Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-17 / 41. szám
1990. február 17., szombat SOMOGYI NÉPLAP 3 ~Él n A Dráva kihasználatlan kincs Régóta tart a „kisvizes időszak” a Dráván: kevés volt a csapadék a vízgyűjtőn. A kisvíz miatt is csendes a folyó: a szabályozási művek építéséhez ugyanis a vízállásnak a középtartományban kellene lennie, másképpen nem lehet hajóval anyagot szállítani. De nemcsak emiatt csendes a folyó: értékeit igazán csak most kezdjük számba venni. Kihasználásuk pedig a következő évtizedek feladata lesz. A Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság egész télen végzett munkát a folyón. A tempót nem a vízállás, hanem a pénz határozza meg. Dr. Hernádi Lajos igazgató azt mondja: a legnagyobb beavatkozás Zalátán egy túlfejlett kanyar átvágása. Két éve kezdték a munkát, s az idén befejezik. Folyik a hajózóút kitűzése is; tavaszt várva évek óta feladatuk ez a Dráván. Eredetileg Vízvárig jelezték a hajók útját a partra tűzött jelek, most már csa'k valamivel Barcs fölött áll meg a kitűzőhajó. Más munka nincs most a Dráván. Vízlépcsők és lehetőségek A jugoszlávok a legújabb vízlépcsőjükkel a varasdi és a dubravai után Csakovec- nél gyakorlatilag elkészültek. — Ezután a közös jugoszláv—magyar vízlépcső, a bares—gyurgyeváci következne — mondta az igazgató. — Ez pillanatnyilag függőben van. Magyarországon jelenleg nem kedvez a politikai légkör a vízlépcsőépítéseknek. Bár a személyes véleményem az, hogy a gyurgyeváci vízlépcsőt meg lehet úgy csinálni, hogy több legyen a haszon, mint a kár. De most a jugoszláv oldalon is pénzszűke van és vízlépcsőellenes mozgalom 'kezdődött. Hernádi Alajos szerint a folyók alsó szakaszain nagyon meg kell gondolni a vízlépcsők építését, mert ezek igazából felső szakaszra valók. Ott egyértelműen kedvező a hatásuk. Ahogy lefelé haladunk egy folyón és szélesedik a folyóvölgy, a vízlépcső különféle járulékos problémákat is fölvet, és fokozatosan csökken az előnyök relatív nagysága. Ez valmelyik szakaszon kiegyenlítődik, s ha tovább megyünk lefelé, akkor a hátrányok dominálnak már. — Miként fordítható le ez az elv a Drávára? — Személyes véleményem az, hogy a Dráván a gyur- gyeváci vízlépcső az utolsó, amit érdemes még megcsinálni. A folyónak Gyurgye- vác alatti szakaszán már nem. Mondom ezt azért, mert tudom, hogy a távlati tervekben további két vízlépcső szerepel a gyurgyeváci alatt; az egyik valahol Vejti, a másik pedig Eszék környékén. Szerintem ennek a kettőnek nincs meg már a realitása, a belőlük származó előnyök messze elma--^ radnak a várható hátrányokkal szemben. — A folyón most kitűzik a hajóutat. Van-e érdemi előrelépés a hajózás megszervezésében? — Szerintem nincs, de bízom abban, hogy lesz. A különféle szállítási módok fajlagos költsége alapján a legolcsóbb a csővezetéken történő szállítás, utána a hajózás, majd a vasút, a közút és végül a repülőgép következik. Nem vitás, hogy a drága áru megéri a magas fajlagos szállítási költséget, az olcsóbb azonban nem. A hajózás a szállítási költség- hierarchiában elfoglalt helye miatt Magyarországon is megérdemelné a nagyobb figyelmet. Tény, hogy az egyszeri beruházási költségei magasak; nem a járművek, hanem a parti létesítmények kerülnek sokba, az oda kapcsolódó egyéb szállítási kapcsolatok kiépítése miatt. A Dráván ma nincsenek kikötők, egy-két helyen vannak csak meg a vasúti és közúti csatlakozópontok, és teljesen hiányzik a hajópark. Ez a Dunán, a legnagyobb hajózható magyar folyón is így van. Ha egy belföldi hajózási forgalomfeljesztés kezdődik, akkor a Drávának is szerepe lesz. Barcsig a Dráva most is elég jól hajózható, mondjuk, az év 200 napján. Megtervezett hajóutak — Volna mit szállítani? — Volna. A barcsi tanáccsal közösen két éve számba vettük a szóba jöhető árukat. Elég jelentős volt a mennyiség: évi több százezer tonna fa, mezőgazdasági termék, műtrágya juthatna el így a felhasználóhoz. Ha tovább vizsgálódnánk még, kombinálni lehetne a jugoszláv—magyar áruforgalmat, hiszen a Dráváról a Dunára, onnan a Tiszára is át lehet jutni a Dunán keresztül. Vízen össze lehetne kötni a déli, délnyugati területeket az ország közepével, északi területeivel: azokkal a részekkel, ahol a Duna és a Tisza hajózható. A Drávát ártéri erdők, füzesek őrzik. A csend pihentető, a táj szépsége rabul ejti az arra tévedőt. A baj csupán az, hogy kevesen léphettek eddig be a folyó birodalmába: a határfolyó elzárt terület volt. — Ez az elzártság kezd oldódni — mondja Hernádi Lajos. — Kis befektetéssel idegenforgalmi hasznosítása megoldható volna. Mi magyarok is használhatnánk a Drávát, hiszen részben magyar folyó ez, a határ egy hosszú szakaszon a Dráva középvonalában van, másutt hol az egyik, hol a másik parton. A jugoszlávok eddig is használgatták a partot, mi még azt sem. Az idegenforgalom elsősorban az árterekre építhetne a vadregényes, szinte ősállapotú, igen gazdag növény- és állatvilága miatt. Mindez csak lehetőség. A kavicstermelés viszont ma is jövedelmező üzletág. A kavicsvagyon több millió köbméter lehet. Az utántöltése folyamatos. Csakhogy az építőipar éppen leszálló ágon van, emiatt csökken az igény. Korábban évente 100—200 ezer köbméter kavicsra volt a fizetőképes kereslet. Most 30—40 ezer köbméter kel el. — Egyetért azzal a megállapítással, hogy a Dráva adottságai ma kihasználatlanok? — Ez a helyes meghatározás. Tartaléka ez az országnak is, amelyhez bármikor hozzá lehet nyúlni. Az ország nemzeti adottságainak kihasználását ugyanis nem lehet kis térségekre leszűkíteni, ezekkel országos szinten kellene foglalkozni. A kavicsteraszok kincse — Milyen a vize? — A Dráva a jó vízminőségű folyók közé tartozik: a KGST-minősítés szerint a magyar szakaszon első osztályú. Ebből következik, hogy a Dráva nagy értékű vízbázis. Hozzáteszem: nemcsak a folyót kell ezalatt érteni, hanem a folyóvölgyekben levő és a Drávával különféle mértékben kommunikáló partivíz-készlete- ket is. Az ivóvízellátás szempontjából a Dráva ka- vicsteraszánák a vízkészlete jöhet számításba és ez figyelmet érdemlő víznyerési lehetőség, különösen akkor, ha hozzászámítjuk, hogy Somogy és Baranya belső térségei szegények felszín alatti vízben. Kaposvár kap már a Balatonról ivóvizet, Bairanya megye pedig a Dunáról. Most a következő nagy vízbázis bekapcsolódását kell napirendre tűzni: ez a drávai, amely Somogy esetében a Nagyatád magasságában levő kavicsterasz útján valósítható meg, Baranyában pedig Dráva- szabolcs térségében van hasonló víznyerő terület. A Dráva ivóvízkincsének bekapcsolása az ellátást tenné biztonságosabbá. A drávai vízbázisok feltárása és a bekapcsolási lehetőségek vizsgálata jelenleg is folyik. Ez a feltétele, hogy kész megoldási javaslatok legyenek akkor, ha lesz pénz a megvalósításhoz. Ezzel ösz- szefüggésben nagyon lényegesnek tartom azt is, hogy a vízellátás fejlesztésével párhuzamosan a használt vizek elvezetéséről és kezeléséről is gondoskodni kell. Kaposvár példája is bizonyítja, hogy milyen nagy gond lehet ez. Gondolom, hogy különösen a nagyobb településsűrűségű területeken — ilyen Somogy is — számításba kellene venni a közműpótlónak