Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-29 / 74. szám

1990. március 29., csütörtök SOMOGYI NÉPLAP 5 Bennünk van a hiba BEMUTATÓ ELŐTT Ahogy az várható volt, nem sokkal a választások után a te­levízió megkapta az első dorgá­lásokat. Az MDF munkatársai jelentették ki: a huszonnégy órás választási show elfogult és tendenciózus volt. Részlete­sebb magyarázatra eleddig nem volt lehetőség, de ebben az esetben, azt hiszem, fölösle­ges is hosszadalmasan kritizál­ni a legnagyobb nemzeti mé­diát. Egy a lényeg: a bejelentés felér egy letolással és ezt tes­sék tudomásul venni. Az első és természetesen korántsem hivatalos eredmény szerint az említett berzenkedő párt nyerte a választást. S emí- gyen jó lesz megfontolni a dor­gálást. Az persze más kérdés, hogy az eredmény nem éppen gyor­san és a tervek szerinti látvá­nyossággal született meg. A tévé önmagát felülmúló egész­napos programra készült, de bármennyire erőlködtek is a legkitűnőbb riporterek, nekünk, a nézőknek is izzadt a tenye­rünk. Hiába volt a rengeteg fo­hász, a számítógépek kutyafü­lét sem értek. Csak arra voltak jók, hogy huszonnégy órán át bosszantsák a televíziósokat meg a nézőket. Egy moszkvai kommentár szerint a választási adatok magyar feldolgozása hasonlít a szovjet boltokban tapasztalha­tó állapothoz. Ugyanis ezekben az üzletekben korszerű számí­tógépekbe ütik be az árakat, azután a boltos a golyós masi­nán ellenőrzi a végeredményt: hátha tévedett a gép. Bár a szá­mológép eddig sohasem hozott ki rossz eredményt, az eladókat ez nem győzi meg: fő a bizton­ság. Ez a leghiggadtabb kritika, amit a választási adatok feldol­gozásáról elmondhatunk. Azt még csak el lehet fogadni, hogy egyik-másik számológép fel­mondja a szolgálatot. (Néha az emberek is megbetegszenek.) De azt, hogy egy időben több gép is leáll — nos, ez már nagy pech! Kivált azért, mert ezek a számológépek — ha jól gondo­lom — egységes rendszert ké­peztek. A többszörös ellenőrzésre konstruált programok itt-ott megakadtak és a szavazat- számláló bizottság tagjai kezd­hettek mindent elölről, esetleg kézzel, komputer nélkül. S ha— ne adj’ isten! — sikerült telefon­összeköttetésbe lépni a parla­menttel, bediktálhatták a nem hivatalos eredményeket. Nem titok — egyik napilapunk is megírta —, hogy a telefonösz- szeköttetést néhány megyével Fafúvósok megyei versenye A zeneiskola épülete kedden sem sugárzott a szokásosnál nagyobb ünnepélyességet. Itt tartották a fafúvósok megyei versenyét. A kaposvári zeneiskola két­évente rendezi meg e versenyt a zeneiskolák részvételével. A megmérettetés alapvető célja, hogy a megye zeneiskoláiban megbúvó tehetségeket fölfe­dezzék, s ezek után munkáju­kat fokozott figyelemmel kísér­jék. Fontos ugyanis, hogy minél előbb útra indítsák azokat a gyerekeket, akik a zenei pályán reményekre adnak lehetősé­get. A versenyt megelőzték a he­lyi selejtezők. így állt össze az a 66 fős mezőny, amely a megye zenei fölkészültségét reprezen­tálja. Fuvolán, oboán, klarinéton és fagotton négy korcsoportban mérték össze tudásukat a tanu­lók. Talán Somogy az egyetlen olyan megye, ahol általánossá vált, hogy a tíz éven aluli gyer­mekek is tágulhatnak már eze­ken a hangszereken, így ők képviselték az első korcsopor­tot. A versenyre neves zsűritago­kat hívtak meg. Kovács Béla klarinétművész és Gyöngyösi Zoltán fuvolaművész bírálta el a sok felkészülést igénylő, szín­vonalas előadásokat. Az erőpróba délután ért véget a negyedik korcsoportosok hangszeres játékával. Az ezt követő eredményhirdetésen bronz-, ezüst és aranyoklevele­ket adtak át a résztvevőknek. Összesen 15 versenyző része­sült aranyfokozatú minősítés­ben, s közülük öten a kiemeltek mezőnyébe kerültek. Ők a No- votim Gmk által felajánlott nagydíjakat is elnyerték: Sárkö­zi Norbert klarinéton (Barcs, fel­készítő tanára Sasvári Attilá- né), Maronics Melinda szintén klarinéton (Nagyatád, felkészí­tő tanára Kiss Albert), a fuvolá­sok közül pedig Bállá Eszter (Kaposvár, tanára Csupor László né), Fonyódi Lilla és Har­maté Ágnes (Kaposvár, felké­szítő tanára Csupor László). A verseny folytatásaként másnap továbbképzésre került sor, s fő napirendi pontja az ér­tékelés volt — ez egyben irány­mutató is a következő két évre. A kétnapos rendezvényttegnap este Gyöngyösi Zoltán fuvola- művész hangversenye zárta. (Bánfai) Fotó: Csobod Péter Nem az opera, hanem a dráma Részpróba Tóth Bélával, a rendező: Lukáts Andor egyetemben éppen Kaposvár és Budapest között volt a legne­hezebb megteremteni. Még a főpróbán is akadozott a kapcso­lat, így azon sem csodálkoztam volna, ha az eredményeket a reggeli expresszel kellett volna eljuttatni a székesfővárosba. Ennek ellenére Gyulai István mind közül legelőször — né­hány somogyi adatról tudott beszámolni. Igaz, valamivel éj­fél után...?! Nem kell hozzá különöseb­ben jóstehetség: a Controllt ezután nemigen kell reklámozni a tévében. A vasárnapi—hétfői szereplés akkora hirdetésbu­kás, amilyet kevés cég érhetett meg széles e hazában. Kevés idő volt a munkára — védekeztek a Controll munka­társai —, meg különben is so­káig vitáztak, hogy egyáltalán szükség van-e ekkora show-ra. Hogy költséges volt, az nem lehet kétséges senki előtt. Csaknem biztos vagyok benne, hogy a számítástechnikai cég szemrebbenés nélkül el is fo­gadja a honoráriumot, azufán kalapot emel, sajnálkozik, és néhány napon belül már senki sem beszél majd áz ügyről. Legföljebb a Controll nem kap még egy hasonló megbízást. Legföljebb. És akkor...? Ha mindez Baló Györgyön múlik majd, akkor biztos lehe­tünk a válaszban. Többen is megjegyezték, hogy a Tv 2 igazgatója néha elvetette a sulykot: túl nyersen adta a Cont­roll tudtára, hogy az egész munka, amelyet a választás estéjére produkáltak, csapniva­ló. Túl nyersen — mondom még egyszer, ízlelgetem az élét, de sehogyan sem érzem a túlzást. Több millió ember ült a tévé előtt, rengetegen talán egész éjszaka. Évtizedek után... Re­ménykedve. Több millió állam­polgár látta, hogy szép lassan csúfot űznek belőle, cseppen- ként herdálják a pénzét. Sokat akartunk. Nem kell show, nem kell egész napos műsor. Csak az eredményeket tegyék közzé. A törvényben meghatározott időben! Faragó László Az operakedvelők fülében ismerősebben cseng a Borisz Godunov, mint a színházbajá- rókéban; Puskin drámája ép­pen ezért a kaposvári színház évadjának a műsorán a megle­petés erejével is hathat. A pén­teki bemutató előtt — a főpró­bán — beszélgettünk az előa­dás rendezőjével, Lukáts An­dorral. —A drámát magam is nemré­giben fedeztem föl. Olvasgatás közben találtam Puskin csodá­latos művére. Darabot keres­tem. Évekkel ezelőtt már dön­tött a színház arról, hogy a Stú­dióban bemutatjuk. Az idei évad nagyszínházi programjában kerülhet sor mégis Puskin Bo­risz Godunov című drámájának a színre vitelére. Nálunk a szín­házban is úgy fogadták sokan az ötletemet, hogy a cím halla­tán az operára gondoltak... Puskin olyan nagyszerű író, hogy üzenete a mának is szól. A Borisz Godunov kortalanul modern dráma. Napjainkban pedig talán különösképpen időszerű a gondolata a hatalom és az egyén viszonyáról. — Az évadnyitó társulati ülé­sen a színigazgató, Babarczy László nemcsak azt emelte ki, hogy bemutatóktól zsúfolt ta­vasz elé néz a társulat, hanem fölhívta a figyelmet a Borisz Godunov bemutatójának hatal­mas vállalkozására is. A darao- ban a társulat, a színház csak­nem minden tagja, dolgozója részt vesz, szerepel. Ilyen hosszú színlapot, amelyen a szereplőket sorolják föl, aligha olvashattunk ez ideig. — Negyvenöt szereplővel játsszuk Puskin drámáját. Egy kellékesfiú és nyolc díszítő is színre lép a bemutatón. Szent- györgyi István a 3:1 a szerelem javára című operettben — amit Bezerédi Zoltán rendezett — már bizonyított; olyannyira, hogy nyíltszíni tapsot kapott egyetlen mondatáért... — Hajnalban ment haza pi­henni, mosttíz óra van, és máris kezdődik a főpróba. Hogy bírja? — A főpróbahét minden be­mutató előtt olyan időszak, ami­kor aludni nem lehet. Két—há­rom, esetleg négy éjszaka áll rendelkezésünkre a színpadi világítás beállítására. Ez történt szerdára virradóra is. Huszon­egy képben elevenedik meg a néző előtt Puskin drámája, a Borisz Godunov. — Meghívott vendégként Szi­geti Szilvia tervezte a jelmeze­ket. A fiatal iparművész—textil- művész — hogyan került kap­csolatba a színházzal? — Ismerőseim hívták föl rá a figyelmemet. Szigeti Szilvia első színházi jelmezeit a Csiky Gergely Színháznak tervezte. Nyolc—tíz próbatervet készí­tett, s meggyőzően bizonyítot­ta, hogy képes a feladatra. A díszletterveket ezúttal is Khell Zsolt tervezte, akinek munkájával legutóbb az Állat­farm előadásán találkozhatott a közönség. — Kiket látunk a főbb szere­pekben, a negyvenötből? — A címszerepet Koltai Ró­bert érdemes művész játssza, Grigorij — az ál-Dimitrij: Beze­rédi Zoltán Jászai-díjas. A női főszerepben Pogány Judit ér­demes művész mutatkozik be, szinte főszerepértékű figurát alakít Hunyadkürti György, va­lamint kiemelkedő fontosságú feladatot kapott még Spindler Béla Jászai-díjas, Tóth Béla és Dánffy Sándor Jászai-díjas. Bemutató: pénteken — Ka­posváron, a Csiky Gergely Színházban. Horányi Barna A kisebbség nagyság... Bemutták a Magyarok című folyóiratot A kisebbség nagyság, de csekély vigasz annak, akinek egész élete ebben a nagyság­ban telik — mondta Szávai Géza főszerkesztő-helyettes a Magyarok című folyóirat estjén. A Magyarok, ez az új periodi­ka nyolchónapos léte alatt külö­nös szellemi izgalomban tartja szerzőit, olvasóit. Kiadója a Babits Magyar Amerikai Kiadó Részvénytársaság, amely nemcsak a Dátum című napi­lappal hívta föl magára a figyel­met. A Révai Nagy lexikonénak megjelentetése jelentős anyagi erőforrást igényel, de egyúttal erkölcsi tartást is ad a kiadónak. Bába István, a Magyarok fő- szerkesztője a budapesti Rát- kai Klubban mutatta be az újsá­got. A Berzsenyi Társaság által szervezett programon ott voltak a folyóirat vezető munkatársai, akik a belső, szerkesztési kon­cepcióról tájékoztatták a vendé­geket. A főszerkesztő azt mondta, hogy a lexikon kiadása a „kályhát” jelenti a Babits szá­mára. Ennek kell biztosítani az anyagi alapot, ez teszi lehető­vé, hogy a ma még ráfizetéses lapot megjelentethessék. — Nagy a kihívás már maga a név is—mondta Bába István — , hiszen az újság az egyetemes magyarsághoz kíván szólni. Magyarokról — magyaroknak, Kaliforniától Sepsiszentgyör- gyig minden elmének fóruma kíván lenni ez a folyóirat. Fon­tos, hogy az önmagunkról való gondoskodás jelenjen meg itt nyomtatásban. 16—17 millió embernek kellene olvasnia a lapot, hogy tisztában legyünk magyarságunkkal, büszkék le­hessünk önmagunkra. A Ma­gyarok ezért nem irodalmi beállítottságú, bár esszék, ta­nulmányok, versek is megjelen­nek benne. A támogatástól is függ — mennyire tudják megvalósítani elképzeléseiket, hogyan tudják _ a terjesztést megoldani. Elkép­zelésük szerint a ma még 6 ez­res példányszámot szeptembe­rig 15 ezerre futtatják föl. Ehhez azonban meg kell ismertetni a lapot a potenciális olvasókö­zönséggel — itthon, Erdélyben, a Felvidéken, a nyugati emig­ránsok között. Számítanak a diákok érdeklődésére, és egy- egy tematikus számnál a szak- tudományok művelőire, oktatói­ra is. Ennek jegyében az áprilisi szám Mátyás király személye, uralkodása köré szerveződik, a júniusi Trianon-súlypontozású, a forró júliusban pedig szerelmi antológia képezi a Magyarok törzsanyagát. Szeptemberben a bujdosó magyar irodalomra emlékez­nek, s ahogy Büki Attila rovatve­zető mondta: ebbe kis híján az egész XX. századi magyar iro­dalom belefér. Beke György több írásával szerepel majd a folyóiratban, többek között a párizsi béketár­gyalások romániai, erdélyi fo­gadtatásáról tájékoztatja az ol­vasót. A másfélszáz oldalon megje­lenő Magyarok nem könnyű, hét végi olvasmány. Minden szava, gondolata az összefogá­sért, a magyarságtudat erősíté­séért fogant; a rovatok is ezt szolgálják. A hon rovatban ak­tuális magyarországi esemé­nyeket, gondokat fogalmaznak meg, esetenként példaképül ál­lítva jeles személyiségeket. A Mezsgyékben a határok másik oldalán — Romániában, Szlo­vákiában, Jugoszláviában, a Szovjetunióban, Ausztriában — élő magyarok problémáiról, célkitűzéseiről lehet olvasni, s egy jellemző cím a februári számból: Hétpróbás kisebbségi emberek voltunk... A Nyelvőrség rovat népszerű és kevésbé ismert — határon túli — költők, írók verseit, novel­láit, dolgozatait — tartalmazza. A Paletta a képzőművészeti írá­soknak ad teret, itthon és külföl­dön élő magyar alkotóknak, stí­lusoknak biztosít bemutatkozá­si lehetőséget. A Műhely rovat a Magyarországon élő vagy a szülőföldről elszármazott tudó­sokról, az általuk vezetett szel­lemi műhely munkájáról tájé­koztat. A Magyarok szerkesztősége — az olvasók javaslatára — lét­rehozta az újságot pártoló klu­bot; ennek Szekszárd a szék­helye. A központi klub megala­kulásával egyidőben az olvasói igények alapján az ország más városaiban és falvaiban is mű­ködtetni kívánják a Magyarok- klubot (feltétele, hogy az adott településen 30 beiratkozott tag legyen). A klubtagoknak a tag­sági díj befizetését követően díjtalanul megküldik a Magya­rok számait, kedvezményesen a Magyarok Olvasókönyve című könyvsorozatukat, továb­bá szerkesztői ankétok, író-ol­vasó találkozók, előadó estek segítik az összejövetelek prog­ramjának kialakítását. Süli Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom