Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-30 / 25. szám
1990. január 30., kedd SOMOGYI NÉPLAP 5 Á Rokkanttelep mindenese Klubkönyvtár. A legtöbb embernek e szó hallatán a polcokon sorba rendezett könyvek, s katalóguscédulákkal körülvett, szelíd tekintetű könyvtáros jut az eszébe, aki nap nap után kötelességtudóan teljesíti az olvasók kívánságait. Igaz, hogy a könyvek, cédulák rendben sorakoznak s az ott dolgozók mindenben a segítségünkre- sietnek, munkájukat azonban tévedés lenne csupán ezzel azonosítani. Hogy mennyire szerteágazó és egész embert kívánó tevékenységről van szó, ez jól érződik Bank Tiborné szavaiból, aki hosszú évek óta vezetője — s egyben saját maga beosztottja — a városi könyvtár eggyik fiókjának Kaposváron, a Rokkanttelepen. Körös-körül nyugalom béleli ezt a csendes vidéket, ahol megbújik a könyvtár épülete. S hogy nemcsak kölcsönzési hely, hanem a telep központja is egyben, ez bizony nem kis mértékben Bank Tiborné érdeme. — Huszonöt éve lakom itt a telepen, s 13 éve vagyok a népfront körzeti elnöke. Ez idő alatt nagyon jó kapcsolatom alakult ki az emberekkel ; igém gyakran jönnek hozzám mindennapi gondjaikkal, dolgaikkal. Közgazdasági végzettséggel került ide, s a későbbiekben itt szerezte meg a könyvtárosi minősítést. — Hogy itt dolgozom, azt Szita Ferenc igazgató úrnak köszönhetem. Annak idején kisegítő könyvtárost kerestek a megyei könyvtárba, s többek között engem is felvették. Majd egy tesztet töltettek ki velünk; erre azt írtam, hogy szerintem az egyik legszebb és legnemesebb feladat a gyermeket olvasóvá nevelni. Így kerültem a gyermekkönyvtárba. Szívesen végeztem a könyvtárosi munkát, majd megüresedett ez az állás a klub- könyvtárban, ahol most vagyok. Eleinte féltem a felnőtt olvasóktól és a népművelés rám háruló feladataitól, de nagyon hamar megkedveltem. Most már el sem tudnám képzelni, hogy valami mást csináljak, összenőttem a könyvtárral remélem, itt leszek egészen nyugdíjas koromig... Az irodai munkát nem szeretem, a világ minden kincséért sem dolgoznék vezető állásban, ahol adminisztratív munkát kell végezni; kimondottan az olvasószolgálat tevékenysége érdekel. — Milyen feladatokkal kell megbirkóznia itt egy könyvtárosnak? — Egyszerre több funkcióm is van: klubvezető, könyvtáros. Emellett figyelembe kell venni, hogy ezt a lakótelepet a mostani 60 évesek építették, így valójában „nyugdíjasövezet”-ről van szó. Ebből következik, hogy más a funkciója itt a könyvtárosnak, mint egy iskola környékinek, sőt azt is figyelembe kell venni, hogy kertvárosban vagyunk. Minden olvasót személyesen ismerek. Ha a textilművek dolgozói nyugdíjba mennek, s a pamutófonó könyvtárát felcserélik ezzel, nem kell bemutatkoznunk egymásnak. Amikor ide került, a könyvtárban ifjúsági klub és diszkó is működött. A régi ifjúsági klub tagjai ma már pedagógusok, óvónők, s van, akinek már a gyereke jár ide. A klub helyett most alakul ki egy másik; ez felső tagozatos általános iskolásokból áll. — A nyugdíjas-asszony- klub most 10 éves. A tagságból csak az hiányzik, aki meghalt. Nincs lemorzsolódás, inkább új tagokkal gyarapodnak. Rendkívül sokféle és érdekes rendezvényünk van. Karácsonykor megrendeztük az egyedülállók napját; ezen az idős emberek az ajándék mellé kedves kis műsort is kaptak a gyerekektől. Minden évben sor kerül az egyedül álló nők teadélutánjára. A Vöröskereszttel közösen előadásokat szervezünk a nyugdíjasok életmódjáról, a helyes gyógyszer-használatról, s más egyéb praktikus dolgokról. Évente egyszer országjáró kirándulást szervezünk a nyugdíjas asszonyok igényei szerint. Az Alföld kivételével szinte^ az egész országot bejártuk már. Elsősorban a történelmi nevezetességeket kerestük föl. Színház- és tárlatlátogatások, író—olvasó találkozók is színesítik programjainkat. A fiatalok számára is hasznos elfoglaltságot tudnak biztosítani. Olyan dolgokkal is foglalkoznak, amit az iskolában nem tanúsítanak, amiket a tanterv nem ír elő. Például megtanítják őket a virágkötés fortélyaira. Nemrég kaptak egy videót. A törzsközönség a diákság köréből tevődik össze. Filmjeik között vannak oktatást segítők, például Fejezetek a Rákóczi- szabadságharc történetéből, s vannak szórakoztató rajzfilmek is. — A könyvek árának emelkedése érződik a könyvtár látogatottságán? — Természetesen. Sokkal többen jönnek kölcsönözni, mint azelőtt. Főleg folyóiratokat keresnek, amiket korában soha nem vittek haza, csak itt nézegették. A Lakáskultúra és a Magyar Nők Lapja a legkeresettebb. — Hogyan egyeztethető össze ez a sok tennivaló a családdal? — Szerencsére otthon nincs ebből gond. A férjemmel kölcsönösen becsüljük egymás munkáját, sőt sok mindenben a segítségemre is van. ö színházban dekoratőr, így foglalkozásából eredően sok praktikus tanáccsal segít. Ha könyvtárban olyan foglalkozás van, amelyhez ő jobban ért, mint én, például a tojásfestés, akkor ő vezeti a foglalkozást. De éppúgy segít a kirándulások megszervezésében is. A munkámat hivatásomnak tekintem, s úgy érzem, sikerült ezt összehangolnom mind a környék lakóival, mind a magánéletemmel. Bánfai Tamara HUMORÉRZÉK Kólia Mélán gondolt egyet, és útját megszakítva benyitott á kerületi rendőr-főkapitányság épületének kapuján. Az ügyeletes a rablással foglalkozó ügyosztára irányította. — Jó napot kívánok! — mondta Kólia Mélán. — Erőt, egészséget! — válaszolta az asztal mögött ülő őrmester. — Kérem, én Kólia Mélán vagyok; vállalkozó .. .■ Szeretném bejelenteni, hogy elrabolták a ... humorérzékemet ... — Ismeretlen tettes ellen tesz följelentést? — Tulajdonképpen nem. Név szerint meg todom nevezni; balról az SZTK- hozzájárulás húzta ki a humorérzékemet, jobbról meg a vállalkozói adó, de a lábamban még most is húz a csúz. — Hát ez'pech! — Igen, az a pech is ott volt. — Megsérült? — Zúg a fejem, lyukas a zsebem, maholnap a padlóra esem. Egy éven túl gyógyulok. — Sajnálom. És hogy nézett ki? — Micsoda? — A humorérzéke. — Hát olyan nemzetiszínű, helyenként szaftos, örökké mosolygós, gyakran nevetős, és mindig rö- helyes. Az utóbbi néhány évben az áremelések nagyon betartottak neki, a sebhelyeit adóbevallással takargatta, Olyan jókat derült saját magán, néha még jósolt is az aranyos. — Jósolt? És mit? — Például azt, hogy szélesedik a piac és csökken az adó. — És? — Ha úgy vesszük, bejött. Romániába segélyt küldhetek, és ha a helyzet rosszabbra fordul, az azerbajdzsániaknak és a grúzoknak is juttathatok valamit... — Akkor jó. No, szóval, akkor feljelentést tesz? — Igen... Bár nem tudom, hogy az ilyen ügy mennyiben tartozik a rendőrségre. És egyáltalán sikerül-e megtalálni az elkövetőt? — Kérem, mi mindent megteszünk, ami tőlünk telik. Mindjárt felhívom a főnökömet... Halló! Halló! ... Nincs vonal. Persze lehetnek kisebb problémák, mert nemcsak a bűKONSTRUKTIVIZMUS LENGYELORSZÁGBÓL Kiállítás a Nemzeti Galériában Avantgárd, konstruktivista lengyel és nemzetközi anyagot állít ki Budapesten a Magyar Nemzeti Galériában a lódzi Múzeum Sztukii. A múzeumnak két jelentős gyűjteménye van. Az egyik a 20-as és 30-as évek lengyel művészetét öleli feli, ai másik modem európai kollekció, amely a művészek ajándékozása révén jött létre, az 1930-as években. Számunkra mindkét gyűjtemény bemutatkozása rendkívül érdekes. A korai lengyel avantgárd azért, mert alig ismeri a magyar közönség. Még a kutatás sem tud például arról, hogy a lengyel—mar- gyar avantgárd kapcsolatok intenzívek lettek volna. Mégis Kassák lapjában a Mában már megjelentek a lengyel lapokról szóló híradások, csakúgy amint ahogy a Biok, a Praesens vagy a Zworotaica is közölte magyar aktivisták írásait, grafikáit. A nemzetközi gyűjtemény pedig olyan művészek révén *)It I I 11«HiM»)I< . ......................... ■ 11 11111^11II111 ) ■ MIIIIIIIIIIMIÍ »lllllllfllllilit ■ till IIIIIKI lilt • ItlltlHIIlllHI • jin I mi Iliim Henryk Stazewski: Kompozíció (1930) vonzó, mint Arp, Calder, Theo van Doesburg, Max Ernst, Léger, Picasso, Ozen- fant vagy a magyar származású Huszár Vilmos. Absztrakt festmények, nözőkkel, hanem létszám- hiánnyal is küzdünk. Halló! ... Már megint nincs vonal. Délelőtt egy órát kellett várnom... — Elnézést, talán próbálja meg CB-n. — Uram, hol él maga?! összesen tíz CB-nk van, abból öt javíthatatlan, a többibe telep kellene. És nincs rá keretünk. Kólia Mélán ekkor hangos kacajra fakadt. Ügy csengett a nevetése, mint öt évvel ezelőtt, amikor hivatalosan elismerték, hogy infláció van Magyarországon. Ő ugyanis feketén ezt már régen tudta. — Már megbocsásson: min nevet? — Elnézést, őrmester bajtárs ..., de akkor jobb lesz, ha a saját rablóikat keresik. Egyébként megtaláltam a humorérzékemet. Köszönöm. Viszontlátásra! Saiga Attila Henryk Berlewi: Mcclianofaktára kompozíció <1924) években bontakozott ki. Az irányzat a művészet forradalmát a társadalmi forra- dalmisághoz hasonlította, azzal azonosította; a művészetet a társadalmi változások részesének, cselekvő tényezőjének vélte. E felfogás ma már illúziónak hat. Ám a művészetben ebből az utópiából nagy erejű művek és művészeti tények születtek. Első kiállításukat Üj Művészet címmel 1923-ban rendezték a lengyel konstruktivisták Wilnóban, s, csaknem minden képviselőjük rész;t vett ezen. 1924- ben alakult meg az első lengyel konstruktivista csoport, a Biok. (Hasonló névvel magazint is kiadtak.) Ezt követte 1926-ban a Praesens csoport és az azonos című folyóirat. A mindössze két számot. megélt lapban olyan nemzetközi tekintélyek jelentek meg, mint Moholy-Nagy László, Hans Richter, Piet Mondrian. Avantgárd költők közreműködésével alakult meg az a. r. (forradalmi művészek vagy valódi avantgárd) csoport. Működési idején (1929—36) a legalkotóbb módon manifesztálódott a nyomdai, kiadói tevékenység a lengyel konstruktivista mozgalom képviselőinek munkájában. Az a. r. csoportnak Brzekowski és Stazewski közreműködésével sikerült megvalósítania Lengyelországban a modern európai művészeti gyűjteményt. Ennék nagy része a második világháború után is megmaradt, s alapját képezte a lódzi múzeum gyűjteményének. nriaári Huszár Vilmos: Kompozíció (1924) grafikák, térkompozíciók, építészeti tervek, plakátok, dokumentumok láthatók a kiállításion. Jelentős, még a 60-as évek művészetére is közvetlenül hatást gyakorló alkotók — Strze- minski, Kobro, Stazewski — kompozíciói. A lengyel avantgárd legfontosabb irányzata a konstruktivizmus volt; ennek sokszínű, sajátos változata a 20-as és 30-as
