Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-08 / 33. szám

síi Ära: 4,30 Ft XLVI. évfolyam, 33. szám _____0\Q¥PILßtP : Konzultáció a pártok ét az ország vezetői között 1990. február 8., csütörtök OvlÄ Drágább a bérlakás (3. oldal) Magyarországi ősbemutató előtt (4. oldal) ■■■i i - ni /1 -. i < Tizenhat politikai párt képviselői, valamint Szűrös Mátyás, Németh Miklós és Fodor István szerda dél­után a Parlamentben kon­zultációt kezdtek. Az elnök­lő Szűrös Mátyás elöljáró­ban emlékeztetett a korábbi megbeszélésekre, a politikai egyeztető tárgyalásokra, s ennek kapcsán jegyezte meg: a mai összejövetelre a decemberi tanácskozás résztvevői kaptak meghí­vást. T'smertette az SZDSZ levelét, amelyben a szabad demokraták kifejtik: szük­ségesnek vélik ugyan az egyeztető tárgyalást, de a jelenlegi konzultációt nem tartják megfelelően előké- szítettnek. Szűrös Mátyás hozzátette: hasonló tartal­mú levelet kapott a Fidesz- től is. Áttérve a konzultáció tárgysorozatára, az ideigle­nes köztársasági elnök úgy vélte: a békés átmenet vá­lasztásokig terjedő idősza­kának legfontosabb kérdé­seit kellene megvitatni a fórumon. Ugyancsak a tárgysorozathoz kapcsoló­dóan kért szót Csengey Dé­nes, aki az MDF elnökségé­nek napirendi javaslatait tolmácsolta. Szerintük a konzultáción három nagyobb kérdéskört kellene megvitat­ni. Az első ilyen lényeges kérdésnek ítélte, hogy már­cius 25-ig rendeljenek el árstopot az alapvető élelmi­szerekre, hogy az áremelke­dések miatt ne alakuljon ki olyan helyzet, amely ve­szélyeztetné a választások légkörét. Hasonló fajsúlyú megvitatandó kérdésnek tartotta a nemzeti, önkor­mányzati vagyon védelmé­nek megoldását, valamim azt, hogy a választási kam­pány idején semmilyen hadgyakorlatot ne engedé­lyezzenek az ország terüle­tén. A konzultáción résztvevő pártok képviselői Szűrös Mátyás javaslatára megál­lapodtak abban, hogy az Országgyűlés előtt álló fel­adatokról, ehhez kapcsoló­dóan a közigazgatási, illet­ve az államapparátus mű­ködéséről, a szociális prob­(Folytatás a 2. oldalon.) Casaroli bíboros Budapestre érkezett Németh Miklósnak, a Ma­gyar Köztársaság Minisz­tertanácsa elnökének meg- ; ásóra szerdán hivatalos 'átogatásra Budapestre ér­kezett az Apostoli Szent­szék küldöttsége, Agostino Casaroli bíboros államtitkár, a Vatikáni Egyházi. Köz­ügyek Tanácsa elnökének vezetésével. A delegáció tagja Francesco Colasuonno érsek, apostoli nuncius és \Kada Lajos érsek, a Szent­szék Szentségi és Istentisz­teleti Kongregációjának tit­kára is. A magas rangú küldött­séget a Ferihegyi repülőté­ren a kormány nevében Kiss Elemér államtitkár, a Minisztertanács Hivatalá­nak vezetője fogadta. Jelen volt Paskai László bíboros- prímás, esztergomi érsek. A Kereskedelmi Minisztériumból jelentjük A vállalatok kiárusítják az országot? (Munkatársunk telefon je­lentése) — A vállalati érdekek számos esetben nem azono­sak az országéval, mondta tegnap budapesti sajtótájé­koztatóján Beck Tamás ke­reskedelmi miniszter. — A KGST-n belül ugyanis olyan fizetési rendszer alakult ki, melynek révén az exportáló vállalat maximum két hé­ten belül a forintjához jut, az ellentétel azonban áru formájában nem érkezik meg az országba. Az áruért kapott forint inflációt ger­jeszt és nyugati hitelekből kell termékeket biztosítani, hogy ezt a folyamatot las­sítsuk. A cégeket már több alkalommal önmérsékletre intettük, de változás nem tapasztalható. Égető kérdés tehát az export—import jo­gok felülvizsgálata. Mind­emellett Magyarországon ma mintegy 3100 cég rendelke­zik külkereskedelmi joggal, s a piac 70 százalékán az idén már zöld utat kap minden vállalkozó. Beck Tamás elmondta még, hogy hazánk tavalyi külkereskedelmi tevékenysé­gének egyetlen jó eredményt mutató száma a tőkés ex­portot minősíti: ez 544 mil­lió dollár aktívumot mutat. Az áruszerkezet azonban rendkívül korszerűtlen: a kivitt érték 44,2 százaléka anyag vagy anyagjellegű termék. Ha a vállalati érde­keknek engedve tovább folyhat ilyen mennyiségű és szerkezetű áru külföldre történő eladása, akkor ki- vérzik az ország. A szovjet Szakítottunk a régi tabukkal Beszélgetés Horn Gyulával a magyar külpolitikai nyitásról — Az elmúlt hónapokban alapvetően megváltozott Kö- zép-Kelet-Európa politikai térképe. E folyamatokban ha­zánk kezdeményező szerepet Játszott. Igen nagy tekintélyt váltott ki magának külpoliti­kánk is. Hogyan vonná meg az elmúlt időszak magyar dip­lomáciájának mérlegét? Ho­gyan értékeli a többirányú nyitás Jelentőségét és hatásait? — Alapvetően két szem­pont vezérelt bennünket. Az egyik az, hogy megteremt­sük, biztosítsuk az ország nemzetközi tekintélyét. Eh­hez szakítanunk kellett egy sor régi tabuval, előítélettel, \ dogmával. Négy-öt évvel ez­előtt például elképzelhetet­len lett volna, hogy Észak- Koreával szemben kapcsola­tot, sőt diplomáciai viszonyt létesítsünk Dél-Koreával. Hozzáteszem: amikor tavaly szeptemberben helyreállítot­tuk a magyar—izraeli diplo­máciai kapcsolatokat, akkor azt is figyelembe vettük, hogy az 1967-es döntés mennyiben volt helyes. Ar­ra a következtetésre jutot­tunk, hogy a döntés alapve­tően hibás volt, negatív kö­vetkezményekkel járt. Meg­győződésem, hogy tavaly szeptemberi lépésünket a diplomáciai viszony felújítá­sáról, az élet azóta igazolta. Nem csupán azért, mert in­tenzív párbeszéd alakulha­tott ki az izraeli vezetéssel a közel-keleti rendezésről, hanem azért is, mert azóta igen jó kapcsolatrendszert építettünk ki országaink kö­zött, s ez mindkét fél érde­keit szolgálja. Még egy pél­da: hosszú éveken keresztül mereven elzárkóztunk bár­miféle kapcsolat felvételétől Dél-Afrikával, ám ezzel semmiben sem tudtuk be­folyásolni az apartheid-poli­tikát. Mi úgy ítéljük meg, ha kapcsolatokat létesítünk, sakkal jobban tudjuk pozi­tív értelemben befolyásolni az érintett ország politiká­ját. Nyitásunk másik alapvető oka, hogy egy olyan kis tranzitországnak, mint ha­zánk, ahhoz, hogy nemzet­közi bizalmat szerezzen, hogy diverzifikált nemzet­közi kapcsolatai legyenek, hogy ne legyen egyoldalú függésben — mert sajnos az utóbbi évtizedeket ez jelle­mezte — a lehető legszéle­sebb kapcsolatokra kell tö­rekednie. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha hitelessé tesszük politikánkat, ha ta­buk és előítéletek nélkül lé­pünk minden olyan terüle­ten, amelyek a Magyar Köz­társaság számára fontosak. Azt hiszem, hogy ebben a magyar külpolitika úttörő szerepet játszott. Egy-másfél évvel ezelőtt például még kárhoztattak minket azért, mert kapcsolatba léptünk egy olyan „antikommunista szervezettel”, mint az Euró­pa Tanács. A régi, rossz ideológiai beidegződések ak­kor még erősen hatottak, sőt a Varsói Szerződés or­szágai közül sokan véleked­tek úgy, hogy eláruljuk a szocializmust. Most viszont sorra jelentkeznek szomszé­daink az Európa Tanácsnál, sőt be akarnak lépni a szer­vezetbe. Magyarországnak az a történelmi szerepe és érdeme, hogy az új realitá­sokat elsőként ismerte fel, márpedig aki elsőként lép, az előnyben van, példája pedig bátorítólag hat a töb­biekre is. — Gyorsan zajló változások nyomán átértékelődik a kelet­európai országok közötti vi­szonyrendszer is. ön milyen változásokra számit e kapcso­latokban? Hogyan Ítéli meg a közvetlen szomszédokkal való együttműködés távlatait? — Azt hiszem, e kérdés­ben is sok mindent túl kell haladnunk, meg' kell halad­nunk. E területen sem le­het a végtelenségig fenntar­tani az ideológiai indítéko­kat és követelményeket. Semmiképen sem lehet úgy fogalmazni — mint koráb­ban —, hogy mi természetes szövetségesek vagyunk. Miért lennénk azok? Meny­nyiben volt a régi Románia fontosabb szövetségesünk vagy partnerünk, mint pél­dául Nyugat-Európa? Kele­ti partnereink „kvázi-szö- vetségesek” voltak, és meg kell mondanom, hogy a ma­gyar külpolitikai törekvések természetüknél fogva köze­lebb álltak a nyugat-európai országokhoz, mint a VSZ- ben lévő Romániához, vagy a korábbi csehszlovák veze­téshez. Ezek olyan ránk erőltetett elvek, követelmé­nyek voltak, amelyek lénye­gében a régi sztálini ideoló­giához kapcsolódtak: anak­ronisztikusak, idejétmúltak, ezért nyilvánvalóan nem­csak fel -kell számolni őket, — el is indultunk ezen az úton —, hanem át kell ér­(Folytatás a 2. oldalon) piac összeomlásának hatá­sát egy példával érzékeltet­te: a múlt hónapban a nagy keleti szomszéd 110 ezer tonnával kevesebb kőolajat szállított, ugyanis nyugatra, devizáért kíván minél na­gyobb tételeket eladni. És a késedelem egyre inkább jellemző a KGST-re, amely­ről Mitterrand francia el­nöknek ez a véleménye: „Elérkezett az idő, hogy a KGST-tehenek végre ne szubvenciókat, hanem füvet egyenek.” Félő, hogy pénzük helytelen felhasználása miatt elveszítjük a Világbank és partnerei bizalmát, akik most a rendszeres negyed­évi elszámolás bevezetését sürgetik. Beck Tamás sza­vaival élve: ma hazánkban még nincs piac, csupán mo­nopóliumok vannak. Ennek letörésére Struktúrafejlesz­tési Alapot kívánnak létre­hozni négy-öt milliárd fo­rintnyi tőkével. Ebből a ha­zai vagy tőkés piacra ter­melőket támogatnák. Szük­ség van erre, mert az idén hét-nyolc százalékos export- növekményt kell elérni! Megbízható az élelmiszer- ellátásunk, vagy mindez csak illúzió? Tény: az el­múlt hetekben svájci fran­kért kényszerült az ország disznóhúst vásárolni. Mar­garint Ausztriából és Hol­landiából vettünk. Az NSZK 800 tonna étolajat adott el — minden flakonon 20 fo­rintos állami támogatás van. S ami már szinte szégyen: csípős piros paprikáért másfél millió dollárt fizet­tünk. A miniszter tájékoz­tatásából kiderült, hogy helyzetünket súlyosbítani fogja a várhatóan jelentő­sen felduzzadó bevásárló­turizmus. Mindennek elle­nére — ígérte — az idei el­látás zavartalan lesz. Ezt biztosítja az a 20 millió dol­lár is, amit zavarok, hiány felszámolására tartalékol az intézmény. Magyarország kedvező földrajzi helyzete és sokszí­nű adottságai révén kedvelt idegenforgali „célország”. Mint megtudtuk, tavaly 25 millió látogató lépte át a határt. A rekordszám meg­születésében nyilván az is szerepet játszik, hogy törté­nelmünk során talán elő­ször kerültünk előnyös geo­politikai helyzetbe. A közel 39 százalékos növekedés fo­gadására azonban nincs fel­készülve az idegenforgalom. És a 8 millió vendégéjszaka ellenére (a magyar kiutazók devizaellátása miatt) a mér­leg mégis 368 millió dollár negatívumot jelez. 1987-ben 370, 88-ban 39 millió dollár volt a többletünk! Tallózzunk most a sajtó- tájékoztató érdekességeiből! A kiskereskedelem a ta­valyi évben 810 milliárd fo­rintos forgalmat bonyolított le. Folyóáron számolva ez „szebb szám”, mint a ko­rábbi, de az inflációs hatá­sokat leszámolva bizony 2 százalékos csökkenést mu­tat. Hazánkban ma mintegy 1000 vegyes vállalat műkö­dik. — De ez a szám nem tükrözi a tényleges nagyság­rendet — mondta a minisz­ter. — Tőkéjük összesen is alig éri el az 500 millió dol­lárt! Azt kell elérnünk: ne csak a kereskedelemben és a szolgáltatásban tülekedje­nek a privatizálni akarók, — az ipar, a közlekedés te­rületére is jöjjön a nyugati tőke. Az élelmiszeriparban dol­gozók 20 százalék adómen­tes bérfejlesztésben részesül­nek. Az autópiac idei ala­kulásáról szólva Beck Tamás elmondta: nagyon bizonyta­lan a Skoda Favorit szállí­tása, mert nem tudnak meg­egyezni az árban. A gyártók 300 ezer forintért adnák, — ez a magyar fél szerint na­gyon sok érte. A 'miniszté­rium le szerette volna állí­tani 20 ezer kétütemű Tra­bant szállítását, de a kelet­német partner azonnal je­lelte : ugyanilyen értékben lemond Ikarus buszainkról. A négyütemű „trabi” kelle­ne, de azt majd Volvo-mo- tor hajtja, s bizonyosan megszűnik olcsó kiskocsinak lenni. A soron kívül eladott személyautók számát egyéb ként a felével csökkentik, de mindez nem érinti az orvo­sokat és állatorvosokat. A felár a jövőben 1—40 szá­zalék között fog mozogni, típus és sürgősség szerint. Czene Attila Bemutatkoztak Agrárszövetség képviselőjelöltjei Jó reggelt kívánok — kö­szöntötte tegnap a mező- gazdasági termelők megyei szövetségének kaposvári székházában az érkezőket Müller János, az Agrárszö­vetség megyei választási irodájának vezetője. E nap­szaknak megfelelő köszön­tés azt is jelezte, hogy a képviselőjelöltek bemutatko­zása reggel 7 órakor kez­dődött. Furcsállták ugyan, de az agrárágazat képvise­lőinek ez az időpont nem is olyan korai. A választási iroda vezető­je elmondta: a rendezvény célja, hogy bemutatkozza­nak az Agrárszövetség So­mogy megyei képviselője­löltjei, s megbeszéljék az elkövetkező időszak főbb feladatait. A rövid tájékoz­tatóból megtudhattuk azt is, hogy az Agrárszövetsé­get tenni akarás mellett az ígéretek iránti bizalmatlan­ság hozta' létre. (Folytatás a 3. oldalon.) J

Next

/
Oldalképek
Tartalom