Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-01 / 51. szám
3 1990. március 1., csütörtök SOMOGYI NÉPLAP TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS Horváth Lajos, Németh Miklós, l'oilor István, Hütte/ Csaba es Kulcsár Kálmán az ülésteremben (MTl-lotó: Vrtl'gu IwLszló felvétele) (Folytatás a 2. oldalról.) A plénum közfelkiáltással úgy döntött, hogy a törvény- javaslatról ma szavaznak. Kialakulóban van a nagyüzem-ellenesség Ezután a képviselők rátértek a földről szóló 1987. évi I. törvény módosító javaslatának tárgyalására. A mezőgazdasági bizottság .erre vonatkozó önálló indítványát Solymosi József, a bizottság tagja terjesztette elő. Leszögezte: a bizottság továbbra is kitart az Országgyűlés elmúlt ülésszakán megfogalmazott véleménye mellett, s ma is azt tartja, hogy a földdel kapcsolatos valamennyi probléma megoldása már a következő par" lamentre maradjon. Az utóbbi időben azonban tapasztalható volt, - hogy néhány mezőgazdasági nagyüzemben felgyorsult a földek értékesitésénék folyamata, s ezzel sem» a közvé. lemény, sem a kormány, sőt rrég a nagyüzemek egy része sem ért egvet, A mezőgazdasági bizottság a beterjesztett módosító indítvánnyal szeretné elejét venni a nagyobb mértékű földeladásnak, anélkül, hogy a földforgalmazást befagyasztaná. Az új törvény- módosító javaslat értelmében a szövetkezetek tulajdonában álló földterületeknek évente legfeljebb egy százalékát lehetne elidegeníteni. Ez nagyüzemenként átlagosan 27 hektárnyi termőföldet jelent. Ez a terület- nagyság a bizottság megítélése szerint elegendő ahhoz, hogy szükség esetén építési telkeket, hobbikerteket alakítsanak ki, zártkerteket bővítsenek. Ugyanakkor nem zavarja meg az általános tulajdonrendezés földalapját sem. Az előadó kérte az Országgyűlést, hogy az írásban beterjesztett törvénymódosító javaslatot fogadja el. Egyúttal felhívta a képviselők figyelmét egy aggodalomra okot adó jelenségre. Az utóbbi időben, a választási küzdelem hevében a földtulajdonlás kérdése politikai csatározások tárgyává vált. Kialakulóban van egy általános nagyüzem-ellenesség, fokozódik a vidék megosztottsága, a bizonytalanság érzése. A hozzászólók eltérő véleményt fogalmaztak meg a módosításról. Az Országgyűlés a módosító javaslat részletes vitára bocsátását leszavazta. Így a földtörvény módosítása lekerült a napirendről. Az ebédszünet után az Országgyűlés az átalakulási törvény módosítások feletti vitával folytatta munkáját. A képviselők elfogadták a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvény módosításáról a törvényjavaslatot. Ezt követően a képviselők rátértek az általános forgalmi adóról szóló törvénymódosító javaslat tárgyalására. A képviselők nagy többsége egyetértett azzal, hogy az indítványnak megfelelően módosítsák az 1989. évi XI. törvényt. Ezt követően a képviselők elfogadták Técsy Lászlónak (Szabolcs-Szatmár-Bereg m., 19. vk.), Eleki Jánosnak (Békés m„ 7. vk.) és Kovács Sándornak (Tolna m., 8. vk.) a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény módosítása ügyében tett javaslatát, amely lényegében csak fogalmazási korrekciót tatalmazott. Szűnjön meg a Varsói Szerződés Ezután Sebők János (Veszprém m., 12. vk.) önálló indítványa következett: a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületébe meghatalmazott kijelölésről szóló országgyűlési határozattervezet megtárgyalása. Sebők János azt javasolta, hogy a parlament a köztársaság elnökét — aki egyben a fegyveres erők főparancsnoka — hatalmazza fel hazánk' képviseletére e testületben, Helyettesének pedig a Minisztertanács elnökét jelölje ki, Mint mondotta, e javaslatát decemberben terjesztette elő, javasolva, hogy a megbízott a VSZ PTT-ben a szervezet átalakítását szorgalmazza, katonai szervezet helyet politikai szervezetként működjék. A környező országokban azóta bekövetkezett eseményekre tekintettel azonban ma már azt javasolja: hazánk képviselője — az Országgyűlés megbízásából — azon. munkálkodjék, hogy a Varsói Szerződés még az idén szűnjék meg. Az önálló indítványt támogatta a honvédelmi és a külügyi bizottság is. Mivel hozzászólásra nem jelentkezett senki, a szavazás következett; a plénum a köztársasági elnököt bízta meg Magyarország képviseletével a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületében. Ezután a Házszabályokat módosították a honatyák. Két jelölt a vagyonügynökség élére A képviselők ezután a vagyonpolitikai irányelveket vitatták meg. A képviselők az 1990. évi vagyonpolitikai irányelveket elfogadták. Az irányelvek szeptemberig terjedő időszakra határozzák meg a vagyonügynökség feladatat. A legfontosabb teendője a szervezetnek, hogy gondoskodjon az állami vagyon privatizálása során a nyilvánosság, a versenyeztetés érvényesítéséről, és a reális vagyonértékelésről, Ugyancsak a vagyonügynökség teendői közé tartozik az állami vagyon értékesítésének megkezdése. Két személyt javasoltak az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójának: Martonyi János privatizálási kormánybiztost és Tömpe István pénzügyminiszter-helyettest. A jelölteket az Országgyűlés elfogadta, a választásra titkos szavazással ma kerül sor. Ezt követően határozatot hoztak az Állami Vagyonügynökség 1990. évi ideiglenes költségvetéséről — ami az elfogadott javaslat alapján 68 millió forint lesz —, és az ügyvezető igazgató illetményéről is. Háromszáz vezető beadta a vagyonnyilatkozatot Az egyes vezetők vagyonnyilatkozatát elbíráló bizottság elnöke, Eke Károly összegezte eddigi működésük eredményét, s a testület munkamódszerét. Mint mondotta, a szükséges négyszázból már több mint háromszáz vagyonnyilatkozat megérkezett a bizottsághoz. Ezeket az APEH szakemberei ellenőrzik, s a bizottság a jövőben csak azokkal foglalkozik, amelyek esetében gyanú merült fel a hitelességet illetően. Március 8-án — a sajtó jelenlétében — látnak hozzá a meghallgatásokhoz, kezdve azokkal, akik néni tettek eleget a törvény által előírt vagvon- nyilatkozat-tételi kötelezettségüknek. Majd azokkal folytatják, akikkel szemben bejelentés érkezett. A bizottság csakis akkor dönt a felelősségrevonásról, ha hitelt érdemlő, megtámadha- tatlan bizonyítékokkal rendelkezik. Munkájukat a parlament mandátumának lejártáig folytatják. A vagyonnyilatkozatokat ekkor átadják az Országgyűlés megbízott elnökének, aki továbbítja majd azokat -az. új parlamentnek. Kiegészíti az MSZP a vagyonmérlegét A képviselők együttesen tárgyalták az Állami Számvevőszék jelentését a Ma- gvar Szocialista Párt, mint az. MSZMP- jogutódja vagyonmérlegének vizsgálatáról, valamint a terv’- és költségvetési bizottság jelentését Bállá Évának e témakörben a múlt ülésszakon tett interpellációjával kapcsolatban, amelyre a kormánybiztos válaszát sem a képviselő, sem az Országgyűlés nem fogadta el. A bizottság úgy foglalt állást, hogy az interpellációra adott válaszként az ÁSZ most benyújtott jelentését fogadják el, azzal a határozattal kiegészítve. hogy az MSZP március 31-ig egészítse ki vagyonmérlegét, s azt az ÁSZ ismételten ellenőrizze. Mint Nyikos Lászlónak, az Állami Számvevőszék elnökhelyettesének szóbeli jelentéséből kitűnt, az MSZP- nek, mint az MSZMP jogutódjának a bejegyzési kérelmével egyidejűleg a bírósághoz benyújtott vagyonmérlege nem tekinthető teljes körűnek, s ilyen értelemben hitelesnek. Berecz János (Szabolcs- Szatmár-Bereg m., 6. vk) arra a sajátos jogi ellentmondásra hívta fel a figyelmet, hogy az MSZMP vagyonával az MSZP-nek kell elszámolnia. Pedig az MSZMP létezik, ám nem rendelkezik semmiféle vagyonnal. mert a Magyar Szocialista Párt nem tette lehetővé, hogy valamiféle tisztességes osztozkodás jöjjön létre. Bállá Éva (Budapest. 46. vk.) nem értett egyet azzal, hogy nem indokolt a korrigált vagyonmérleg elkészítése. mivel az MSZP úgyis lemond vagyonának jelentős részéről, Bállá Éva úgy vélekedett, hogy a vagyon eredetéről is számot kell adni, mégpedig 1945-től kezdődően. Az SZDSZ kész az elszámolásra Simon Péter Pál (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 23. vk.), a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának tagjaként kifejtette: a vagyonelszámoltatás fogalma, az ehhez kapcsolódó követelmények tisztázatlanok. Ez alkalmat ad arra, hogy párt- politikai propagandára, választási kampánycélokra használják fel, s ezzel is állandó nyomás alatt tartsák az MSZP-t. Bállá Éva javaslatáról szólva leszögezte: az azt célozza, hogy az. MSZP-t íosz- szák meg minden vagyonától. Közbevetőleg föltette a kérdést: az SZDSZ vezetőinek nyilatkozataiból az derül ki, hogy a szervezetnek nincs pénze. Akkor vajon miből fedezték a népszavazási kampányt, s miből finanszírozzák az egész országra kiterjedő választási kampányukat? Tamás Gáspár Miklós (Budapest. 14. vk.) reagált Simon Péter Pál felvetésére. Ígéretet tett arra, hogy az SZDSZ pontos elszámolását — amennyiben igényli — bármikor képviselőtársa rendelkezésére bocsátja. Szerinte a lényeg' nem ez, hanem az. hogy nehezen különíthető el a korábbi egy pártnak és az államnak u vagyona. Ennek tisztázása pedig a kormány feladata. Senki .nem kívánja, hogy az MSZP vagyonát elvegyék. Vass Józsefné (Békés m., 15. vk.) az. elszámolást kérők figyelmébe ajánlotta, hogy a volt Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai 33 év .alatt összesen 20 milliárd forint tagdíjat fizettek be. A képviselők elfogadták az MSZP által a párt bejegyzésével egyidejűleg a bírósághoz benyújtott vagyonmérleg állami számvevőszéki vizsgálatáról szóló határozat-tervezetet. Ugyancsak elfogadták a terv- és költségvetési bizottság jelentését Bállá Éva interpellációja tárgyában. A képviselő azt állította, hogy a kormány nem hajtotta végre a november 26-i népszavazás döntését. A jelentés megállapítja: az Országgyűlés nem bízta meg a kormányt az MSZMP vagyonával való elszámoltatás feladatával. Tevékenysége csupán a hasznosításra terjed ki. A parlament ezután személyi kérdésekben határozott. a képviselők elfogadták Szilbereky Jenőnek, a Legfelsőbb Bíróság elnökének és Szíjártó Károly legfőbb ügyésznek a felmentését tisztségükből, miután mindketten március 31-ei hatállyal nyugállományba vonulnak. Az Országgyűlés mindkét jogéleti vezető érdemeit elismerte, s azt' jegv- zőkönybe rögzítette. Az Országgyűlés ma alkotmányerejű törvényjavaslatok feletti szavazással folytatódik. (MTI) Mindent szabad, ami nem tilos Munkatársunk jeleníti a Parlamentből: Sokáig a legtöbben jónak tartották ezt a vaskarikát; dicsérték, hogy milyen szépen pendül. „Itt nincs piaci anarchia, helyette tervszerűség és szabályozott piac van.’’ Egyesek rebesgették ugyan, hogy ez a vaskarika fából van; mégis évekbe telt, míg széles körben nyilvánvalóvá vált: gazdasági életünk túlszabályozott s a rendeletek tömege csak fékezi a piacgazdaság kiteljesedését. A parlament, amely korábban nem egyszer igazolta a tárcák rendeletgyártó pótcselekvését, most a jogszabályok dzsungelét ritkító törvényt alkot. A tavaly őszszel megindult deregulációs folyamatban már eddig kétezernél több ilyen alacsonyabb szintű jogszabályt hatálytalanítottak. A kötöttségeket oldó törvénytervezet kapcsán kértük beszélgetésre dr. Bossánszky Lajost, a gazdasági deregulációs tanács titkárát. —• A haaai közgazdasági szakemberek is régóta ismerik a piac önszabályoeó mechanizmusait. Miért tartott mégis a legutóbbi időkig a rándeletgyártás? — Sokat beszéltünk a piacgazdaságról, ám valódi tulajdonosok híján csak szimulált piac működött. A tulajdonlás korlátozottan érvényesült. A redelkezési jogok megszorításai, a föld esetében a forgalomképtelenség vagy a haszonszerzési jog korlátozottsága miatt senki sem érezte magát tulajdonosnak. Ráadásul a törvények nagy része is magában hordozta az elosztásos filozófiát. A törvényekben olyan kötöttségek voltak, amelyek lehetővé tették azt, hogy például egy miniszter vagy államtitkár „kézi vezérléssel” belenyúljon a gazdasági folyamatokba, mondván: a piaci mechanizmusok még nem működnek, szükség van a beavatkozásra. Ez rossz szokássá is vált. A törvények lehetővé tették, hogy kormányvagy miniszteri szinten végrehajtási rendeleteket gyártassanak; ezáltal alacsonyabb szintre csúszott a jogok és kötelezettségek meghatározása. A rendeletgyomlálás igénye már 1984-ben jelentkezett. Két koirmánv- program is született, ám célrendszert egyik sem határozott meg. Csak azt mondták ki, hogy a fölösleges jogszabályokat helyezzék hatályon kívül; senki sem érezte azonban 4 saját' rendeletéit fölöslegesnek.. Néhány jogszabály formálisan megszűnt ugyan, ám nem azok, amelyek kötötték a gazdálkodó szerveket, s mégkevésbé azok, amelyek hatalmi pozíciót, hatáskört, ezáltal íróasztalt jelentettek. Ezek mind megmaradtak. — A rendeleteJc száma most drasztikusan csökken; az év végéig mintegy 5 ezer jogszabály veszti hatályát... Nem lesz-e most a túlszabályozottságból egyfajta „csinál ja- tojk. amit akartok" állapot? — Itt kettős folyamatról van szó. A túl aprólékos, a versenysemlegességet sértő, a tulajdont korlátozó, a piacra való bejutást nehezítő jogszabályok megszűnnek, ám más. eddig nem szabályozott területeken újak is megjelennek, mint például az értékpapírpiac, egyéni vállalkozás, környezet- védelem. Ez utóbbi eddig rosszul szabályozott volt. Ügyelünk tehát arra, hogy jogbizonytalanság ne támadjon. — Az a vállalati vezető, aki hozzászokott az eddigi regulához, a jogi kiskapuk kereséséhez, most nyilván sok helyen joghézagot gyanít majd. — Valóban kaptunk rftár ilyen jelzéseket. „Nincs rendelet, mit csináljunk?” Sokan hiszik még, azt szabad, amit jogszabály megenged. Valóban egyre inkább mindent szabad, amit jogszabály nem tilt. Fölmerült például, hogy a. részes munkavállalásról szóló rendeletet hatályon kívül helyezzük. Voltak, akik ebbői arra következtettek, hogy nincs mód részes művelésre. Dehogy nincs! Méghozzá teljesen kötetlenül... Rengeteg polgári jogi szerződés tartalmát meghatározó jogszabályt hatályon kívül akarunk helyezni. A Btk. adásvételt szabályozó fejezete elegendő ahhoz, hogy a két fél megállapodjon a részkérdésekben. Ez persze nagyobb felelősséget is jelent, mert nem lehet mindenben jogszabályi előírásra hivatkozni. Attól tartok, ezt sokan nem vállalják szívesen. — Sokán fölteszik a főleg politikai indit- tatású kérdést: miért a leköszönő parlament alkotja még a jogszabályritkító törvényt? — A deregulációs munkának, amelyet a mindenkori parlamentnek el kell végeznie, ez csak a töredéke. A következő Ország- gyűlésre vár az a nagyobb feladat, hogy a törvényerejű rendeletek és törvények között szelektáljon. A mostani módosítás csak ahhoz kell. hogy októberig a dereguláció első szakaszában hozzá tudjunk nyúlni a fölöslegessé vált miniszteri és minisztertanácsi rendeletekhez. — Dr. Sárközi Tamás deregulációs kormánybiztos ndmrég arról szólt, hogy a bürokrácia ellen a legjobb fegyver a bürokrácia .. , Utalt rá,- olyan bonyolult feltételekhez kötötték az újabb rendeletalkotásokat, hogy például egy tárca' kétszer fs meggondolja, belevágjan-é. — Pontosan úgy fogalmaztunk, hogy a bürokráciát legcélszerűbb a bürokrácia mocsarába belefojtani. Száznál több pontot tartalmazó útmutatónak van a szabályozás indoklásának öszeállításához. Meg kell mondani, mibe kerül a szándék szerinti jogszabály kiadása, és mi a haszna. Jelent-e a jogszabály tulajdonkorlátozást? Milyen a végrehajtás adminisztrációs létszámvonzata? Van-e a jogszabályban szankció? Hogy érinti a módosítás a jogviszonyokat? — A sok kérdés együtt kész 22-es csap- • dája... — Csak annak, aki szakmailag gyönge, s csupán íróasztal mellett fogant ötleteket akar rendeletté gyúrni. Ha tegyük fel. nem tudja megmondani, hogy az istállót miért öt méterre kell valamitől építeni, és miért nem hatra vagy négyre; vagy hogy egy szövetkezethez miért minimum 15 személy kell és miért nem 30. akkor az erre Vonatkozó szöveget egyszerűen kihúzzuk. így lényegében kiszűrhetők az olyan jogszabályok, amelyek csak egy íróasztal létét igazolandó születtek. ' A regulázásba belefáradt képviselők ma döntenek erről az új szemléletű reguláról. Bíró Ferenc
