Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)
1990-04-17 / 89. szám
1990. április 17., kedd SOMOGYI NÉPLAP 3 Az MDF gyűlés után, kormányalakítás küszöbén Szót érteni a partnerekkel és a vetélytársakkal is —A zászló átadásának megható momentuma, valamint a győztes párt nemzet iránti elkötelezettsége rányomta a bélyegét az egész tanácskozásra — mondta Lévai József munkatársunk kérdésére felelve. — Megállapodás született arról, hogy az első országgyűlési ülésszakra — amely május 2-án lesz — meghívják Varga Bélát. Ez is jelképes, hiszen az annak idején megszakadt törvényes magyar kormányzásnak most lesz a folytatása. Antall József azt is bejelentette, hogy a legidősebb képviselő, Kéri Kálmán nyugalmazott tábornok az MDF tagja, tehát ő lesz a korelnök az Ház első ülésén. Kormánypárthoz méltóan politizálva Antall József, a párt elnöke politikai helyzetértékelésében többek között arról is szólt, hogy az MDF-nek kormányzópárthoz méltóan kell politizálnia. Ennek érdekében változnia kell a párt szervezeti rendszerének is. Mindenekelőtt egységesebb szervezeti rendre van szükség, s lehetőségként felvetődött, hogy esetleg lesz megyei választmány is. Ezen túl a párton belül ki kell jelölni az MDF képviselőcsoportjának helyét, s ehhez módosítani kell az alapszabályt. A választott testületeknél pontosabban körül kell írni a hatásköröket. A kormány megalakulása után a III. országos gyűlés május második felében folytatja munkáját: azért akkor, mert akik bekerülnek az állam- hatalomba, azok nyilván nem fognak pártfunkciót vállalni. Az is elképzelhető, hogy ha Antall József miniszterelnök lesz, akkor helyette Csóti György lesz a párt elnöke. — Milyen döntések születtek a lehetséges koalíciós partnerekkel kapcsolatban? — A párt elnöke elmondta, hogy a legfőbb politikai vetély- társsal, az SZDSZ-szel, és az MSZP-vel, mint utódpárttal nem kezdünk koalíciós tárgyalásokat. Minden partnerpárttal és vetélytárssal jó kapcsolatok kialakítására törekszünk. Meg kell becsülni minden parlamenti pártot, akik mögöttünk végeztek, hiszen nem lehetünk önteltek. Olyan politikai közélet kialakításában vagyunk érdekeltek, amelyben szót értünk a partnerekkel és a vetélytársakkal is. Csak így érhető el, hogy a többpártrendszer erősít, s nem gyengít. Az 1186 küldött közfelkiáll- tással bízta meg Antall Józsefet azzal, hogy kezdjen konkrét koalíciós tárgyalásokat az elnökség Független Kisgazda- párttal és a Kereszténydemokrata Néppárttal. Az MDF rokonszenvvel fordul a Fidesz felé is, s felajánlja annak lehetőségét, hogy e szervezet jól felkészült szakemberei részt vállaljanak a kormány munkájában, fontos pozíciókat töltsenek be, de nem miniszteri posztokat. Felkészülés a koalíciós tárgyalásokra Továbbra is az az álláspontunk, hogy a nagykoalíció nem megfelelő Magyarország számára. Ez csak kényszerházasság lenne, mert meggyőződésünk, hogy csak egymáshoz közelállók tudnak hatékonyan, tartósan kormányozni. — Szóba került-e az önkormányzati választásokra való felkészülés? —Nálunk még nincs új önkormányzati törvény: ezt meg kell alkotni. Azt szeretnénk, ha az önkormányzati választásokra augusztus vége és szeptember eleje között kerülne sor. Az önkormányzatiság, az önkormányzati rendszer azonban nem kérdőjelezheti meg a kormányzati akaratot. — Milyen fontosabb kérdésekről tárgyaltak még? — Sok mindenről szó esett. Itt szeretném elmondani, hogy nem kívánjuk leváltani a közigazgatási apparátust. Csak bizonyos kulcspozíciók betöltésére törekszünk. A jól felkészült, képzett, tapasztalt szakemberekre továbbra is szükség van. A honvédség feladatköre is megváltozik, elsősorban a nemzetvédelmet szolgálja. A rendőrség bűnüldöző tevékenységét e munka hatékonyságát pedig számottevően javítani kell. A sajtóval kapcsolatban változatlan a véleményünk: felelős, szabad sajtót akarunk. Külpolitikai törekvéseinket a 15 millió magyar érdekeinek hatékony nemzetközi képviselete határozza meg. Európa felé tartunk, csatlakozni szeretnénk a Közös Piachoz; erre várhatóan 1992 után kerül sor. A Szovjetunióval egyenragú, baráti viszony kialakítására törekszünk. Személyi kérdések, kombinációk — A hozzáférhető közleményekből az derült ki, hogy ezen a tanácskozáson nem döntöttek személyi kérdésekről, s arról sem, hogy az MDF mely tárcákra tart igényt. Valóban így volt? — Konkrét döntések valóban nem születtek, de az is tény, hogy különböző elképzelések, személyre szóló elgondolások vannak. Tény, hogy néhány kulcspozíciót a győztes pártnak kell betöltenie. Ilyen elképzelés például, hogy Antall József legyen a miniszterelnök, a belügyminisztériumot dr. Bak- sai István, a honvédelmi minisztériumot dr. Raffai Ernő, a pénzügyminisztériumot Bethlen István, a művelődési minisztériumot pedig dr. Szabad György vezetné. Mindez egyelőre azonban csak szóbeszéd, hiszen mint mondtam nincs konkrét döntés, mert ez csak a koalíciós tárgyalások eredménye lehet. Az új kormány pedig leghamarabb május közepe körül alakul meg. Lengyel János A választások után a választójogi törvényről Tulajdonképpen szó szerint idézhettem volna báró Kemény Zsigmond 1851-es röpiratának címét ( ....forradalom után"), m ert sok — talán minden — magyar emberhez hasonlóan hiszem: erről (forradalomról) van szó, ma is (és hiszem: nincs több párhuzam!). Arról, hogy végre vége van annak a korszaknak, amelynek egyik jellemzője — hogy Mohameddel, a prófétával szóljak — az volt, hogy aki tehette, amit akart, az többet akart, mint amennyit kell(ett). Csakis remélni tudom: ennek vége. Hiszen Hérodotosz, a történetírás atyja óta tudjuk: a hatalom mindig terjeszkedésre törekszik — ez természetében van — ezért szükségesek ellenében a korlátok. A kérdés csak az: van-e a magyarság kezében eszköz arra, hogy ezt a korlátot felállíthassa. Vajon az érvényben levő választói törvény biztosíték-e erre? Vagy — kérdezhetjük Rousseauval — olyan demokráciában élünk (olyan felé haladunk), amelyben a nép csak addig szabad, amíg megválasztja képviselőit? (A nagy francia folytatja: „utána rabszolga”.) Ez a választói törvény vajon alkalmas az első politológus, Szókratész 24 évszázada megkövetelte legjobb politikai rend megvalósítására? Vajon a nép a személytelen pártlistákra szavazva ténylegesen a nagy görög követelte érdem, erény, tudás képviselőjére szavazott, vagy egy olyan ismeretlenre, akiről egy szűk csoport dönti el, hogy a nép fölé helyezze? Ha hiszünk abban, hogy a nép képes választani, arra már nem jogosítják fel, hogy tudja: személy szerint kit választ. A napjainkban sokat emlegetett pártállam idején vajon nem a mindig tévedhetetlen párt (amivel soha senki nem találkozott; nevében mindig emberek — vezetők, vezérek—diktátorok—döntöttek, a nép érdekében, természetesen) jelölte ki a látható és a nép által mindig 99,9%-ban meg is választott képviselőjét? Az új, demokratikus választójog életre hívta állampártok — mert igazán csak a választások után válhatnak hatalommá, az állam egy darabjává — 210 esetben még arra sem érdemesítették választópolgáraikat, hogy megtudják: ki fogja képviselni őket. Mert nem gondolkoz- tatta-e el a pártállam megteremtésének irányába haladó állampártokat (hiszen mindegyik párt vezetői fátumszerűen abban bíztak, hogy az ő legdemokratikusabb pártjukból lesz ... az állampárt), hogy miért van az óriási különbség a listákon és az egyénileg megszerzett képviselői helyek között? Hiszen, ha valóban nemcsak a szavazás ideje alatt van szükség a népre (annak politikai aktivitására), ha valóban nemcsak érte, hanem vele akarnak kormányozni, akkor oda kell állítani elébe a jelölteket! S ha az ország nem 176 egyéni választókerületre lett volna felosztva, hanem mondjuk 386-ra, akkor a parlamentbe — tisztelet a kivételnek — minden eszközzel bejutni akaró jelölt (a gátlástalanságnak ennyi megnyilvánulásával aligha találkoztunk bármikor is ilyen rövid idő alatt) valóban megismertethette volna a kevesebb mint fele akkora populáció előtt programját. Ha ugyanis a parlamentbe bejutott hat párt listán és egyénileg megválasztott képviselőit ennek arányában vizsgáljuk, a következő képet kapjuk (a független, a közös stb. jelölteket a „megfelelő" pártokhoz számítottuk): Egyéni Listás Együtt fő % fő % fő % MDF 118 67 50 24 168 43,5 SZDSZ 37 21 57 27 94 23,8 Kisgazda 12 7 33 16 45 11,7 Szocialista 2 1 32 15 34 8,8 Fidesz 4 2 20 10 24 6,2 KDNP 3 2 18 9 21 5,4 A jelenlegi választási rendszer szerint — ha elfogadjuk, hogy az emberekre nemcsak mint X-et behúzó szavazó instrumentum vocalaekra van szükség — a legtöbbet az MDF veszítette: a 67%-os abszolút többségről a második helyre szorult (24%); a legtöbbet a szocialisták nyerték: a 6. helyről a 4. helyre ugrottak: 2 képviselőjük helyett 34 ülhet a parlamentben (ha nem lett volna a „kényelmes” területi lista, nagyobb erővel kellett volna „bevetni” pártvezetőket — az eredmény biztosan más, de hát: ignoramus et ignorabimus). Viszonylag kiegyensúlyozott az SZDSZ: 21, illetve 27%-os aránya az együttesen szerzett 24- től a „megengedhető” mértéken belül tér el. A másik felmerülő kérdés: senki nem tudja bizonyítani, hogy egy demokrácia 2 párttal jobb-e (mint az USA képviselőházában), vagy 6-tal (amennyi a magyar parlamentben van), vagy 12-vel (ennyi tudott országos listát állítani), esetleg 26tal. Hogy a szavazásra jogosult lakosság harmada, 2 és fél millió ember nem élt választójogával, rendben van (egyébként is: nem Airsztotelész mondta-e, hogy a demokrácia, a vagyontalan szabadok uralma a poli- teia elkorcsolult formája; nem az egyetértés szól belőlem, de igen ritka az olyan eset, ahol a lakosság több mint 81%-a egy irányba, egy pártra szavaz, és ha van ilyen: hitetlenkednek az emberek; pedig van, és Gilván- fa, Baranyában meggyőzhet minden ez irányban kételkedőt), tudatosan kizárták magukat demokratikus joguk gyakorlásából. De az e jogával élt és 3/4 millió főt jelölő populáció — mert 4%-ot el nem ért pártra szavazott — ki van rekesztve a képviselet, a parlamenti képviselőküldés lehetőségéből. Ha tehát nincs olyan vállalkozó, aki döntene abban, hogy a kétpárti amerikai vagy a hatpárti magyar rendszer-e a demokratikusabb, akkor feltehetjük: elbír a demokrácia 26 pártot is. És ha A tőkebefektetések megalapozása A japán és a magyar miniszter- elnök év elejei megállapodása alapján 66 tagú japán tényfeltáró delegáció érkezett Magyarországra. A népes küldöttségben a japán kormány képviselői mellett a felkelő nap országa legjelentősebb kereskedőházainak és ipari cégeinek első számú vezetői gyűjtenek tapasztalatokat a befektetni kívánó japán tőke számára. Helyet foglalnak a delegációban a Sanyo, a Daihatsu, az Asa- hi, a Mitsubishi, a Hitachi, aToshi- ba és a Panasonic cég vezetői, hogy csak a legismertebbek közül említsünk néhányat. Mint ismeretes: 500 millió dollár kormányhitel várható Japántól, továbbá öt éven át évi száz szakember menedzserképzését ajánlották föl, valamint újabb 400 millió dollár hitelre kormánygaranciát ígértek. A japán tőke köztudottan óvatos, döntés előtt beható tanulmányokat folytat a befektetésre kiszemelt területen. A tőkebefektetési előkészületek második menetében várhatók majd azok a tárgyalócsoportok, amelyek a gazdasági stratégák által feldolgozott információk alapján konkrét tárgyalásokra érkeznek Magyarországra. Az információk megszerzését szolgáló magyarországi körút első állomása hétfőn a Salgótarjáni Üveggyapot Részvénytársaság volt; a magyar—japán vegyesvállalatnál japán technológia és termelésirányítás segítségével készül a korszerű szigetelő- anyag. A vállalat folyamatos üzemben termel, így húsvét hétfőjén is munka közben tekinthették meg a japán vendégek. A vegyesvállalattal szomszédos salgótarjáni síküveggyár is kijárta már a japán iskolát: Asahi- technológiával készíti a húzott síküveget, s további tervei vannak a japán cégekkel való együttműködésre. A leendő magyar- országi gépkocsi-összeszerelő üzemekhez japán tőkebevonás segítségével részvénytársaságot kíván alakítani járműüveg-előallí- tásra, illetve minőségi síküveggyártásra. Ugyancsak külföldi tőkerészvétellel üvegfedő-, üvegszál- és színesüveg-gyártást készít elő. A japán delegáció a továbbiakban vezető hazai gazdasági szakemberek előadásait hallgatja meg, valamint megtekinti a székesfehérvári Videotont, a Csepeli Szerszámgépgyártó Rt. és a Kőbányai Gyógyszergyárat. Autóbuszülések — szalagon Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár móri alkatrészgyár leányvállalata végzi a különböző típusú autóbuszülések szalagon történő gyártását. (MTI-fotó— Kabáczy Szilárd felv.) továbbra is megengedjük magunknak a feltételezéseket: 2 nagy párt eléri a szavazatok 4%-át, a parlamentbe küldés jogát, és ha feltesszük, hogy a többi pártra nagyjában egyenlő szavazat jut, akkor a 24 párt közt megosztó 92%-nyi szavazat nem elegendő a küldési jog elnyeréséhez (átlag: 3,83%), vagyis a választópolgárok (1. fordulóban) 50%-ának 4—4%- a által támogatott két párt elnyerheti az összes mandátumot (a 2. fordulóban pedig már a 25% nyolc százaléka elegendő ehhez). Vagyis kevesebb mint 400 fő küldhet egy parlamenti képviselőt. Ennél abszurdabb dolog is bekövetkezett a világ- történelemben, hogy ne mondjuk: a közelmúlt magyar történelmében; a ma politikájában. Mindenesetre a fenti eszmefuttatás arra figyelmeztethet, hogy ez a választójogi rendszer nemcsak bonyolult, hanem igazságtalan is: egy 10 milliós országban, ahol a lakosság háromnegyede választópolgár, akár 150 ezer ember eldöntheti a 386 parlamenti hely sorsát. Benke József
