Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-02 / 52. szám
14 SOMOGYI NÉPLAP 1990. március 2., péntek EZ VAN! Hatalmas borosüveg formájú csónak a Canale Grande-n a velencei karneválon. A háttérben a Ponte Rialto. A KIRÁLYNŐ IGENT MONDOTT Borosüveg-csónak Anna 16 év után elválhat férjétől II. Erzsébet hozzájárult, hogy Anna hercegnő 16 évi házasság után elváljon férjétől, Mark Phillips kapitánytól. Az udvari pletyka a királynői — és nem az anyai — döntéssel vált a lapok első oldalas szenzációjává. Anna hercegnő ezek után ismét férjhez mehet, ha akar, ahhoz a lovaskapitányhoz, akinek szerelmes leveleit egy titokzatos lopás nyomán már korábban megszellőztette a brit sajtó. Nos, ha Anna újból férjhez megy, ezzel sutbavágja a hagyományt, és főleg megsérti a konzervatív gondolkodást. Eddig ugyanis egyetlen brit uralkodó leánya sem élvezhette a második házasság előnyeit és újdonságait, legalábbis a modern korban nem. Éppen 35 esztendeje, hogy Margit hercegnő és Townsend kapitány idilljét bomlasztotta az udvari döntés: a királynő testvére nem alázhatja meg magát azzal a férfival, aki megsértette a házasság szentségét. Azóta persze, változtak az idők. Anna hercegnő, törvény szerint, két év múlva megint férjhez mehet. És akkor már csak azzal kell számolnia, hogy mit szól újabb frigyéhez a Ház magánéletére oly gondosan figyelő közvélemény. A lapok szerint a királynő most tulajdonképpen megadta magát. Két év múlva nyilván megadja az anyai áldást. Agytól, asztaltól, leendő gyermektől Ha lesz majd valaki, aki megírja a híres válóperek történetét, ez esetben el kell, hogy tekintsen a sztárok, politikusok és különféle világhírességek mégoly érdekes esetétől. Az amerikai sajtót most például a nagy sztori helyett egy látszólag kicsiny joghézag foglalkoztatja, a Davis házaspár válóperében. A történet úgyszólván szokványos. Egy 21 éves fiatalember és egy 19 éves lány házasságot köt 1980-ban. Gyereket szeretnének, a terhesség azonban öt alkalommal is megszakadt. Minthogy a mesterséges megtermékenyítés bevált módszeréről hallottak már, elhatározzák, hogy a megfelelő intézményhez fordulnak, így tehát esetükben az in vitro fertilizációt alkalmazzák, vagyis a női petesejtet mesterséges körülmények között termékenyítik meg a spermiummal, hogy aztán majd visszaültessék a petesejtet adó nő szervezetébe. A Davis házaspár annyira elszánt, hogy hétszeres biztonsággal ismétlik az eljárást. Á knoxvil- le-i mesterséges megtermékenyítő központ már arra vár, hogy ezek közül egyet felhasználhasson. A házaspár azonban beadja a válópert, mondván, hogy nem tudnak együtt élni. A férj ügyvédje közli: védence nem óhajt apa lenni, ezért a visz- szaültetéshez sem járul hozzá. A feleség képviselője bejelenti: védence ragaszkodik leendő anyaságához. „Számomra az embrió élőlényt jelent, és ezért több jogom van hozzá, mint a volt férjemnek.” A vita folyik. Elkeseredetten és látszólag parttalanul, ugyanis a törvény mind ez ideig nem foglalt állást abban, hogy voltaképpen mikor kezdődik az élet? S hogy lehet-e élő személynek tekinteni a lombikban megfogant sejteket? Az utolsó szó Blount város bíróságát illeti, s ennek kimondása augusztusban lesz. Hacsak a Davis házaspár meg nem találja addig a már elveszettnek hitt szavakat. trf „Hölgyeim és Uraim, íme a gyilkos!” Palermótól távol, egy magányos — elhagyatott? — szálloda a helyszín, melyet szakértő kezek már előzőleg a borzalmak házává varázsoltak. A játék, azazhogy az eset, vacsora után indul, valaki mesélni kezd egy rémtörténetet, és ezt követően lép akcióba a nyolc jeles bérgyilkos valamelyike. Hogy ki és miért, nos ez a feladat mind a hetven Agatha Cristie számára. Az épületet senki sem hagyhatja el, a telefont kikapcsolják, segítségre számítani reménytelen. A borzongás óráit a másnapi ebéd oldja fel. Ha senki sem találja meg a gyilkost, a közeli erdőben meglelhető — lezárt borítékban — a megoldás. A kérdésre, hogy mi adta az ötletet e morbid játékhoz, az ifjú szervező voltaképpen bölcs választ adott: „A mozik mindig megtelnek, ha krimit vetítenek. A borzongás és a félelem divatba jött. De ez az érdeklődés legszebb álmainkat is felülmúlta.” Boldogok, akik csak pénzért félhetnek. A „bajt hozó” nap Babonás embertársaink körében a legismertebb bajt hozó nap a péntek, főleg akkor, ha tizenharmadikára esik. Francia- országban — egyes néprajzkutatók szerint — állítólag nem egy helyen ágyban töltik a napot, jobban mondva igyekeznek átaludni, gondolván, hogy így kevesebb veszedelem les rájuk. A statisztikák szerint minden „péntek 13" az Egyesült Államokban 250 millió dollár kárt okoz, azoknak az alkalmazottaknak a „jóvoltából”, akik ezen a napon nem hajlandók bemenni a munkahelyükre. La Rochelle, francia tengerparti város polgármestere re- zignáltan nyilatkozott a helyi újságban az ember esendő voltáról. Tette ezt abból az alkalomból, hogy évzáró kasszát csináltak. Arról van ugyanis szó, hogy a történelmi levegőt és a szűk utcákat kínáló patinás városközpontból kitiltották a turisták autóit s az ismerkedést megkönnyítendő, kerékpárokat állítottak néhány utcasarokra. Amikor megvonták az idegenforgalom mérlegét, döbbenten állapították meg, hogy a biciklik felét ellopták. A hatéves Ynato puha párnaként használja Pötyit, a hét méter hosszú, mintegy 80 kilós óriáskígyó „barátját” —a dzsakartai állatkertben tartott bemutatón. A hétéves pitont a kisfiú családja neveli, tojásából való kikelése óta. ÜZENET A POKOL TORNÁCÁRÓL „Nem félek a haláltól, 48 évesen még sok szép vár rám a pokolban is” — nyilatkozta néhány hónapja az az úr, akit a washingtoni politikai pletykák úgy ismertek, mint homoszexuális kerítőt, és az ily módon kiszolgáltak megzsarolóját. A Washington Post szerint Craig Spence megkezdte pokolbéli magánéletét. Stílusosan távozott. Boston legjobb szállodájában találták holtan, szmokingba öltözötten, kazettás magnójának fülhallgatójából Mozart- muzsika kísérte a túlvilági „partyra”. Az asztalon a következő üzenetet hagyta: „Főnök, ezt a lépést tekintsd a lemondásomnak. Te is azt szoktad mondani, hogy nem kérhetünk áldozatot másoktól, ha mi nem vagyunk erre képesek. Az élet: kötelesség. Isten áldja Amerikát. Utóirat: A Ritz személyzete bocsássa meg e kellemetlenséget.” Spence teátrális távozása nem csupán újabb adat az öngyilkossági statisztikában. Bizonyossá vált, ami gyanús volt: a titkosszolgálat embere volt. Szerepe szerint felhajtotta a fiúkat azokra a dáridókra, amelyek washingtoni villájában zajlottak le híres újságírók, volt nagykövetek, szenátorok és bírák részvételével — természetesen jól beállított és jól rejtett felvevők és mikrofonok előtt — mindaddig, amíg a CIA igényt tartott szolgálataira. A mór megtette kötelességét, a mór mehet. Ám még mielőtt bekapcsolta volna a túlvilágra kísérő muzsikát a beszedett gyógyszerhez, egy nyilatkozatában elhelyezett egy aknát. „Gondoljátok, hogy a magamfajta egyszerű kis homokos a kormányhoz közelálló hatalmasok nélkül mozoghatott volna ezekben a körökben?!" „A gyilkos éjfélkor jön. Valamelyik elátkozott szobában vagy az erdő mélyén hajtja végre tettét. Megöl egy férfit. Vagy egy nőt. Lehet, hogy megfojtja áldozatát, esetleg elvágja a torkát. A hullát csak reggel találják meg, addig tartanak a borzongás órái. Az első bűntényre szombatról vasárnapra virradóra kerül sor, de a dolgok alakulásától függően folyt, köv.” A részlet nem krimiből való, az olasz La Repubblica ismerteti így egy szicíliai turistaprogram forgatókönyvét. A részvételi díj vacsorával, gyilkossággal mindössze 160 ezer líra — mintegy 130 dollár — fejenként. Kétségtelen, hogy a magát Párducnak nevező turista- iroda ajánlata egyedülálló, nem tudni, mennyire hatott a szervezőkre a maffia megtermékenyítő realitása. A lényeg: egy 70 tagú turistacsoportban bárki fizető tanúja lehet egy „gyilkosságnak", melyet az e feladatra felfogadott nyolc bérgyilkosjelölt közül hajt végre valaki. Óriástál Különleges méretű — 90 centiméter átmérőjű — porcelán tálakat készítenek Herenden a japán Hoshi-Shoji cég megrendelésére. Az öt nagyméretű tál mintájául az 1862-es londoni világ- kiállításra készült és a pozsonyi országgyűlés Mária Teréziához intézett hűségnyilatkozatát ábrázoló festménnyel díszített hasonló méretű porcelán szolgált. Egy- egy tál elkészítésén Má- tis Miklós mesterfestő 4—5 hónapig dolgozik. SARKI TÉMA í •; \
