ként legalább ezer forintot kereshetnek naponta a csa­patokba verődött kis maf­fiózók — adómentesen. S akinemfizet, annak autóját leköpik; hadd mossa a tu­lajdonos. Czene Attila Nem csip-csup a csipp-csepp Lavórok a Kép­csarnokban Nem formatervezett lavórt és vödröt akart nekünk mutatni Bó- dis Sándorné üzletvezető helyet­tes a Képcsarnok Csokonai utcai üzlethelyiségének raktárában. — Kénytelenek vagyunk évek óta vödrökkel védeni több száz­ezres értékeinket a beázástól. A velünk egy épületben levő társas­ház vízvezetékrendszerének hi­bája miatt állandó a félelmünk egy-egy nagyobb zuhatagtól. Hétköznapokon csak csepeg vagy lassan csordogál a mosó­szeres víz raktárunkban, de a hét­végi nagymosások alkalmával ér­tékes műalkotások kerünek ve­szélybe. Megrongálódott emiatt már például néhány elegáns szé­künk, videotartó-állványunk. — Próbálták-e már javítani a hibát? — Kilátástalan a helyzetünk, mert a társasház lakásszövetke­zete — egy sikertelen javításon kívül — nem működik együtt ve­lünk. Jogi, telekkönyvezési indo­kok állják útját a konkrét munká­nak. Úgy látom, hogy sok víz lefo­lyik még a csövön, míg megoldó­dik a probléma. S mi lassan-las- san elázunk... F. I. KÖRNYEZET­VÉDELMI VETÉLKEDŐ A TIT Természettudományi stúdiója a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium­mal együttműködve az idén 7. alkalommal hirdette meg a Bu­gát Pál országos természet- ismereti vetélkedőt. A verseny elődöntőjét és az értékeléseket követően az iskolák hamarosan megkapják az értesítést arról, hogy mely csapatok mérkőz­hetnek a gyöngyösi augusztusi döntőn a legjobb helyezése­kért. Egy másik vetélkedő, az 5. alkalommal megrendezett „Csak egy Földünk van” erő­próba már befejeződött. A leg­jobb helyezést a debreceni Tóth Árpád Gimnázium tanulói érték el. (MTI) Ajándék a pápának Ezt az átlátszó kristályba faragott — az utolsó vacsorát ábrázoló — képet adja majd ajándékba Václav Havel csehszlovák elnök április 21-én a Csehszlovákiába látogató II. János Pál pápának. (Telefoto — MTI Külföldi Képszerkesztöség) A GYÓGYVÍZ A TERMÉSZET AJÁNDÉKA Nappali kórház a termálfürdőben Sokan fölkeresik kora reggel a kaposvári termálfürdőt. A víz hőfoka megfelel az előírásnak; a monoton vízcsobogás és a csend nyugtatólag hat. A kelle­mesen meleg víz lazítja a test izmait, jó közérzetet teremt... Az ember régen fölfedezte már a vizek gyógyhatásút, és sok betegség gyógyítására alkal­mazta. A régészeti ásatások bizo­nyítják: milyen nagy volt az ókorban is a fürdőkultusz a gö­rögöknél és a rómaiaknál. Az időszámításunk előtti írásokból kitűnik, hogy az emberek men­nyire hittek a víz gyógyító erejé­ben. A Bibliában olvassuk, hogy Krisztus azt mondta a sánták­nak, mozgásképtelen betegek­nek: „menjetek, fürödjetek meg ebben a vízben, és meggyó­gyultok.” Azok bementek a víz­be, megfürödtek, s megtörtént a csoda. Ebből elhihetünk annyit, amennyit ma is tapasztalunk: több mozgásszervi betegség gyógyítható gyógyvízterápiá­val. A modern felfogásnak meg­felelően alkalmazva — a szak­emberek javaslata szerint — jó eredményeket lehet elérni, és ha nem is véglegesen, de rövi- debb-hosszabb időre ma is el­dobhatjuk a mankót vagy a bo­tot. A termálvíz azonban nem­csak a mozgásszervi betegsé­gekre jó. Gyógyhatása van sok más betegség — például a lég­zőszervi, gyomor, bél-, epe-, máj és szívbetegségek — ese­tében is. Egyes vizek ivókúrák és inhaláció formájában hat­nak. Hogy melyik víz mire jó? Leg­helyesebb, ha orvos vélemé­nyét és utasítását fogadjuk meg, mert mint más gyógysze­reknél, itt sem lehet általánosí­tani. A nem helyesen alkalma­zott gyógyvízkúra káros is le­het! A legnagyobb hiba az, ha a megengedettnél lényegesen hosszabb ideig tartózkodunk a vízben. A gyógyvízben fürdés általá­ban közös medencékben törté­nik. így volt ez az ókorban, és így van ma is — a világon min­denütt. Rébebben ez sok fertő­zés forrása volt, ezért ma már csak a közegészségügyi felté­teleknek megfelelően szabad ilyen közös medencét építeni és üzemeltetni. Elengedhetet­len a tusolok és a fertőtlenítő fo­lyadékok használata, mert csak ezek védhetnek meg bennün­ket a fertőzésektől. Sajnos, ezt ma ’is sokan elhanyagolják, vagy nem törődnek vele, emiatt időnként előfordulnak csopor­tos bőr-, szem-, fül- és szájüregi fertőzések, főleg az uszoda részlegében. Magyarország, illetve So­mogy megye gazdag gyógyvi­zekben. Ezt tudják a külföldiek is, ezért sokan megfordulnak nálunk. Kaposváron az újjáva­rázsolt termálban, ahol nappali kórház is működik fizioterápiás részleggel és szaunával, a be­tegek úgynevezett komplex kezelést is kapnak, orvosi el­lenőrzés mellett. Dr. Hiev Ilia

Next

/
Oldalképek
Tartalom