Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-05 / 4. szám

1990. január'5., péntek SOMOGYI NÉPLAP 9 EZ VAN! Jereván, Örmény SZSZK, SZU: Az Europolis nevű holland társaság kezdeményezésére Örményország­ban építendő Europolis város tervrajza. A tervek szerint a felépülő városban 200—250 ezer ember lakik majd, szép házakban, mindenféle szolgáltatással és közmüvekkel ellátva. A szükséges termékeket több országból küldik ide. NOSZTALGIA Jerzy Urban. Ki emlékszik még a névre, amelynek tulajdo­nosa nyolc esztendőn keresz­tül oly gyakori vendége volt a tv-néző családoknak, köztük a magyaroknak is. Volt, aki csak úgy emlegette, hogy ,,a nagy­fülű”. Holott a szája volt érde­kes, lévén a lengyel kormány szóvivője. Az egyik olasz újság tudósítója megkereste, és megkérdezte tőle, hogy mire emlékszik a legszívesebben, és mit szeretne elfelejteni egy­kori szenzációiból. „Ma is szí­vesen emlékszem arra, hogy milyen boldogan nyitottam meg azt a sajtókonferenciát, ame­lyen bejelentettem, hogy Wale­sát kiengedték a börtönből. És szégyenkezem amiatt, hogy egyszer azt mondtam: a Soli- darnosc egyszer s mindenkor­ra letűnt a színről. Szégyellem továbbá, hogy biztosítottam a sajtót arról, hogy a Rakowski kormány 20 százalékra szorítja le az inflációt.” A La Repubblica tudósítója — egyébként gyakori vendége volt Urban konferenciáinak — kíváncsi volt arra is, hogy mi­képpen született meg ezeknek a sajtókonferenciáknak a gon­dolata. Urban elmondta, hogy az ötlet két ember érdeme, Ja- ruzelskié és az övé. — A párt nehéz emberei azonban hallani sem akartak róla, azzal érvel­tek, hogy „nem adhatjuk meg ezt a lehetőséget az ellensé­ges propagandának, dolgozza­nak csak ahogyan tudnak”. Ne felejtsük, ez még akkor volt, amikor a hír volt a legkere­settebb exportcikk az Oderától keletre. Cattani nem megy Afganisztánba Placido nem szereti a háborút maffia nehéz munkájú és áldo­zatos szerelmű üldözőjének kalandjait, hanem „szerepet kapott” a Gorbacsov-látogatás olaszországi forgatókönyvé­ben is. A La Repubblica úgy tudja, hogy az elnök-főtitkárral együtt érkezett kulturális dele­gáció filmes szakembere sze­rette volna megnyerni egy szovjet film főszerepére. Törté­netesen arra, hogy játssza el az afgán háborúról szóló film főszerepét. A tárgyalások félsikerre ve­zettek. Az Intercons-lnternatio- nal Consulting, amely a szovjet küldöttség és Michele Placido közti találkozót összehozta, megvette a még csak készülő film nyugati forgalmazási jogát, Piacidó azonban határozottan elutasította a felkínált szere­pet. Mint kiderült, nemcsak most, hanem már néhány hó­nappal korábban is, amikor a film rendezője azért utazott Olaszországba, hogy a nép­szerű színészt megnyerje ügyének. Michele Placido nem nyilatkozott arról, hogy miért nem óhajt részt venni az afgán háborúban — játékfilmen sem... Cattani felügyelő meghódí­totta Moszkvát. A Polip című népszerű filmsorozat hajlítha- tatlan főhőse nemcsak a höl­gyek szívébe férkőzött be azt követően, hogy a szovjet tele­vízió is bemutatta a szicíliai Rio Crande City, Texas állam USA: Felszálláshoz készítik elő a Gene­ral Electric cég 80 méter hosszú, héliummal töltött léghajóját, amely három mérföldes kötéllel rögzítve, radarral deríti fel azokat a repülőgé­peket, amelyekkel kábítószert csempésznek be az országba. Szex­naptár Ha valakit mostanáig ké­telyek gyötörtek volna, megkönnyebbülhet: eldőlt a vita arról, hogy mikor ajánlatos a szex. Az Ázsia és Afrika című szovjet lap tibeti szakvélemények alapján feltárta az egészsé­ges nemi élet titkait. Esze­rint nyáron kéthetente egyszer, ősszel minden harmadik napon, télen vi­szont amikor csak lehet, nyugodtan ajánlható a szex. A bionaptár a Himalá­ja környékén szerzett ősi tapasztalatok alapján állt össze: az ember életereje ősszel növekszik, hogy az­tán télen jusson el a csúcs­pontra. Tavasszal viszont fokozatosan csökken, s így érkezik el a nyárhoz, ami­kor is pang az élet. Figyelemre méltó az a tibeti megállapítás is, hogy az évszakok bioritmus-vál­tozásainak megfelelően az ősszel és télen fogant gye­rekek életrevelóbbak a töb­bieknél. A tibeti tapasztala­tok korántsem szűkíthetők az évszak-naptárra, elis­merik például, hogy a sze­xuális teljesítőképesség nem független a táplálko­zástól, és nem utolsósor­ban a lelki beállítottságtól. Ami pedig a húzódozást il­leti, a lap szükségesnek tartja megjegyezni, hogy az évszakok nemcsak a tibe­tiekre vonatkoznak, tél mindenütt van, ott is, ahol azt vallják, hogy nincs. KÉMISKOLA Kalandok ifjú szerelmesei és a veszélyek kedvelői örülhet­nek, előttük a pálya: titkos ügy­nökök lehetnek. Legalábbis a brit szigetországban. A Finan­cial Times mellékletben közöl­te, hogy mit kell tenniük ennek érdekében. A pályaválasztási tanácsadó bizonyára meg­nyugtató mind az érintettek, mind a szüleik körében, ha eddig nem tudták, mik az elő­feltételek ahhoz, hogy kikép­zett kém, vagy éppen kémelhá­rító legyen az ember. A „világ második legősibb mestersége” (az első a kurvá­ké) ügyében 64 oldalon sorolja fel a tudnivalókat az újság, nem rejtve véka alá, hogy az utóbbi időben bizony megcsappant őfelsége kémeinek száma, nem utolsósorban a hivatástu­dat hiányában. Meglehet, az is szerepet játszik e nehéz testi munka vállalásában, hogy mindeddig teljes diszkréció A király meztelen. Pontosabban a rock and roll egykori királya, Elvis Presley. Az amerikai sajtó az immár serdületlennek nem mond­ható ifjúság nem kis meglepetésé­re közölte, hogy a bálvány, a min­takép, a sztár nemcsak a hangle­mezgyárnak, a tv- és rádióstúdi­óknak, hanem a szövetségi nyo­mozóirodának, az FBI-nak is dol­gozott. A bejelentés dokumentál­va: bárki megnézheti dossziéját az iroda washingtoni központjá­nak olvasótermében, azzal a 133 kötetnyi anyaggal együtt, melyet híres-hírhedt gengszterekről, po­litikai gyilkosokról állított össze a cég. Eszerint Elvis Presley a hetve­nes években maga ajánlotta fel szolgálatait az FBI-nak. Neveze­tesen azt, hogy Jane Fonda, a Beatles és más, „az amerikai fia­talok szellemét mérgező” sztárok „Amerika-ellenes tevékenységé­ről” rendszeresen tájékoztatja a titkosszolgálatot. Az Elvis Pres- ley-dosszié létéről azért szerez­het tudomást a közönség, mert a Watergate botrány után az ameri­kai kongresszus úgy döntött: kor­látozni kell a kormány titkos tevé­kenységét, és lehetővé kell tenni, hogy bármely állampolgár bete­kinthessen az FBI archívumának aktáiba. övezte, nem úgy, mint az Egye­sült Államokban, ahol újsághir­detéssel, egyáltalán reklámmal is verbuválják a kémregrutá- kat. A Financial Times nehez­ményezi például, hogy Nagy- Britanniában senki sem tudja, ki is a titkosszolgálat, az Intelli­gence Service főnöke. Most azonban megtört a jég, az ér­deklődők pontosan ismerik, milyen iskolába, egyetemre kell beiratkozni ahhoz, hogy eséllyel induljanak a kém-föl- vételin. „Az ifjú érdekeltek szá­mára a cambridge-i Trinity College a legjobb, a legcélsze­rűbb ajánló levél, minthogy olyan szuperkémekkel dicse­kedhet, mint Kim Philby, Guy Burgess és Anthony Blunt. Vagy a Trinity Hall, ahol Donald Me Lean tanult”—így az újság. A tárgyilagos szerzők nem mu­lasztják el megemlíteni, hogy az első három úr szovjet kém volt. Akit eddig az érdekelt, tudhatta, hol tekinthető meg Elvis híres gi­tárja. Most már arról is tájékozód­hat, hogy mit súgott híres kortár­sairól. így teljes a világ. Falat­filozófia A pénz a megmondha­tója, hogy milyen kap­csolat alakulhat ki az ész és a gyomor között — vélhetnénk tapasztalati alapon. Michel Onfray, fiatal francia szakember szerint a téma a gondol­kodás tárgykörébe tartozik. „Bizonyos éte­lek az adott világ elveté­sét és egy másik világ keresését fejezik ki” — idézi véleményét a Pano­rama. Példákat a múltból szolgáltat. Sartre utálta a rákokat, mert a saját tes­tére emlékeztették. Nietzsche gyűlölte a virslit és a szalámit, mert ezek összeférhetetlenek a megtisztulást érintő el­méletével. Diogenész- neka nyers polip rágásá­hoz való vonzódásában az emberevés rejtett vá­gyát kell látnunk. A vég­következtetés: a történe­lem a szájban lakozik. Michel Onfray egyéb­ként nem szakács, ha­nem filozófus, az úgyne­vezett „cinikus iskola” tagja. CASANOVA ABLAKOT MOS ÉS... Látványos botrány lengi körül a londoni jobb köröket. A főszereplő: Edward Trotter egykori ablaktisztító. Aki is egy népszerű újság hasábjain közreadta vallomását. Bár kaland­jainak társszereplőit nem adta ki. Egyelőre. Elmondta, hogy tíz évvel ezelőtt kezdett el dolgozni, a legki­sebb reklamáció nélkül. Munkája során szerinte legalább ötszáz, a férje által elhanyagolt asszonyt kel­lett kielégítenie. A jól megtermett volt ablaktisztító azt is bevallotta, hogy több időt töltött a hálószobákban, mint az ablakoknál. A háziasszo­nyok munka közben egy ideig csak figyelték, aztán behívták. Volt, aki azonnal a hálószobába invitálta. Dolga végeztével megint az ablak külső oldalán foglalt állást, de már csinos összeggel a zsebében. Az ellenállhatatlan Ted szeretői közül senki sem kérdezte a nevét, és ő sem faggatta ilyen kérdésekkel a megrendelőket, nem tudakolta te­lefonszámukat. A hölgyek végül is csak kevés időre vették igénybe szolgáltatását. Ted úriember volt, ti­tokban szerezte meg kuncsaftjainak nevét és címét. Ha most úgy dönte­ne, hogy ezeket kiadja, lavinát indí­tana el. Nem tette, ám oly részlete­sen leírta vallomásaiban a környe­zetet, hogy számos asszony néz álmatlan éjszakák elé. Nem is be­szélve a férjekről, akik ott is felismer­ni vélik az ablaktisztítót, ahol nincse­nek is ablakok. AZ IGAZI MIKULÁS Sydney, Ausztrália: Az igazi Mikulás mesével vidította fel Mitchell McKenny-kt, a Walesi Herceg Gyermekkórházban. A kis betegek jóte­vője azt állítja, hogy nincs is más neve, mert egyoldalú nyilatkozattal lemondott előző, polgári nevéről. IRMA, TEEDES A. Breffort—M. Monnot: Irma, te édes című zenés vígjátékát mutatta be decemberben a Józsefvárosi Színház. Az előadást rendezte Petrik József. Képünkön: Vándor Éva és Harmath Imre. Elvis, a besúgó?

Next

/
Oldalképek
Tartalom