Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-14 / 63. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP 1990. március 14., szerda Változások a kaposvári autóbusz-közlekedésben Az utóbbi időben vállalatunkat és személy szerint engem is többen megkerestek a kaposvári nagy forgalmú 12-es helyi járatú busz megváltozott közlekedési rendje miatt. Miután ezek a változások igen sok embert érintenek, célszerűnek tar­tom a sajtó nyilvánosságát felhasználva széles körű tájékoz­tatást adni az eddigi és a közeljövőre tervezett kaposvári vál­tozásokról. A vasútállomás környékének közlekedési rendje és a közle­kedési lehetőségek alapvetően megváltoztak. Tagadhatatlanul kedvezőbbé váltak a helyi köz­lekedés feltételei azáltal, hogy végre elfogadható, az utazókö­zönség érdekeit érvényre jutta­tó helyi autóbusz-állomást lehe­tett kialakítani. Megszűnt a 800 méter hosszan elhúzódó, az átszállásoknál rengeteg gya­loglást és bosszúságot okozó, rendkívül balesetveszélyes, az átmenő járműforgalmat zavaró, áttekinthetetlen és irányíthatat- lan helyiautóbusz-végállomás. Az összességében tehát ked­vező változások azonban hát­rányosan érintették a 12-es busz utasait. A közlekedési rend megvál­toztatása miatt a Dózsa György utcában nem maradhatott meg a 12-es végállomása, hiszen ott a hely a járművek besorolásá­hoz kell. A nagy forgalmú 12-es járat végállomásának olyan he­lyet kellett találni, ahol három csuklós autóbusz egyidejű el­helyezése megoldható. Ezt csak a helyközi autóbusz-állo­más mellett lehetett megvalósí­tani. Kérésünkre ezzel egyide­jűleg biztosították a megállás lehetőségét a húsáruháznál, mintegy pótolva a Dózsa György utcai megállót. Ez azon­ban hátrányosan érinti azokat az utasokat, akik itt szállnak fel, hiszen egy megállónyi utazás miatt újabb jegyváltásra kény­szerülnek, és gyakran át is kell szállniuk, mert nem ugyanaz az autóbusz folytatja az utat, mint amelyik beérkezik a végállo­másra. Vállalatunk ezeknek a gondoknak a megoldására, va­lamint a megváltozott közleke­dési rend miatt jelentkező idő­többlet miatt március 19-vel az alábbi változtatásokat tervezi. — A 12-es járaton csak csuk­lós autóbuszokat közlekedte­tünk, és ezek kizárólag a 12-es útvonalán közlekednek. így a helyközi autóbusz-állomás melletti végállomáson nem kell átszállni, kivéve az 5—6 fordu­lónként beiktatott pihenőt. Eb­ben az esetben az induló 12-es autóbusz mindig bevárja a beérkezőt, biztosítva az átszál­lás lehetőségét. — 6 óra és 17.30 között 2 perccel megnő a járatok köve­tési ideje, vagyis a járatsűrűség 6 perc helyett 8 perc, illetve 10 perc helyett 12 perc lesz. Ezzel egyidejűleg a legforgalmasabb időben 7 órakor és 16 óra 28 perckor a vasútállomási végál­lomásról még egy csuklós autó­busz végez egy teljes járatú kört, további utazási lehetősé­get biztosítva. Ekkor a járatkö­vetési idő 4 percre csökken. — Az indokolatlan kétszeri menetjegyváltás elkerülése végett a tarifahatárokat szétvá­lasztjuk. A tarifahatár vége a húsáruháznál lesz, a kezdete pedig a helyközi autóbusz-állo­más melletti megállónál. A kettő között nem kell jegyet váltania annak, aki a húsáruháznál száll föl a 12-es autóbuszra. Ugyancsak március 19-vel további változtatásokat is terve­zünk Kappsvár helyi