Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-29 / 24. szám
1990. január 29., hétfő SOMOGYI NÉPLAP 5 HAGYATÉKÁPOLÓ KURATÓRIUM Bemutatkozik a Fekete István Irodalmi Társaság Amikor két évvel ezelőtt ez az egyesület megalakult, érdekes módon nem a szülőföld — Somogy —, hanem az íróvá válás helyszíne — a Veszprém megyei Ajka — képviselőit ragadta el a lendület, a tenniiakarás, és a kezdeményezést azóta sem engedik ki a kezükből. Hosz- szasan lehetne elmélkedni arról, hogy az író emlékét hol és hogyan őrzik, ápolják szebben, méltóbban, faárai összehasonlításra azért nem kerülhet sor, mert ez nem vetélkedő, az Irodalmi Társaság pedig nem zsűri annak eldöntésére, hogy ki kapjon több pontot. Ez az egyesület megalakulásától kezdve úgy vélte: Fekete István élete és írói tevékenysége a jelenleginél több elismerést, megbecsülést érdemel. Hagyatékának ápolására kuratórium jött létre, két Fekete István-mű már megjelent, és rövidesen elhagyja a nyomdát egy újabb kötet is. Elképzelhető, hogy a társaság lelkes vezetői nélkül ezek a könyvek nem jelentek volna meg, hiszen a kiadók nincsenek abban a helyzetben, hogy novellaválogatásokkal és szakmunkák kiadásával — csupán csekély haszon reményében — kísérletezzenek. Áz irodalmi társaság ugyanis felvállalta, hogy tagjai körében — akik lehetnek természetes és jogi személyek, mint például egy általános iskola vagy vadásztársaság — kedvezményes áron terjeszti az újonnan megjelenő könyveket, így például a Pepi-kert és a Derengő hajnal című műveket is. A kedvezményen kívül ennek a formának az a jelentősége, hogy a vevő biztosan hozzájut a kívánt könyvhöz, míg más esetleg hónapokig szaladgál utána, mire meg.- kapja. A Fekete István Irodalmi Társaság azonban mást is csinál a könyvkiadás támogatásán kívül. Tavaly nyáron a Somogyi Néplap riportere is beszámolt arról a göllei ifjúsági táborról, amely a község, az egyesület és ajkai családok közreműködésével született meg. Rendhagyó módon nem kollégiumban vagy sátorban laktak a gyerekek, hanem göllei családoknál, és ennek olyan különleges varázsa volt, hogy ereje máig hat. Az idén a gölleiek mennek Ajkára, illetve budapestiek — a Fekete István nevét viselő általános iskola néhány diákja — vidékre. A legnagyobb — és talán legérdekesebb — vállalkozás azonban a családi tábor, amelynek a tervezett helyszíne Ádánd, a szakmunkásképző iskola kollégiuma. Jellegét tekintve olvasótábor lesz, sokszínű programmal külön a gyerekeknek, külön a szülőknek, illetve egyszerre mindenkinek. A mai árak mellett meghatározó jelentősége van a költségeknek, különösen egy család esetében. A társaság elnöksége úgy tervezi, hogy a maximális anyagi segítséget adja ehhez a közös pénzből, és igyekszik — divatos szóval — szponzorokat (támogatókat) is megnyerni az ügyinek. iAz író születésnapján az irodalmi társaság képviselői ott voltak a megemlékezéseken, ünnepségeken. — saly — Ígéretek és tervek A FEKETE ISTVÁN BARÁTI KÖR KÖZGYŰLÉSE GÖLLÉBEN a Fekete István Irodalmi Társaság célkitűzéseivel sokban megegyezik a göllei Fekete István Baráti Kör programja. Szeptemberben lesz négy éve, hogy tíz lelkes Fekete-rajongó megalakította a szülőfaluban az író emlékének ápolására vállalkozott baráti kört; ennek tevékenységéről szombaton délelőtt a kör titkára, Bodó Imre adott számot a most már csaknem kilencven tagot számláló közösségnek. A baráti kör elmúlt két évéről szólva becsapottságukat is ecsetelte, de törekvéseik eredményei számottevőbbek. Fekete István szülőháza másfél éve emlékházként őrzi az író személyes tárgyait, a berendezés, ha szerényen is, de érzékelteti a Téli berek és sok más ' ismert és népszerű regénye hangulatát. A baráti kör a három helyiségből álló emlékház egyik szobájában kívánta elhelyezni a helytörténeti gyűjteményt, a megyei múzeum azonban ezzel nem értett egyet. Szóba jött egy vadászati bemutató létrehozásának a terve is, ehhez a Sefag azonban nem nyújtott támogatást. Ellenben a messzibb Bikái halászati kiállítással egészítette ki a Fekete István-em- lékház gyűjteményét. A Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium is csak ígérni tudott, hogy hozzájárul a régi mezőgazdasági gépek SZALAGAVATÓ Epítőtanulók, merre? kívánják berendezni az emlékház harmadik termét az egykori helybeli iskolaigazgató, Rácz Ferenc iskolatörténeti gyűjteményéből. Ugyanitt kap helyet az Amerikában élő Rácz Valéria színművésznő gazdag személyes gyűjteménye is, amit a szülőfalunak ajándékozott. Több évi szünet után újraébresztik a göllei honismereti szakkört — hallottuk a tervek között — s író-olvasó találkozókon népszerűsítik Fekete István műveit. Nem mondtak le a helytörténeti gyűjtemény bemutatásának tervéről sem. Gölle legöregebb épületét szánják erre a célra, s folytatják a régi mezőgazdasági gépek gyűjtését is. Csalódást okozott a Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója is a gölleieknek, hiszen egy éve elkészült egy film a Fekete István-emlékházról, ám nem került még a képernyőre, noha fontosnak tartják a baráti kör tagjai a helyi kultusz népszerűsítését is. h. B. Fotó: Gyertyás László pon maradt, nem keseredtek el tagjai: szobrot kívánnak állítani Fekete Istvánnak. A baráti körön belül negyven- nyolc gazda fogott össze a kertbarátmozgalomban. Közös kezdeményezésükre két évvel ezelőtt megkezdték a pincék „villamosítását”, ennek köszönhetően megnőtt a kedvük a tulajdonosoknak az épületek fölújítására; azóta többen fogtak bele új építésébe. A Fekete István Baráti Kör beszámolójából kitűnt: az író emlékének ápolása mellett jócskán tesznek a honismereti mozgalom föl- virágoztatásáért is, tavasszal tárolásához szükséges fészer megépítéséhez. A baráti kör azonban talNyitott egyetem Mintegy másfél tucat főiskola és egyetem, valamint gz LSI Alkalmazástechnikai Tanácsadó Szolgálat összefogásának eredményeként -*■ hétévi vajúdás után — nyitott rendszerű felsőfokú, mikroelektronikai oktatás kezdődött hazánkban. A hallgatók a tanfolyam anyagát önálló tanulással, a rendelkezésükre bocsátott oktatócsomagok segítségével, valamint szakértők által tartott konzultációkon sajátítják el. Az oktatási rendszer kidolgozásakor az LSI szakértői elsősorban az angol Open University, azaz „a nyitott egyetem” tapasztalatait ültették át a magyar viszonyokra. A farsangi bálokkal egy- időben Somogyszerte megkezdődtek a középfokú oktatási intézmények tanulóit búcsúztató rendezvények, a szalagavatók. Az első érettségiző osztály diákjainak a zakpjára szombaton este tűzték föl a kék szalagot a kaposvári Építőipari Szakközép- és Szakmunkásképző Intézet bensőséges ünnepségén. Százhúszan végeznek az intézetben, egy szakközépiskolai és négy szakmunkásképző osztály készül a búcsúzásra, illetve —• ahogy riportunkból később kiderül, lesznek akik még maradnak... Ponikfor Zoltán igazgató — tele tervekkel — a képzés bővítésének távlati elképzeléseivel, a végzős szakmunkástanulók elhelyezési lehetőségeivel is elégedett vagy inkább bizakodó. — Annak ellenére, hogy Somogybán az építőipar szinte alig létezik, a kisebb építőipari szervezetekben elhelyezkedhetnek végzős szakmunkásaink. Igazán nincsenek még tapasztalataink a szakközépiskolai osztályokban végzők elhelyezkedési lehetőségéről, mivel az első csoportot bocsátjuk útjára. Törekvéseiket ellenben ismerjük. Érettségi után többen jelentkeztek intézetünkben a technikusminősítőre; ez azt jelenti, hogy további egy évet töltenek nálunk az iskolapadban. Ügy érzem, rájuk nagy szüksége lesz Somogy építőiparának. Horváth József szakközépiskolai osztályban készül az érettségire. Hogyan tovább? — Az 503-as ipari szakmunkásképzőbe jelentkeztem. Biztosabb jövőt látok a rádió- és televízióműszerész szakmában. Meg kedvet is kaptam hozzá... Huszár Juditnak más a véleménye. Ő szakközépiskolai tanulmányainak befejezése után — maradva eredeti elképzelésénél, szeretne tovább tanulni. — Pécsre, a Pollack Mihály Műszaki Főiskolára jelentkezem. Szerintem van jövője az építőiparnak! Lesz lehetőségem rá, hogy házakat tervezzek. Czink Károly szintén érettségi előtt áll. — Szeptemberben jó lenne, ha visszakerülhetnék a kaposvári Építőipari Szakközép- és Szakmunkásképző Intézetbe. Technikusminősítőre jelentkezem, a szándékom tehát, hogy továbbtanulok én is a szakmában. — Egyelőre a legfontosabbnak — ez tűnik ki szavaiból — a tanulást tartja. — Igen, technikusi minősítő után, egy év múlva a főiskolán szeretnék továbbtanulni. — Miért nem már az idén jelentkezett a főiskolára? — Noha egy év kerülőt teszek, ám nyerek az érettségi mellé egy szakképesítést is, amivel már kezdhetek valamit, ha nem sike/ Borsos Miklós (1906—1990) 84 éves korában szombaton elhunyt Borsos Miklós Kossuth- és Állami-díjas szobrászművész, grafikus. Művészeti tevékenységének elismeréseként 1957- ben Kossuth-díjat, 1972-ben pedig kiváló művész címet kapott. Halálával nagy veszteség érte a művésztársadalmat. Hogyan ismerkedtem meg Borsos Miklóssal? A hatvasas években érkezett haza Kaposvárra az a fiatal művésznemzedék, amelynek tagjai termő diófaként érlelik az alkotás gyümölcsét. Tőlük, Borsos Miklós növendékeitől hallottam először a Mesterről. Bors Istvántól és Weeber Klárától, rült fölkelteniük bennem Ügy látszik, annyira sikerült fölkelteniük bennem az érdeklődést művei iránt, hogy már 1965-ben vonatra ültem és hajóra szálltam, hogy eljussak Tihanyba, ahol nagyszabású kiállítást rendeztek Borsos Miklós műveiből. Pontosan emlékszem rájuk, a Vénusz születésére, a görög-ígézetű Lófejre, Szabó Lőrinc esendő portréjára, a Balaton hullámaiból kiemelkedő Szirénjeire, az álmodozó Csillagnézőre, a Canticus Canticorum kettős portréjára, a bálvány-Or- feuszra, s nagyon megragadott A nagy véres mártíri- um című, döbbenetét keltő, az előbbiektől eltérő hangvételű plasztikája. Tihanyban tölthettem néhány emlékezetes, szép nyarat ezt követően. Ismervén szokásait, telefonon jelentettem be magamat hozzá — névjegyem mellé téve a kaposvári tanítványok üdvözletét, hogy megnyerjem bizalmát. Később is minden alkalommal így jutottam be hozzá diósdi hajlékába. A mediterrán szellem áradt a kertből, amit felesége gondozott, amivel összhangban állt az épület is. Szívesen beszélt márványairól, s valójában szavai segítettek hozzá, hogy megfejtsem művészetének titkát, megérez- zem, mit értsek pannon költészeten, s mindenfajta e szellemű alkotói megnyilvánuláson. A dunántúli tárlatok sorában is helyet kapott egy alkalommal ennek a szellemiségnek a kifejezése, etájt fölkeresve is büszkén mondta, Budának ama részén tölti téli—tavaszi—késő őszi hónapjait, amely a Dunántúl része, Pannónia... Ha kinézett a toronyból, rózsadombi villája ablakán, ezt látta: — A villa a nagy fák között a kert mélyén este, amikor az ablakomból lámpák fénye világít és csak a fák fekete törzseit látni és a torony sötét sziluettje rajzolódik az égre, emlékeztet a. Terebesi kastély éjjel című szép Hippi-Rónai képre ... — írta A Toronyból című önéletrajzi regényében. A minap adhattam hírül olvasóinknak, hogy a Képzőművészeti Kiadó gondozásában hamarosan megjelenik L. Kovásznai Viktória kötefe Borsos Miklósról. Megismétlem csupán, hogy jelentőségét az adja: elsőként kísérli meg a szerző Borsos művészetének és életpályájának módszeres összefoglalását és rendszerezését. Akiről a mű szól — sajnos —, már nem élhette meg. Hiszem, Borsos önmagában már túl volt azon, amit a kései utódok fedeznek föl majd gazdag pályájának és életútjának figyelemmel kisérése során. (Horányi) rülne bejutnom a főiskolára ... Ünnepi hangulatban, úgy érzem, reális vágyakat és elképzeléseket fogalmaztak meg a diákok. Nemcsak a közvetlen lehetőségeiket ismerik, hanem bíznak a holnapban is. Horányi Barna
