Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-30 / 75. szám
1990. március 30., péntek SOMOGYI NÉPLAP 3 Választások • Magyarországon, 1990 tavaszán Somogyba érkezett az olasz lovasmenet Békeparipák és barátság-fogatok A zászlóvivő lovas után a kettesfogat, majd a négy kísérő lovas fél egykor érkezett Somogy és Zala megye határára, a fenékpusztai Zala-hídhoz. Mire a kis csapat a hídra ért, a kilenc somogyi ló már fölszer- számozva várta őket. Somogy megyébe érkezett az a lovas tretting, amely március 15-é óta járja az Alpok— Adria közösség tagköztársaságait, hirdetve a barátságot, valamint azt, hogy a VI. hagyományos Primaveracavalli— a tavaszi lovasnapok — az itáliai Pordenone városában várja a látogatókat. Az idén először lépett elő ez a rendezvény az Alpok—Adria közösség egyik megmozdulásává, s ennek népszerűsítéséért indultak az 1500 kilométeres útra a lovasok. A tretting minden tagköztársaságba, illetve megyébe érve az ottani megye lovain, lovasaival és kocsisaival folytatja útját, egészen az április 6-i megérkezésig. Összesen 16 Alpok—Adria tagköztársaságot érintenek. Jártak már Venetóban, Lombardiában, Trentinóban, Alto- Adigeben, Bajorországban, Salzburgban, Felső-Ausztriá- ban, Burgenlandban, Győr- Sopronban, Vas és Zala megyében, s most Somogyba érkeztek. A megyehatáron az út során hagyományossá vált ceremóniával adták át a menetet egymásnak a megyék. Somogy képviseletében dr. Győri József, a megyei tanács főosztályvezetője és Sütő Ödön, a Balatonnagybereki Állami Gazdaság vezérigazgatója fogadta atrettinget. Vittorio Bearzi, a csapat vezetője megköszönte a zalaiak vendégszeretetét, a lovasoknak a díszes kíséretet, s köszöntötte a somogyi fogadóbizottságot. Az emléklapok átadása után a Primaveracavalli feliratú díszes könyvbe is bejegyezték, hogy Zalától Somogy immár hivatalosan is átveszi atrettinget, majd megitták a kötelező áldomást is. Ekkorra már készen állt a somogyi konvoj. A zászlóvivő lovas után a BNB impozáns lipicai négyesfogata, valamint négy kísérő lovas várta az indulást. A Somogy megyébe érkezés pillanatában kértük rövid beszélgetésre Vittorio Bearzi urat. — Kérem, mondja el, mi a célja e trettingnek. — A legfontosabb célja a béke és a barátság erősítése tartományaink között, s ezen keresztül minden néppel, amely erre szomjazik. Szeretnénk, ha az Alpok—Adria tartományok vezetőinek együttműködését ezzel mi is tovább erősíthetnénk. Pordenonéba várjuk minden megye képviselőit, ismerkedjenek, barátkozzanak. A számtalan kapcsolatteremtési lehetőségek egyike a ló, illetve a lovassport, ami igen népszerű minden tagköztársaságban. — Milyen tapasztalatokkal érkeztek Somogyba? —Gyönyörű utunk volt eddig. Mindenhol, amerre csak jártunk szívesen és barátsággal fogadtak bennünket. Külön öröm, hogy most Magyarországot és a lovairól híres Somogy megyét megismerhetem, hiszen még sohasem jártam itt. —Jó utat, és érezze jól magát Somogybán! — Köszönöm. A menet Balatonmáriafürdő érintésével Balatonfenyvesre, a BNB központjába hajtott ezután. Ott köszöntötte őket Gye- nesei István Somogy megye tanácselnöke, majd a fedett lovardában igazi magyar lovasbemutató, ugrólovak, pusztaötös és kosztümös karusszelbemutató szórakoztatta olasz barátainkat. Ma reggel indulnak tovább útjukra. A letenyei határon veszik áttőlünk atrettinget Horvátország képviselői; onnét Szlovénián, Stájerországon és Ka- rinthián át jutnak el újra Pordenonéba a Primaveracavalli nyitóünnepségére, magukkal víve minden barátság és békeszerető tartomány jókívánságait. Varga Ottó Fotó: Kovács Tibor AZ OVB ÜLÉSÉN KIDERÜLT A számítógépes központban akadtak el a jegyzőkönyvek A kétfordulós választással befejeződik az a — hosszú, eseménydús, váratlan fordulatokkal tűzdelt — folyamat, amely 1988 májusával vette kezdetét. Megdöbbentő belegondolni, hogy (mindössze?) huszonkét hónapja annak, amikor nemcsak Kádár János távozott az egypárti szisztéma éléről, de vele együtt több társa is, akinek tevékenysége évtizedekig meghatározta a hazai közéletet. Az új vezetők heteken belül szembetalálták magukat azzal a ténnyel, hogy jelentős erők kérnek részt a Kádár János utáni korszak kialakításából. Az addig alig látható szerveződések egyre-másra kezdtek politikai — és mindinkább pártszerű — alakzatokat ölteni, s erőpróba erőpróbát követett. Tüntetések, sztrájkok, végső határokat tapogató próbálkozások követték egymást 1988 nyarától 1989 késő tavaszáig. Mind világosabbá vált, hogy egypárti keretek között nem maradhat tartósan az ország, és egyértelműen igényelte valamennyi konstruktív erő a mielőbbi megmérettetést. Tudni szerette volna valamennyi nagyobb párt, hogy mekkora támogatottsága van a kormányzó pártnak (amely egyszersmind az elmúlt negyven év megjelenítője is), s mekkora az újjászerveződő ellenzéknek. Tárgyalásos forradalom Hosszadalmas alkudozások, kölcsönös biztosítékkeresések, gyanakvások, garanciák kicsikarásának sorozata jellemezte az 1989 kora tavaszától augusztus végéig tartó „tárgyalásos forradalmat". Jól látható, hogy e szakaszban a törésvonal — az egyre nagyobb zavarban levő — MSZMP és a tarka — de az alapvető kérdésekben mégis egységes — ellenzéki szervezetek között húzódott. E hosszadalmas visszatekintésre azért van szükség, hogy valóban megértsük a most zajló választások értelmét és történelmi helyét. Az eddig elmondottak megvilágítják, hogy a tavalyi alkudozásokon olyan választási rendszer született, amelynek egyidejűleg sokféle célnak kellett megfelelnie. Egyrészt alkalmassá kellett tenni arra, hogy le lehessen szavazni a kormányzás előnyét élvező uralkodó pártot. Másrészt a sokféle új párt közül kiderülhessen: melyikük, milyen szinten parlament- és kormányképes. Harmadrészt pedig személyekben is meg kellett jeleníteni a rendszerváltást, hiszen a közember leginkább ebből tudja megítélni a változások ténylegességét. E bonyolult helyzet folyamánya- ként valóban igen bonyolult választási rendszer született. A külföldi tudósítók nem győzték ezt hangsúlyozni, s a hazai tömegkommunikáció is előszeretettel idézte e vélekedéseket. Pedig a választópolgár szemszögéből nézve nem volt ez olyan rettentően érthetetlen. Egyrészt világossá vált, hogy személyre is és pártra is kell szavaznia. Másrészt az,' hogy e sokszereplős játszma nem fejeződhetett be egyetlen fordulóval. S itt álljunk meg egy pillanatra! Úgy tetszik, ez az a pont, ahol nagyon sokan hibát követtek el. Sem az apparátus, sem a pártok, sem pedig a tömegkommunikáció nem gondolta végig, hogy ennek a választási rendszernek (valamint a sok-sok pártnak) logikus következménye az, hogy a választás kétfordulós lesz. Az első forduló: csak a szűrés Már a jelöltállítások során egyértelműen látni lehetett: teljesen kizárt annak a lehetősége, hogy egyetlen fordulóban meg lehessen választani az egyéni jelölteket. Egyértelmű volt, hogy március 25-én az egyéni jelöltek esetében csak a szűrést lehet elvégezni. A listás szavazásról világos volt, hogy eldönti a pártok erősorrendjét (legföljebb az nem volt világos, hogy ennek megszámolására ez az apparátus alkalmatlan...) Az egyéniek esetében pedig eldönthetjük, hogy kik közül akarunk választani? Némi zavarodottsággal reagáltak e következményekre sokan, főleg azok, akik azt hirdették, hogy március 25. „az igázság napja” lesz; akik — megalapozatlanul — azt hitték, hogy egyetlen napon minden megfordítható. Ideje volna azt hangsúlyozni, hogy ez a választási rendszer eleve kétfordulós jellegű, és egyáltalán nem kudarc, hogy még egyszer el kell mennünk szavazni. Azt is ki kell mondani; ez a bonyolult rendszer megfelel egy olyan — szintén bonyolult — belpolitikai állapotnak, ahol világos már, hogy mit nem akar az ország, de még nem egyértelmű, hogy a régi helyett mi legyen. Végül is ez történt vasárnap: sok millió ember élt azzal a lehetőséggel, hogy nemet mondjon a baloldal összes változatára, leszavazzon minden olyan politikai erőt, amely odaköthető az elmúlt negyven évhez. (Ne firtassuk most azt, hogy azok a szocialisták valóban a múlt fele- lősei-e, akik vereséget szenvedtek. De azt talán elmondhatjuk, hogy becsülettel hozzá járultak annak a rendszernek a lejáratásához, amelyről a nép vasárnap kimondta az ítéletét.) A kialkudott forradalom vége Ezért mondhatjuk azt, hogy e tavaszi választások lezárják a hosszú két év eseményeit. Véget ért a „kialkudott forradalom” (ahogyan Tőkés Rudolf amerikai politológus jellemezte ezt az időszakot); visszavonhatatlanul megtudhatta mindenki, hogy milyen mértékben voltak elégedetlenek az emberek azzal a rendszerrel, amely legalább egy évtizeddel túlélte önmagát. De mi lesz ezután? Választ adhat-e ez a tavaszi választás a jövőnket firtató kérdésekre? Igen is, meg nem is. Annyiban igen, hogy a rendszerváltás legitimmé vált: vagyis zöld utat kaptak azok a politikai erők, amelyek mindenképpen mást akarnak és máféle rendszerkeretek között képzelik hazánk jövőjét. Annyiban azonban nincs válasz (talán még nem is lehet), hogy nem világos a jövőbeni szereplők súlya, kormányzati ereje, társadalmi háttere és szövetségeseik köre. Egyelőre két győztes van: az MDF és az SZDSZ. Mind a kettő markánsan megformált fejlődési alternatíva, amelyeket e fura választási eredmény most egymás ellen fordít. A múlt tagadása sokáig összekötötte őket, de most az a látszat, mintha feltétlenül el kellene döntenünk, hogy melyiket szeressük. A második fordulóban szinte minden körzetben kettejük versenye várható, s így valószínűleg még inkább kiéleződnek ellentéteik. Pedig az ország jövője szempontjából az volna a legfontosabb, ha e két párt megértené március 25-e üzenetét: az ország rájuk szavazott, mindkettőjükre. Kéri László politológus — Miért késett, késik a választások eredményhirdetése? Szükséges-e; illetve jogszerű-e az érvénytelen szavazatok felülvizsgálata? — egyebek között ezeket a kérdéseket vitatta meg csütörtökön az Országos Választási Bizottság. A számítógépes adatlapokon feltüntetett időpontok tanúsága szerint az egyéni választókerületekből az első jegyzőkönyv március 25-én 23.40 órakor érkezett be az országgyűlési képviselő-választások parlamenti számítógépes központjába. Március 26-án reggel hat óráig már 147 jegyzőkönyv állt a központ rendelkezésére — ez az összes egyéni választókerületi jegyzőkönyv mintegy 83 százaléka —, míg az utolsó jegyzőkönyv március 26-án 17 óráig beérkezett ide. A területi választókerületekből az első jegyzőkönyv Heves megyéből érkezett meg, március 26-án reggel, valamivel 10 óra előtt. Ugyanaznap este 7-ig már 17 jegyzőkönyv érkezett be, az utolsó három —. Budapesté, Pest és Borsod megyéé — pedig március 27-én. Az Országos Választási Bizottság viszont csak 27-én kapta meg a számítógépes központtól az első jegyzőkönyveket. Mindebből az tűnik ki — állapították meg nem kis felháborodással az OVB tagjai—, hogy a számítógépes központban volt a „hiba”, az adatokat tartalmazó jegyzőkönyvek ott maradtak el. A bizottság több tagja annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy ajelenlegi adattösz- szesítő rendszer lényegében összeomlott. Más kérdésekkel összefüggésben is úgy ítélték meg: mind az egyéni, mind pedig a területi választókerületekben egységes gyakorlatot lenne célszerű érvényesíteni, legyen szó akár az adatösszesítésről, akár a kifogások, panaszok elbírálásáról. Éppen egy kifogás, illetve az annak jóváhagyásából eredő eljárás váltott ki heves vitát az OVB tagjai között. Nevezetesen: a főváros több szavazókörében kifogást nyújtottak be a helyi választási bizottságok döntése ellen. A kifogások elbírálását követően a Fővárosi Választási Bizottság arról tájékoztatta az MTI-t, hogy e szavazókörökben a hibásnak ítélt szavazatokból többet érvényeseknek ismertekéi. .A bizottság három tagja — a Magyar Szocialista Párt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt delegátusa—kifejtette: miután országosan ösz- szesen 171.875 érvénytelen szavazatot regisztráltak (ez mintegy 3 százaléknak felel meg), szúrópróbaszerűen felül kellene vizsgálni az érvénytelen szavazatokat ott, ahol ezek száma kirívóan magas. Véleményüket mindvégig fenntartva javasolták ezt a törvényesség érdekében és azért, hogy minden érintett fél tiszta képet kapjon. Az OVB több tagja viszont határozottan ellenezte az érvénytelen szavazatok felülvizsgálatát, s főként azt, hogy ebben az OVB bármilyen formában állást foglaljon, netán elrendelje a felülvizsgálatot. Erre ugyanis nincs jogosítványa, nem felügyeleti szerve sem az egyéni, sem pedig a területi választókerületi választási szerveknek, s ehhez működése során mindvégig tartotta magát. A sok-sok ellenérv között elhangzott például, hogy egy ilyen — akárteljes, akár részleges, szúrópróbaszerű — felülvizsgálat meglapozatlan és indokolatlan gyanút kelthet, ország-világ előtt lejáratva a magyar választásokat; megkérdőjelezné a szavazatszámláló és választási bizottságok önállóságát és döntéseit. Minden szempontot figyelembe véve az Országos Választási Bizottság úgy foglalt állást: ha ilyen jellegű konkrét kifogások érkeznek a helyi választási bizottságokhoz, azok hatáskörébe tartozik az elbírálás. Az MTI-közleménnyel részletesen megismerkedve pedig úgy döntött: ebben a kérdésben semmiféle nyilatkozatháborúba nem bocsátkozik. Az OVB tájékoztatást kapott a választási szervek és a szakértői gárda hangulatáról is, amelyre teljes fizikai és lelki kimerültség, az elkeseredettség, a megalázottság, a sértődöttség jellemző. Ennek oka nem csupán a kíméletlen határidőket megszabó választójogi törvény, hanem a sok alaptalan és jogtalan támadás, illetve a dezinformáció. Mindezek ellenére is az OVB úgy ítélte meg, hogy — elenyésző kivétellel — a választási szerveket és a szakértői gárdát a legnagyobb elismerés illeti meg a hetek óta tartó és éjt-nappalt összemosó tevékenységéért, erőfeszítéseiért. A testület ugyancsak elismerően szólt az MTI választási munkájáról, mondván: ha az MTI-t kérik meg a központi adatösszesítésre, már régen végleges eredményt hirdethettek volna. Az OVB mindezek mellett elvégezte a területi jegyzőkönyvek kontrollját, ecjyedi ügyekben foglalt állást es megállapította a végleges 4 százalékos határt. A parlamenti mandátumot jelentő „bűvös határ" a 196 449 szavazat, ezt az MDF, az SZDSZ, az FKgP, az MSZP, a Fidesz és a KDNP érte el, illetve haladta túl. Országos listán ez a hat párt juttathat képviselőt az új Országgyűlésbe. Az eddigi számítások szerint országos listán mintegy 90 mandátum sorsa fog eldőlni. Az MSZMP- nek 15 485, az MSZDP-nek 22 015, az Agrárszövetségnek 42 445 szavazat hiányzott a 4 százalék eléréséhez. Az országos összesített érvényes szavazatok száma: 4 911 241.