közleke­désében. így ismét beindul az eddig szüneteltetett 17-es autó­busz, az érintett lakosság kép­viselőivel folytatott egyezteté­sek szerint, valamint a zsúfolt­ság enyhítésére a 10-es vona­lán 7.05 perckor egy rásegítőjá­ratot is indítunk. A jelzett összes változtatást részletesen, hirdetményben és más módon is a Tisztelt Utazó- közönség tudomására hozzuk. Reméljük, hogy intézkedésünk a szűkösen rendelkezésre álló anyagi lehetőségek ellenére is javítja Kaposvár tömegközleke­dési ellátottságát. Dr. De Sorgo Tibor igazgató Az elektronikai ismeretek korszerű oktatására a Számítástechnika­alkalmazási Vállalat (Számaik) a világ egyik legnagyobb fejlesztő cé­gétől, az izraeli DEGEM System Ltd.-től megvásárolta a High Tech— 2000-es, számítógéppel támogatott oktatási laboratóriumot. (MTI-fotó — Balaton József felvétele) Újabb benzináremelés a láthatáron? Csak a félév végéig biztonságos az olajellátás Sajtótájékoztató az OKGT-nél (Munkatársunk telefonjelentése) Sajtótájékoztatót tartott teg­nap Budapesten az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt. Zsengellér István vezérigazga­tó az ország energiaellátásá­ban 57 százalékkal részesülő szénhidrogén-ellátásról szólva többek között elmondta: az idén a belföldi olajtermelés nagyjá­ból a tervezettnek megfelelően alakul, a szovjet importban azonban sok a bizonytalansági tényező. Az első negyedévben mintegy 350 ezer tonnával szál­lítottak kevesebb olajat a várt­nál, s a második negyedévben is mintegy 50 ezer tonna kiesé­sével kell számolnunk. így csak az első félév végéig garantálha­tó a zavartalan üzemanyagellá­tás. A földgáztermelés a múlt évi­hez viszonyítva is csökkent. A Szovjetunióból az idén 6 mil­liárd 290 millió köbmétert vá­runk ebből a fontos fűtőanyag­ból. A kínálat földgázból jelen­leg megfelelő ugyan, bizonyta­lan azonban, hogy a szovjet belpolitikai helyzet milyen ha­tással lesz rá. A vezérigazgató nem titkolta, hogy elsősorban az olajimportot tekintve pesszi­mista. Véleménye szerint ha­zánknak a biztonságos ellátás érdekében körülbelül egymillió tonna kőolajat más forrásból kell beszerezni. Tekintve a 160 dolláros tonnánkénti árat (eb­ben a szállítási költségek is benne vannak), újabb nagy kia­dásokra kényszerülhet az or­szág. Azt sem tisztázták még, hogy ki és miből fedezi az OKGT-nek azt a mintegy 800 millió forint (kamatok nélküli) veszteségét, amit az okozott, hogy a szovjet olajszállítás kie­sése miatt iraki olajat kellett vásárolniuk. Munkatársunk ezzel kapcso­latos kérdésére — ennek alap­ján várható-e (a termelői mel­lett) a fogyasztói, tehát a ben­zináremelés? —a vezérigazga­tó igennel válaszolt. Hozzáfűz­te, hogy döntés még nincs. A költségvetés azonban máshon­nan aligha tudja előteremteni a szükséges pénzt. Az esetleges áremelést — mint mondta — nemcsak a benzinre, hanem a többi olajszármazékokra is rá­terhelnék. A szovjet féllel ezek­ben a napokban fejeződnek be ez ügyben (is) a tárgyalások, és remény van a magánjogi szer­ződés aláírására. Ám — tették hozzá az OKGT vezetői — magánjogi szerződés eddig is volt, a szállítás mégis akado­zott. Az ellátással kapcsolatos bi­zonytalanságot mind a kor­mány, mind az OKGT igyekszik csökkenteni, hosszabb távon is megalapozva a szénhidrogén­beszerzést. Ebbe a sorba illik a kuwaiti olajipari miniszter teg­nap kezdődött tárgyalássoro­zata is, amely Magyarország, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Ausztria, Németország „há­zasságával” igyekszik kialakí­tani valamiféle olajipari együtt­működést.. Ebben majd a kor­mánynak és a parlamentnek kell döntenie. Itt is nehezíti a helyzetet, hogy nem történt meg időben a vagyonelidegení- téssel kapcsolatos rendeletek kidolgozása és elfogadása. A fontos döntések, sajnos, más ügyekben is késnek. Pél­dául az OKGT, az ország egyik legnagyobb gazdálkodó szer­vezete máig Sem kapta meg az önálló exportjogot, s ez rendkí­vül megnehezíti üzleti tárgyalá­sait, lehetetlenné teszi a végle­ges megállapodásokat. A kor­mány nem siet meghozni a dön­téseket, s ez is nehezíti az OKGT helyzetét. A sajtótájé­AKI AZ ÉLELMISZERBOLTJÁT BEZÁRJA, VEGYÉK EL TŐLE! Feloldják-e az építési tilalmat? A Balatoni Szövetség első közgyűlése Első közgyűlését, tartotta a Balaton-part települési önkor­mányzatainak szövetsége Al­mádiban. A tóparti városok, községek képviselői meg­hallgatták dr. Gáti Istvánnak, a Szövetség elnökének a beszá­molóját a nemrég tartott elnök­ségi ülésről, majd az — esetle­ges — megrendezendő világ- kiállítással kapcsolatos kérdé­sekről tárgyaltak. E napirendi pontot azért iktatták a program­ba, mert úgy vélték: hallhatnak valamit a központi elképzelé­sekről (ha már vannak ilyenek). Baráth Etele kormánybiztostól, akit meghívtak a közgyűlésre— ám ő nem jelenhetett meg. A résztvevők megbízták az elnök­séget, hogy különböző bizottsá­gok, szakértők bevonásával vázolja föl azokat a legfonto­sabb feladatokat, amelyeket a világkiállítás megrendezése esetén a Balaton-parton az ide­genforgalom minőségi fejlesz­tésével kapcsolatban kellene elvégezni. A balatoni üdülőkörzet regio­nális rendezési tervének felül­vizsgálata is szükségessé vált. Erről dr. Zala György szakmér­nöktájékoztatta a résztvevőket. A tervezés stratégiai elgondolá­sait elemezte 1957-től napjain­kig, amikor a parti sávon kívül a háttér is fontossá vált,.s előtér­be került a tó vízminőségének megóvása. Valós helyzetfeltá­rásra van szükség — hangsú­lyozta, s ebben sokat segíthet a Balatoni Szövetség. Az elméleti kérdések után egy konkrét probléma: dr. Filiszár Tibor, a szövetség titkára felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a balatoni építkezési korlátozások felol­dásával kapcsolatban az elmúlt hetekben különböző sajtóköz­lemények láttak napvilágot, ugyanakkor az erre vonatkozó jogszabály a mai napig sem je­lent meg. Az építkezni óhajtók következésképpen a tanácso­kat ostromolják engedélyekért, koztatón azt is hangsúlyozták: a tröszt jelezte a gondokat, a dön­tések hiánya miatt nem terheli felelősség. Márpedig ha nem születik döntés időben, hiány lesz benzinből. A tröszt tőle telhetőén min­dent megtesz, hogy növelje az energiaellátás biztonságát. Próbálja megvásárolni azt a mintegy 45 ezer tonna benzint, amit a távozó szovjet katonák hagynak hátra. Az OKGT igyekszik kihasz­nálni a Jugoszláviába irányuló tranzitszállításokat is, amelye­kért az idén mintegy 400 millió köbméter földgázt kapunk. Sa­ját erőből meg akarja építeni azt a termékvezeték-rendszert, amely Százhalombattát össze­kötné