Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám

1990. február 3., szombat SOMOGYI NÉPLAP 5 Hit jövendölnek az adventisták? NYOMDAALAPlTÓ KNEREK A Biblia kultúránk része ELŐADÁSSOROZAT SIŐFOKON Amerikai adventisták az 1830-as években napra pon­tosan előre megjósolták a török birodalom összeomlá­sát — vezető államférfiak is komolyan érdeklődni kezdtek a mozgalom iránt, mely hamarosan elindult vi­lágot hódító útjára. A ma­gyar származású Miller Vil­mos (akit az irányzat alapí­tójaként tart számon a val­lástörténet) egyik késői utódja, Háló Sándor szerda esténként Siófokon teljesíti küldetését: „A Biblia mint kultúránk szerves része” címmel tart előadássoroza­tot. A téma aktualitásának biztos jele, hogy a „mindösz- sze” 100 főt befogadni ké­pes szekcióteremből a szín­házterembe kellett költöz­tetni a hallgatóságot — csak oda fértek be. — A Biblia az európai kultúra szerves része, hoz­zátartozik napi életünkhöz — mondta Háló Sándor. — Tanításait azonban az utób­bi 40 évben szinte teljesen száműzték a magyar isme­retrendszerből. Az emberek ma nyitottabbak, érdeklő­dőbbek a vallás kérdései iránt, mint korábban, s en­nek nagyon örülök. De saj­nos rossz tapasztalataim is vannak; a vallásosság kezd divattá válni. A hitet szá­mosán csupán szavakban vállalják; magatartásukban nem ez nyilvánul meg. Én nagyon vallásos dinasztiá­ból származom — folytatta —, minden férfiősöm bap­tista lelkész volt. Fiatalabb családtagjaim közül is töb­ben erre a hivatásra ké­szülnek, egyik fivérem pe­dig például az Észak-ameri­kai Magyar Baptista Szö­vetség titkára New York­ban. Még apró gyermek vol­tam, amikor a szüleim meg­haltak. A szűkös Rákosi időkben a nagyszüleim nem tudták vállalni eltartásomat, így Somogybán, a balaton- lellei Kis-hegyre kerültem nevelőszülőkhöz. Ök adven­tisták voltak. (Az adventis­ták alapvetően protestán­sok. Ünnepük nem a va­sárnap, hanem a szombat. Krisztus eljövetelét a közel­jövőben várják. Nemcsak lelki, hanem egészségüggyel kapcsolatos kérdésekkel is foglalkoznak: elzárkóznak minden, a testre ártalmas dologtól.) Nem a nevelőszü- leim hatására csatlakoztam a mozgalomhoz — folytatta. — Az az igazság; gyakran vált olyan elviselhetetlenné a sorsom, hogy végül haza­szöktem szülőföldemre, Kis­újszállásra. Onnan kerültem állami gondozásba. Fiatal koromban sokat töprengtem a világ dolgain — végül is a prófécia váltotta ki belő­lem az istenhitet. Az adven­tisták ugyanis nemcsak meg­jövendölik, hogy például az emberek majd repülni fog-* nak (mint Verne tette ezt), hanem hónapra és napra behelyezik az eseményt a történelembe. A Dél-balatoni Kulturá­lis Központban tartott elő­adássorozatról szólva azt mondta: — Meg akarom győzni az embereket a vallás fontos­ságáról, de semmiképp sem egyházi irányzatok közötti viták fölszítására vagy agi- tálására kívánom fölhasz­nálni azokat a perceket, amikor a lelkek végre meg­nyílnak. Sokszor hittem már azt — folytatta —, hogy ér­tem a Biblia tanításait, de rá kellett jönnöm: szinte kimeríthetetlen a benne rejlő ismeretanyag. Ma is számtalanszor zavarba tud­nak hozni egyszerűnek lát­szó kérdésekkel. Vallom: a hívők életének elválasztha­tatlan része ez a könyv, az ateistáknak pedig irodalom- történeti kincs. Autodidakta módon lett belőle lelkész. Az adventis­ta egyház gyülekezetére jel­lemző, hogy bizonyos szol­gálatokra felkérnek arra al­kalmas embereket. A kivá­lasztódás tehát az aktivitás alapján történik. Háló Sán­dor egyre nagyobb gyüleke­zetek előtt tarthatott szom­bati istentiszteletet... — Az adventisták moz­galma 1914-ben, az I. világ­háború idején kettészakadt Európában — mondta. — Az akkor vesztes kisebbség máig megtagadja a fegyve­res katonai szolgálatot. Én három évet ültem emiatt Baracska börtönében. Isten előre számolt a különböző emberi magatartásformák­kal — folytatta. — Azért nem állít akadályt napjaink­ban sem a bűn elé, mert tudja; a gonosz csak jó­sággal győzhető le, az erő­szak nem jelent megoldást. Mert a hatalmi szóval le­vert lázadás újabb lázadás csíráját hordozza magában, ö szabad akaratot biztosí­tott az embereknek. Háló Sándor ellene van annak, hogy napjainkban az egyház tisztviselői a politi­kai élet színterére lépnek. Mint elmondta, az ő külde­tésük az erkölcsi út megtisz­títása. „Van véleményem a politikáról, de nem akarok foglalkozni vele.” Azt nem mertem megkér­dezni; mit jövendölnek az adventisták 1990-re. Czene Attila Á gyomai csoda Gyomát a Kner család tette közismertté. Századunk első évtizedeiben a híre már határainkon túl is egyre nőtt. A poros alföldi kisvárosban — amelynek sem kö­zépiskolája, sem könyvkereskedése nem volt, 130 éve (1860. február 5-én) született Kner Izidor — régi fel­vidéki könyvkötők, „knyihárok” ivadékaként. Innen származik a család neve is. A sokat próbált, vállalkozó szellemű könyvkötősegéd szülővárosában 1882-ben ala­pított nyomdát, amely fennállása folyamán új korsza­kot nyitott a magyar könyvnyomtatás, tipográfia és könyvművészet történetében. Amikor kis nyomdáját úgyszólván a semmiből megalapította!, az ország nyomdai állapota siralmas volt, csak néhány fővárosi és egy-két igényes vidéki nyomda működött. Űj beru­házásokra neki se telt, de megbízható szakmai igé­nyessége, ötletessége, párat­lan szorgalma átsegítette a nehézségeken. Eleinte egye­dül dolgozott, majd kine­velte munkatársait. Első gyorssajtóján díszes, nagy­méretű betűmintalapot je­lentetett meg. Könyvei ren­dezett tipográfiájukkal, szép, tiszta, éles nyomásuk­kal már a kor legjobb szín­vonalát tükrözik. Az üzem létalapját mindvégig a köz- igazgatási formanyomtat­ványok, 1890-től kezdve pe­dig a báli meghívók adták. E báli meghívók is tükrözik igényességét; a tervezésre — korát messze megelőzve — művészeket kért föl, amikor az alkalmazott grafikának még híre sem volt. A díszí­tésekre Geiger Richárd, Góró Lajos, Földes Imre, Saray Ákos, Major Henrik munkáit használta föl (Röpke Lapok). Meghívóival nemzetközi sikert is elköny­velhetett magának. Az 1914- es lipcsei könyvművészeti kiállítás nagy aranyérmét nyerte el. Irodalmi vállalkozásait a századforduló táján kezdte, majd 1907-től legidősebb fi­ára, művészi törekvéseinek kiteljesítőjére, a modern magyar könyvművészet megteremtőjére, Imrére bízta. Száz éve, 1890. február 4- én született, s 1944-ben, éle­te derekán a fasiszta terror áldozatává lett az európai hírű könyvművész, Kner Imre. A mesterség alapjait Gyomén sajátította el, majd 1904-töl Lipcsében, az euró­pai könyvkészítés fellegvá­rában tanult tovább. 1916- ban vette át a könyvkiadás vezetését atyjától. Mestersé­gének nemcsak művésze, ha­nem tudós kutatója is1 volt, aki egész életén át a tipog­ráfia és a könyvművészet hagyományának és újításá­nak titkait fürkészte, írásai­ban és a gyakorlatban egy­SÜTŐ ANDRÁS A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A magyar nemzetiség helyzetének megoldásáról írt cikket az Adevarul című bukaresti napilapba Sütő András. A neves író úgy vé­lekedett, hogy „Románia minden bizonnyal visszatér az európai demokráciák kö­zösségébe, s Európa pozitív példái szerint fogja megol­dani a diktátor által végle­gesen megoldottnak hazu­dott kisebbségi kérdést is.” Sütő András szerint ez ne­héz és bonyolult feladat lesz. A diktátort kivégezték, de hosszadalmas nacionalista kurzusának súlyos következ­ményei még terhelik a ro­mán közéletet. A lelki kút- mérgezést kitartó szellemi fertőtlenítésnek kell követ nie. Az író egyebek között hangsúlyozza, hogy nagy szükség van a román nép helyes tájékoztatására, mert ebben a kérdésben a román népet tudatosan és hosszú ideig félrevezették. A leg­utóbbi népszámlálás adatait meghamisították, Ceausescu — jnint írja — szemensze- dett hazugságokat állított minden beszédében a nem­zetiségek egyenjogúságáról. Sütő András kifejti: ami­kor a magyarság az önálló iskolai hálózathoz ragaszko­dik, az nem jelent semmi­lyen elszigetelődést. Az em­beri jognak, a méltányosság­nak, az egyenjogúságnak nincs nemzetisége. Egyete­mes emberi értékekről és követelményekről van szó. A magyar nemzeti kisebbség nem előjogokra vágyik, csak jogaihoz ragaszkodik. Kollektív jogaival élve, nem­zeti kultúráját felvirágoz­tatva, szellemi értékeivel és szorgalmas munkájával a közös haza értékeit és jó­létét kívánja gyarapítani. „Bízom abban, hogy tiszta törekvéseinkben a román nép legjobbjai is támogat­nak bennünket. Enélkül bi­zonyos, hogy kudarc vár reánk — írja cikkében —. Minden. törekvésünket a testvéri romén néppel együtt óhajtjuk megvalósítani. Kö­zös ügyünkről van szó a közös hazában.” aránk A Kner-műhely a fel- szabadulás előtti évtizedek­ben a könyvkészítés iskolája lett. Ezt a szerepét máig megőrizte. Kner Imre munkásságának első felében a hagyományo­kat kutatta fel, és Kozma Lajos építőművésszel, az al­kalmazott grafika úttörőjé­vel népies átírású barokk szellemben újította föl (Há­Kner Imre és Kner Izidor rom Csepke könyv, Kner Klasszikusok, Monumenta Literarum). Fametszetes il­lusztrációkkal, a régi ma­gyar nyomdák díszítőanya. gának újjáélesztésével igen sajátos, szép kiadványokat készítettek. Kner Imre a fontolva haladás híve volt: „Azt akarjuk, hogy a múlt­ban megszerzett erők ne vesszenek el, hanem szár­nyat adjanak a mának, és segítsék meghódítani a jö­vőt.” Törekvéseit modem üzem­ben, modern eszközökkel va­lósította meg, s erre nevel­te munkatársait is, akik a A régi gyomai nyomda szakmai tudorai lettek, és ily szellemben vezetik ma is a nevét 'hordozó nyomdát, amely ma elsősorban a Kner által feltárt és moder­nizált hagyományt szolgálja. Brestyánszky Ilona Vegyészet a régészetben NÉGY ELŐADÁS A TUDÓSKLUBBAN Keserű szájízzel tekintet­tem körül a kaposvári MTESZ-székház klubtermé­ben, amikor a Somogy Me­gyei Tudósklub foglalkozá­sára megérkeztem. Azt ta­pasztaltam ugyanis, hogy lassan már csak azok lépik át a tudomány e szerény szentélyének küszöbét, akik megosztani kívánják tudo­mányos eredményeiket a szakmabeliekkel és az ér­deklődőkkel. Pedig a tegnap délutáni klubfoglalkozáson — ahol a megyei múzeum régészeti osztálya mutatko­zott be — olyan eredmé­nyekről értesültünk, ame­lyekre méltán büszke lehet szőkébb pátriánk, Somogy — és az ország is. A múzeum három fiatal régészének — dr. Költő László, dr. Honfi Szilvia, Németh Péter — diavetítés­sel színesített előadásai rendkívül érdekes kultúr­történeti tényeket tártak fel, európai kitekintéssel. Dr, Költő László, a ve­gyészmérnökből lett régész kiváló eredményekkel bizo­nyította, hogy a kémiát mi­iven sokrétűen lehet alkal­mazni a régészeti kutatások­ban. A leletek anyagössze­tételének vizsgálatát végző tudós a debreceni Atommag- kutató Intézet, valamint a budapesti Szív- és Érsebé­szeti Klinika segítségével a megyénkben föllelhető késő avar kori sírok leleteit ta­nulmányozza. A röntgensu­gár alkalmazásával mélyebb anyagszerkezeti adatokhoz jutott, s a kémia tudomá­nyának bevonásával pedig a különböző maradványok kor- és származásbeli ha­sonlóságát, illetve különbö­zőségét is pontosabban meg­határozhatta. Megyénk bronzkori lele­teit dr. Honti Szilva 1978 óta kutatja. A bogiári, vörsi, szalacskai ásatások alkal­mával felszínre került edé­nyek, ékszerek, és egyéb használati tárgyak rekonst­rukciója során egy olyan borostyánékszert is sikerült felszínre hoznia és restau­rálnia, amilyennel még nem találkoztak a régészek. S ezek a leletek az ősi kultú­rák gazdasági és kereske­delmi kapcsolataira, a hét­köznapok szokásaira is utal­nak. A kelta és a római kori leletek kutatója, Németh Pé­ter több szórványban föllel­hető sírból hozta felszínre azokat a használati tárgya­kat. amelyek e két kultúra somogyi elterjedését igazol­ják. Az elhangzott előadások csúcspontját dr. Csapó Já­nos kandidátusnak (Pannon Agrártudományi Egyetemi az előadása jelentette. A több külföldi és hazai tudo­mányos alapítvány támoga­tását élvező, kiváló kémikus Kormeghatározás az amino- savak racemizációja alapján címmel tartotta meg elő­adását. S olyan pedagógiai készséggel, hogy a kémiá­ban, valamint a régészetben egyaránt járatlan laikus is megérthette annak a lénye­gét: miként játszhatnak na­gyon fontos szerepet az aminosavak a régészeti le­letek kormeghatározásában. Kár, hogy csak páran tud­hattuk meg azt is: tudomá­nyos munkájában egy eddig egyedülálló értékes metó­dussal ajándékozta meg a régészet tudományát. (Várnai)

Next

/
Oldalképek
Tartalom