Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-03 / 53. szám
1990. március 3., szombat SOMOGYI NÉPLAP 7 KÖZELKÉPEK A tanácselnök és a lakosság nem egyértelműen ítéli meg az elmúlt éveket. Lássuk, mire büszke Sávoly tanácselnöke! A 7-es úttól akkora a távolság, hogy a gépkocsik zaja kellemes zümmögéssé szelídül már a falu főutcáján. Sávoly rendezett, tiszta település. Olyan hely, ahol a XX. század végére sikerült az alapvető emberi normához felzárkóztatni az infrastruktúrát. Ma még nem tudjuk, merre indul tovább Sávoly, nem tudhatjuk, milyen fejlődési lehetőségeket kínál a magyar társadalom átrendeződése. Egy tény: atelepüléscsoport kivételesen szerencsés helyzetben van. Közel Jugoszláviához, Ausztriához — vonzó idegen- forgalmi célpont lehet. Bide János tanácselnök 36 év után azzal a tudattal megy nyugdíjba, hogy Sávoly és környéke ezután fejlődik igazán. Optimizmusának alapja: a víz. A Kis-Balaton-program II. ütemében 2000 hold kerül víz alá, zöme a helyi téesz területéből. Ez jól szervezett vízgazdálkodást tesz szükségessé, s egyben leköti a ma is jelentkező szabad munkaerőt. Vízből tehát lesz itt bőven, s még nem beszéltünk az újabb fölfedezésről, a 85 fokos termálvízről. Napi ötmillió liter a kapacitása a forrásnak, amelyre a fürdőt telepíteni kívánják. A Baranyaterv elképzelésében 172 holdon terülne el az üdülőfalu, fölépítésében a Kögáz, a helyi téesz és egy német cég is közreműködne. Azt mondja az elnök, hogy ez a turistacentrum és az 55 négyzetkilométeres tó elsősorban a férfiaknak biztosítana munkalehetőséget. A hölgyek ugyanis már „elkeltek”. Aki dolgozni akar, a szőkedencsi két üzemben — ahol kábeleket, illetve biztosítékokat készítenek — talál munkát. A háztáji gazdálkodással kiegészítve így megfeSávoly és környéke sek, hogyan éljenek meg ebből — mondják a vendégek. Lovas László szerint a teljes apátia jellemzi az embereket. Olyan drága a kenyér, hogy inkább isznak egy deci pálinkát, csakhogy elfelejtsék egész szomorú életüket. Itt gazdag ember nincs — foglalja össze mondanivalóját a kocsmáros. Varga János Fényeden nem hallhatta ezeket a mondatokat, de ebből az elkeseredett hangulatból indítja a beszélgetést. Nemcsak saját, tönkrement életüket siratják. Fáj a szívük a faluért, a helybeli emberekért, a fiatalokért, akiknek még egy pingpongasztalra sem jut állami pénzből. Varga János 72 éves, a felesége 65. Nekik már nem sok jót tartogat az élet, de fiuk, aki ötödéves orvostanhallgató, talán boldogabb lehet. — Sajnos, kedvezőtlenül alakult a sorsunk — mondja az idős ember, miközben hullanak az asszony könnyei. 16 holdunk volt, szépen megéltünk belőle. Aztán jött a téeszesítés; állatot, földet elvettek tőlünk, és most vegetálunk napról napra. A téesz nem gazdálkodik rendesen a földeken, inkább csak rombol. A bolt és a kocsma együtt van, de mi már csak kenyérért és cigarettáért járunk oda. Varga János kikísér a kapuig, többször elköszönünk egymástól, míg végre beülhetek az autóba. Bekapcsolom a magnót, hogy a fülembe és szívembe markoló sírást megpróbáljam kiűzni. Megállók a Rákóczi utcában. A 9-es számú házból a kapuig jön egy asszony. Elmondom neki, hogy Sávolyról és a környékbeli településekről kívánok írni. Kérdem a nevét, de csak legyint: ilyen öregasszonyokat már nem,kell az újságban emlegetni. Ő egyébként a fiával lakik itt, aki kőműves. A fiatalok mind eljárnak innen dolgozni, de inkább el is költöznek Főnyedről. Amíg téesz nem volt, ők is gazdálkodtak. Ma már csak a hosszú gazdasági épületek, pincék jelzik, hogy ez a falu is módosabb volt egykor. A szomszédvárak közül leggazdagabbnak Szőkedencs látszik. Gondozott házak, utcák, boltok. A falu 518 lakosa talán elégedettebben él itt. mint a főnyediek. Kertész Istvánné- val a buszmegállóban találkozom. Azt mondja, hogy Szőkedencs régi település, és itt mindig dolgos emberek laktak. Farkas József viszont úgy látja, hogy soha nem éltek az emberek még ilyen létbizonytalanságban. Van összehasonlítási alapja: kora és születési helye alapján jól ismeri az itteni gondokat. Az emberek egy része innen is eljár dolgozni. Nagykanizsa és a Balaton jó felvevő piaca a fölösleges munkaerőnek, viszont ide is járnak más településekről: elsősorban nők. A kábelüzemben 32 nő és 1 férfi — ő, azaz Farkas József — van alkalmazásban. Amikor némi irigységet lát rajtam elhatalmasodni, elmosolyodik, s inkább arról beszél, hogy a másik üzemben is túlsúlyban van a női nem. Ha már munkahelyet keresek... Lassan autózom az utcán, nézem a portákat, s közben alig, veszem észre a postást. Varga László talán nem udvariasságból mondja, hogy emelkedett a Somogyi Néplap ázsiója a faluban. — Ezt legalább már nem szidják az emberek — közli mosolyogva. Reméljük, ezután a riport után sem. Süli Ferenc Fotók: Gyertyás László lelő jövedelemhez juthatnak a négy település lakói is. Eredmények, sikerek, de gondok is szóba kerülnek. — Fejlődött a közlekedésünk: Sávolyból már közvetlen út vezet Marcaliba, Somogy- sámsonon át, s így a korábbi 22 kilométeres út 12 kilométerre rövidült. A tanács és a téesz is hozzájárult az útépítéshez. Persze minden siker mellett jelentkezik a probléma is. — Javítani kell Szőkedencs közlekedését, ehhez viszont megállót kell építeni a főút mellett. Csak így lehet esélyünk arra, hogy a Siófok—Zalakaros közötti járat itt megálljon, s így az öregek is eljuthassanak egy-egy gyógykúrára a közeli fürdőbe — mondja az elnök. Bide János nem takargatja a hiányosságokat sem. Mint kiderül, az alapellátás sem tökéletes, bár ital- és vegyesbolt mindegyik községben van. Az áfész bankhitelei sem kedvezőek, s ez az áruellátáson látszik meg inkább. Az üzletvezető inkább kevesebb tejet, kenyeret rendel, nehogy nála romoljon meg. Sávolyon nincs iparcikküzlet, alapvető dolgokért utazni kell. A mozi itt tavaly ősszel, Szőkedencsen február 1-jével végleg bezárta kapuit — legalábbis addig, amíg a tanács föl nem vállalja az üzemeltetés anyagi konzekvenciáit. Aztán ismét öröm — csapon- gunk a jó és a rossz, a megoldott feladatok és a hiányosságok között. Arról beszél az elnök, hogy valamennyi településen van már vezetékes ivóvíz; hogy az általános iskola tornateremmel, napközivel, étteremmel rendelkezik. A sávolyi körzeti óvodába 60 gyerek jár, s bár jó a buszközlekedés, azért a gyerekeknek csak utazni kell. Javult az egészségügyi ellátás, 1978 óta végre van körzeti orvos Sávolyon. Valamennyi faluban biztosítják a rendelőt; a szegerdeit a közelmúltban korszerűsítették. S a gond: csak kézi gyógyszertáruk van. Szociális étkeztetésben 60- an részesülnek, a gondozónő pedig képes ellátni az ez irányú feladatokat. A tanács emelte a rendkívüli szociális segélykeretet, hogy valemelyest lépést tartson az inflációval. Főnyed és Szegerdő már bent van a távhívásban, de mindössze 1—1 nyilvános állomása van. Főnyeden ráadásul a boltban, s így az üzlet nyitva- tartásához kell igazodnia annak, aki telefonálni akar. (Lehet, hogy nincs is a faluban.) Az a néhány ember, aki itt van, inkább bólogat Bogdán János szavaira, aki azt mondja, hogy csak elméletben támogatják a cigányokat. Lassan összedől a háza, de három gyereket nevel, s így nem tudja a lakását felújítani. A felesége elvált tőle, az élettársa pedig nem köteles a saját jövedelmét az ő gyerekeire költeni. Bogdán János egyébként az egyesült izzó nagykanizsai gyárában dolgozik. Naponta 8—10 vagon árut rak be, s havi 6— 7000 forint a jövedelme. — Hát mondja meg — fordul hozzám —, hogyan lehet ennyi Az elnök ugyan nyugdíjba készül, de a tervek megvalósításában azért részt akar venni. Sámsonnal közösen gázfogadó állomást kívánnak építeni, s utána természetesen az ingatlanok bekötése következik. — Összkomfortos falusi életet kell biztosítani a helybelieknek — mondja az elnök —, s ebbe minden beletartozik, ami a városi lét tartozéka. A falusi kocsmának hangulata van. Nemcsak azért, mert a politikai élet színtere is, bár ez sem volt soha közömbös a hatalomnak. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt még leültettek embereket kocsmai hőzöngésért. Szidta a rendszert — mondták, s mindjárt a nyakába sóztak néhány hónapot, hadd menjem el a társainak is a kedve hasonló renitenskedéstől. A szegerdei italboltban is szidják a rendszert, mégsem kiabál már senki rendőrért. pénzből megélni és még építkezni is! — S elkeseredésében bedob egy féldecit. Hűvös van, a pálinka melegére vágyik Hajnal József is, aki a szentgyörgyi téglagyárba jár dolgozni. A 8—9000 forintért szombat-vasárnap is felszáll a munkásjáratra, s így otthon már nem sok kedve és energiája marad a kerti munkára. A falu legjobban informált emberei természetesen a kocsmárosék. Lovas Lászlóés élettársa mindenről tud, ami Szegerdőn történik. Még azt is megbeszélik, hogy előző este ki rúgott be és hogyan. S persze panaszkodnak. Panaszkodnak arról, hogy rossz az áruellátás; hogy az orvos kéthetente egyszer rendel; hogy nincs gyógyszertár; hogy az óvodásoknak is utazniuk kell Sávolyba. Alacsonyak a fizetéMintegy fél évvel ezelőtt Törekvő kis-balatoniak címmel mutattuk be Balatonszentgyörgy társközségeit, Vörs, Hollód, Tikos, Battyánpuszta lakóinak életét, gondjaikat, örömeiket. A címben használt jelző ugyanúgy érvényes a régió másik településcsoportjára. A sávolyi tanácsban Szőkedencs, Szegerdő és Főnyed képviselői is megtalálhatók. A négy településen összesen 1661 ember él. A magyar falvakat ért változások nem kerülhették el ezeket a községeket sem. Államosítások, tsz-szervezések, munkaerőhiány és -felesleg, út- és vízvezeték-építés, orvosi ellátás, körzetesített iskolák. Törekvő kis-balatoniak