egy csehszlovák és egy osztrák finomítóval, lehetővé téve a gyors termékcserét. Vizsgálják, milyen feltételekkel szerezhetnénk be földgázt Al­gériából és Norvégiából, illetve korszerű nyugati technikával miként lehetne feltárni a magyar szénhidrogénkészlet még föld­ben levő 40 százalékát. Végül igyekszik olyan programokkal vállalkozóként részt venni, amelyek ha közvetve is, de nö­velik az anyagi lehetőségeket, és kapcsolatba hozhatók az olajellátással. Ebből a meggon­dolásból kapcsolódik be — fő­ként gépgyárai révén — a ma­gyar Suzuki-programba. Szegedi Nándor sokan már az építőanyagot is megvásárolták, s ha esetleg mégsem történik meg a tilalom feloldása, föltehetőleg ismét „divatba jön” az engedély nél­küli építkezés. Javasolta, hogy levélben kérdezzék meg Derzsi András minisztert: lesz-e jog­szabály vagy sem? A balatoni üdülőkörzeti fej­lesztési alap 1990. évi fel- használásáról Rosta Sándor, a BIB főtitkára tartott tájékoztatót. A többi között elmondta: az idén 170 millió forintot oszthatnak föl (50 millióval kevesebbet a ter­vezettnél), s ennek 63 százalé­kát a vízgazdálkodással kapc­solatos tennivalókra (a többi között csatornázásra) fordítják a települések. Az összeg 11 százaléka a közlekedést, 19 százaléka pedig a vízrendezést hivatott fejleszteni. Rosta Sán­dor hangsúlyozta, hocjy a Bala­ton 30—35 százalékát „termeli meg” az ország valutabevételé­nek (ha az állampolgárokhoz kerülő valutát is ide számítjuk, akkor ennél is többet), ebből azonban igen kevés jut vissza fejlesztésekre. (A statisztikai évkönyv adatai szerint körülbe­lül 30 milliárdnyi megtermelt jövedelemből mintegy 3 milliár- dot kap vissza a Balaton-part.) Az infrastruktúra elmaradott, nehézkesen fejlődik. Szállo­daépítésre még csak akad vál­lalkozó, de ki épít itt majd szennyvízelvezetőt, hulladék­feldolgozót és más „életbe­vágóan” fontos, halaszthatatlan közműveket? E szűkkeblűség értékcsökkenést, majd teljes le­romlást okoz. Az idén is például jelentős ivóvízhiányra lehet számítani az északi parton, s lassan — mire a lakosság ész­be kap — a vállalatok felszá­molják az élelmiszerbolt-háló­zatot, s az egyébként sem jó el­látás helyenként katasztrofális­sá válik. E gondot feltárandó a szövetség levelet intéz a belke­reskedelmi miniszterhez, de et­től függetlenül többen megfo­galmazták, hogy az üzleteladá­sok láttán a lakosság méltán zú­golódik, s e gyakorlat ellen szi­gorúan föl kell lépnie az önkor­mányzatoknak. Miként Varjú Lajos fűzfői tanácselnök mond­ta: az üzleteket el kell venni azoktól, akik azokat bezárják, más célra használják fel (hiszen e boltok nagy része egyébként is tanácsi pénzből épült), s az önkormányzati testületek min­den bizonnyal képesek lesznek megszervezni (télen is) a lakos­ság ellátását. Az önkormányzati törvény koncepciójáról Müllerné dr. Raczki Erzsébet, a jogi és igaz­gatási bizottság elnöke tartott vitaindító előadást, és az iménti sérelmekkel kapcsolatban kife­jezte aggodalmát: az önkor­mányzati törvény megjelené­séig — az említett privatizációs és más törekvések miatt — je­lentősen csökkenhet az önkor­mányzati vagyon, következés­képpen valamiféle elidegenítési tilalom bevezetésére lenne szükség. Sz. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom