Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-30 / 75. szám

14 SOMOGYI NÉPLAP 1990. március 30., péntek EZ VAN! Dzsunka-ingajárat a szupermodern híd mentén Szeto, Japán: A csődtől fenyegetett helybeli komphajótársaság által üzembe helyezett, történelmi időket idéző dzsunka a túlsó partra indul, a Honsu és Sikoku szigeteket összekötő, újonnan megnyitott Szeto Ohasi függőhíd mellett Precíz ujjlenyomat Rabló és pandúr egyaránt tisztában van vele, hogy az ujj­lenyomat döntő jelentőségű kettejük korántsem barátságos mérkőzésében. Éppen ezért is figyelt fel a bűnüldözés brit kró­nikása arra az esetre, amely­nek Manchester volt a helyszí­ne. Megszólalt egy magánház vészjelző-berendezése, a ren­dőrök a helyszínre rohantak. A lakást kétségtelenül feltörték, azonban semmi sem hiányzott. Sőt, a betörők valamit otthagy­tak: egyikük jobb kezének két ujjperecét. A corpus delicti az ujjlenyomat keresése közben tűnt fel a páncélszekrény alatt. „Nyilvánvaló—állapította meg Joe Chadwick felügyelő —, hogy a betörő a mackót akarta elvinni, de vagy tapasztalatlan volt, vagy megijedt a vészjelző szirénájától, s a jókora zsák­mányt a saját ujjára ejtette. Mindenesetre, köszönet a pre­cíz ujjlenyomatért.” Kocka, kártya, lottó Ha ezt Krisztus látná Hány esztendős lehet az ember játékszenvedélye? Ezt bi­zony nem lehet pontosan tudni. Képek és szövegek inkább azt őrizték meg, hogy miképpen változott ez a szenvedély időben és térben. Velencében például ma is ismeretes a középkor eseménydús hangulatát közvetítő mondás, misze­rint: „Reggel mise, délben játék, este nő." Ezúttal a déli foglalatosságról essék szó, mint ahogy a la­gúnák városában is most emlékeznek e korántsem olcsó szenvedély térhódítására. Tény, hogy az első játékkaszinót a szabad ég alatt nyitották meg 1172-ben. Különös története van ennek. Ki tudja, hányadik zsákmánnyal tértek haza a gályák, amikor három hatalmas oszlopot is hoztak. Kirako­dáskor az egyik a tengerbe esett. A másik kettővel viszont nem tudtak mit kezdeni, minthogy senki sem tudta felállítani azokat. Egy bizonyos Niccolo Barattieri erőfeszítését azon­ban siker koronázta. Már csak azért is érdemes megjegyezni a nevét, mert az oszlopok ma is állnak. De ennél is fontosabb, hogy a teljesítmény elismeréseként, a dózse jóvoltából, megnyithatta az első játékteret. Nem tévedés, „kaszinója” ugyanis az általa felállított két oszlop között működött. De oly sikerrel, hogy néhány év múltán elrettentő törvényekkel kel­lett kordába szorítani a játékkedvet: pellengér, megvessző- zés, orr- és füllevágás fenyegette a hazárdjátékosokat. A feljegyzések szerint nem sok eredménnyel, a kockázatot is vállalták, a szó szerint is, minthogy a kocka, a kártya, a lottó továbbra is dívott. A 17. és a 18. században például már 118 játékkaszinó működött a városban, „mert a pénzét mindenki meg akarta sokszorozni, nemesek, papok, szerzetesek, kereskedők, vándorlegények, gonosztevők és idegenek”. A Serenissima (a felséges köztársaság) tehát illedelmessé tette a hazárdjá­tékot. A krupié például csak nemesi leszármazott lehetett. A teremben lévőknek álarcot kellett viselniük. A dolgok néhány vonatkozásban még tovább változtak, játékosok gazdagod­tak meg, és mentek tönkre, pénzek értéktelenedtek el, és rendszerek buktak meg—csak a nyerési szándék nem csök­kent. Hála Istennek, mondhatná az OTP is, a velenceikkel. A televízió kvízműsorában biztos bukás lenne, ha fölten­nék a kérdést: kik Olaszország legszórakozottabb autósai, kik okozzák a legtöbb gondot a biztosítónak? Nem a rómaiak, nem a nápolyiak, nem a milá­nóiak. Nem rohanó a fiatalok, nem a kezdő vezetők. Nem a Ferrarik, a Maseratik vagy az Alfa Rómeók tulajdonosai. A statisztika elképzelhetet­lent állít az itáliai félsziget köz­lekedési moráljáról: 1988-ban a legtöbb, figyelmetlenségből eredő balesetet azokkal a kocsikkal követték el, amelyek­nek rendszámtábláján ez a három betű olvasható: SVC; Stato della Citta del Vaticano. Vatikánvárosi Állam. Az olasz átlagot messzemenően meg­haladó volt a kár. Az átlag ugyanis 2 és fél millió líra, egy balesetre számítva. A vatikáni kocsikkal okozott balesetek után viszont csaknem 12 és fél milliós — pontosan 11,9 millió líra — kárszámlát nyújtottak be, autónként. Az adatok a kötelező biztosí­tás díjának emelését voltak hi­vatottak igazolni. Vagyis a vati­káni rekord következményeit azok szenvedik, akik nem is SCV-rendszámmal járnak. Felsóhajthatnak hát az égre nézve, és mormolva az SVC „műfordítását”: Se Cristo lo Védéssé. Ha ezt Krisztus látná. Rendőrsztriptíz Sherlock Holmes, a hajdani híres nyomozó, divatot csinált kockás öltönyével és sildes ka­lapjával. Utódai a Scotland Yardnál nem mindenben kö­vették a példát. Sőt, most már ellenpélda is akad. Marcjaret Thatcher azonnali vizsgalatot rendelt el, amikor megpillantot­ta a Sunday Mirror elsőoldalas szenzációját: a ió hírű nyomo­zóiroda egyik főfelügyelőjét női alsónemuben... És természe­tesen göndör parókával a fe­jén. Bennett főfelügyelő ko­rántsem az alvilág megtévesz­tésére öltötte föl az intjm álru­hát. Ez volt a mániája! Thatcher asszony dühét fokozta a főfelü­gyelő feleségének vallomása; aki — mint mondta — akkor vesztette el a türelmét és férjé­be vetett bizalmát, amikor ész­revette, hogy a minden gyanú felett álló nyomozó rendszere­sen lopkodja alsóneműjét, és a melltartóját is. Mivel ezeket a kellékeket mostanáig nem rendszeresí­tették a Yardnál, a vizsgáló ha­tóság tanácstalan a testületet fenyegető veszély pontos föl­mérésénél. Bennett felügyelő ugyanis épp a közerkölcs bizto­sítása terén szerzett múlhatat­lan érdemeket. Most pedig — a Sunday Mirror szerint — mar­kukba röhögnek a pornóüzlet hiénái, e rendőrsztriptíz láttán. Törpék a jégen A hétből hat törpe gyakorol a Zenith Színházban készülve, a Walt Disney „A világ a jégen” show-müsor Hófehérke jele­netére. Hetedik társuk is bizo­nyosan előkerül a premierig. Tengerészlány koalával Marina Barnheim, az udvariassági látogatáson Sydneyben tartózkodó Carlskrona svéd aknarakó hajó tengerészkadétja, bensőséges barát­ságot kötött a hadapródi sapkáját vizsgáló koalamackóval, a közeli rezervátumban. Barnheim kisasszonyon kívül még négy női tagja van a hadihajó legénységének Életmentő macska A kutyák előnyben voltak mostanáig. De ki hal­lott arról, hogy valakinek az életét macska men­tette volna meg? Ha szobrot nem is állítanak, Olaszország egyik kisfalujában —Bellante a neve — kegyelettel emlékeznek egy macskára, amiért önfeláldozó módon életét adta a gazdiért. Azaz­hogy a gazdi helyett. Történt ugyanis, hogy a szó- banforgó család, hazatérve döbbenten észlelte, hogy a kedvenc macska kimúlt. A legtöbb ember az élet véges voltára gondolna hasonló esetben, s nem a nyomozókra. Itt azonban a nyomozókat hívták, akik, mi tagadás, ímmel-ámmal indultak a tetthelyre. Aztán kiderült, hogy az előítélet megalapozatlan volt; a macska előre megfontolt gyilkosság áldozatául esett. A ház ura ugyanis — egy nyugdíjas — családirtásra készült, mert el­hagyta a felesége, a fia és unokái. A végrehajtás módjául a mérget választotta:,,szerettei” ünnepi ebédjéhez úgy kívánt hozzájárulni, hogy beleke­verte a paradicsomszószba, aztán távozott. Ott maradt viszont az illat, s ez megszédítette a macs­kát; belakmározott az ünnepi ebédből. A többit tudjuk. A laboratórium szerint olyan mennyiség volt az ételben, hogy az egy elefántnak is elég lett volna. A torkos macska hős lett a faluban. A macska­sors iróniája, hogy egérméregnek köszönheti a dicsőséget. GYŐZTES ÉS HÁBORÚS BŰNÖS Negyvenöt esztendővel azu­tán, hogy az utolsó aknát fel­robbantották, az utolsó lövedé­ket kilőtték Európában, még mindig akad bombameglepe­tés. Annak kell nevezni James Bacque kanadai szerző köny­vét, aki Eisenhowertábornok, a későbbi amerikai elnök hábo­rús szerepéről közölt megdöb­bentő részleteket. A hadtörté­nész nem kevesebbet állít, mint azt, hogy az amerikai fő- parancsnok németgyűlölete folytán hadifoglyok százezrei pusztultak el a táborokban. Ei­senhower, mint a szövetséges erők főparancsnoka, utasítást adott arra, hogy atábprokban a legmostohább körülmények között tartsák a nyugati fronton fogságba esett német katoná­kat. Emiatt — írja James Bac­que — 793 ezer hadifogoly pusztult el az amerikai táborok­ban, 167 ezer fogoly pedig francia fennhatóság alatt vesz­tette életét, ugyancsak Eisen­hower rendelkezése miatt. Az indíték a lövészárok-filo- zófia alapján elfogadható: Ei­senhower gyűlölte Németor­szágot. De mivel a fogolynak nincs módja visszalőni, atábor- nokot akár háborús bűnösként is felelősségre lehetett volna vonni — írják a könyvet ismer­tető kommentárok. A tanulmányt az Egyesült Ál­lamok egyetlen kiadója sem fogadta el közlésre. Havel elnök rollere Prága: Bára Stepánová, Václav Havel csehszlovák köztársasági elnök titkárnője kipróbálja azt a rollert, amelyet Havel kapott hí­veitől, hogy gyorsabban közle­kedjen az elnöki palota hosszú folyosóin. A világhírű drámaíró és politikus, saját bevallása szerint, egyszer valóban használta is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom