Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-06 / 31. szám
1990. február 6., kedd SOMOGYI NÉPLAP 5 A gondozottak rehabilitációjáért Módszertani kísérlet a drávatamási szociális otthonban — A szociális otthonoknál 1983-tól kezdődött a szakosítási folyamat. Azóta foglalkozunk a súlyosan értelmi fogyatékos emberekkel. Előtte kizárólag elmebetegek lakták az intézetet. A súlyos értelmi fogyatékosság azt jelenti, hogy a nálunk gondozás alatt levők nem foglalkoztathatók, önálló életvitelre alkalmatlanok. Szociális otthonunk egyedi helyzetben van, ugyanis két intézménytípust egyesít. A kas- télyosdombói szociális foglalkoztatóiban fiatalok vannak. Olyanok, akiknek szellemi fogyatékossága nem olyan súlyos, hogy irányítással ne lennének képesek munkát végezni, és magukat ellátni, önálló életvitelre azonban alkalmatlanok. Drávatamásiban a súlyos szellemi sérülteket gondozzuk, ők teljesen képtelenek saját életük vezetésére. Milicz Ilona igazgatónő intézetük gondjairól is beszélt. Például arról, hogy az állami gondozott és intézetekben nevelkedett gyerekek gyakorlati képzés és ismeretek nélkül kerülnek hozzájuk. Szocializációjuk, beilleszkedésük ezért sok gonddal jár. — Mit tudnak tenni? — Azon dolgozunk, hogy otthonunk minél jobban közelítsen a családhoz. Arra törekszünk, hogy gondozottjainkat elfogadtassuk a társadalommal. A két faluban ez sikerült. Milicz Ilona örömét a sikerek adják. Az, hogy növendékeiket a falvak lakói otthonaikba is befogadták, hogy a közeli Barcson első osztályú étteremben is jól „vizsgáztak” az ott ebédelő fiatalok, hogy a lakossággal együtt szerveznek meghitt, ünnepségeket. S a keserű pirula: — Sajnos, nem ez a jellemző. Általában nem veszik emberszámba ezeket a fiatalokat, pedig nem ők tehetnek arról, hogy sérülten születtek. Szeretetéhe- sek és hálásak minden apró jóért. A két intézményben 183 lakóról gondoskodnak, ebből 53 fiatal a kastélyos- dombói szociális foglalkoztató, a többiek a drávatamási szakosított szociális otthon gondozottai. A szakmai és gazdasági integrációban működő intézmény lakóiról 89 dolgozó gondoskodik: szociális nevelők, pedagógusok, egészségügyiek. Véleménye szerint a legfontosabb a munkatársak emberi tulajdonsága és alkalmassága. Több helyre volna szükségük. A gondozottak beutalását munka- és pályaalkalmassági- vizsgálat és a foglalkoztathatóság mértékének és a fogyatékosság fokának megállapítása előzi meg. A . közvetlen! megyei irányítású intézmény módszertani kísérletbe kezdett: szolgálati lakásokat alakítottak át 3x2 szobás garzonlakássá, ahol megteremtik a kiválasztott gondozottak rehabilitációjának reális alapját, néhányan túlnőttek ugyanis az otthon keretein, és esélyük lehet az önálló életre. Ehhez a megyei szakmai vezetéstől is minden segítséget megkapnak. A kastélyosdombói részleg, a szociális foglalkoztató az átlagosnál jobb körülményekről és technikai felszereltségről tanúskodik. Az egykori vadászkastélyban munkalehetőséget teremtettek a fiataloknak: a Fővárosi Kézműipari Vállalat biztosít munkát. A drótmentéssel 700—800 forintot kereshetnek. Láttuk és tapasztaltuk: jól érzik miagukat az itt lakók, többségük még hozzátartozóihoz sem szívesen megy'el. Többen is mondták: Nagyon jó itt, mert foglalkoznak velük, nem úgy, mint a korábbi intézetek- „ ben, ahol éltek. Sokat táboroznak és sportolnak. Többünknek van magnója, s akad, akinek tévéje is. Autóbuszt szeretnénk, hogy ne kelljen mindig kérni, ha kirándulni készülünk valahova. Varga Zsolt TV-NÉZÖ A hátrahagyott szarkofág Sopianae Rózsadombja Pécs római elődje, Sopianae város újabb gazdag részlete került napvilágra egy lelet- mentő ásatás során. Hatalmas épületek falmaradványait őrizte meg a föld mélye 1600—1800 éven át. Noha most kezdődött csak meg a feltárás, máris különböző nagyságú és alakú házak alapjainak sora tűnt elő. A terület rendkívül sűrű beépítettsége arra vall, hogy Sopianae egyik reprezentatív városnegyedét találták meg a régészek. A képen látható falmaradványok a III—IV. század fordulóján emelt épületekből származnak, de találtak a II. századból származó épületmaradványt is. Gyarapodó tényirodalom Két újabb kötettel gyarapodtak a -napokban a közkedvelt és keresett tényiro- dalmi újdonságok. Farkas- házy Tivadar Tévések végjátéka című műve az Űj Idő Kft. gondozásában látott napvilágot. A kabaré világából ismert szerző a Megengedett sebesség című műsora történetén keresztül mutatja be a televízió kulisszák mögötti világát. A humorista első alkalommal tárja széles nyilvánosság elé a legnagyobb hatású elektronikus média vezetőivel megvívott harcait, az ebből keletkezett konfliktusokat. Napjaink még mindig alig ismert valóságába kalauzol Viktor Szuvorov Akvárium című kötete, amely a Co-Nexus Print-teR Kft. kiadványa. A szerzőnek nem ez a valódi neve, mert a szovjet katonai hírszerzés egyik tisztjét fedi. Az író a szovjet katonai hírszerzés főparancsnokságának, az „Akváriumnak” belső életével, a kiképzéssel, a hírszerzők személyes gondolataival, gondjaival ismerteti meg az olvasót. Szuvorov végül is a szervezetből való kiugrást választotta, és élményeit először angol nyelven publikálta. A külföldi kritika elismerően szólt a szenzációs leleplezésnek minősített kötetről. Csernobil a huszadik század második Hirosimája. A tragikus baleset után 4 évvel járt a Panoráma forgatócsoportja a külvilágtól elzárt területen. Ott, ahol alig tanúskodik már valami az emberi életről: a lassan földbe rokkanó épületek sokasága jelzi csak, hogy valaha tízezrek lakták a várost. Vajon nem tudták már akkor, hogy az alattomos sugárzás nem ismeri az országhatárokat? Nem lett volna indokolt a nagyobb elővigyázatosság? Most derült ki, hogy igen. A katasztrófa körzetében elpusztult az élet: a növények, ha élnek is, abnormális formációkat mutatnak, degenerált állatok születnek, emberek sokasága betegszik meg és örökíti utódainak is a kórt. Elbizonytalanító a félelem: az évek múltán hány emberi szervezetet támad még a gyilkos kór? A legrosszabb a bizonytalanság. Utódaink örökül kapják a világ legrettenetesebb szarkofágját. A betonbun/kerbe zárt sugárzó atomreaktorblokk egy évszázadra jelenthet csak biztonságot, mert a kolosszusba rejtett erő később kitörhet. Ha csak a következő nemzedék — bízva a tudomány fejlődésében — nem talál megoldást. Kell, hogy találjon, különben a 30 kilométeres zóna határa bővülhet és a föld egy része holdbéli tájjá változhat. Csernobil figyelmeztető jel. A nagyobb katasztrófák elkerülésének megelőzésére int, és a környezetvédők szavának hitelére. Tudjuk: szükségünk van az energiára és a békés célú atomra. De kell a beruházásban az ökológiai szempontok érvényesítése és a tisztességes tájékoztatás. Nem szükséges tésztagyárnak álcázni a radarállomást és egészségre ártalmatlannak minősíteni egy atomtemetőt, ha nem az, hiszen ezzel az emberek gyanakvását és félelmét növelik, a biztonsági szempontok figyelmen kívül hagyásával pedig az emberiség létét kockáztatják. GÁL AMBRUS (1918—1990) Hosszan tartó súlyos betegség után február 3-án elhunyt Gál Ambrus, a csurgói Csokonai gimnázium egykori tanára, majd igazgatója. Nagykőrösön született szegény, sokgyermekes családból. A helyi Arany János Gimnázium elvégzése után házitanítói állást vállalt, hogy tovább tanulhasr son. 1938-ban lett egyetemista. 1943-ban x Került Csurgóra internátusi nevelőnek. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1945- ben szerzett görög—latin szakos középiskolai tanári oklevelet, majd ugyanott 1953-ban elvégezte a biológia szakot is. A csurgói gimnáziumi tanári évek után 1957 januárjától a közben megüresedett csurgói igazgatói székbe került. Az iskolának élt, alapossága, rendszeretete, nagy munkabírása, sokirányú társadalmi tevékenysége miatt köztisztelet vette körül. Az 1975-ben lejárt igazgatói megbízatása után címzetes igazgatóként még három évig tanítót. A munkahelyéről korábban sohasem hi ányzó ember nem ért meg gondtalan öregkort. Nyugdíjasként egészsége megrendült, betegsége ágyhoz kötötte. Szerette Csurgót, nem tudta máshol elképzelni az életét. Varga Zsolt A londoni Guy’s kórház orvosai szívműtétet hajtottak végre egy anyaméhen belüli magzaton a terhesség 31. és 33. hetében. Az érszűkületben szenvedő fiúmagzat mellkasába a méhen keresztül egy ballonkatétert vezettek be, majd folyadékkal feltöltötték, hogy megnyissák a szívbillentyűt Feltámadt mesterek? Aki a svájci Lausanne- ban kószál, könnyen találkozhat a „fiatalabb” Dalival. No nem a néhai spanyol szürrealista mester valamelyik rokonáról van szó; inkább a különcködő festő talán egyik utolsó különcködéséről. Mintha csak szelleme járna vissza Lau- sanne-ba. Ám a szellem, a tökéletes hasonmás, élő személy; a 43 éves Jean-Müller von Rohrbach, aki úgy fest (majdnem a kezével is), mint Salvador Dali. El is adja saját képeit — Dali aláírásával; igaz, „csak” 20 ezer dollárba kerül a ftohr- baoh-Dali kép. Von Rohrbach, az ál-Da- li, magabiztosan sétálgat fekete köpenyében és „vakszolt” bajuszával az utcákon, de a hozzá hasonló imitátorok többsége szerényen meghúzódik műtermében, kerüli a nyilvánosságot. Mert sokan vannak. A gazdag Svájc egyre inkább a leplezetlenül dolgozó utánzók paradicsomává válik: az ország különböző városaiban egymást érik a „hírességek” kiállításai, a galériákban is gyakran bot- lik az ember „Chagall , „Cézanne” vagy más híresség „képeibe”. A galériák tulajdonosai gyűjtik műveiket. Senki nem titkolja: nem a híres mesterek, hanem ügyes epigonjaiik alkotásait láthatja a nagyérdemű. Éppen ezért nem „eredeti” műveket kínálnak, hanem bevallottan „csak” Van Gogh vagy Chagall „stílusában” gyártott képeket dobnak piacra. Viszont * a néhai mester kézjegyét „egy az egyben” a képre pingál- ják. Így lesz érdekes az üzlet; manapság igen furcsa lenne mondjuk egy kis lau- sanne-i galériában a betérőnek Dali ismert, vagy ismeretlen képeit kínálni, akár milliókért, vagy akár csak néhány ezer frankért. Ehelyett „ál-Dalit” adnak — még elfogadható áron. Bár az igazat megvallva igencsak megkérik érte a pénzt. Tehetik: nagy a kereslet. Egyfajta egyetértés alakult ki a képek festői, a művei; eladói és vásárlói között: e~ nem a művészet lejáratása, hanem a szélsőséges piaci manipulációk elleni lépés. Mert kevesen tudják megvásárolni az igazi Cézanne- okat, de becsüljük meg azt a művészt is, aki mesterségbeli képességek tekintetében kiváló, sőt, az érdemei közé tartozik, hogy a páratlan és elérhetetlen mesterművek „szellemiségét” reprodukálja saját képein. Mert egy kép talán utánozhatatlan, de a festő, az mindig utánozható. A közönség jól jár, hiszen művészetet kap a pénzéért. Hogy ez a tetszetős érvelés kinek az agyában született meg, nem tudni — gyanítható, hogy azok találták ki, akik számára a „feltámadt mesterek” jó üzletet jelentenek. Ismert figura a „feltámadt mesterek” között az 55 éves magyar származású Ilona Széli. — Az emberek a nevet veszik meg, márpedig a Széli — az nem egy név, mondja. Van saját stílusa, de ha ahhoz ragaszkodik, akkor olyan régi mesterek neve alatt „kénytelen” dolgozni, mint Holbein, Vermeer, Turner. Elismeri, hogy a modernebbekkel, Dalival, vagy Miró- val jobban járna, ám ezek stílusát nem szereti; a képek hangulatát sem, mert mint kifejti: érzelmi kapcsolatra van szükség az utánzóit, másolt művészszel ..., ez ad inspirációt. A régi nagy mesterekkel azért teljesen nem lehet és nem szabad azonosulni. „Üj festményeik” sarkába valahová, monogramjukon, kéz-' jegyükön kívül, odakerül az „I. I. M” jelzés. Ez a „Nemzetközi Képzeletbeli Múzeum” idegen nyelvű nevének rövidítése. * Ez adja a védelmet számukra a hamisítás vádja e"en ' ■' . Kövécs Gábor
