Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-28 / 50. szám

1990. február 28., szerda

SOMOGYI NÉPLAP

3

TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS

(Folytatás a 2. oldalról.)

kértek. Kifogásolt;^: a delegálás kijelöléses módszerét is, mert szerintük antidemokratikus és politikai hiba, ha nem az érdekeltek választják képviseletüket. Egyetértés mutatkozott abban, hogy a zsidóközösség azon része, amely nemzeti kisebbségnek tekinti magát, szerepeljen a törvényjavaslatban felsorolt kisebbségek körében.

Tóth Károly (országos lista) református püspök azt javasolta, hogy a nemzeti kisebbségekhez hasonlóan az egyházak tíz képviselői helyet kapjanak, s a megfelelő személyeket erre a feladatra saját maguk ki fogják választani.

Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.) annak a véleményének adott hangot, hogy az Országgyűlés hozzon határozatot, amelyben megfogalmazza a kisebbségek képviseletével kapcsolatos problémát, s annak megoldását utalja a következő parlament' hatáskörébe.

Tamás Gáspár Miklós (Bu-^ dapest, 14. vk.) — egyetért-' ve Horváth Jenővel, tovább érvelt a törvényjavaslat ellen. Mint mondotta: a határokon túli magyar kisebbség szakértőivel, politikai vezetőivel is konzultált erről a kérdésről; közülük Dobay István közjogi szakértő véleményét idézte. Eszerint a romániai magyarság akkor kíván garantált képviseletet magának a parlamentben, ha az új román parlament az. új román alkotmány szerint Jcétkamarás lesz, egyébként képviseletük bármely for- rniája korporativ elemként megzavarná 'a jogrendszert. Az egyébként utolsó napjait élő magyar parlamentet is óva intette ilyen, a választási rendszert korporativ irányba elmozdító megoldás alkalmazásától.

A halasztás ellen

Mezey Károly (Szabolcs- Szatmár m., 18. vk.) az előtte szólókkal ellentétben úgy vélte: a parlament ne hagyja testámentumként utódjára a nemzeti és nyelvi kisebbségek országgyűlési

képviseletének megoldását. Egyetértve azzal, hogy az igazi megoldást a választójog; törvény módosítása jelentené — amelybe már nincs lehetőség —, indítványozta : a törvénytervezetben javasolt 8 képviselö'he- lyett inkább 18-at kellene kooptálni.

Filló Pál (Budapest, 18. vk) a törvénytervezet elfogadása, mint átmeneti megoldás mellett tette le a garast. Véleménye szerint elvetése negatív bel- és külpolitikai konzekvenciákat vonna maga után. Az igazi megoldás szerinte a kétkamarás parlamenti rendszer bevezetése, illetve a választójogi törvény módosítása, ezen belül a pártlisták mellett a nemzetiségi listák állítása lesz majd. Ennek eldöntése viszont már valóban az újonnan megválasztott Országgyűlésre vár.

Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.) nem tudott egyetérteni a javaslat ellenzőinek megközelítésével, mert szerinte a jogi szempontok mellett egyéb érvek is léteznek. Egyebek között rámutatott: a kisebbségeket

érintő kérdésekben korántsem lenne baj, ha az új országgyűlésben szavazataikkal éppen az érintettek képviselői billentenék majd valamilyen irányba a mérleg nyelvét. A módosító javaslat elfogadását azzal a kiegészítéssel támogatta, hogy az a zsidóság képviseletére is adjon módot.

Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) bár maga is egyházi ember, mégsem javasolta az egyházak parlamenti képviseletét. Mint mondta: az egyházi vezetők ebben a kérdésben sem kérték ki széles körben a hívők, a lelkészék véleményét. A legnagyobb gondnak azt látta, hogy azok az egyházi vezetők döntenének a delegáltakról, akik jórésze nem demokratikus választással került posztjára. Ügy vélte, hogy az új parlamentben a pártok — s közöttük az alapvetően kereszténydemokrata irányzatú Magyar Demokrata Fórum, amelynek maga is tagja — megfelelőképpen vállalnák a hívő emberek képviseletét.

A nemzetiségiek választhassanak

Mándity Murin (országos lista), a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége nevében kifejtette: formálisnak és átmenetinek tartják ezt a törvényjavaslatot. Egyetértenek azonban azzal, hogy most fogadják el, és a következő időszakban keressék a végső megoldást. Javasolta mindazonáltal, hogy képviselőiket maguk a nemzetiségek választhassák meg, titkosan, kongresszuson vagy. országos értekezleten.

Schöner Alfréd (országos lista) főrabbi arról szólt, hogy hazánkban az emberi jogok minden állampolgárnak kijárnak. Éppen ezért a zsidóság alapvető j<xga, hogy annak minden egyes tagja eldöntse, miként éli meg identitását, nemzetiségi vagy vallásos alapon.

Bognár József (országos lista) a külföldön élő magyar kisebbség szempontjából kívánta megvilágítani a kérdést. Hangsúlyozta: ha a rendszerváltást követő és azt tükröző új magyar parlamentben nem lesz a nemzeti kisebbségeknek képviseletük, akkor a Magyar Köztársaságnak semmiféle alapja nem lesz arra, hogy a határokon túli magyar kisebbség érdekeinek védelmében föllépjen. Lehet, hangoztatta, hogy a későbbiekben sokkal jobb törvény alkotható, de a jelen helyzetben kihagyhatatlan a kisebbségek képviseletének rendezése.

Ne halasszák tovább a döntést

Márk György (országos lista), a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára felhívta a figyelmet arra, hogy az Országgyűlés október óta görgeti maga előtt ezt a témát. Most pontot tehet -a mondat végére, ám ha nem dönt a nemzeti és nyelvi kisebbségek országgyűlési képviseletéről, akkor sokan nem tudnak majd választóik elé állni az utolsó pillanatban sem. Második megjegyzése a pártoknak szólt — utalva a politikai

egyeztető tárgyalásokra —: amikor a nemzetiségekről, a kisebbségekről döntenek, kérdezzék meg az ő véleményüket is, mert „valószínűleg tudnak ők is hasznosat, okosat mondani".

Vona Ferenc (Pest m., 16. vk!) szintén úgy vélekedett, hogy a- kisebbségeknek mindenképpen lehetővé kell tenni a közvetlen parlamenti képviseletet, még akkor is, ha ennek érdekében módosítani szükséges az alkotmányt. A döntést nem lehet halogatni, semmiképpen sem indokolt azt a következő parlamentre hárítani.

Az elnöklő Fodor István lezárta a törvényjavaslat általános vitáját,, s, határozathozatal következett.! A képviselők úgy döntöttek, hogy a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátják.

Fontos az egyházak jelenléte

Elsőként. Bánffy György (Budapest, 4. vk.) kért szót, aki ismertette törvénymódosító javaslatát. Elmondta, hogy szerinte a jogszabályban a horvát, a német, a román, a szerb, a szlovák és a szlovén nemzetiségűeket, valamint a magukat nemzetiségieknek valló cigányokat, illetve a zsidóságnak azon tagjait, akik nemzetiségnek kívánják nyilváníttatni magukat, tekintsék kisebbségeknek. A képviselő szerint a magyarországi zsidóságnak lehetővé kell tenni, hogy válasszon. Tény. hogy sokan közülük hitfele- kezethez tározóknak tekintik magukat, és semmi másnak; ez emberi és állam- polgári joguk. Számosán akadnak olyanok, akik a maguk zsidóságát nemzetiségi etnikumként kívánják megélni. Ezt is lehetővé kell tenni, érvényesítve az alkotmánynak az identitásválasztás szabadságával kapcsolatos alapelvét.

Nagy Gyula (országos lista) evangélikus püspök azzal egészítette ki Tóth Károly javaslatát, hogy az egyházak és vallásfelekezetek parlamenti jelenlétükkel is hozzá kívánnak járulni az erkölcsi válságban lévő ország jövőjének formálásához. Véleménye szerint a pártok képviseleteben mandátumot szerző egyházi személyiségek jelenléte az Országgyűlésben hasznos, de ez nem jelenti maguknak az egyházaknak a jelenlétét a törvényhozásban.

Zsidei Istvánná (Heves m.

5. vk.) azt indítványozta, hogy az Országgyűlés alakuló ülését követő 30 napon belül a • kisebbségek képviseletéről azok érdekképviseleti szervei tájékoztassák a parlamentet. Amennyiben ezek több személyt is megjelölnek, közülük —az Országgyűlés titkos szavazással válasszon.

A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság a szünetben véleményezte a vitában elhangzott módosító javaslatokat.

Zöld út

a magániskoláknak

Az esélyegyenlőséget szolgálja a családi pótlék teljes körűvé tétele, amelyet Cse- hák Judit szociális és egészségügyi miniszter javaslata alapján 229 egyetértő, 10 ellenző és 25 tartózkodó szavazattal fogadtak el.

Glatz Ferenc művelődési miniszter terjesztette elő az oktatási törvény módosítását. A tárca fel kívánja adni az allam iskolaalapítási monopóliumát, ez a magániskolák és magánegyetemek működésének támogatását is jelenti.

Fehér Tibor a kulturális bizottság nevében elfogadásra ajánlotta a törvény- módosító javaslatot. Sok bírálat hangzott el a vitában, így az: ezt a változtatást nem lehet végrehajtani a külföldi partnerekkel való egyztetés nélkül, különben veszélybe kerülhet a Magyarországon megszerzett diplomák országhatáron túli elismerése. A vitát e témáról ma folytatják.

Nem sokkal este hat óra előtt véget ért az Ország- gyűlés februári ülésszakának első munkanapja. A képviselők ma 9 órától az alkotmánymódosító törvény- javaslatok fölötti szavazással folytatják munkájukat. Döntenek többek között arról a tegnapi szenvedélyes vita után, hogy a köztársasági elnököt a parlament válassza meg, vagy ez ügyben népszavazást tartsanak. Ugyancsak ma határoznak a képviselők a nemzeti és nyelvi kisebbségek ország- gyűlési képviseletéről szóló törvényjavaslatról, valamint a Magyar Néphadsereg nevének Magyar Honvédségre történő megváltoztatásáról.

Az utolsó szó jogán

Munkatársunk jelenti a Parlamentből:

A parlamenti folyosó hirdetőtábláján 22 oldalon sorakozott az ülésszak javasolt napirendje. A 30-nál több téma láttán a képviselők lázadoztak. Volt, aki megkérdőjelezte, van-e értelme az egésznek, míg mások fogad'koztak, hogy a tárgyalássorozat végső meghatározásakor leszavaznak minden, a közelgő választásokra kacsintó indítványt. Már az előző napi bizottsági üléseken is kulcsmondat volt: erről már döntsön az új parlament.

— Elkerülhetetlen volt ennyire túlzsúfolni a programot? — kérdeztük az ülésszak kezdete előtt dr. Soltész Istvánt, a parlament főtitkárát.

— Most fognak majd rostálni a képviselők. Az elnök is úgy ítélte meg: több ez a napirend, mint amit az Országgyűlés fölvállalhat és amit föl kell vállalnia. Jó néhány esetben eleve javasolni fogja, hogy az önálló képviselői előterjesztéseket ne tárgyalják, sőt még a kormány által kért törvényjavaslatoknál is megfontolást ajánl.

— Miben látja az indítványburjánzás okát?

— Ez részben összefügg a választási kampánnyal. Az indítványtevő képviselők többsége indul a választásokon. Oka lehet az is, hogy több képviselőnek van olyan problémája, amelyre a T. Ház eddig nem fordított kellő figyelmet, s most, az utolsó alkalommal szeretnék ezeket az ügyeket döntésig vinni. A kormány''is több olyan ügyet akar elrendezni, amire kötelezettséget vállalt.

— A képviselők közül sokan megkérdőjelezik-e a „véghajrá" értelmét, úgy látva, hogy mostani döntéseket áprilisban az új parlament úgyis megvétózza?

— Ez túlzás. Az Országgyűlés — összetételében bármilyen változás következik is be — nem azzal kezdi, hogy sorozatban hatályon kívül helyez törvényeket. Az akkori képviselők is érzékelik majd a folyamatosság és stabilitás szükségességét. Nem is beszélve arról, hogy több törvény már eleve úgy született, hogy a jövő politikai porondján szereplő pártok részt vettek előkészítésükben. S az új parlament sem lesz rögtön abban a helyzetben, hogy valamennyi törvény általános revízióját fölvállalhassa.

A remélt napirend szelekciója bekövetkezett. A képviselők négy kivételével levették a napirendről a kormánv-elöterjesz- téseket, s jócsikán lefaragtak az önálló képviselői indítványok listájából is. Figyelemre méltó, hogy csupa népszerű javaslat maradt a napirenden, mint például dr. Tallósy Frigyesé, aki a lakáscélú állami kölcsönök utáni, ez évi adófizetésre vonatkozó törvényt kívánja hatályon kívül helyezni. A parlament az elmúlt években annyiszor adta beleegyezését kényszerűen népszerűtlen döntésekhez, hogy most az utolsó szabályos ülésen a képviselőkből elemi erővel tört fel a jócselekedet-gyűjtés igénye. A legtöbb embert érintő s legrokonszenvesebb indítványt dr. Sztrapák Ferenc Bács-Kískun megyei képviselő tette, javasolva a családi pótlékok, a gyed és gyes 300-400 forintos kiegészítését, valamint a legalacsonyabb nyugdíjak további emelését. Indítványát a kormány 30 milliárdos érvétől meghátrált terv- és költségvetési bizottság elvetette. A plenáris ülés mégis nagy többséggel napirendre tűzte a témát.

— Kivihetőnek tartja-e a javaslatot? — kérdeztük Sztrapák Ferencet. — Hasonló esetekben eddig a kormány kiszámolta a megvalósítás költségvetési kihatásait, majd visszakérdezett: honnan vegyük el ezt a pénzt.

— Ezt meg kell tenni. Ugyanis a 15 százalékos infláció, amihez a kormány decemberben az ellátásokat igazította, már legalább 25—30 százalék. Ez a különbség ny.o- morszintre juttatott sok százezer embert. Szerkesztőségünkbe is sok olyan levél jön, mely arról szól, hogy a napi fél liter tej és a kenyér megvásárlása is gondot okoz. A parlament nem csukhatja be szemét e tény fölött; vannak emberek, akik éheznek. Annál is inkább, mert ez a parlament nyitott kaput azokhoz az. intézkedésekhez, amelyek a, gyorsuló inflációhoz vezettek és amelyektől elmaradt az ellentételezés. Ezt most pótolni kell, főként a gyerekék és öregek érdekében. Szerintem ehhez megteremthető a fedezet. Hiszen, ha drágább a termék, magasabb az áfá-ja. Mivel sok helyen a bérek is jelentősen növekedtek, több a személyi jövedelemadó, és a társadalombiztosítási bevétel is. Az állami többletbevételekből és a társadalombiztosítás tartalékalapjából kell fedezni a juttatások kiegészítését. Azt is mondhatnám: ha az állam leleményes volt az elvonásoknál, legyen most az a rászorulók segítésében is.

— Miért csak most, a választások küszöbén állt elő ezzel a javaslattal? Szándéka így könnyen,félremagyarázható.

— Az új ciklusban nem leszek képviselő, tehát nem ez vezetett. Sokkal inkább az, hogy öt év is kevés volt az új nyugdíjtörvény megalkotásához, s most már vészes a helyzet. Ezt látom a tanyákat járva, ezt hallom a fogadóórán. Ha benne voltam egy olyan intézkedéssorban, amely ezt a helyzetet előidézte, most, mielőtt veszem a kalapomat, legalább próbáljak valamit tenni ellene. Az új országgyűlés aligha kezdi ezzel a munkát. Ám tegyük fel, hogy mégis, és májusban döntenek. A gyakorlati szakemberek szerint minimum kéthónapos átfutás kell a fizetéshez. Az infláció nem vár nyárig, és élni kell.

Ezt a végszót tolmácsoltuk dr. Csehák Judit szociális- és egészségügyi miniszternek. Megtoldva azzal: a kormány ma vélhetően nincs abban a helyzetben, hogy lesöpörje a javaslatot.

— Ezzel a javaslattal most nem a kormány foglalkozik, hanem az illetékes parlamenti bizottságok. A kormány akár támogathatja is ezt az indítványt, de a tár-' sadalombiztosítás költségvetését nincs joga módosítani. Márpedig e költségvetésben családipótlék-emelésre nincs fedezet. Minderről csak az Országgyűlés dönthet, amely decemberben — mert akkor nem tehetett mást — megszavazott egy szűkre szabott keretet. Akkor fogadtuk el, hogy az első negyedévi TB-járulékbefizetések alakulása ismeretében a társadalombiztosítási és a költségvetési bizottság visszatér a témára. Egyelőre a januári bevételek alakulásából nem lehet pontos következtetéseket levonni az egész évre. Iszonyú nagy a csábítás a jóra, mert a kormány és a parlament is szeretne jót cselekedni. Azt azonban nem tartanám tisztességesnek, hogy csak azért, mert ez a parlament utolsó munkaülése és mert a kormány is leköszön, olyan döntést hozzanak, aminek következtében novemberben nem lesz miből nyugdíjat vagy családi pótlékot fizetni.

— A társadalombiztosítási tartalék nyilván kevés a megoldáshoz. Várhatóan javasolni fogják az adóbevételi többlet fölhasználását.

— Ezt magam is érdeklődéssel várom, mivel a kormány már áttekintette az elmúlt negyedévi folyamatokat, és semmi olyan fedezetet nem talált, amire ezt a lépést alapozni lehetne. Ha a parlament mégis az indítvány értelmében dönt, annak rendkívül komoly következményei lesznek a kormányra nézve.

Bíró Ferenc