Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-06 / 55. szám

1990. március 6., kedd SOMOGYI NÉPLAP 3 A területi szakszervezeti munkával nem foglalkoztak KONGRESSZUS UTÁN KÉTSÉGEK KÖZÖn Dr. Eger szegi László radikális változásokat vár A hét végén megalakult a Magyar Szakszervezetek Or­szágos Szövetsége. A három­napos rendezvényen, amely 26. kongresszusként kezdő­dött," s az új szövetség ala­kuló kongresszusává válto­zott át, 19 somogyi küldött képviselte a megyei szak- szervezeteket. Tegnap Eger- szegi Lászlót, a megyei szakszervezeti területi kép­viselet vezetőjét kérdeztük: Milyen vott ez a kongresz- szus ? — A szakszervezeti moz­galom szempontjából két­ségkívül történelmi jelentő­ségű: olyan időszakban ke­rült rá sor, amikor a tár­sadalom is fordulóponthoz érkezett. Ennél is fonto­sabb azonban, hogy a kong­resszus teljes egészében le­számolt a múlttal, és kelló együttműködési szándékot nyilvánított ki más szak- szervezeti formációkkal. Közben létrejöhetett az Or­szágos Szakszervezeti Szö­vetség. Igaz, nehéz szülés volt. Végig bizonytalannak tűnt?: életképes gyermek jön-e a világra. Idegesség, kapkodás, bizonytalanság érződött. A demokrácia és az anarchia egyaránt szó­hoz jutott. Nekem úgy tűnt, az utóbbi feltűnően gyakran uralkodott el az ülésterem­ben. — Kik csatlakoztak az or­szágos szövetséghez a so­mogyi szakszervezetek kö­zül? — Nem kellett azonnal csatlakozni. Lehetőség volt az okmány parafálására is, ami azt jelenti, hogy a tag­sággal yaló konzultálás után lehet kimondani a végső szót. Erre két hét áll ren­delkezésre. A parafálók kö­zött találjuk például a ki­lencezer tagot képviselő pe­dagógus szakszervezet kül­döttségét. Ügy tudom, a va­sasok, az Édosz, a Medosz / képviselői azonnal igent mondtak. Kétségtelen, a' megye szakszervezeti tagsá­gának mintegy 80 százaléka alapító tagként vett részt ily módon az Országos Szak- szervezeti Szövetség létreho­zásában, s mintegy 15—20 százalékra tehető azoknak a száma, akiknek nevében csak parafáltak a küldöttek. — Mit jelentett a kong­resszus a területi szervező­dések számára? — Ez a kongresszus saj­nos nem foglalkozott sem az ágazatok területi szerve­ződésével. sem a területi szövetségekkel —, noha több felszólaló is kísérletet tétt arra, hogy ez is napirendre kerüljön. A válaszokból mindig az derült ki, hogy a területi szervezetek dolga, alapítanak-e szövetséget és hogyan működtetik azokat. Így aztán a magam és a területi szerveződések szá- ' mára semmi érdemlegeset nem tudtam kihámozni. — És most mi lesz? — A kongresszus lezárt egy szakaszt, elhatározott egyfajta elrendeződést, lét­rehozta az országos szövet­séget, elindított egy olyan folyamatot, amelynek hatá­sa ma még kiszámíthatat­lan. Nem vagyok biztos ab­ban, hogy' ennek az évnek a társadalmi változásai mellett egyben marad-e a szövetség. Abban sem, hogy azok a nagy szakszerveze­ték, amelyek most csak pa- rafálták- csatlakozásukat, végül is maradnak-e. Véle­ményem szerint egy év kell ahhoz, hogy kiderüljön: va­lóban minden szempontból hasznos volt-e ez a kong­resszus. Sok tehát a bizony­talanság. Meggyőződésem,, hogy ra­dikális változásokra kerül sor a területeken is. De hogy milyenre, abban meg­lehetősen tanácstalan va­gyok. Nekünk meg kellene kezdeni egy olyan területi szervezet kialakítását, ami­lyent a megye szakszerve­zeti. tagsága akar. De ez nem egyszerű. A területi szövetségek ugyanis pilla­natnyilag a központi szer­vek kezében vannak, fenn­maradásuk tőlük függ. Ha a központ megvonja a tá­mogatást, az azt jelenti, hogy a jelenlegi képviselet megsznűik. Ebben az eset­ben csak egy járható út marad: létrehozni a tagság­ra' épülő, alulról szerveződő területi szövetséget. (Szegedi) SÁMSON SORSA Elindul a felemelkedés útján? — A fiatalokon múlik Balogh Józsefné, sz. Vida Eszter élettörténetében benne van az egész falu története. Olyan sok a kö­zös vonás, hogy az ember­ben fölmerül a kérdés: ha ennyire mostoha a sors egy településhez, az ittt lakók­hoz, akkor miért nem hagy­ják el? Miért tűrik évtize­dek nyomorúságát, meg­aláztatását, és miért gon­dolják mégis, hogy ■ egyszer jobbra fordul az életük? — Sámsont duplán súly- ■totta az, ami a magyar fa­lut általában — mondja a hatvankét éves nyugdíjas asszony —, a téeszesítés, az elcigányosodás, az értelmi­ség menekülése. Nem cso­da, hogy ide jutott a vidék. Szörnyű élményeim vannak, melyeket csak részben ma­gyaráz a családi háttér. Apám alkoholista volt, s ahogy nálunk . mondják, még az eketaliga is lement a torkán. 15 évesen egyet­len lóval fuvaroztam, egye­dül neveltem fel két gyer­mekemet, mert a férjem 1956-ban disszidált. A rend­szer rajtam állt bosszút: három évig sehova sem vettek föl dolgozni. Művel­tem a földet, és élelmiszert — dióbelet, baromfit, egye­bet — vittem Pestre: feke- tézésért letartóztattak. A bíróságtól ■ azt kértem, hogy csukjanak le, mert akkor legalább a gyermekeim éllá" tását megoldja az állam. Végül az ügyész jött ki a sámsoni áfészhez, hogy ve­gyenek fel dolgozni. Azt hiszem, nem maradtam há­látlan : ez volt az egyetlen munkahelyem. Láttam a tragédiákat, lát­tam sírni olyan embereket, akiknek kenyérre sem volt pénzük, s korábban a köz­ség leggazdagabb emberei közé tartoztak. Láttam el­szomorító körülmények kö­zött • élni 'ismerőseimet, akiknek korábban két há­zuk volt, de mindkettőt ál­lamosították. .Talán egyéni adottságom, hogy minden átélt igazságtalanság, napi drágulás, pártcsatározás el­lenére optimista vagyok. Azonos a téma a tanács- elnöki irodában, ahol So­mogyi Magyatr József ven­dége egy másik elnök — Varga Árpád, a helyi téesz vezetője. Országos és helyi gondokról esik szó: pénz­ről, amelyből olyan kevés jut a sámsoniaknak. A szö­vetkezet próbál ugyan lé­pést tartani az inflációval, a szeptemberi fizetésemelés után a közeljövőben ismét várható újabb, ám kiderül, hogy például az állatte­nyésztés már tervszinten is csak nullára fut ki, némi szerencsével falán minimá­lis' nyereséget hozhat. Bár a gabona a meghatározó, szarvasmarhára a fentiek ellenére is szükség van: en­nek a trágyája a legolcsóbb. Kérdezem tőlük, mi a legnagyobb gond Somogy- sámsonban: Egybehangzóan állítják, hogy a cigányokkal' van a legtöbb probléma. Marótpuszta ha egy kilomé­terre van Sámsontól, fiatal település, s ma már szinte csak cigányok laknak itt. Sámsonnak és Maróinak 950 lakosa van, egyharma- duk cigány. A többség tisz­tességes, rendes, dolgos, ám 20—30 százalékuk nem dol­gozik és természetesen ők azok akik kezdeményezői. végrehajtói a napi atrocitá­soknak. Rossz a közbizton­ság Maróton, s bár nincs vezetékes ivóvíz, a kutakat teledobálják szeméttel, egy­mástól is lopnak. Csoda-e hát, hogy a becsületesebbje elkívánkozik innen? Követésre való példa is van már bőven. Varga Ár­pád büszkén emlegeti Bog­dán Istvánt és családját. Van köztük traktoros, foga- tos, állattenyésztő is — ki­érdemelték a tagság elisme" rését. Az egy főre jutó 85 ezer forintos évi, átlagjöve­delem lehetővé teszi, hogy tanácsi, munkahelyi támo­gatással építkezzenek. Varga Árpád zárszámadó közgyűlésre készülődik, el­búcsúzik tőlünk. így aztán minden terítékre kerül, ami a tanácselnököt nyomaszt­ja. A közigazgatási terület­hez tartozik Somogyzsitfa és Szőcsénypuszta 780 la­kossal, valamint Csákány 420 személlyel. Valamivel több, mint 2000 ember gondját, problémáját ■ kell megoldani a héttagú appa­rátusnak öt településen. Ez aztán együtt jár azzal, hogy időnként az elnök baktat el boltba két kiló szögért. Ez­zel el is érkeztünk az ellá­táshoz. Az elnök tömören fogal­maz: csapnivaló. Minden községben van vegyes- és italbolt, ám a nagykereske­delem egyben nagy úr is: kisebb tételeket nem szállít ki. Persze nemcsak bosszúsá­gok, gondok vannak, mert hiszen akkor ki vállalna közszolgálati funkciót. Több szervezet összefogásával most újítják föl a gyógy­szertárat, épül a tornate­rem. fejlesztik a szőcsény- pusztaj erdészeti szakiskolát­— Ez az intézmény jóté­konyan hat az egész telepü­lésre — mondja a elnök és nagy elismeréssel szól az itteni pedagógusokról: Ott Györgyről és feleségéről. Ottné vezetésével jutott el a helyi asszonykórus arra a színvonalra, hogy már több rádiófelvétel is készült ve­lük, Sámsonban is megala­kult az iskolai néptánccso­port, s ha elkészül a torna­terem, talán más szabadidős csoportkörök is alakulnak. — Sajnos ma az egész faluban nincs egy hely, ahol bált, közgyűlést, vagy lakodalmat rendezhetnénk. Elindul-e a felemelkedés útján Somogysámson és a hozzátartozó néhány telepü­lés? Sok múlik a fiatalokon — ám ha az alábbi két vé­leményt hallgatjuk, ugyan­úgy kétségek között mara­dunk, mint a helybeliek kö­zül több százan. Kelemen Magdi 16 éves, napi három órát utazik, hogy Nagykanizsán, az Iz­zóban betanított munkás­ként dolgozhasson. Élelmi- szeripari tanuló volt koráb­ban, de abbahagyta az isko­lát. Szeretne itt élni, s ha lehet, itthon akar munkát vállalni.­Bogdán Tamással Maró­ton beszélgettünk. 17 éves, kettő osztályt végzett és még életében nem dolgo­zott. így élnek ők, egy telepü­lésen, más-más környezet­ben, másféle elképzelések­kel, vágyakkal. Engedjük-e, hogy az egyik visszahúzza a másikat? süu Ferenc a metszéssel, a gyümölcsö­sökben is csattognak már az ollók: az 562 hektár őszi- barackosban végzik a ta­vaszi munkákat. Amint végleg megenyhül­ni látszik az idő, a telepíté­seket is megkezdik. A sző­lőben 91, a gyümölcsösben ötven hektár előkészített te­rület várja a csemetéket il­letve az oltványokat. Mire ezek termőre fordul­nak, szükség lesz egy na­gyobb kapacitású feldolgo­zóra is. A borászati üzem­ben Vincze Miklós termelési ágazatvezető kalauzolt ben­nünket. Jelenleg három palackozó gépsor üzemel. Az . egyiken a belföldi piacokra kerülő borokat palackozzák, a má­sikon pedig a hazai piacra szánt Martini csorog az üvegekbe. A harmadik töl­tőgép *s üzemel, vörösbort — nagyburgundit — palac­koznak. Mindez a biztosnak látszó hazai igények kielégítését hivatott elősegíteni, ám a tartályokban a sok százezer liter, szocialista piacra szánt bor vár a palackozásra. Vincze Miklós szerint nem­hiába, hisz e hét közepén 100 ezer üveget töltenek meg Semillon' fajtájú száraz fehérborral, s küldik a Szovjetunióba. Félmillió pa­lack Bogiári muskotályt — ez a havi ütemezett szállít­mány — az NDK-beli fo­gyasztók kortyolgathatnak mlajd. Az amerikai Pepsi céggel kötött szerződés alap­ján az idén is mintegy 200 ezer karton minőségi bor — 4 féle fehér- és 2 féle vörös­bor — indul útnak az USÁ- ba. A „piacon maradás-- illet­ve a vásárlók megnyerésé­nek egyik módja a .termék­skála bővítése a piac igé­nyei szerint. Ezt a lehetősé­get Bogláron sem hagyják ki. A hagyományos hétdecis borok mellett nemsokára megjelennek az üzletekben a mutatós, kézreálló kétdecis palackok. Ezeket elsősorban Nyugaton keresik, de a ha­zai piacnak is vannak már hasonló igényei. A fajta- választékot egy új pezsgő bővíti, a BB Club, amely­nek- száraz és félszáraz mó­dozatai talán még az első félévben kaphatók lesznek. 1990-ben összesen mintegy 28—29 millió palack bor és pezsgő hagyja el a kombinát üzemét. Az alkoholmentes italok kedvelőinek is .szolgálhatunk jó hírrel. A már bevált négy­fajta BB üdítő mellett újabb néggyel rukkol ki idén a svéd partnerrel együttműkö­dő üzem. Hock János üzem­vezető már az új gépsort is meg tudta mutatni, ahol az őszi-és kajszibarack-, meggy- valamint paradicsomitalok kerülnek ■ majd dobozba. A piaci hátteréről is kér­dezősködtünk: ám ez még üzleti titok. Különösen most az, amikor 'egy nagyrészt szocialista exportra beren­dezkedett nagyüzem nem igazán érezheti magát biz­tonságban. V. O. NÉGY Ú] ÜDÍTŐ Üj gyümölcsöst, szőlőt telepítenek Az egymillió oltás készen lesz e hét végére, ami azt jelenti, hogy ötszázezer sző­lőoltvánnyal több lesz idén a Balatonboglári Mezőgazda- sági Kombinát vidékén, s mire termőre fordul, közel ugyanennyi tőke levével többet dolgozhatnak fel. Ahogy azt Bujdosó Ferenc. a kertészeti üzem központi kerületvezetőjétől meg­tudtuk, a korai tavaszt ki­használva a metszés is kész lesz a szőlőben nemsokára. 964 hektár termő szőlő mel­lett 324 hektárnyi szakcso­porti szőlőben készülnek el

Next

/
Oldalképek
Tartalom