nevezett megoldásokat is: nem biztos, hogy egy kis településen közműves csatornázásra van szükség, de a nagyvárosokban, mint Kaposváron, egyértelműen a közműves szennyvízelvezetés és -tisztítás fejlesztése a fő feladat. A megvalósítás üteme az anyagi lehetőségektől függ, s arra, hogy ezek milyenek lesznek, ma senki sem tud felelni, de addig, amíg ezek tisztázódnak, mindenkinek szorgalmasan dolgozni kellene, hogy amikor anyagi lehetőség lesz rá, a megoldási lehetőségekkel is tisztában legyünk. Az én tapasztálatom, hogy az alapozó szintű műszaki előkészítés — ezzel az igazgatóság foglalkozik — folyamatos. A megoldások konkrét kidolgoztatása viszont lelassult, a végrehajtás, a megvalósítás üteme pedig szerintem tragikus. Azt gondolom, mindegy, hogy ki fejleszti a közművet, de aki megteszi, annak automatikusan meg kellene kapni az állami támogatásokat. Ma ez nem egészen így van, külön történik a fejlesztés és a cél- csoportos beruházások révén, s ehhez kapcsolódnak a társulatok és a helyi tanácsi fejlesztés. Ez a megoldás ma már nem eléggé korszerű. Hiányzik az összehangolás — Elképzelhető ma, hogy egy regionális vezeték építésére valaki összeszedje a pénzt? — Elképzelhetőnek tartom, mert azt vallom, hogy mindent értékén kell megfizettetni. Azt is beleértem ebbe, hogy a szolgáltatásokban a fejlesztés költségeit is meg kell fizetni. Nem normális állapot az, hogy a fogyasztónak a közüzemi szolgáltatónál kuncsorogni kell azért, hogy kapcsolja be a szolgáltatásba. A szolgáltatónak kellene talpalnia azért, hogy minél többen vegyék igénybe a szolgáltatásait. K. I. A Kereszténydemokrata Néppárt programja Pártunk történelmi párt. Az emlékezetes 1947. évi választáson már nagy sikert aratott. Eszmei alapunk a keresztény világnézet, nemzetünk Szent Istvánig visz- szanyúló öröksége. Az egyetemes emberi értékek elismerésén, tiszteletén nyugszik. Értékrendszerünk középpontjában a felebaráti szeretet áll. Elutasítjuk az erőszak minden formáját,Ts hiszünk a vita meggyőző erejében. Kultúrpolitikánk számol a társadalom puláris jellegével, szabad teret biztosít a különböző felfogások, nézetek részére, de támogatásunkat az egyértelműen keresztényi alapokon álló kultúrpolitika számára kívánjuk biztosítani. Az iskolaválasztás lehetőségét a szülők jogának tartjuk, ugyanez áll a hitoktatásra is. Nemzetközi kapcsolatainkban a békében és szeretetlen történő szoros együttműködésre törekszünk. Alapvető célunk az egyenrangú államok által alkotott egységes Európa megvalósítása. Az országhatárokat csak út menti tábla jelezze, ahol még csak megállni sem kell. Ez az Európa-koncep- ció nyújtja a legnagyobb esélyt arra, hogy a határainkon túl élő magyarság érdekeinek képviseletében ugyanolyan jogokat kapjunk, mint amilyeneket pl. Ausztria élvez az észak-olasz Tirolban élő osztrák kisebbségi védelmében. Ezek a jogok biztosítják a határok felett az egyes nemzetek egységét -is. Virágzó, független helyi önkormányzatokat akarunk. Az ügyeket az állampolgárokhoz legközelebbi fórumokon intézzék. A megye csak törvényességet vizsgáló szerv legyen, az Alkotmány- bíróság irányítása alatt. Pártunk a korlátozott magántulajdonon álló gazdaság elvét vallja. Egyaránt elutasítjuk a totális állami tulajdonon és a korlátlanul versengő kapitalizmuson alapuló gazdasági rendet. Célunk a tőke minél szélesebb szétterítése, a sok kisvállalkozó és kisrészvényes országának megteremtése. A tulajdon kérdésének rendezése szükségszerű folyamat lesz, a kiárusítást minden területen azonnal le kell állítani. A vagyontörvényben rendezni kell a téeszesítések és az államosítások során kárt szenvedettek helyzetét vagy a tulajdon visszaadásával, vagy részjegyek, részvények ingyenes juttatásával. Az 1947. évi tulajdoni helyzet képezheti a kiindulási alapot. A mezőgazdaságban biztosítani kell a gazdálkodási formák közötti választás szabadságát. Az átalakulás a fokozatosság elve szerint történjen. Elsődleges feladat az infláció megállítása. Ehhez szükséges az állami kiadások nagyarányú csökkentése, a veszteséges vállalatok támogatásának megszüntetése, a katonai kiadások mérséklése. Biztosítani kell az egyéni jövedelmekből a tőkebiroda- lomba, a termelésbe bevitt értékek teljes mentességét a személyi jövedelemadó alól, ezzel szemben a termelésből kivont értékek növeljék a személyi jövedelemadó alapját. A termelés bővítésére fordított nyereségek legyenek adómentesek. Ha valaki viszont — fogyasztási célra — kivonja tőkéjét a termelésből, akkor adózzon utána a személyi jövedelem- adóban. A vállalatokat, vállalkozásokat jelenleg terhelő adókat széles differenciálással a forgalmi adókba . kell konvertálni. A korrupció, a sikkasztások, az adócsalások, az örökösödési adócsalások és a szervezett bűnözés visszaszorítása érdekében biztosítani kell a gazdasági élet kristálytiszta átlátszóságát. A tisztességtelen úton szerzett pénzek hasznosítását meg kell akadályozni, ne lehessen azokat „tisztára mosni”, majd tőkeként bevinni a gazdasági életbe és ott kamatoztatni. A vezetők döntéseikért teljes anyagi és erkölcsi felelősséggel tartozzanak. Korlátozni kell az irreálisan magas vezetői prémiumokat. A nyugdíjasok, a több- gyermekes családok, az ifjú házasok és a testi fogyatékosok helyzetének javítása nem tűr halasztást. A létminimumot mindenhol biztosítani kell. Szükséges az indokolatlanul magas nyugdíjak azonnali felülvizsgálata. Az otthon, a gyermeknevelésben végzett női munkát munkaként kell elismerni, anyagi és szociális vonatkozásokban is. A családok védelmében tömegesen kell létesíteni napi négyórás munkahelyeket. A fiatal házasok és a nyugdíjasok érdekében meg kell szervezni a szociális lakásépítés rendszerét. Olyan csa- ládipótlék-rendszer szükséges, amely életkortól függően differenciáltan biztosítja a gyermekek nevelésének összes költségét. Nemzetünk pusztulásának gátat kell vetnünk. A lakosságunk évenként egy- egy város lélekszámával csökken. Az átlagéletkor az európainál 6—7 évvel alacsonyabb. HÉn-unk alkoholista, évi ötvenezer az öngyilkossági kísérlet, az elmúlt évtizedekben több mint hárommillió magyart pusztított el az abortusz. Megdöbbentő helyzet, ezért alapjaiban, felfogásában, felépítésében és működésében teljesen új egészségügyi rendszer kialakítására és új családjogi törvényre van szükség. Végül félreértések elkerülése végett ki kell jelentenünk; mi nem az egyházak pártja vagyunk, de hitünk erejére támaszkodva kívánjuk megvalósítani egyházaink e világi nemes célkitűzéseit is. Tisztelt Olvasóink! Programunk néhány gondolatát vázoltuk fel, melyből kitűnik elgondolásainknak a keresztény értékrendszeren alapuló tisztasága. Programunk megvalósítása érdé kében kérjük juttassák el ajánlási szelvényeiket kép viselőjelöltjeink korábban közzétett címére, és a vá lasztáson támogassanak bennünket szavazataikkal. A Kereszténydemokrata Néppárt Somogy megyei választási bizottsága Uj evangélikus püspök A Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének gyülekezetei Szebik Imre budavári esperest, püspökhelyettest választották meg az egyház- kerület új püspökének. Szebik Imrét márciusban iktatják be. (MTI)
