Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-09 / 34. szám

1990. február 9., péntek SOMOGYI NÉPLAP 9 EZ, AZ Előjáték Hogy mit csinálnak a men­tők Budapesten, amikor ép­pen nem mentenek, ez a Szomszédok jóvoltából köz­ismert: nyomasztja őket a felelősség. New Yorkban azonban mintha még ennél is többet szenvednének a kollégáik. Ezt enyhítendő — mint az ANSA jelentéséből kitűnik — a technikusok „idöölö szexjátékot szerel­tek a központ számítógép- rendszerébe.” Már a neve is sokat ígérő: Foreplay — nemi előjáték — s úgy játsszák, hogy a rend­szer 35 állomásáról bárki be­léphet, megkeresheti „part­nerét”. Azaz, a program sze­rint fölhasználhatja a csábí­tás számos trükkjét — italo­kat ajánlhat, randevúzó he­lyet jelölhet meg, okos vagy éppen szívdöglesztő szöve­gelésbe foghat — s ha a pró­bálkozás tetszik a „partner­nek”, vagyis a központi szá­mítógépben tárolt program­nak, minden elfogadott vá­lasszal közelebb kerül a si­kerhez: a hálószobába viheti játszótársát. Pontosabban fogalmazva: a hódítás bol­dogító és nem utolsósorban feszültségcsökkentő tuda­tával kelhetett fel a képernyő elől. Nyert egy játékot. Egyébként az ügyre úgy de­rült fény, hogy a stressztől megszabadító játék hevüle­tében jelentős időveszte­séggel indult el az ottani Ma­genheim doktor és csapata egy életveszélyes esethez. Aki végignézte saját temetését Kína Csiangszu tartományá­nak Tiencsi falujában egy 65 éves paraszt végignézte saját temetését — jelenti teljes ko­molysággal a Nunmin Zsipao című kínai lap. A részletes — a humorra hajlamos kínaiak kö­rében nagy derültséget kiváltó — beszámoló szerint az egye­dülálló, Vu családnevű paraszt arra az elhatározásra jutott, hogy személyesen tapasztalja meg: milyen érzés az, amikor az embert eltemetik és halotti tort ülnek felette. Az elhatáro­zást tett követte. Annak rendje és módja szerint felállíttatta háza udvarán a hagyományos halotti sátrát, valamint a halotti oltárt annak összes kellékével. Ünnepélyesen elhelyezkedett az oltár előtti halotti székben és a temetési szertartartásra meghívott falusiakkal együtt hallgatta az általa bérelt zene­kar gyászmuzsikáját. A szer­tartásmester irányította a fur­csa rendezvényt, s arról is gon­doskodott, hogy a jelenlevő mellén ott díszelegjen a gyászt jelző papírvirág. A halotti ruhát viselő paraszt a legteljesebb természetességgel fogadta a gyászolók utolsó, legjobb kí­vánságait. A szertartást — amint az ilyenkor dukál — halotti tor kö­vette. Résztvevői tíz asztalt ül­tek körül és fogyasztották jó étvággyal a sokfogásos ele­delt, néztek egyre vidámabban a pohár fenekére. A kínai lap által közönséges cirkusznak nevezett temetési szertartás legkevesebb 2000—3000 jüanjába került az idős paraszt­nak, azaz felemésztette ösz- szes megtakarítását. A saját temetését végignéző bácsi azonban nem esett kétségbe. Most már tudja ugyanis, hogy milyen az, amikor az embert temetik és nekilát az újabb ta­karékoskodásnak a végső, azaz a valódi temetés illő lebo­nyolítása végett. PELENKAMEOS Ha nem lenne rajta a képvi­selőház fejléce, szürrealista humorgyűjteménynek is beille- ne. Holott csupán a közhivata­lok működési zavarát tárja fel a könyv, melyet egy liberális kép­Húsevő dinosaurus Rendkívül ritka őslénykori leletre bukkantak amerikai tu­dósok az egyesült államokbeli Colorado állam északi hegyvidékén. A Robert Bakker vezette kutatócsoport hosszan tartó ásatások után bukkant rá egy több mint 130 millió éve élt húsevő dinosaurus, az Epaterias Amplexus állkapcsára, farokcsontjaira és mellcsontjainak maradvá­nyaira. A tudósok szerint a húsevő dinosaurus legalább akkora volt, mint a hatvanmillió évvel később élt és eddigi ismere­teink szerint legnagyobb őslény, a Tyrannosaurus Rex. Az Epaterias Amplexus hossza elérte' a tizenöt métert és évente mintegy 40 tonna húst fogyasztott el. A szakértők szerint az állat erős farkából arra lehet következtetni, hogy ugyanúgy ugrálhatott Colorado akkor még sík vidékein, mint ma a kenguruk Ausztráliában. A kutatók eddig csak két hasonló leletre bukkantak, s most abban bíznak, hogy a több hiányos leletből rekonst­ruálni lehet a régen kipusztult monstrum teljes csontvá­zát. viselő állított össze és bocsá­tott az olasz honatyák rendel­kezésére. A Repubblica részle­teket közölt a vitathatatlanul érdekes olvasmányból. A közigazgatási minisztertől például azt kérdezi, vajon tud­ja-e, hogy a minisztériumokban és magas állami hivatalokban, csupán a fővárosban, 118 bár működik, továbbá 52 szuper­market kínálja bőséges áruvá­lasztékát, s hogy a felügyelete alá tartozó számos intézmény­ben fodrászüzletek, sőt utazási irodák várják kuncsaftjaikat, természetesen munkaidőben. A honvédelmi minisztertől arra kért választ, hogy az intéz­mény polgári alkalmazottai mi­lyen sajátos adottságok miatt töltöttek több mint 15 ezer na­pot „újszülöttek gondozásá­val?” Akiknek testi állapotára — vagy éppen leleményessé­gére — fényt vet, hogy 1986— 87-ben 250 ezer nap szabad­ságot kértek gyógyfürdőkbe való beutalás jogán. A legme­részebb vállalkozás azonban annak az állami tiszviselőnek a nevéhez fűződik, akit „azzal bíztak meg, hogy a Patricában gyártott nedvfelszívó pelenká­kat próbálja ki.” Peking: Boldogan utazik egy kínai család a nagy becsben álló vagyontárgynak számító motoros triciklijén a pekingi belváros egyik utcáján, ahol a magántulajdonú gépkocsik egyelőre olyan ritkák, mint a fehér holló. Moszkva: Elefántcsont­ból készült koreai sakk­készlet a Szovjetunió Központi Sakkmúzeumá­ban, amelyet 1980-ban hoztak létre. (Felső kép.) A súlytalanság körül­ményeire tervezett, húz­ható, de nem emelhető figurákkal ellátott sakk­készlet. Ezt használta Andrijan Nyikolajev és Vi- talij Szevasztyjanov, a Szojuz-9 két űrhajósa, amikor sakkmérkőzést vívott az űrrepülés földi személyzetének tagjaival, 1970. június 9-én. (Alsó kép.) Halhatatlan komponisták kísérője Fájó zene Beethoven, Schumann, Chopin, Paganini, Heifetz, Richter, Menuhin. Valamely zenei fesztivál biztos kassza­sikert és művészi élményt ígérő programja? Ezúttal nem. Csupán kórlap. Beetho­ven süket volt, Schumann háborodott elméjű, Chopin tüdőbajos, Paganini kötőszö­vet-rendellenességben, Hei­fetz hajlítóizom-gyulladásban szenvedett, Richter tarkófáj­dalmakra, Menuhin karbán- talmakra panaszkodott. Leg­alábbis így bizonyítja az USA egyik szakfolyóirata azt a kö­vetkeztetést, miszerint a testi fájdalom szinte állandó kísé­rője a halhatatlan zenének. A kínt azonban nem jelöli a par­titúra. És ha a zenész is be­teg? Nos, Amerikában 48 nagyzenekar tagjait kérték fel, hogy írásban valljanak testi bajaikról. Kiderült: a ze­nészek 78 százaléka szen­ved olyan betegségben, amely kapcsolatba hozható hangszerével. A legtöbb pa­nasz a vonósoktól érkezett, a légkevesebb az ütőhangsze­rek kezelőitől. Kitűnt viszont, hogy a nők kevésbé szenved­nek, mint a férfiak. Az amerikai szaklap ténye­ket sorakoztat fel. A kővetkez- tetés az olvasóé, azazhogy a hallgatóé. Például az, hogy a megnyugtató és a napi gon- dokból-bajokból kiszabadító zene fájdalmak között szüle­tik. Földrajzból elégtelen „Zavarban vagyok, ezért újra és újra ellenőriztem az adatokat. Nem hittem volna, hogy honfitársaim ilyen keve­set tudnak földrajzból’' — nyi­latkozta Vlagyimir Andrejen- kov akadémikus a Gallup In­tézet vizsgálata ismeretében. A szondázást a National Geographic megbízásából végezték nyolc országban, köztük a Szovjetunióban, 1500—1500 moszkvai és kurszki lakos körében. A teszt szerint a Föld 17 országát, il­letve térségét — USA, Szov­jetunió, Közép-Amerika, Ja­pán, Kanada, Franciaország, Perzsa-öböl, Mexikó, Olasz­ország, Svédország, Nagy- Britannia, Dél-Afrika, NSZK, Egyiptom, Vietnam, Afganisz­tán, Csendes-óceán—kellett a világtérképen elhelyezni. A legrosszabb eredményt a szovjet válaszadók érték el, átlagosan 7,4 országot tudtak a helyére tenni. A legtöbb jó választ a svédek adták. Egyébként az amerikaiak földrajztudása is hiányos. A Nationál Geographic Society elnöke így kommentálta a Gallup adatait: ,,A teszt nyug­talanító tényt közöl. A két szu­perhatalom polgárai hiányo­san ismerik a Földet, melynek sorsát tulajdonképpen ők ha­tározzák meg. ” Valójában a saját országukat sem isme­rik: a szovjetek 13 százaléka nem tudta megjelölni a térké­pen a Szovjetuniót, az ameri­kaiak 14 százalékának fogal­ma sem volt arról, hogy hol keresse az Egyesült Államo­kat. Elgondolkodtató, hogy mindkét ország polgárai közül milyen sok ember számára fehér volt az a térség, ahol katonáik az utolsó véres har­cokat vívták. A szovjetek 38 százaléka nem találta Afga­nisztánt, az amerikaiak 32 százalékának pedig halvány elképzelése sem volt arról, hogy merre is lehetne megta­lálni Vietnamot. Hartford, Connecticut Állam, USA: Ezt az elektronikus karkötőt azoknak az előzetes letartóztatásban lévő személyeknek a csuklójára helyezik, akiket a tárgyalás előtt kiengednek a börtönből, hogy a tár­gyalásig otthon lakhassanak. A karkötő darabja 1200 dollárba kerül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom