Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-26 / 71. szám

1990. március 26., hétfő SOMOGYI NÉPLAP 3 (Folytatás az 1. oldalról) Családi pártharc A csurgói 4-es szavazó­körben tíz óra után hosszú sorban álltak a választópol­gárok. Házas Károly és fe­lesége — mindketten peda­gógusok — együtt jöttek el választani, ám mint kide­rült, nem ugyanarra a párt­ra voksoltak. — Nem volt könnyű tájé­kozódni a kampány során, ugyanis egy kicsit túl nagy­ra sikerült ez a választóke­rület — így7 a férj. — A csurgói jelölteket ismertük, a marcali ' környékbelieket viszont kevésbé. Valószínű fordítottan, ám hasonlóan vannak a marcaliak is, így alighanem csak a második forduló dönt. — Meggyőzőnek érezte a pártok érvelését? — Sok azonosság van a pártok programjában, mind­egyik mást és jobbat akar. Ez tette nehézzé a válasz­tást, legalábbis a négy nagy párt között. Azt hiszem, a kis pártok nehezen tudtak falnőni ehhez a megmérette­téshez. — Önök megbeszélték-e. mely pártra fognak szavaz­ni? — Inkább csak összevesz­tünk rajta — mondta Házas Károlyné. — 18 éves gyere­künk mondta, hogy a sze­mélyes szabadságnak itthon is érvényesülnie kell, az apja álláspontja ellenére is. Szóval, nem hagytam ma­gam. Mindegyik párt prog­ramjában találtam vonzót és olyat is, amivel vitatko­zom. Mindenképpen koalíció lenne a jó. Az fontos volt a döntésemnél, hogy úgy lá­tom, csafk határozott föllé­péssel lehet elérni bármit. Nem szeretem a szélsősége­ket, de azt igen, ha valaki harcolni is tud valamiért. Egyéniben a csurgói jelöltek közül választottam. A jövő valós ígérete Az új denniKiociot lanul- ni kell, s ezt nem lehet elég korán kezdeni. A 2. sz. vá­lasztókerületben Kaposvá­ron, a Leányotthonban 9 óra körül a 34-es szavazókörben hosszú sorban álltak a vá­lasztópolgárok. Varga Imre és felesége unokájuk társa­ságában jöttek el szavazni. Az ifjú hölgy, Tolnai Bianka nagy érdeklődéssel figyelte a körülötte zajló eseményeket. Hát bizony, nem is olyan könnyű a döntés — gondol­hatta. látva a papa és a mama arcát. Riadtra váltó szempillantását mégsem a választás felelősségteljes gondja idézte elő, hanem fo­tóriporterünk vakujának a viLlanása. Nem kérdeztük, hpgy a nagyszülők kire voksoltak, hiszen minden pártpolitikai programnál többet mondott a látvány. Csak a jövőt vá­laszthatták. melynek min­den ígérete e csöppségben együtt van jelen. A régi vágyunk Az egyik idős néni ott- honhagy.ta a szemüvegét, a szavazatszedő bizottság tag­jai azonban olyan udvaria­san fogadták a választópol­gárokat, hogy még azt is kapott kölcsön. Aki bottal ment, besegítették a szava­zófülkébe a kaposvári Ki­lián György Városi Művelő­dési Központban működő 20. számú szavazókörben. Felfigyeltem egy házas­párra. Az asszonyon szem­mel látható volt, hogy kis­babát vár. Kíváncsi voltam az ő véleményükre. A férj, dr. Máté Ernő, a 157. számú jogtanácsosi mun­kaközösség vezetője, a fele­sége a Petőfi iskolában ta­nít. — Milyen érzés fogta el önöket az első szabad vá­lasztáson, ahol több párt kö­zül lehet kiválasztani a leg­megfelelőbbet? — Nagyon örültem neki — kezdte dr. Máté Ernő —, hogy erre lehetőség nyílott. Tulajdonképpen szerintem ez minden jóérzésű magyar állampolgár régi vágya volt. hogy igazán szabadon tud­jon választani és arra sza­vazzon, akire gondolja. — Ugyanezt mondhatom el — vette át a szót Máténé Körmöczi Gabriella —, hogy nagv felelősség ás nagyon megtisztelő dolog ez a sza­vazás. — Volt-e arra idejük, hogy elmenjenek választási gyű­lésekre vagy csak a tévé­ből, rádióból tájékozódtak? — Nekem volt időm, több alkalommal részt vettem gyűlésen — így a férj. — Figyeltem a híradásokban, hogy mikor van olyan je­lentősebb esemény, amiről úgy gondoltam, érdemes raj­ta részt venni. Ott voltam például Király Béla válasz­tási gyűlésén, részt vettem továbbá a sportcsarnokban az öt képviselőjelölt részvé­telével rendezett választási fórumon. — A férjem régebb óta foglalkozik politikával — mondta Máténé Körmöczi Gabriella —, most én is fi­gyeltem, s figyelemmel kí­sértünk mindent, tehát nem csak úgy jöttünk el... Búcsúzáskor azt is szíve­sen megmondták, hogy az MDF területi listájára ad­ták a voksukat. „Tudtam, kire szavasok" Nemesdéden túlzás nélkül flottul zajlott a választás. Böröcz Ottó, a helyi válasz­tási bizottság elnöke közvet­len szóval fogadta a polgá­rokat, akik a teremben föl­állított monitoron nyomban képet is kaphattak a válasz­tás állásáról. 11 óra 13 perc­kor például a 678 válasz­tásra jogosult közül már 268 adta le a voksát. — Nagyon is tudtam, ki­re szavazok — mondta Kiss Sándorné. — Én már öreg­asszony vagyok, nyugdíjas, így ráérek. Mindent meg­hallgattam a rádióban, meg a Somogyi Néplapban is láttam, mit írtak a pártok. Az uram elmaradt a hábo­rúban 44-ben, két gyereket egyedül neveltem föl. A po­litikához sohasem értettem, de most jól meggondoltam, kire szavazok. Ne haragud­jon, de már mennem kell, vár a fiam, megyünk a templomba ... Egy baboskendős asszony szívesen elmondta a véle­ményét, ám a nevét nem akarta elárulni. — Az kéne, hogy az or­szágban ne ilyen veszekedés legyen, meg türelmetlenség. Az is jó lenne, ha csökken­ne ez a drágaság. Háztartás­beli vagyok, gyerekeket ne­veltem, a szőlőt műveltem, a férjem a tsz-ben dolgozik. Mindegyikünkre ráférne már egy kis jó. Koalíciós képlet — Ha a fővárosban él­nénk, akkor az SZDSZ-re szavaznánk, így azonban voksunkat a független kis­gazdapártra adjuk — mond­ta Ádándon Keszeg István, aki feleségével igyekezett az urna elé. — Magyarország az én véleményem szerint ugyanis a mezőgazdaságból tudna igazán jól megélni. — Bennem él még a pa­rasztszellem — kapcsolódott a beszélgetésbe a fiatalasz- szony. — Falusi vagyok, azok közül való, akik a jö­vőjüket a faluba látják, és a leginkább ragaszkodnak az FKgP célkitűzéseihez. — A kisgazdapártot nem tartom olyan erősnek, hogy egyedül tudja kezébe venni az ország irányítását — mondta a férj. — Én legin­kább egy független kisgaz­dapárt és Szabad Demokra­ták Szövetsége koalíciót tudnék elképzelni: sajnos, sokan távol maradnak a szavazástól. Valószínűnek tartom, hogy a szavazók többsége a nagyobb pártok­ra adja majd voksát. Időbe telik még, míg tisztán lá­tunk: most mindenki csak jót ígér. Könnyű, békés választás Mindenütt nyugalom. A csendes tavaszi esőben talán csak a szavazóhelyiségekért hagyják el az emberek ott­honukat. A marcali városi tanácson a választási bizott­ság elnöke és a tanácsi ve­zetők biztosak abban, hogy ötven százalék fölött jelen­nek meg a választásra jo­gosultak: a szavazás tehát érvényes lesz. A mesztegnyői kultúrház- ban dé'l körül még csak 15 százalék a megjelenés ará­nya. A bizottság tagjai füg­getlenek, csak egy párt kép­viselője van jelen, hogy fel­ügyelje szervezete nevében a választás tisztaságát. Be­folyásolási kísérlet persze még az utolsó pillanatban is történhet: így itt is, amikor egy középkorú úr három fiatalt kísér be a terembe, s a cédulákon akarja nekik elmagyarázni, kire, kikre kell szavazni. Természete­sen kiküldik, mondván: volt rá egy hónap, hogy agitál­janak. Niklán, Buzsákon is teljes a készültség a tanácsokon. Ha gond van, esetleg urnát kell kiszállítani, netán jogi probléma merülne fel — azonnal intézkedniük kell. Mindkét községben a misék előtt, illetve azután jött több ember. A mesztegnyői Nádudvari Lajosné sok mindent átélt már 70 év alatt. Amikor megkérdeztem, mire szava­zott, könnyekkel a szemében azt mondta: tálán végre egy békés, igazságos Magyaror­szág lesz a választások után. Mozgó urnával Kefe vízen a csontdaganat­ban szenvedő és járásképte­len Berta József otthonában mozgó urnával szavazott. — Tudott-e ágyhozkötöt- ten is tájékozódni? — A faluban, tartott vá­lasztási gyűlésekre nem tudtam elmenni, ám a saj­tóból es a tv-boi megismer­tem a versengő pártokat. — Sikerült-e a valós cé­lokat megkülönböztetni az üres ígéretektől? — Ügy érzem igen. Fele­ségemmel egyetértésben vá­lasztottunk, olyan pártot, melytől az országon belül békét remélhetünk és azt, hogy gyermekeinket nyu­godtan nevelhessük. Nyugal­mat és munkát. Ezt több párt is programjába vette, ám közülük csak kevés olyan, amelyiknél azt lát­nám, hogy a mai valóság­ból indul ki. .Az nyilván­való, hogy csodák nincsenek és hogy az ország gazdasági bajainak megoldásához leg­alább tíz év kell. Az egyéni jelöltek közül Suchman Tamásra szavaz­tunk, akit személyesen is ismerünk, s akiről elhisszük, hogy méltóan képvisel majd bennünket is. ■ Az eső velünk van Ismerjük a nagy sikerű szójátékokat: aki nincs ve­lünk ..., aki nincs elle­nünk ..., aki velük van ... 40 év politikai szlogenjei ezek a többpártrendszer le­zárásától a töbpártrend- szerig. Az időjárás elkötele­zettségét nem ismerjük, de március 25-e nemcsak a sza­bad választás miatt fontos esemény Magyarország tör­ténetében. A katasztrófa szélén álló mezőgazdaság az utolsó pillanatban kapott egy adag jótékony esőt. El­ázott, sáros cipőjű, csizmá- jú emberek érkeztek a sza­vazóhelyiségekbe, s furcsa módon nem a pártok, ha­nem az időjárás volt a té­ma beszélgetéseikben. Ami­kor kijöttek az épületek elé, hagyták, hadd csapkodja a eső homlokukat, s csak per­cek elteltével húzták fel esernyőjüket. Felnézték az égre, s mon­dogatták: csak ess, ess, még legalább néhány napig. Ezek az emberek csak azt érzik biztosan: az eső — velünk van. Megsem­misített ajánló­szel­vények A nagyatádi városi taná­cson működő 6. számú egyé­ni választási bizottság tit­kára, dr. Dezső László, fél tízkor arról tájékoztatott, hogy folyamatosan ellenőr­zik a választás menetének törvényességét. A pártok je­löltjei, illetve képviselői tíz órára kaptak meghívást az ajánlószelvények elégetésére. Erre a közeli kollégium ka­zánházában került sor. Köz­ben városszerte zajlott a vá­lasztás. A 4-es választókör­ben a pártok delegáltjai kö­zött az MDF-et Horváthné Tar Ildikó képviselte. — Eddig sem tapasztal­tam visszaélést, s ez ezután sem látszik valószínűnek. Mindenesetre végig jelen leszek a többi párt képvi­selőivel együtt. Természete­sen pártom győzelmében re­ménykedem. Abban min­denképpen, hogy most olyan pártok és képviselők kerül­nek a parlamentbe, akik tudják, hogy mit csinálnak, s akik elutasítják a szélső­ségeket. Egy bácsika dr. Novák Jánosra kívánt szavazni, ám az egyéni listán nem ta­lálta, így a választási bi­zottság egyik tagjától kért eligazítást... Dr. Viczing Flóra fogor­vos önállóan is eltájékozó­dott. — 43 éves vagyok, és eb" ben az országban nőttem fel. Édesanyám kisfizetésű peda­gógus volt, mégis mind a két lányát tudta egyetemen taníttatni. Kérdés, hogy ugyanez nekem majd sike­rül-e. Megmondom, ha nem kíváncsiskodott is, én az MSZP-re szavaztam. Össz­hangban Délután fél öt. A 2. sz. választókerületben Toponá- ron a Szalma István Általá­nos Iskolában dolgozik a 45- ös szavazókor. A választójo­gosultsággal rendelkezők több mint 60 százaléka már leadta a voksát — mondták a bizottsági tagok. Egyik igencsak fontos feladatnak vagyunk a szemtanúi, ugyanis útra kel a mozgó urna. S közben a választópolgá­rok folyamatosan érkeznek, hogy választhassanak — immár valóban szabadon. Ottlétünkkor járult az ur­nák elé Molnár István és családja. Kérdésünkre: Is­merik-e a pártok program­ját és jelöltjeit, egyértelmű és határozott igennel vála­szoltak. Megkérdeztük: Kit támo­gattak szavazataikkal? — Mindketten az MDF-re szavaztunk — mondta fele­ségére tekintve a fárj. Még­pedig azért, mert e párt programja a legszimpatiku­sabb, s higgadt, felkészült, kiszámítható politikusaik vannak. — És az ifjú hölgy? —Én is úgy voksoltam, mint a szüleim — mondta. Tehát teljes a családi összhang. Kívánjuk, hogy minden fontos kérdésben így legyen. Röp­cédula szőnyeg Sokaknak szemet szúrt, hogy Kaposvánron, az Ápri­lis 4. utcában milyen sok röplapot dobáltak szét: a kü­lönböző pártok felhívásai szinte elárasztották az ut­cát. Ugyanez volt a helyze’ a Dorottya előtti részen és a megyeszékhely több for­galmas pontján is. Kíváncsiságból összegyűj­töttem az Április 4. utca 10. és 18. között heverő felhívá­sokat. Cselekedetemet töb­ben mosolyogva, mások ér­tetlenül szemlélték. Volt, aki megkérdezte, melyik párt felhívását osztogatom? Mi­után megtudta, hogy nem adom, hanem gyűjtöm, döb­benten oldalgott el mellő­lem és sarkon fordult, távo­zott ... Gyűjtési akciómat kát fia­talember — Szabó György és Orsós János — is segítette, s viszonylag gyorsan — vagy fél óra alatt végeztünk. Íme a statisztika: kilenc párt csaknem 400 (!) röpcé­duláját sikerült „összetaka­rítanunk” e 150 méteres út­szakaszon. Hát kérem tisz­telettel, nálam — azazhogy az Április 4. utcában — a Magyar Néppárt felhívása vezet „utcahosszal ’. Röplap­jukból 253 darabot találtunk. Őket a Szabadságpárt köve­ti (44.db), majd alig lema­radva a Fidesz (41) a har­madik a sorban. De megta­lálható a Független Kisgaz­dapárt (13), az MDF (9), az MSZP (7), az SZDP (4). Ha csak egy-egy példány erejé­ig is, de képviselteti magát az SZDSZ és a Keresztény Koalíció is. (Aki nem hiszi, a szerkesztőségünkben tu­lajdon kát szemével meg­győződhet minderről.) Biztosan azt mondják: fö­löslegesen dolgoztam. Sebaj! Legalább egy kis szakaszon is segítettem az agyonterhelt utcaseprőknek. Félek: a vá­lasztások után bőven les? majd dolguk. Az összeállítást készí­tette: Bíró Ferenc, Cso- bed Péter, Czene Atti­la, Fenyő Gábor, Gyer- tyás László, Kovács Ti­bor, Lajos Géza, Len­gyel János és Süli Fe­renc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom