Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-08 / 57. szám
1990. március 8., csütörtök SOMOGYI NÉPLAP 5 Az országos Kazinczy-versenyre készülnek Szép szavú diákok Jáki Beatrix A Kazinczyról elnevezett szép magyar beszéd versenynek döntője volt kedden délelőtt Kaposváron. A középiskolásoknak szervezett erőpróbát két kategóriában rendezték meg: a gimnáziumok, valamint a szakközépiskolák és szakmunkásképzők diákjainak. — Miután az iskolai házi versenyt megnyertem, úgy gondoltam, megpróbálom a megyeit is. Az első öt között szerettem volna végezni: nagyon örülök, hogy első lettem — mondta Lukics József, az 503-as Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulója. — Úgy érzem, ha csekély mértékben is, valamit tettem a szép magyar bes2éd ápolásáért. A legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy a versennyel beszédkultúrámat is fejlesztettem. Sajnos, nálunk a diákok nem sokra értékelik az ilyen versenyeket. A tanulók többsége trágár. Talán az indulataikat vezetik le ezzel, de az is lehet, hogy divat lett csúnyán beszélni. Jáki Beatrix Siófokról érkezett, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző és Vendéglátóipari Szakközépiskola diákja. O is továbbjutott az áprilisi győri országos verseny döntőjére. — Nálunk bárki jelentkezhetett, én a tanárnőm biztatására jöttem el. A kötelező mellett szabadon választott szöveget kellett elmondanunk. Amit Jóska mondott, sajnos igaz: nálunk is jópofaságból vagy trágárságból kötőszóként használják a durva kifejezéseket. Talán egy ilyen verseny a mi köreinkben is emeli a magyar nyelv rangját. A diáklány felkészítő tanára Hegyiné Bereki Anikó volt. Azt mondta: — Nincs túl jó véleményem az országos Kazinczy-versenyről. Sokszor készítettem föl diákokat, és azt tapasztaltam, hogy több esetben nem a gyerekek tehetsége és felkészültsége döntött, hanem sajnos az, hogy ki hogyan ugrálta körül Blanka nénit. Nem tudom, lesz- e változás. Az biztos, hogy a pesti iskolákhoz hasonlóan a Lukics József Tumpek Zoltán vidékieknek is össze kellene tartani a versenyen. Ezzel ellensúlyozhatnánk az állandó favoritnak kikiáltott intézményeket. A gimnazisták versenyét Tumpek Zoltán, a siófoki Per- czel Mór Gimnázium végzős tanulója nyerte meg. — Erős volt a mezőny, 42 indulóval. Múlt héten még beteg voltam, a meghívó is későn jött meg, ezért nem gondoltam, hogy kevesebb felkészüléssel nyerhetek. Kellemes meglepetés volt azért is, mert inkább a versmóndás az erősségem. Tumpek Zoltán rendőrtisztnek készül. — Gondoltam, hogy színész leszek, de a színművészeti főiskola monopolhelyzetben van, a felvételi lehetőségek is nagyon kiszámíthatatlanok. Varga Zsolt Fotó: Király J. Béla Szomorú szépség a muzsikában A Bartók Vonósnégyes hangversenye Kaposváron ír Könyvek Nagygalambfalván Szép nevű székely faluban, Nagygalambfalván járt ifjú Csutor József kaposvári lakos: könyveket vitt, összesen 550 kötetet. A küldeményt a megyei könyvtár és a tanítóképző főiskola állította össze. Újság is került a könyvek mellé: a Somogyi Néplap március 2-i számának néhány száz példánya. A küldemény érkezését nyugtázó köszönőlevél, amelyet Nagy Gábor, a nagygalambfalvi református lelkipásztor küldött, egy falu tartásáról, szívszorító hétköznapjairól is tudósít. És természetesen az élni- akarásról. íme egy részlete: ,,A hosszan tartó elnyomorító, szellemet bénító és a hazugságot terjesztő rendszer után ennek a népnek, de még a románoknak is emberi öntudatát kellene visszaadni, hogy holnap emberként tudjon létezni. Kányádi Sándor falunk szülötte írta egyik szép versében: »vissza kell butulni egy-két ezer évet«. Kicsi tartotta, hoy teljes egészében nem lett igaza a költőnek, mert bizony sokat butították ezt a népet. A székely falvakban már a XIV—XV. században megvoltak a helyi törvények. A század elején már olvasókörök működtek a legeldugottabb falvakban is. A háború után nagybátyám volt a faluban a könyvtáros, amikor kiadták a parancsot, hogy a magyar könyveket el kell égetni. Bátyámnak csak négy osztálya volt, de tudta, hogy mit kell tennie. A könyveket kiosztotta a faluban, sajnos így is nagy része megsemmisült. A küldött könyvek megteremtik az alapját egy ilyen népkönyvtárnak. Csak remélni lehet, hogy Európának e sötét zugában sem lesz több könyvégetés. A könyvek elhelyezésével még várok egy kicsit, majd a falu vezetőivel megbeszéljük, hogy hol is helyezzük el. A falunak van egy nagyon lerongyolódott könyvtára, sajnos legalább tizenöt éve nem kaptak semmi új könyvet, hazait sem, a magyarországi kiadásokról nem is beszélve. Még egyszer nagyon szépen köszönöm falunk nevében a küldeményt.” Mi pedig azt, hogy így fogadják a magyar könyvet, a nyomtatott szót. Ha az embert valami lenyűgöző szépség ejti rabul, a nagy erejű élmény hatására szinte megnémul. S ha mégis szavakba kell öntenie a katarzis megfoghatatlan pillanatait, úgy érzi: minden szó talmivá alacso- nyodva „sebet ejt” a harmónián. Ezek a gondolatok motoszkáltak a fejemben hétfőn este, amikor a világhírű Bartók Vo: nósnégyes kaposvári hangversenyéről hazaindultam. Tekintsünk hát el most kivételesen a felsőfokú jelzők használatától és szóljunk az élményről, az estről magáról. Három kiváló szerző: Mozart, Verdi és Dvorák egy-egy kvartettje csendült fel a zeneiskola kamaratermében. Első pillantásra úgy tűnt, hogy Mozart kivételével nem a kamaramuzsika klasszikus képviselőit szólaltatták meg a művészek. Ami azonban a hangzás és a műfaj stílusbeli jellegzetességeit illeti, ezek a művek szépségük, nehézségi fokuk és virtuozitásuk tekintetében mégis a klasszikus kamaramuzsika legjavát képviselték. Nem gondolnám azt sem, hogy szándékos volt éppen e három mű egymás mellé helyezése. Mégis akadt egy fonal, mely összefűzte az osztrák, itáliai és cseh művész egy-egy alkotását. A „szomorú szépség” jelzővel illethetném tán a műveszi lélek öröme mögött is megbújó fájdalom finom megszólaltatását. Mozart Esz-dúr kvartettje (K. 428) már a megszólalás pillanatában is egy mély, borongós tónust festett meg a hangok mélybarna színeivel. A gordonka öblös, telt hangja, a ritmus- és hangzásbeli teítséget még csak fokozta. A második tétel fájdalmas dallamsorainak enyhe disszonanciája a tétel végére a megbékélés harmóniájába olvadt, majd a harmadik és negyedik tételben a képzelet szabadságától megittasult muzsika szárnyalásában ötvöződött a bevezető tételek sokszínűsége. Mozart után egy meglepetés: Verdi. Az operamuzsika halhatatlan óriásának egyetlen zenekari műve, az e-moll vonósnégyes csendült fel. Az itáliai zeneszerző tán egy kis szellemi kiruccanásként komponálta meg egyik legtermékenyebb korszakában, ezt a fanyar „ízekkel” teli, izgalmasan szép és nehéz kamaradarabot. A Don Carlos, az Álarcosbál, az Aida egy-egy motívuma és — tán megkockáztathatom, hogy a Kaméliás hölcjy alakját is megidéző — második tételbeli, szépségesen keserű dallamok, valamint a negyedik tételben felcsendülő játékos fúgák, a zenekari hangzás ritkán átélt színességét tolmácsolták. Ebben a darabban a kamaramuzsikálás legszebb erényei; az együtthangzás és a különböző szólamok virtuóz, egyedi megszólalásai csillanhattak meg. A vastaps nem maradt el. S mint ahogy Verdi muzsikájában is ott zengett az itáliai folklór minden szépsége, úgy Dvorák F-dúr (op. 96) amerikai vonósnégyesének is egyik meghatározó sajátossága volt a szláv népdal szövevényes összefonódása az Újvilág néger folklórjával. Dvorákot, aki 1892 és 95. között a New York-i National Conservatory of Musik igazgatója volt, megérintette az amerikai világ sokszínűsége, dallamvilágának egyedisége. Mégis, zenéjének gyökerében minden pillanatban ott érezhettük a szláv vér lüktetését. A Bartók Vonósnégyes tagjai; Komlós Péter Kossuth-díjas kiváló művész, a vonósnégyes vezetője első hegedűn, Hargitai Géza másodhegedűn, Németh Géza brácsán és Mező László gordonkán tolmácsolta a három kamaradarabot, kivételes él-- ményt adva. Az együttes most tért haza egyesült államokbeli turnéjáról, majd rövid megszakítás után németországi koncertkörútra indulnak. A világ valamennyi legjelentősebb koncerttermében örvendeztetik meg a közönséget Haydntól Sosztakovicsig — és ami még a zene fogalmiba belefér — a kortárs zeneszerzők darabjainak tolmácsolásával. A világhírű négyesnek azonban nem volt „telt háza” a kaposvári zeneiskolában. S ezt még az sem tudta feledtetni, hogy a kis létszámú zeneértő közönség tiszta szívvel, lelkesedéssel ünnepelte a muzsikusokat. Várnai Ágnes Grimm talán legismertebb, legkedveltebb meséjének hányatott sorsú hőse, Hamupipőke kel életre a kaposvári Csiky Gergely Színház színpadán ma délután Fényes Szabolcs és Romhányi József átiratában, illetve zenéjével Czeizel Gábor rendezésében. Látványos kosztümökben idéződik föl a mese története — amiről a kaposvári Hamupipőkével, Kovács Zsuzsannával beszélgettünk a főpróba szünetében kedden délután. — Cs. Kovács Zsuzsaként ismerik a színházban a fiatal kaposvári lányt, az előnév nem mást jelez, mint hogy két esztendeje csoportos színésznek vették föl aTáncsics gimnázium végzett diákját a társulatba. — 1988-ban érettségiztem, a színművészetire jelentkeztem, immár két alkalommal is, felvételim eredménytelen volt, de megpróbálom harmadszor is, ha lehet negyedszer is... — tart ki amellett Kovács Zsuzsanna, hogy a főiskolán tanulhassa a színészmesterséget. — Nagy meglepetésben volt részem, amikor beteljesült az, amit a kollégáim sugdostak, egyéni szerepet kaptam már Füst Milán Boldogtalanok című darabjában. Addig a tömegjelenetekben volt csak hallható Kovács Zsuzsanna hangja. Hamupipőkeként színi pályájának fontos állomásához érkezett — címszerepet kapott. — Milyen Hamupipőkével találkozhatnak mától a gyerekek a kaposvári Csiky Gergely Színházban? — Gyerekkoromban több változatban is olvastam a mesét, Fényes Szabolcs és Romhányi József átiratában egy egészen más Hamupipőke jelenik meg. Olyan elképzelés vezette a rendezőt, hogy a mesebeli árvalány hús-vér legyen, tehát nemcsak a jó tulajdonságaival ismerkedhetnek meg a gyerekek, hanem bemutatja durcás arcát is. — Kiket hívott meg a premierre? — Édesanyámat, apukámat és a nagymamát... A főbb szerepekben — XIII. Boldizsár királyként — Kulka Jánossal, a mostoha szerepében Csákányi Eszter Jászai-díjas színésznővel, valamint a két mostohatestvérként Kristóf Katalinnal és Nagy-Kálózy Eszterrel találkozhatnak. (Horányi) Kaposvári Hamupipőke BEMUTATÓ ELŐTT
