Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-16 / 40. szám

1990. február 16., péntek SOMOGYI NÉPLAP 9 EZ VAN! Császárné a piacon Apró teniszjátékosok csatáznak az egyik fa­natikus teniszrajongó hölgy fejfedőjén, aki kólát iszogatva szigorú arccal figyeli Melbour- ne-ben, a nyílt ausztrál teniszbajnokság szín­helyén, a Flinders park­ban zajló küzdelmeket. Arról már hallottunk, hogy Párizs, London vagy éppen New York valamelyik utcája dalköltők révén felkerült a slá­gerlistára. Hubert és Peters urak a kereslet-kínálat alap­ján állították össze a világ tíz leghíresebb, pontosabban legdrágább utcájának siker­listáját. Az említett urak ingat­lanközvetítéssel foglalkoznak az Egyesült Államokban, így tehát a bérleti díjak szerint rangsorolták e sajátos listát. Kitűnik, hogy itt is a japánok kerültek az élre. A világ leg­drágább utcája ugyanis a to­kiói Ginza, ahol havi 6750 dol­lárba kerül egy négyzetméter­nyi terület! A második helyet a hongkongi Queens Road tart­ja 5750 dollárral. Harmadik az Ötvenhetedik utca New York­ban (5500). Míg a „Fifth”, az Ötödik utca — négyzetméte­renkénti 5000 dolláros ingat­Teniszjátszma a sapkán Kínában gyakran találkozhat az ember mifelénk szokatlan személyiségekkel, mondjuk élő Buddhával, élő műemlék­nek minősített népművésszel és hasonlókkal. Kevesen mondhatják el azonban ma­gukról, hogy naponta találkoz­nak élő császárnéval. Csilin tartomány fővárosa, Csang- csun lakosainak azonban ré­szük van ebben a szerencsé­ben. A csangcsuni piacokon és maszek üzletekben megszo­kott, szinte mindennapos jelen­ség az egyszerűen öltözött, hatvan körüli asszony, aki hi­székeny vásárlókat védelmez a kofák és boltosok visszaélé­seitől. Szerény személye nem tűnik ki a vásárlók — a tejért, húsért, gyümölcsért sorban ál­lók — közül. Ha viszont minő­ségrontáson vagy súlycsök­kentésen éri az eladót, azonnal előveszi az igazolványát, s a helyszínen megbírságolja a csaló maszekot. A megsegített vásárló többnyire így hálálko­dik neki: „Köszönöm nénike, Isten (vagy Buddha) tartsa meg a jó szokását... Á csang­csuni minőségellenőr, Li Ju- csin asszony pedig boldogan mosolyog. Ma is tett egy kicsiny szolgálatot annak a népnek, amelynek egykor a császárné­ja volt. Mert az igazság az, s ezt még a csangcsuniak közül is kevesen tudjak, hogy Li Ju-csin fiatal éveinek egy részét az utolsó kínai császár — Pu Ji — mandzsúriai palotájában töltöt­te. Sorrendben negyedik fele­ségeként, pontosabban élet­társa, azaz ágyasaként. Ma­radjunk azonban a feleség kife­jezésnél, mert Li Ju-csin asz- szony is ezt tartja tisztességes megnevezésnek. Nem is illene rá más kifejezés. Most boldog házasságban él egy mérnök­kel, sőt, már nagymama is. Képviselője a csilin tartományi népi gyűlésnek, tagja a Kuo­mintang Forradalmi Bizottsága elnevezésű demokratikus párt­nak, nyugdíjas és társadalmi munkában népi ellenőr. Csá­szári múltját szeretné végleg elfelejteni. Irtózik a turistáktól, akik Csangcsunban járva sze­retnék magukat vele együtt le- fényképeztetni, hogy hazatér­ve (az Egyesült Államokba vagy Japánba eldicsekedjenek rokonaiknak és barátaiknak: egy kínai császárnéval ismer: kedtek meg. Li Ju-csin merő véletlenség- nek tartja, hogy ha csak rövid időre is, de egyéni sorsa össze­fonódott Pu Ji, az utolsó kínai császár tragikus sorsával. Önéletrajzi müvében elmeséli, hogy hatgyermekes csangcsu­ni szegenyparaszt családból származik. Tizenöt éves volt, amikor iskolájában kínai és ja­pán katonák jelentek meg, s kétszáz más lánnyal egyetem­ben róla is fényképet készítet­tek. Ezekről a fényképekről őt választotta ki negyedik fele­ségnek —azaz ágyasnak—az akkor a japánok bábjaként Mandzsúriában uralkodó Pu Ji császár. Kezdetben élvezte a császá­ri udvar pompáját, és a csá­szárt is igyekezett megszeret­ni. Pedig nem volt könnyű, mert Pu Ji olyan — a volt feleség szerint leírhatatlan — beteg­ségben szenvedett, amely le­hetetlenné tette a házaséletet. Császárnésága mindössze két és fél évig tartott, mert Pu Jit a háború befejeztével letartóz­tatták a szovjet katonák, majd később kiadták Kínának. A kí­nai bíróság hosszú börtönbün­tetésre ítélte, és csak 1959- ben részesítette kegyelemben. Li Ju-csin azonban már 1957- ben elvált tőle, és ettől kezdve a maga meglehetősen szomo­rú életét élte. Éveken át nem jutott munkához, mert mihelyt kiderült, hogy a császár ágya­sa volt, azonnal fagyos lett kö­rülötte a légkör. Mi több, a „kul­turális forradalom” éveiben el kellett szenvednie a vörösgár­disták kegyetlenkedéseit is. Pu Ji halála és az idők változása végre meghozta számára a békét, a nyugalmat, és egy mérnök személyében a családi boldogságot. így azután ő is — akárcsak az utolsó kínai csá­szár — egyszerű állampolgárrá Több mint kétezer eszten­deje Ezsaiás próféta jövendö­lésében bízik a világ. Abban, hogy a föld lakói „csinálnak fegyvereikből kapákat és dár­dáikból metszőkéseket..." A remény változatlan. A dár­dák azonban rakétákká vál­toztak, és még nincs vége. Éppen ezért üdítő a Sun híre, miszerint akadt egy úr, aki békés célokra fogná a rakétá­kat. Leonard Cheshire brit pilótaként harcolta végig a háborút, túlélte. A múlt év őszén azzal a ja­vaslattal lépett a világ elé, hogy az ócskavasnak szánt rakétákkal segíteni lehetne a bajba jutottakon, ha golyós- toliakat gyártanának belőlük, és persze akadna, aki ezeket meg is venné. Most bejelentette: ötletének megvalósításához annyi alapanyagot kap a Szovjetu­nióból, hogy abból 100 millió tollat is gyárthat. A portékát különböző áron dobná piac­ra. A díszesebb tollak akár 100 fontba is kerülhetnek, a leg­egyszerűbbek már 7 fontért elérhetők. A tiszta nyereség a katasztrófa sújtotta területek lakóit illeti. Az alapanyag nyomán az írószerszám a jól hangzó „közepes hatótávol­ságú golyóstoll" elnevezést kapta. A dolgok egyszerűsítése miatt az „interkontinentális ballisztikus toll" esetében akár el is lehetne hagyni az alapanyag rakétává válását. Mit ér a Merci, ha öreg vált, sőt az utóbbi évtizedben a kínai társadalom megbecsült tagja lett. A ma js szép arcú Li Ju-csint, aki mindennapos jelenség a csangcsuni piacokon és üzle­tekben, az emberek szeretik, maguk közül valónak tartják. Előre köszönnek neki. (Persze nem hajtanak előtte térdet, ahogyan az a császári udvar­ban kijárt neki.) Tisztelik sze­rénységét és humorérzékét, s tudják róla, hogy két szenvedé­lyének él: családjának és ked­venc sportjának, a tajcsicsuan- nak, azaz az árnyékbokszolás- nak. Szívesen van emberek között, de amikor külföldi turis­tacsoport érkezik Csahgcsun- ba, azonnal elrejtőzik. Nagyon várja azt az időt, amikor senki sem tartja majd számon, hogy a sok-sok millió kínai asszony között él egy, aki elmondhatja magáról: császárné voltam Kínában. A nyolcéves kínai Szun Csia-jin a fogai között tartott hajlékony rúdon egyensúlyozva anyagdarabokat pörget mind a négy végtagján. A lélegzetelállító gumiember-mutatványnak a francia főváros Téli Cirkuszá­ban „A jövő cirkuszának 13. fesztiválja” címmel megrendezett találkozóján izgulhatott a közönség Maggie elszánt ellenfele Válságban van a brit kommu­nista párt. Igaz, a mondatot már 30 évvel ezelőtt is leírhatta volna bármelyik lap. Most azonban arról kaptunk hírt, hogy a kivezető út keresését egy hölgyre bízta a párt. II. Er­zsébet, Margaret Thatcher ha­zájában, ki más vállalkozhatna erre? Nina Temple, az új párt­vezér— a Reuter szerint: „csi­nos harmincéves” — nem a klasszikusok szerinti osztály­gettóból küzdötte fel magát őfelsége kommunista pártjá- nakélére. NinaTemple London egyik luxusnegyedében szüle­tett és nőtt fel, és az értéktöbb­let-problémával a családi asz­talnál találkozott, lévén á papá­nak jól menő turistairodája. A legjobb iskolákat látogatta, dip­lomáját a híres Imperial Colle­ge állította ki. Politikai karrierjét 13 eszten­dős kora óta számítja: az angli­kán egyházhoz közel álló ifjú­sági szervezet buzgó aktivistá­ja volt. Hamarosan tagja lett az ifjú kommunisták szövetségé­nek. Húszesztendős korában elnökévé választotta egy, a tagjainak politikai sokféleségét hirdető ifjúsági szeivezet. Va­gyis próbált káder. Ám, hogy a párttal mire jut, az a jövő zené­je. Programját meghirdette: széles politikai szövetséget alakítani Maggie Thatcher el­len. Mindezt úgy, hogy az elv­társaival tudatta: délután 4-kor hazamegy, mert otthon két gyermeke várja. A madridi bíróság előtt kéz­zelfoghatóan megjelent Hitler és Franco szelleme, s úgy ne­vezik, hogy G4/W31. Még pon­tosabban: egy 1939-ben gyár­tott Mercedes, speciális pél­dány. Utóéletéről nem sokat tu­dunk, egyébként sem emiatt került ítélőszék elé. Az ok egészen hétköznapi. Franco egyetlen lánya és örököse kö­zölte, hogy igényt tart az immár több mint fél évszázados Mer- cedesre. A család egyébként gazdag,nem ez lenne a bevá­sárlókocsi. Értékét a történe­lem verte föl. E típusból mindössze három darabot készített a gyár, a Fü­hrer rendelésére. Az első az övé volt, ezt használta a varsói bevonuláskor. A másodikat a déli szövetségesnek, Mussoli- ninek ajándékozta. A harmadik ugyancsak ajándékként került a spanyol diktátorhoz, Francó­hoz. Az alkalmat a 47. szüle­tésnap szolgáltatta — 1939 decemberében —, ám volta­képpen a példakép gesztusa volt, hódolójának. A Mercedes túlélte gazdáját, a király rendel­kezett felette. Most azonban a nemzeti vagyonról szóló tör­vény a szocialista kormányt tette meg a javak — így az örökség — felügyelőjévé. És ezt az új gazdát nem kívánja Villanerde nagyasszony. Beje­lentette, hogy az autó őt illeti. A pénz, az utcán hever Hozzátette, hogy nem kívánja megtartani. Már csak azért sem, mert a gyűjtők már a 10 millió dollárt is meghaladó ára­jánlatnál tartanak. lanárával — csak negyedik a listán. A Madison Avenue, szintén New Yorkban (4000) az ötödik, a Los Angeles-i Rodeo drive (2700) a hatodik. Majd megint New York követ­kezik: a Lexington Avenue (2250), és csak ezután jöhet Európa. A nyolcadik helyet a londoni Bond street tartja 2000 dollárral. A kilencediken jegyzik a párizsi Faubourg St. Honoré előkelő üzelthelyisé- geit. Tizedik a szingapúri Or­chard road 1750 dollárral. Hasonlósági verseny Atlanta, Georgia Állam, USA: A birminghami (Alabama) Emily Schap- man és a hudsoni (Ohio) Robert Noll, mint a Scarlett O’Hara és a Rhett Butler, az „Elfújta a szél” című film két főszereplőjét alakító színészek hasonmásai az 1989 decemberében megrendezett hasonlósági verse­nyen, amelyet a film megalkotásának 50. évfordulója alkalmából tartot­tak. Persze, van miből kifizetni e horribilis összegeket: divat- diktátorok, ékszercsászárok és a szórakoztatóipar nagy­gazdái uralják a terepet. Kiszámították, hogy a világ legdrágább utcáján, ma, egy 120 négyzetméteres üzlet havi bérlete többe kerül, mint az 1600-as évek elején még mocsárként ismert Ginza alig 100 évvel ezelőtti teljes lekö- vezése. Közepes hatótávolságú golyóstoll

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom